Partnerünk, a L’Observatoire francia-orosz elemző központ elemzése a #moszkvatéren az Oroszországban dolgozó észak-koreai vendégmunkások helyzetéről
Írta Angelina Vascsuk a történelmi tudományok doktora, professzor, az Orosz Tudományos Akadémia Távol-Kelettel foglalkozó osztályának, a Régészeti és Néprajzi Intézet Szociálpolitikai Tanszékének vezetője
Kim Dzsongun észak-koreai vezető a napokban Vlagyivosztokban találkozott Vlagyimir Putyin orosz államfővel. A tárgyalások egyik témája volt az Oroszországban dolgozó mintegy 30 ezer koreai vendégmunkás sorsa. Nekik ugyanis az ENSZ szankciók miatt még az év vége előtt haza kellene térniük.
Milyen törvények szabályozzák a munkaerőpiaci együttműködést a két ország között?
Az orosz kormány komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy az Észak-Koreából származó vendégmunkásokat a migrációs jogszabályok keretébe illessze. Ennél figyelembe vette az új társadalmi-gazdasági realitásokat, a politikai kapcsolatokat és az észak-koreaiak történelmi tapasztalatait a Távol-Keleten és Szibériában.
Az Oroszország és Észak-Korea között 1997-ben létrejött egy megállapodás a polgárok kölcsönös vízum kiadásával szabályozott utazásáról. Miután 1998. december 31-én megszűnt a közös fakitermelésről szóló hatodik kormányközi megállapodás, felszámolták a fakitermelési képviseleteket és a favágókat visszaküldték a hazájukba.
A 2000-es években azonban a munkaerőpiaci-migráció területén folytatódtak az orosz vállalkozók érdeklődésén és Észak-Korea vezetésének pragmatizmusán alapuló kormányközi kapcsolatok. Phenjan a saját állampolgárainak külföldi munkavállalására úgy tekint, mint a társadalom bizonyos szegmenseiben a szociális támogatás egyik módjára, és a valutafeltöltés egyik csatornájára.
Észak-Korea állampolgárai Oroszországban kormányközi megállapodás (2007. augusztus 31.) és az Oroszországi Föderáció szövetségi törvénye (2009. november 28., N 299-FZ) alapján folytatnak munkaerőpiaci tevékenységet. A megállapodás az Orosz Föderáció és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) kormánya között, az egyik állam állampolgárainak ideiglenes munkahelyi tevékenységéről egy másik állam területén 2009. december 13-án lépett hatályba.
„Az észak-koreaiak oroszországi tevékenységét és tartózkodási feltételeit, a devizához jutást és annak kivitelét a 2007-es megállapodás szabályozza. Az orosz szolgálatok figyelemmel kísérik a belépés és kilépés szabályait, a tartózkodás körülményeit, a kvóták betartását, a munkavállalási engedélyek kiadását”
A vendégmunkások részére Oroszországban munkát adó vállalatok, biztosítják a lakhatást (leggyakrabban kollégiumokat és lakóépületeket), valamint beszerzik az engedélyeket, meghívókat. Az észak-koreai fél pedig felkészíti a pályázókat, akiknek ismerniük kell az orosz nyelv és kultúra alapjait. Külföldi munkavállalók kiküldését állami cégek végzik. A legismertebb közülük a „Rinnado”. A koreaiakat orvosi vizsgálatnak vetik alá, és az erkölcsi stabilitásról szóló előadást kell hallgatniuk.
A szakértők ennek kapcsán megjegyzik, hogy az észak-koreai társadalomban egyre inkább elterjedt a tisztviselők megvesztegetésének a gyakorlata. Sokan fizettek azért, hogy Oroszországba mehessenek dolgozni. Ez egyben jól mutatja azt isi, hogy a munkavállalás Oroszországba ma az észak-koreai társadalomban kimondottan értéknek számít. A KNDK kormánya az új realitásokat szem előtt tartva tartja fenn a migrációs kapcsolatok Oroszországgal.
Hányan dolgoznak, és mennyi ideig?
