„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hegyi Gyula írása a #moszkvater.com számára
„Meglepő módon Sztálin 1947-ben eltörölte a halálos ítéletet, amit 25 éves börtönbüntetés váltott fel”
Fotó:EUROPRESS/AFP
A 19. század utolsó évtizedeiben gyakorlatilag senkit sem végeztek ki gyilkosságért Oroszországban, az általános büntetés tíz-tizenöt évi kényszermunka volt. Vagyis Dosztojevszkij alapvetően a realitásoknak megfelelően „büntette meg” ifjú hősét, akit még a menyasszonya is elkísérhetett a száműzetésbe. Az orosz kultúrában mélyen él a bűnös ember iránti szánalom hagyománya, amely ugyanakkor sajátosan megfért a testi fenyítés különösen kegyetlen formáival.
„A politikai elítéltekkel szemben sokkal kevésbé érvényesült az intézményes szánalom gyakorlata”
Lenin bátyját, akiért a fiatal Vlagyimir szenvedélyesen rajongott, huszonegy éves korában egy cárellenes összeesküvés miatt könyörtelenül felakasztották 1887-ben. Az addig liberális polgári környezetben nevelkedő öccsét bátyja kivégzése fordította a forradalmi gondolat felé, és a Romanov-család végső soron igen drága árat fizetett a fiatal zoológus-hallgató felakasztásáért. Maga Dosztojevszkij is megtapasztalhatta, hogy a cári Oroszországban a forradalmi tevékenységért súlyosabb büntetés jár, mint a gyilkosságért, hiszen 1849-ben őt is halálra ítélték tiltott irodalmi tevékenységért, és csak a vesztőhelyen értesült a kegyelemről.
„Az orosz történelemben végig húzódik a halálos ítélet ellentmondásos megítélése. A világ egyetlen más országában sem törölték el és állították vissza olyan gyakran a kivégzések gyakorlatát. És általánosságban elmondható, hogy szinte mindig a lázadások, a politikai ellenállás megtorlására használták”
Már Bölcs Jaroszlav és később Vlagyimir nagyfejedelem törvényei is mérsékelni igyekeztek a kivégzéseket, a törzsi bosszút az áldozat családjának fizetendő vérdíjjal váltva fel. Az újkorban Erzsébet cárnő volt az első, aki 1745-ben leállította a kivégzéseket és a moratórium tizenegy esztendeig tartott. A Lomonoszov Egyetem és számos más kulturális, civilizációs intézmény alapítójaként is ismert uralkodónő Nagy Péter lánya volt, és ezzel talán apja kegyetlenségét is ellensúlyozni akarta. Utódja, Nagy Katalin cárnő a felvilágosodás híveként és Voltaire levelező partnereként 1767-ben maga is eltörölte a halálos ítéleteket. Amikor azonban kitört és elbukott a Pugacsov-féle parasztfelkelés, Pugacsovot és négy társát Moszkvában nyilvánosan lefejeztette. A sokezer többi felkelőnek megkegyelmezett.
„A Napóleon felett is győzedelmeskedő I. Sándor cár negyedszázados uralkodása alatt mindössze nyolcvannégy embert, azaz évente átlagosan négyet végeztek ki a hatalmas birodalomban. Angliában például ez alatt rengeteg embert akasztottak fel mai szemmel egészen jelentéktelen lopásokért is”
A különben kegyetlennek tartott I. Miklós cár idejében a dekabrista felkelés után harminchat résztvevőt ítéltek halálra, de a fiatal uralkodó közülük harmincegynek megkegyelmezett. A halálos ítéletek szinte mindig a rendszer politikai ellenfeleit sújtották. Jellemző módon 1826 és 1905 között a nagy birodalomban összesen kevesebb, mint ezer embert végeztek ki, míg az 1905-ös forradalom után pár év alatt háromszor annyit. Persze hozzá kell tenni, hogy a börtönökben, falusi birtokon, katonaságnál sok embert vertek halálra, fosztottak meg az egészségügyi ellátástól.
„Az 1917-es forradalmak után szinte libikókaszerűen hol felfüggesztették, hol újra bevezették a halálos ítéletet”
A polgári kormány vezetői 1917 márciusában megszüntették, majd a frontkatonák esetében májusban újra alkalmazták a legsúlyosabb ítéletet. A bolsevikok győzelmük után eltörölték a halálbüntetést, amit nyolc hónappal később, a Lenin elleni merénylet után újra alkalmaztak. 1920-ban néhány hónapra ismét megszüntették, de a polgárháborúban ettől függetlenül mindegyik fél sűrűn és kegyetlenül élt vele. A sztálini rendszerben, különösen a harmincas évek második felében tetőzött a terror, 1937-ben alighanem több embert végeztek ki, mint addig az egész orosz történelemben összesen. Becslések szerint 7-800 ezer emberen hajtottak végre halálos ítéletet, 82 százalékban politikai jellegű vádak alapján. A második világháború alatt a hadbíróságok egészen enyhe függelemsértésért is tömegesen alkalmazták az elrettentő kivégzéseket.
„Ehhez képest meglepő módon Sztálin 1947-ben eltörölte a halálos ítéletet, amit 25 éves börtönbüntetés váltott fel”
Aztán 1950-ben újra bevezették, ekkor már külön nevesítették a minősített emberölést a megnövekedett bűnözés miatt. Sztálin halála után a politikai perekben nemigen végeztek ki embereket, a halálos ítéletek 95 százalékát emberölés miatt szabták ki. A Szovjetunió összeomlása után az orosz alkotmány a gyilkosságok különböző típusai mellett egyedül a népirtás esetében kodifikálta a halálos ítéleteket, 1996-ban aztán az Európa Tanács (ET) tagjaként Oroszországban is moratóriumot vezettek be a halálbüntetés végrehajtására. Bár az Orosz Föderáció ET-tagsága megszűnt, a halálbüntetést továbbra sem állították vissza Oroszországban. Nagyobb terrorcselekmények, mint a Crocus City Hall után a közhangulat kivégzéseket követel, a kormánypárt több politikusa is halálbüntetés-párti, de Putyin elnök egyelőre ellenáll ezeknek a törekvéseknek.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater