„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Varga György írása a #moszkvater.com számára
„Az ukrán nép és képviselői elégszer nyilvánították ki, hogy semleges és tömbön kívüli országban kívánnak élni. A lengyel miniszterelnök is tudja, hogy 1994-ben a Budapesti Memorandum aláírói egy semleges és katonai tömbön kívüli Ukrajnával írták alá, hogy <tiszteletben tartják függetlenségét, szuverenitását és létező határait>. Donald Tusk azt is tudja, hogy 2008-ban a NATO-t nem érdekelték a fenti alkotmányos és nemzetközi jogi akadályok. Ő és külügyminisztere Bukarestben jelezhette volna, <ne tegyétek ezt Ukrajnával, nem ezt akarja az ukrán nép!!!>”
Fotó:EUROPRESS/AFP/HANDOUT/POLISH PRIME MINISTER PRESS SERVICE
A Budapesti Memorandum, a háború és a felelősség kérdése közötti összefüggés nagyon is megalapozott, a lengyel miniszterelnök segélykiáltása az elkövetett bűn kapcsán abszolut érthető. Amikor nem tartanak be nemzetközi szerződéseket, az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatait, ott később hullanak a bombák. Így van ez ma Ukrajnában is. Az ukrán elnök a Budapesti Memorandum aláírását hibának tartja, s az ukrán diplomácia kategorikusan képviseli Zelenszkij elnök fentebb jelzett kritikus álláspontját, szerintük a felelősség az orosz térfélen van.
„Ezt a narratívát igyekszik – nagyon tévesen – meglovagolni Tusk lengyel miniszterelnök is, aki a magyar külpolitikával szemben egyébként is elutasító viszonya mentén lép fel egy, a háború lezárását szolgáló csúcstalálkozó budapesti helyszíne ellen. A probléma alapja, a Budapesti Memorandumban Ukrajna lemond atomfegyvereiről, ennek fejében az aláíró államok megerősítették, hogy tiszteletben tartják szuverenitását és létező határait”
Mivel a bevezetőmben a lengyel külpolitika Budapesti Memorandumhoz kapcsolódó felelősségéről tettem említést, érveim logikáját is ennek az állításnak a mentés fogalmazom meg, tényekre alapozva. Tényként már az írásom elején szeretném leszögezni:
– Putyin orosz elnök 2014. március 18-án (a március 16-i népszavazás után) aláírta a Krím Oroszországhoz csatlakozásáról szóló törvényt, amit értelmezhetünk az 1994. évi Budapesti Memorandum megsértésének. (Oroszország nem tartotta tiszteletben Ukrajna területi integritását, létező határait.)
– A NATO és országai az orosz döntés előtt már két alkalommal (2008 április, 2014 február) megsértették Ukrajna állami szuverenitását, amit a Budapesti Memorandum szintén garantált, így az orosz lépés (2014 március) már ezen történések következményeként értékelhető.
„A 2008. április 3-án Bukarestben elfogadott nyilatkozatával (23. pont) – mely szerint <Ukrajna és Grúzia NATO-tagok lesznek> – a NATO megsértette Ukrajna szuverén államiságát, s ebben a történelmileg hibás döntésben Tusk lengyel miniszterelnök és Sikorski külügyminiszter a szervezet 2008 áprilisi bukaresti csúcstalálkozóján aktívan, országuk képviseletében maguk is részt vettek. Hogy jutunk erre a megállapításra?”
1.) Ukrajna parlamentje (a Szovjetunió tagköztársaságának Legfelső Tanácsa) 1990. július 16-án Nyilatkozatot fogadott el Ukrajna állami szuverenitásáról. A nyilatkozat IX. pontja szerint „Ukrajna ünnepélyesen kinyilvánítja azt a szándékát, hogy állandó semlegességet vállaló államként nem vesz részt katonai blokkokban és tartja magát három, atomfegyver-mentességre vonatkozó elvhez: nem fogad, nem állít elő és nem szerez be atomfegyvert.”
2.) Ukrajna parlamentje 1991. augusztus 24-én elfogadta Ukrajna Függetlenségi Nyilatkozatát. A Nyilatkozat preambuluma alaphelyzetként leszögezi, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat a gyakorlatba ülteti át az 1990. július 16-án elfogadott, Ukrajna állami szuverenitásáról szóló, az 1. pontban említett nyilatkozatot. Azaz, Ukrajna állandó semlegessége és tömbön kívüli státusza, mint az önálló, szuverén államiság fő attribútumai megerősítésre kerültek.
