„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
„Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy Volodimir Zelenszkij Washington után váratlanul Ottawába látogatott. Itt felszólalhatott a parlamentben, és csupa jót hallott a jövővel kapcsolatban is”
Fotó:EUROPRESS/Dave Chan/AFP
Szinte mindent elárul Ukrajna jelenlegi helyzetéről a kép, ahogy Volodimir Zelenszkij megöleli Justin Trudeau kanadai kormányfőt. Míg a New Yorkban és Washingtonban készült fotókon az ukrán elnök kimondottan gondterhelt, kiábrándult és csalódott volt, Ottawában megkönnyebülve borult egyik leghangosabb támogatója vállára. Mint a kisgyerek, akit megfegyelmeztek az iskolában, és otthon kisírja magát a szülei vállán.
„Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy Volodimir Zelenszkij Washington után váratlanul Ottawába látogatott. Itt felszólalhatott a parlamentben, és csupa jót hallott a jövővel kapcsolatban is”
Kanada már a háború előtt támogatta fegyverekkel Ukrajnát, azóta pedig még intenzívebben és látványosabban áll ki mellette. Zelenszkij választása tehát érthető, másik nagy támogatójával, Lengyelországgal éppen összerúgta a port, az Egyesült Államokban pedig alighanem igen csak lehűtötték a várakozásait. Hol vannak már azok az idők, amikor tavaly percekig állva tapsolták a Capitoliumon. Ezúttal fel sem szólalhatott a Kongresszusban, és Joe Biden sem volt vele túl gáláns. Sőt, az amerikai álláspont finom változását érzékelve már a német külügyminiszter is megtanult nemet mondani Kijevnek.
„Zelenszkij körül a NATO vilniusi csúcstalálkozója óta fogy a levegő, így már nem volt igazán meglepő, hogy finoman szólva ez az út sem nevezhető diadalmenetnek”
Ezt látja az ukrán elnök is, és ezt a közelmúltban a The Economistnak nyilatkozva meg is erősítette. Zelenszkij elismerte, hogy hangulatváltozást észlelt néhány partnere körében. Ehhez még azt is hozzátette, Ukrajnának a harctéren tapasztalt „közelmúltbeli nehézségeit” egyesek oknak tekintették arra, hogy komoly tárgyalásokat kezdjenek Oroszországgal a háború befejezéséről. Ezt Zelenszkij „rossz pillanatnak” nevezte, mert Oroszország „látja ugyanezt”. Így ismét világossá tette, hogy a béketárgyalások nincsenek napirenden, egyúttal újabb fenyegetést intézett a térség azon vezetőihez, akik a háború befejezését akarják. Zelenszkij az interjúban a menekülteken keresztül meg is fenyegette ezeket az államokat. Mint fogalmazott, „nem lehet megjósolni, hogyan reagálna az európai országokban élő több millió ukrán menekült arra, ha a Nyugat kiállna Ukrajna mögül”. Zelenszkij szerint az ukrán menekültek eddig „jól viselkedtek … és hálásak” azoknak, akik menedéket nyújtottak nekik, de „nem lenne jó történet Európa számára, ha egy ukrán vereség sarokba szorítaná ezeket az embereket”. Ez nem más, mint a menekültek kirobbantotta zavargások veszélye.
„Az amerikai látogatás híven bizonyította, hogy az amerikai választások árnya egyre jobban rávetül az ukrajnai konfliktusra”
A demokraták joggal tartanak attól, hogy a kampányban ráég a körmükre az ukrajnai háború, ezért vészhelyzet esetére elkezdték egy a konfliktus befagyasztását célzó B-terv előkészítését. Ezzel szembesülhetett Washingtonban Volodimir Zelenszkij is, aki előtte New Yorkban az ENSZ közgyűlésén az úgynevezett globális Dél országainak meggyőzésében sem tudott igazi eredményeket felmutatni. Zelenszkij a beszédét félig telt ház előtt tartotta, a fejlődő országok egy részének vezetői ugyanis a Washington Post szerint frusztráltak voltak amiatt, hogy a Biden-kormányzat által az ukrajnai háború finanszírozására komoly elszámoltathatóság nélkül elköltött több milliárd dollár csökkentette a támogatásukat saját küzdelmeikhez.
„De térjünk vissza Joe Bidenhez, akinek lassan a legkisebb gondja is nagyobb lesz Ukrajna istápolásánál”
Az ismert skót történész és geopolitikai szakértő, Niall Ferguson például a napokban emlékeztetett a blogjában arra, hogy míg 2016-ban felszólította Bident az indulásra, addig most lebeszélné a második ciklusról. Ferguson 2024 februárját modellezve problémák sorát jelezte előre az amerikai elnöknek. Biden helyzete jelenleg sem egyszerű, ám 2024 elején a szakértő szerint akár veszíthet is az első két előválasztáson New Hamshire-ben és Dél-Karolinában. Ehhez jöhet a nyári ukrán ellentámadás sikertelensége után egy téli orosz ellentámadás, és a patthelyzet erősen aláásná az elnök pozícióit. Ebben a helyzetben nem lenne más választása, mint Trumant és Johnsont követve visszalépni egy mind népszerűtlenebbé váló háború közepette. Igaz – teszi hozzá Ferguson – ez még nem oldaná meg a demokraták problémáit, hiszen még így is Biden a legesélyesebb jelöltjük.