A külföldi munkaerő nagyságrendjének meghatározása még mindig nem könnyű az orosz munkaerőpiacon. A Roszsztat kiadványaiban csak az információ kis része található, a Föderációs Migráció Szolgálat, UFMSZ vizsgálatainkra adott válaszait, valamint a szakértői véleményeket, a terepanyagokat tanulmányozva azonban a tendenciákat mindenképpen megbízhatóan meghatározhatjuk.
Az elmúlt 8 évben az észak-koreai vendégmunkások száma Oroszországban nem haladta meg a 37 ezret. Volt ugyan néhány, biztonsági kérdésekkel, szubjektív tényezőkkel és a kvóták elosztásával magyarázható hullámvölgy (1. ábra), 2014 óta azonban a tendencia a stabilizáció irányába mutat. Amikor Oroszország 2017 végén úgy döntött, hogy csatlakozik az Észak-Korea elleni szankciókhoz, 32 ezer észak-koreai vendégmunkás dolgozott munkavállalási engedéllyel a területén. Az oroszországi kvótarendszer azonban – mint minden külföldi szakképzetlen munkavállaló esetében – meghatározza a KNDK-ból érkező munkavállalókra vonatkozó korlátozásokat.
„Az észak-koreaiak aránya az Oroszországi Föderációban foglalkoztatott külföldi állampolgárok között nem haladja meg a 2,2 százalékot. Kivéve Szahalint, ahol 6, valamint a Tengermelléket, ahol 8,9 százalék”
Bár a szovjet időszakhoz képest az észak-koreai vendégmunkások jelenléte földrajzi értelemben jelentősen kiszélesedett, elosztásuk az orosz régiókban az elmúlt öt évben rendkívül egyenetlen volt. A munkavállalók 53 százaléka 2007 végén a Távol-Keletre és az irkutszki régióba érkezett. (2. ábra) A koreaiak legnagyobb része a KNDK-val határos Tengermelléken (Primorje) dolgozik. Néhány év alatt a szomszédos államból érkező munkavállalók száma elérte itt a 12 ezret.
Napjainkban az észak-koreai vendégmunkások – különösen az építőiparban, a szociális lakások építésének területén – jelentős szerepet játszanak a regionális munkaerőpiacon. A koreaiak a monolit beton öntésére specializálódtak és befejező munkákat végeznek. A Tengermelléken sokan dolgoznak a halfeldolgozó iparban, például a Dobroflot vállalkozásainál, főként a halászat, halfeldolgozás területén. Az Amur régióban 2017 végén az észak-koreaiak, a 708 fő 60 százaléka az erdőgazdálkodásban, 3,6 százalék pedig a mezőgazdaságban dolgozott, a számuk viszont 2014-hez képest csökkent.
A vendégmunkások számának csökkenése szintén megfigyelhető volt a habarovszki területen, ahol 2017 végén 1,9 ezer fő dolgozott, főként az építőiparban és az erdészeti ágazatban. 2017-ben 2,1 ezer ember kapott engedélyt a munkavégzésre Szahalinon. A KNDK állampolgárai az irkutszki régióban főként az építőiparban dolgoznak, kisebb részük az erdőgazdálkodásban, valamint a vendéglátóiparban.
Az Észak-Koreából érkezett vendégmunkások ott voltak a milliós nagyvárosok nagyobb építkezésein is. Így például Szentpéterváron és a leningrádi területen mintegy 15 vállalat hívott észak-koreaiakat az építkezésekre dolgozni. A foglalkoztatott munkaerő száma itt az elmúlt két évben 2-4 ezer fő között ingadozott. Vannak észak-koreaiak más nagyvárosokban is, csak kevesen. Nyizsnyij Novgorodban például mindössze 300 fő dolgozik, méghozzá varrodákban.