3.) Ukrajnában 1991. december 1-én népszavazás erősítette meg a Függetlenségi Nyilatkozatban foglaltakat. Az EBESZ (elődje az EBEÉ) értékelése szerint a szavazásra jogosultak 84 százaléka vett részt a népszavazáson és 90 százalék feletti arányban szavaztak a korábbi (1990. július 16., 1991. augusztus 24.) nyilatkozatok által körülírt független államiság mellett. Azaz népszavazás is megerősítette Ukrajna állandó semlegességét és tömbön kívüli státuszát.
4.) A semleges és katonai tömbön kívüli státusát többszörösen megerősített Ukrajna számára az állami szuverenitásról 1990-ben elfogadott nyilatkozat önként vállalt kötelezettségként írta elő az atomfegyvermentes státuszt. Ezt az irányt követve 1994. december 5-én Budapesten Bill Clinton amerikai, Borisz Jelcin orosz, Leonyid Kucsma ukrán elnökök, valamint John Major brit miniszterelnök aláírták Budapesti Memorandumot. A memorandumban Ukrajna lemond atomfegyvereiről, ennek fejében az aláíró államok megerősítették, hogy tiszteletben tartják függetlenségét, szuverenitását és létező határait.
5.) Ukrajna palamentje 1996. június 28-án elfogadta az ország alkotmányát. Az alaptörvény preambuluma leszögezi: a parlament az alkotmányt az 1991. évi Függetlenségi Nyilatkozatra és az arról 1991. december 1-én megtartott népszavazás eredményére építette. Azaz, Ukrajna alkotmánya megerősítette mind az állandó semlegességet, mind a katonai tömbökön kívüli státuszt.
„Az ukrán nép és képviselői elégszer nyilvánították ki, hogy semleges és tömbön kívüli országban kívánnak élni. A lengyel miniszterelnök is tudja, hogy 1994-ben a Budapesti Memorandum aláírói egy semleges és katonai tömbön kívüli Ukrajnával írták alá, hogy <tiszteletben tartják függetlenségét, szuverenitását és létező határait>. Donald Tusk azt is tudja, hogy 2008-ban a NATO-t nem érdekelték a fenti alkotmányos és nemzetközi jogi akadályok. Ő és külügyminisztere Bukarestben jelezhette volna, <ne tegyétek ezt Ukrajnával, nem ezt akarja az ukrán nép!!!>”
A NATO – Tusk miniszterelnök és Sikorski külügyminiszter személyes közreműködésével – nem tartotta tiszteletben:
– az Ukrajna semlegességéről és katonai tömbön kívüli státuszáról 1990-ben, 1991-ben és 1996-ban elfogadott nyilatkozatokat és az érvényben lévő ukrán alkotmányt.
– Ukrajna akkor még 52 milliós népének a 1991. december 1-én népszavazáson is megerősített akaratát a semlegességről és tömbönkívüliségről (90 százalék feletti „igen” szavazattal).
– Ukrajna szuverenitását, jogát, hogy semleges és katonai tömbökön kívüli államként határozza meg jövőjét a Kelet és Nyugat közötti nagyon bonyolult geopolitikai környezetében.
Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő hat hónappal a NATO döntése után, 2008 novemberében Oroszország visszatérése c. publikációjában (61. oldal) korleírásként rögzítette, hogy a NATO lépése mögött abszolút módon hiányzott az ukrán társadalom támogatása, óhaja: „Jellemző, hogy 2008 elején az ukrán lakosság legfeljebb negyede-harmada támogatja csak az ország NATO-tagságát. … Ez a NATO-tagsággal kapcsolatos ukrajnai óvatosság pedig jórészt annak következménye, hogy az ukrán társadalom többsége fél attól, hogy a nyugati világ katonai szervezetéhez történő csatlakozás súlyosan megterheli majd az orosz-ukrán kapcsolatokat. Olyannyira súlyosan, hogy annak következményei a politikai közösség jelentős részének mindennapi életére közvetlenül is hatnak majd.”
