//Gala volt a valóság Dalí világában
Dali és Gala arcképe a Dali – Magic Art kiállításon Moszkvában 2020. január 27-én #moszkvater

Gala volt a valóság Dalí világában

Hogy mi köti össze Dalít, Matisse-t vagy Picassót Oroszországgal? Hát a nők! Olga Hohlova, Jelena Gyjakonova, Ligyija Gyelektorszkaja a XX. század nagy művészeinek múzsái voltak. Sőt, annál is több. A világhírű festők rajongtak értük. Egy ideig biztosan.

Olga Sztyepanovna Hohlova (1891-1955) balett táncos, Pablo Picasso felesége. Vékony, törékeny, zárkózott, melankolikus. Talán így lehetne jellemezni az „Olga a széken” című portré főszereplőjét, amit megismerkedésük után festett róla a művész. Hohlova akkoriban még Szergej Gyjagilev híres társulatának táncosa volt. Olga annyira elvarázsolta az absztrakcionista Picassót, hogy az egy időre stílust váltott, és visszatért a realista festészethez.

Pablo Picasso –„Olga arcképe a székben” (1917) #moszkvater
Pablo Picasso –„Olga arcképe a székben” (1917)

Az említett portré egy fénykép alapján készült, így lehetőség van összehasonlítani, hogy miként látta Olgát a szerelmes Picasso, és hogyan az elfogulatlan kamera.

„A házasságuk első éveiben készült összes portré ugyanazt a légies, elgondolkodó nőt ábrázolja. A valódi orosz lelket”

De megelégszik-e egy művész egyetlen múzsával? Picasso tíz évig festette a feleségét, ám ahogy telt az idő, úgy veszett el a festőből a kedvesség. Megfestette öregasszonyként vagy akár lóként is. Például a híres bikaviadal sorozathoz. De megfestette absztrakt stílusban is, amit pedig annyira nem szeretett Olga.

„Aztán Picasso új múzsát keresett, Hohlova pedig elhagyta. Picasso nem akart elválni, hogy ne kelljen osztozni a vagyonon és a képeken. Olga a haláláig Picasso törvényes felesége volt”

A kazanyi születésű tanárnő, Jelena Ivanovna Gyjakonova (1894-1982) mint Gala, Dali múzsájaként lett híres.

Salvador Dali –„Atomic Leda” (1949) #moszkvater
Salvador Dalí–„Atomic Leda” (1949)

„Atom Léda”. Talán Dali egyik legismertebb műve, amit pár évvel a Japánra dobott atombomba után festett. De a világhírű szürrealistának a valóság csak egy fogódzkodó ahhoz, hogy mit érez belül. Dalí belső világát Gala uralta. A képen Gala az új Léda, Dalí pedig Jupiter, a hattyú, amelyik szinte nem is ér a szerelméhez. „A libidó felfokozott átélése” – mondta Dalí, amikor a képről kérdezték. Erről a libidóról szólt a kapcsolatuk.

Dali és Gala arcképe a Dali – Magic Art kiállításon Moszkvában 2020. január 27-én #moszkvater
Dalí és Gala arcképe a Dalí – Magic Art kiállításon Moszkvában 2020. január 27-én
Fotó:EUROPRESS/Kirill Kallinikov / Sputnik

Gala annyit jelent, hogy ajándék. Gala egyszerre volt ajándék és tűzijáték a szerelmeinek. Hogy miért szerelmei? A Dalival való megismerkedése előtt a francia költő Paul Éloird múzsája és felesége volt, valamint Max Ernst is részesült a kegyeiből. De mindkettőjüket elhagyta a nála tíz évvel fiatalabb, akkor még ismeretlen Dalíért.

„Gala lett Dalí felesége, titkárnője, időnként a nevelőnője – egyszóval a mindenese és a mindene. Ha látunk egy Dalí képet, szinte biztosak lehetünk benne, hogy Galát ábrázolja”

Mint írásában a Culture.ru portál kiemeli, bármilyen őrült világot is festett Dalí, a múzsáját szinte mindig valóságosan ábrázolja. Talán, mert Dalí világában az egyetlen valóság Gala volt.

A tomszki születésű orvos, Ligyija Nyikolajevna Gyelektorszkaja (1910-1998) a híres francia festő, Henry Matisse múzsája volt.

Henri Matisse – Ligyija Gyelektorszkaja portréja (1947) #moszkvater
Henri Matisse – Ligyija Gyelektorszkaja portréja (1947)

Ligyija portréi közül nehéz egyet kiválasztani. Maga Matisse azt mondta, ha rossz kedvem van, akkor festek egy képet madame Ligyijáról, hiszen úgy ismerem, mint az ábécét. Az egyik képen, amit a második világháború kitörése után nem sokkal festett, aranyszínű hajjal, kék blúzban ábrázolja. A többi képével ellentétben Ligyiját gyakran festette kék ruhában. Nyugodt, kiegyensúlyozott arc, ahol nem az ajkak, hanem a szemek mosolyognak. Ezt a képet személyesen ő maga vitte el a Szovjetunióba és ajándékozta az Ermitázsnak. Az 1947-ben festett portrén – ami később szintén az Ermitázsba került – az arc már leegyszerűsített, de a múzsa kedves vonásai felismerhetőek.

Az orosz emigráns, Ligyija egy rosszul sikerült házasság után 1932-ben kopogtatott be Henry Matisse műhelyének ajtaján, hátha kap valami munkát. Így lett a mester segítője és Matisse mozgássérült feleségének a társalkodónője. Ligyija aligha gondolt arra, hogy nemsokára ő lesz az akkor 65 éves mester múzsája, modellje, vagy ahogy később ő maga mondta,

„húsz évig én voltam a szeme világa, ő pedig az életem értelme.”

A barátnő és múzsa nemcsak fizetést kapott, hanem ajándékokat is. A mester műveit, amelyek az évek múlásával felbecsülhetetlen értéket képviseltek. Matisse halála után Ligyija még hosszú éveket élt meg, de a művészt sosem felejtette el. Az igaz, hogy Gyelektorszkaja fiatalon hagyta el Oroszországot, de az egész „matisse-i életművet” Oroszországra hagyta. Nemcsak a képeket, hanem a ruhákat, ékszereket, amelyekben megfestette őt Henry Matisse. A sírkövén ez áll:

„Szépségét Matisse megőrizte az örökkévalóság számára”

MEGOSZTÁS

1963-ban születtem. Elvégeztem iskolákat, sportoltam, majd edzősködtem. Dolgoztam Ukrajnában, meg egy pár helyen, így valamennyire belelátok a szláv életbe. Szinte minden érdekel, kivéve a kibernetikát. Művészet, de inkább sport és kulinária párti vagyok. Politika alól sem vagyok felmentve, de azt meghagyom a nagyoknak. Nem ellenségem a humor, de a cinizmus, sőt a szarkazmus sem. Nem vagyok grafomán, de néha előbújik a kisördög és olyankor tollat, illetve klaviatúrát ragadok. Hogy érdemes-e, azt majd az olvasók eldöntik.