„A KNDK állampolgárai – ideológiájuk és a hazájukban kialakult önmegtartóztató életmódjuk miatt – a vendégmunkások azon szűk csoportjához tartoznak, akik valóban pénzt keresni jöttek Oroszországba”
Az orosz munkaerőpiacon dolgozó külföldiek viselkedése a 2007–2017 közötti időszakban érezhetően átalakult. Ez különösen a Tengermelléken volt észrevehető. A piaci viszonyok körülményei között csökkent a migránsok elszigeteltsége a befogadó közösségtől. Ez különösen akkor szembetűnő, amikor koreaiak csoportja a piacon vásárolt áruval taxit int le. De az éttermekben dolgozó észak-koreai pincérnők jól beszélnek oroszul, sőt nem egyszer orosz dalokat énekelnek. Végbement tehát a beágyazódás a munkaerőpiachoz kapcsolódó mindennapi struktúrákba. Bár a koreaiak nem igazán aktívak a helyi lakossággal való kapcsolatok bővítésében, a mindennapi életben azonban elengedhetetlen a kommunikáció az oroszokkal.
Milyen körülmények között dolgoznak, és hol laknak a koreaiak?
Az észak-koreaiak könnyebben rávehetők a túlórára. A fizetés – akárcsak más külföldi munkavállalók esetében – régiónként és iparágaktól függően különbözik. Az építőiparban átlagosan 20 ezer rubelt, a halfeldolgozásban 19-20 ezret keresnek. Vannak azonban olyan projektek, ahol a napi 12 órát dolgozó vendégmunkások bére sokkal magasabb. A Tengermellék építkezésein például mintegy 50 ezer rubelt keresnek.
„A vendégmunkások életkörülményei változóak, az elhelyezés minősége alapvetően a fogadó vállalattól függ”
Így például a távol-keleti egyetem építésénél a koreaiak ugyanolyan életkörülményekben éltek, mint az üzbegisztániak. A „szovjet típusú” szállókat például mind lefoglalták a halfeldolgozó üzemekben (Zarubino, Tengermellék) foglalkoztatottaknak. Egy másik összehasonlításban a koreai vendégmunkások jobb körülményeik között éltek, mint a Tengermelléken a mezőgazdasággal foglalkozó kínai munkavállalók. Azok, akik az erdészetekben és a halfeldolgozó iparban dolgoznak, ugyanolyan körülmények között vannak, mint a más országokból érkezők. Ugyanakkor az észak-koreai munkavállalók általában nehezebb fizikai munkát végeznek. Rosszabb körülmények között élnek azok a koreaiak, akiket olyan vállalkozókkal hozott össze a sors, akik rajtuk akarnak pénzt megtakarítani. Így volt például néhány építkezésen Szentpéterváron.
Hogyan érintik a koreai vendégmunkásokat a Phenjannal szemben bevezetett szankciók?
Oroszország saját gazdasági érdekeivel szembe menve kényszerül az ENSZ BT Észak-Koreával szembeni szankciókról szóló 2017. szeptember 11-i határozatának betartására. Különösen érvényes ez a munkaszerződések korlátozására. Vlagyimir Putyin 2017 októberében rendeletet írt alá az állásfoglalás végrehajtására irányuló intézkedésekről. Oroszország ennek értelmében felfüggeszti az észak-koreai vendégmunkások fogadását, és a megállapodás 4. cikkelye alapján erről értesítette a KNDK kormányát. Fokozatosan csökkentik az észak-koreaiak számát az Oroszországi Föderáció területén. A régióktól beérkező 2018-as új kérelmeket már nem fogadták el, 2019 végére pedig a koreai vendégmunkásoknak el kell hagyniuk az Oroszországot.
„Az észak-koreaiak távozása – különösen a Távol-Keleten – munkaerő hiányt okoz az építőipar és a halfeldolgozó iparban. Ezáltal a lakások építésének és a lakások felújításának árai – ezek többségét észak-koreaiak végezték – emelkedni fognak”
Annak ellenére, hogy a koreai vendégmunkások a Távol-Keleten foglalkoztatott külföldi munkavállalóknak csupán 6-8 százalékát teszik ki, távozásuk több munkáltatót hoz nehéz helyzetbe. A munkaerőpiacon elért egyensúly is felborul, az elmúlt években ugyanis a törvénytisztelő észak-koreaiak stabilizációs szerepet töltöttek be a migrációs rendszer megtartásában.