„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A most a jégfesztiválra érkezők ezzel a múlttal nem nagyon vannak tisztában, az azonban egyértelmű, hogy az 1963-ban elindított, majd 1966 és 1985 között szünetelő rendezvény ennek a nyugatias behatásnak köszönheti a létezését”
Fotó:EUROPRESS/STR/AFP
A jégszobrok harbini fesztiválját tavaly két hét után, január 19-én félbeszakította a COVID-19. Éppen ezért a szervezők most nagyon bíznak abban, hogy március elejéig özönlenek ide a látogatók. A telt ház érdekében még a jegyárakat is levitték, egy belépő harmadannyiba, 100 jüanba (12,5 euró) kerül, mint tavaly.
„A fesztivál tematikája mi más is lehetne, mint az új selyemút, amely Harbinban kissé disszonánsan hangzik. A város ugyanis szembemegy a kínai hatalom nemzeti meghatározottságával. A külföldiek nélkül ugyanis Harbin egyszerűen nem létezne”
Harbin ma Kína 10. legnagyobb városa, az észak-kínai Hejlungcsiang tartomány fővárosa, politikai, gazdasági, kulturális és tudományos központja, a 19. század végén azonban csupán egy aranyos kis falu volt. Ekkor Kína koncessziót adott az orosz cárnak arra, hogy nem északról megkerülve, hanem Mandzsúrián át építsen vasutat Szentpétervár és Vlagyivosztok között. Az alig lakott települést a kínai keleti vasútvonalat építő orosz munkások kezdték benépesíteni 1898-ban, és az építkezés végig megmaradt a beruházás központjának.
„A 20. század elején a városban több orosz lakott, mint kínai”
Az első szerelvény 1903-ban haladt át a városon, amelyet felvirágoztatott az építkezés. A vasútépítők után újabb oroszok, ukránok, lengyelek, zsidók költöztek a városba, amelyet 1913-ban már 45 nyelvet beszélve 53 nemzetiség lakott. A lakosok száma 1917-re elérte a 100 ezret, ebből több mint 40 ezren voltak oroszok.
Az októberi forradalom után sok kommunistaellenes orosz telepedett meg itt, köztük fehérgárdisták és zsidók, ami a kereskedelem fellendülését is meghozta. Ebben az időben a város már világhírűvé vált és valósággal vonzotta az emigránsokat. A húszas években a nácizmus elől menekülő német zsidók is nagy számban érkeztek és létrehozták saját hitközségüket is.
„Mintegy 33 ország állampolgárai telepedtek meg itt, és 16 ország nyitott konzulátust a robbanásszerűen fejlődő európaias városban”
A város központjának utcái, a pravoszláv és protestáns templomok, a zsinagógák ma is emlékeztetnek e fényes és sokszínű múltra. Amelynek véget vetett, hogy 1932-ben elfoglalták a japánok, majd a II. világháború, végül pedig 1949-ben a kínai kommunisták megjelenése. Az orosz fehérgárdisták és a zsidók is elmenekültek, ma azonban leszármazottaik jönnek – mint 2004-ben Jehud Olmert izraeli miniszterelnök –, hogy fejet hajtsanak őseik emléke előtt.
„A most a jégfesztiválra érkezők ezzel a múlttal nem nagyon vannak tisztában, az azonban egyértelmű, hogy az 1963-ban elindított, majd 1966 és 1985 között szünetelő rendezvény ennek a nyugatias behatásnak köszönheti a létezését”
Az orosz vasúti koncesszió, a könnyed nyugatias légkör, a századelőn négy nyelven megjelenő 105 újság, a vallás szabadság és a nemzetközi iskolák emléke nem igazán Hszi Csin-ping terveit erősítik. A kulturális forradalom (1966-1976) végképp a múlt ködébe száműzték a 20. század első harmadában virágzó sokszínű Harbint, amely máig nem tudja, hogy mit kezdjen ezzel az egyszerre dicső és kínos múlttal. Inkább az új selyem utat hirdeti, amely soha nem érintette.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