„A NATO nem tartotta tiszteletben Ukrajna szuverenitását 2008-ban, amikor minden alkotmányjogi és nemzetközi jogi aktus ellenére leendő NATO-tagként nevezte meg, és nem tartotta tiszteletben 2014-ben sem, amikor a demokratikusan megválasztott államfő és kormány elleni hatalomátvételben NATO országok közreműködtek”
2014-ben EU/NATO-országok – amerikai koordináció mellett (Victoria Nuland államtitkár személyes részvételével) – támogatták a Kelet és Nyugat között egyensúlyra törekvő semleges Ukrajnában az alkotmányellenes hatalomváltást. Ebben a folyamatban a lengyel diplomácia – az akkor is kormányon lévő Tusk miniszterelnök és Sikorski külügyminiszter – aktív szerepet játszottak.
A külföldről támogatott tüntetésekkel küzdő akkori elnök, Viktor Janukovics és az ellenzék vezetői megállapodást írtak alá a politikai rendezésről, ahol kezesként, önként felajánlkozva EU/NATO-országok külügyminiszterei is aláírták a dokumentumot 2014. február 21-én. Köztük volt Sikorski lengyel külügyminiszter és Steinmeier mai német államfő is. A másnap sorra került puccsot sem a kezesek (DE, FR, PL), sem a NATO/EU nem ítélték el.
A puccs polgárháborúhoz vezetett, az „értékalapú” EU és NATO pedig megcserélték a szerepeket. A nyugati narratíva szerint azok lettek a bűnözők, akik nem ismerték el a puccsista vezetést. Kelet-Ukrajna lakossága szerint viszont a bűnösöket azok között kell keresni, akik stimulálták, koordinálták és elismerték egy demokratikusan megválasztott államfő és kormánya alkotmányellenes, erőszakos megdöntését, káoszba tolva egy szuverén, semleges országot. A Krím egy hónappal a puccs után népszavazáson elszakadt Ukrajnától és Oroszországhoz csatlakozott, Kelet-Ukrajnában pedig a szeparatista folyamatok végleg megszüntették Kijev lehetőségét Luganszk és Donyeck megyék egyes részeinek ellenőrzésére.
„Németország, Lengyelország és Franciaország kormányai (a Weimar-i csoport) kezesi kötelmeiket súlyosan megszegték, aminek következményeként polgárháború alakult ki Ukrajnában 2014. február 22. után. A kezesek megtévesztették a hivatalban lévő ukrán államfőt, aki megalapozatlanul hitt az EU/NATO-külügyminiszterek aláírásában, kezesi-közvetítői szerepében, és az ellenzékkel ilyen megnyugtató nemzetközi feltételek között megkötött politikai megállapodás után nyugalmi állapotba helyezte a rendvédelmi szerveket”
Tusk lengyel miniszterelnök nyilvánvalóan nem gondolt ezen összefüggésekre, amikor az ukrajnai háború potenciális lezárását szolgáló csúcstalálkozó budapesti helyszíne ellen lépett fel. A felsorolt lengyel vonatkozások alkalmat adhatnak álláspontja felülvizsgálatára mind a 2008-as NATO-döntés, mind Sikorski külügyminiszter 2014-ben kezesként eszközölt és könnyedén elfelejtett aláírása kapcsán is.
„Ha Tusk kormányfő a következtetéseiben eddig elérkezik, akkor könnyen belátja majd, hogy alaptalan volt a budapesti helyszín elleni tiltakozása”
A Budapesti Memorandum létrehozóit, aláíróit, mint ahogy a budapesti helyszínt sem kell hibáztatni az ukrajnai háborúért, a nemzetközi dokumentum tartalmának megszegéséért. Az ukrajnai háború okait nem a Budapesti Memorandumban, nem az ukrán Függetlenségi Nyilatkozatban, nem az ukrán Alkotmányban és nem az ENSZ Biztonsági Tanácsa által is jóváhagyott Minszki Megállapodásokban kell keresni, hanem azokban a politikusokban, akik e dokumentumokat – és az ukrán nép sokszorosan kinyilvánított véleményét – figyelmen kívül hagyták. E politikusok között aktív lengyel kormánytagok is vannak, élükön Tusk miniszterelnökkel.
Tusk lengyel miniszterelnök nagy segítséget adhatna Zelenszkij ukrán elnöknek, ha legközelebbi találkozójukon vagy az Európai Tanács ukrán elnök részvételével tartott legközelebbi ülésén felelevenítenék Ukrajna Függetlenségi Nyilatkozata, az 1991. december 1-i ukrajnai népszavazás, Ukrajna 1996. évi alkotmánya és a Budapesti Memorandum tartalma közötti igen szoros összefüggéseket. (Sorvezetőként javaslom jelen írásom felhasználását.)
Ezen összefüggések mögött arra is gyorsan rá fognak jönni, mi okozta a semleges és tömbön kívüli Ukrajna mai helyzetét és hol kell keresni egy európai ország és a mögötte lévő ukrán nemzet tönkretételének valódi felelőseit.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
Varga úr,
El lehet azon vitatkozni, hogy 2008-ban Ukrajna távlati NATO-tagságának felajánlása hiba volt a nyugati országok részéről vagy sem. De Ukrajna szuverenitásának megsértéseként ezt nehéz értelmezni, hiszen csak a lehetőséget ajánlották fel, amivel az ukrán kormány és nép hosszú távon élhetett volna, ha úgy dönt. Senki sem akarta és nem is tudta volna kényszeríteni Ukrajnát erre. Ők dönthettek volna erről, szuverén módon.
A Krím elcsatolásáról, a donbaszi fegyveres szeparatista konfliktus kirobbantásáról, majd később az ország teljes körű inváziójáról azonban nem Kijevben, nem is Nyugaton, hanem Moszkvában döntöttek. Területeket erőszakkal elcsatolni, 200 ezer katonával támadást indítani, mérhetetlen emberi szenvedést és anyagi károkat okozni – na ezt nevezem én a szuverenitás valódi megsértértésének, Varga úr.
HandaBandy says:
Támadást??? Konkrétan, hol, hogyan és hány áldozattal? Akkor miért nem lőttek a bátor hazafi ukránok??? Miért írták alá a Krim-et rendező szerződést? Szuterén módon ;-)
Kedves Tuco kommentárs! Nagyon “dialektikus” az Ön helyzet értékelése. Felhívnám figyelmét, hogy éppen most kerül eme, erősen vitatható érvrendszer a történelem szemétdombjára. Megérdemelt módon, teszem hozzá.
Tuco says:
Kedves Uram,
Eszem ágában sincs meggyőzni Önt bármiről is, csak leírtam a véleményemet. Másként látjuk a világot, ezzel nincs is semmi baj. További szép napot.
brüsszelita says:
A kijevi Majdan puccsról viszont Washingtonban döntöttek, durván beletaposva Ukrajna szuverenitásába tudva, hogy az milyen reakciót válthat ki, nekem meggyőződésem, hogy azt is akarta kiprovokálni.
brüsszelita says:
Aha, és? Tudod, a szuverenitásnak az a rákfenéje, hogy szart se ér, ha nem tudod magad megvédeni, illetve azt a többi ország nem ismeri el, de a környék legerősebb kutyája mindenképpen. Ha nem így van, az csak alkalmazkodás és túlélés, esetleg demagógia és múltba révedés, mellé pedig melldöngetés és önigazolás, de semmiképp se szuverenitás.
Jó esetben tévhitekhez, meg betarthatatlan szabályokhoz való ragaszkodás és igazodás, rosszban pedig siránkozás és átkozódás.
Még rosszabban te fenyegeted másnak a szuverenitását, és hívod hozzá a haverodat, utána meg csodálkozol, amikor pofán vágnak.
Persze van olyan is, amikor bevállalsz valamit, amit mások garantálnak, utána viszont megszeged és az egyiket fenyegeted diszkriminálva a népüket, huzkodod a bajszát meg a hózuntrógeredet, mire ő se tartja tiszteletben a szuverenitásodat és a kötelezettségeket.
Viszont a dolog egy kommentet mindenképp megér, vagy akár egy ENSZ vitanapot, bár az utóbbinak kisebb a hatása és lenyomata.
Ugyanakkor mindkét esetben gyönyörű narratívába lehet öltöztetni a történetet, megfeleltetve az aktuális érdekeknek, tévhiteknek és törekvéseknek, szem könnybe lábad, hang elakad, lehellet megszegik, a ballada és hősköltészet virágzik.
Gondolom a dnyeszermenti köztársaság szuverenitását a moldávok is elismerik, de különösen a románok, mikor majd a tesókat lenyelik, ahogy azt a donbaszi népköztársasággal is tették az ukránok. Ja úgy ne. Meg úgy se ahogy Szerbiáét, Irakét, Líbiáét és Afganisztánét az amerikaiak, viszont ott nem láttam szuverenitást sirató könnyeket vagy kommenteket, biztos elkerülte a figyelmemet.
brüsszelita says:
Pitiáner áskálódás egy olyan fekete öves brüsszelita részéről, akit korábban képesek voltak EU elnöknek megtenni, mert a saját hazája érdekeivel szembe mert menni. Ez mindent elmond a gerincéről és a nyelvéről, meg hogy mikor milyen tényt forgatnak ki a gazdái, amin ő csavar még egyet, de nem száznyolcvan fokot, hanem Berbokot.
Ugyanakkor esélyünk sincs a Putyin-Zelenszkij találkozó megrendezésére, és nemcsak azért, mert nem lesz ilyen, hanem mert egyik se jönne Budapestre. Zelenszkij miattunk, Putyin pedig Európa és az EU miatt, nem szólva arról, hogy az utóbbi nem tenné ki magát olyan provokációnak, hogy lengyel vagy román légtérben leszállítsák a gépét, és az orosz elnököt átadják Hágának, mert ezek az őrültek egy háborúért mindent megcsinálnának.
Úgyhogy Tusk csak forgatja a nyelvét, mert elfáradt a brüsszeli nyelvcsapásokban, és kicsit lazítani akart. Kemény dolog a seggnyalás, embert próbáló, nem mindenkinek való!
M.I. says:
A szuverenitás azt jelenti, hogy szabadon dönthet milyen nemzetközi szervezetekhez csatlakozik. Aki kétségbe vonja ezt a szuverén jogot az megsérti a szuverenitást.
Magyarország is szuverén jogával élt amikor csatlakozott az EU-hoz és a NATO-hoz. Nem elvesztettük a szuverenitásunkat hanem az oroszoktól visszaszerzett szuverenitásunkkal élve gyakoroltuk a szuverén jogunkat.
Oroszország megsértette Ukrajna szuverenitását amikor vitatta a szuverén jogát a nemzetközi szervezetekhez való csatlakozására. Oroszország megsértette Ukrajna területi egységét amikor megszállta a területét. Oroszország megszegte a Budapesti Memorandumot.
HandaBandy says:
Csak zárójelben kérdezem meg, hogy a SZU NATO-ba történő nem felvétele akkor a Szovjetúnió szuverenitásának a megsértése? Csak hogy ne bután tegyem le egyszer a kanalat…
Amúgy a memorandum egyfajta emlékeztető, tán még jegyzőkönyv se. Vagyis nem szerződés. Bár az se ér sokat. Pl. a lengyelek a britekkel kötött katonai szövetsége a II.VH előtt. A magyaroknak is joga volt ’56-ban kitáncolni a vörös lágerből, a VSZ-ből. Meg is védtek minket azok akik javában hergeltek előtte s főleg utána is. Gyönyörű sajtónekrológok születtek. Legyen utazási szabadság! Aztán amikor a szerencsétlen, magyar nincstelen földműves is elutazott ’89 után Velencébe és nem költött egy fillért sem…. nos akkor hirtelen megtörtént urunk színe változása. Következmény, ugyebár.
Persze joga van kérni az ukránoknak a NATO-t (a tagoknak meg joga van nemet mondani). Meg kötelessége a következményeket is vállalni. Castro is engedte az orosz rakétákat Kuba területén. Tudja, a jog, felelősség és következmény triumvirátusa! A joggal élni lehetősége ugyanis nem a meggondolatlanság ostobaságának a szinonimája.
Ádám says:
A szuverenitás azt jelenti hogy nem csatlakozik nemzetközi szervezethez.
Tuco says:
Nem azt jelenti, hanem (sok egyéb mellett) azt, hogy szabadon, önállóan dönthet arról, hogy milyen nemzetközi szervezethez csatlakozik.
brüsszelita says:
Igen, csak amikor már csatlakozott, akkor többnyire a szuverenitása egy részéről is lemondott hol kisebb, hol nagyobb mértében. Ugyanis azért lettek kitalálva a nemzetközi szervezetek, hogy valamiben közösen döntsenek, és utána végrehajtsák amire jutottak, még ha egyes tagoknak az nem is felel meg, bár ez alól lehetnek kivételek. Ha nem így történne, akkor gittegylet lenne, szépen elbeszélgetnének a legények, és utána hazamennének, hogy ápolják a szuverenitásukat. Például úgy, mint a G7, G20, és a többi szájtépő banda, viszont ők nem is titulálják szervezetnek magukat.