„Az ukrán ellentámadás besüléséről a nyugati lapok is egyre többet és nyíltabban írnak”
Így a The Economist azt feszegeti, hogy Ukrajna támogatóinak imádkozniuk kell a gyors győzelemért, ám hosszú harcra kell készülniük. Ukrajna és a támogatói is kezdik felismerni, hogy ez egy felőrlő háború lesz, amelynek a megvívására Ukrajna még nem áll készen, mint ahogy nyugati partnerei sem. Ahelyett, hogy a célként a győzelmet tűzik ki, most inkább arra kellene koncentrálni, hogy Ukrajnának legyen elég kitartása egy hosszú háborúhoz. ellenkező esetben Ukrajna léte is kérdésessé válhat. A júniusban kezdődött ellentámadás azon a reményen alapult, hogy a modern fegyverekkel felszerelt és Nyugaton kiképzett ukrán katonák elegendő területet fognak visszafoglalni ahhoz, hogy vezetőik erős pozícióba kerüljenek az esetleges későbbi tárgyalásokon. De ez a terv nem vált be. Minden erőfeszítésük és az orosz védelmi rendszer egy szakaszának áttörése ellenére az ukránok kevesebb mint 0,25 százalékát szabadították fel annak a területnek, amelyet Oroszország tavaly magához csatolt. A frontvonal lényegében alig mozdult el, és az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján nem valószínű, hogy a helyzet a következő hetekben változni fog. Ilyen körülmények között viszont tűzszünetet kérni értelmetlen.
„Kiábrándító képet fest a helyzetről az ismert amerikai újságíró Seymour Hersh is, aki szerint az amerikai hírszerző közösségben vannak olyanok, akik úgy vélik, a demoralizált ukrán hadsereg feladta annak lehetőségét, hogy áttörje az erősen aláaknázott háromszintű orosz védelmi vonalakat”
A valóság az, hogy Volodimir Zelenszkij megvert hadseregének már nincs esélye a győzelemre. A veterán riporter a Substackon írt cikkében egy meg nem nevezett forrást idézett, aki szerint hamis az ellentámadás lassú, de folyamatos előrehaladásáról szóló ukrán narratíva. Hersh forrása szerint ez mind hazugság, az ukrán hadseregnek már nincs esélye a győzelemre. Ezt az véleményt állítólag az amerikai hírszerző közösségen belül ellentétben a Pentagon Védelmi Hírszerző Ügynökségével (DIA) elsősorban a CIA osztja. Az ukrán konfliktus értékelése kapcsán is kiütköznek tehát az amerikai titkosszolgálatokon belül a realisták és az illuzionisták között régen meglévő ellentétek.
„Felmerül a kérdés, hogy ebben a helyzetben a Nyugat meddig, és milyen mértékben támogatja majd Ukrajnát?”
Sean Bell a Sky News katonai szakértője szerint a Nyugat azért támogatta Ukrajnát, hogy Oroszország ne jelentsen katonai fenyegetettséget Európára. A szakértő úgy véli, a Nyugat elérte a célját, és már nem akarják minden áron támogatni Ukrajnát. Bell szerint a nyugati politikai vezetők az egyre szaporodó belső problémák ellenére még azt hangoztatják, hogy addig támogatják Ukrajnát, ameddig csak kell, a rideg valóság azonban az, hogy Ukrajna céljai már nincsenek teljesen összhangban a támogatók érdekeivel.
„Nem bíztatja sok jóval Kijevet a The Hill sem. A washingtoni székhelyű portál szerint Ukrajnának lassan meg kell barátkoznia a kapituláció gondolatával”
A cikk szerzője, Joseph Bosco úgy véli, ez már akár Biden második ciklusa alatt bekövetkezhet, mint ahogy Trump győzelme esetén is. De az ukrán ellentámadás kudarcát ecseteli legutóbbi írásában a realista iskola ismert amerikai elemzője John Maersheimer is. A politológus a háború fordulópontjaként említi Bahmutot, az ottani orosz győzelmet. Mint fogalmaz, Bahmut egy örvény volt, ahol eltűnt az ukrán hadsereg legértékesebb része. De pesszimista az ukrán kilátásokat illetően a Defense Priorities vezető elemzője, Daniel Davis is. A nyugalmazott alezredes szerint Kijev számára nincs járható katonai út a győzelemhez, az elhúzódó háború eredménye pedig az ukrán emberéletekben lesz majd mérhető.
„A tapasztalat azt mutatja, hogy egy felőrlő háborúban végső soron az a nemzet kerül ki győztesen, amelyik nagyobb tartalékokkal rendelkezik. Ez pedig egyértelműen Oroszország”
Így tehát amennyiben mind Zelenszkij, mind Putyin úgy dönt, hogy folytatja a harcot, akkor nincs racionális alapja annak, hogy Ukrajna győztesként kerülhet ki belőle. Éppen ezért Davis szerint fel kell függeszteni Ukrajna katonai támogatását, és tárgyalóasztalhoz kell ülnie mindkét félnek. Ehhez hozzátehetjük, hogy Moszkva úgy gondolja, az idő neki dolgozik. Ráadásul, ahogy Szergej Sojgu védelmi miniszter fogalmazott, Oroszországnak nincs más választása, mint megnyerni a háborút.
A fentiek kapcsán meg kell jegyezni, hogy az idézett vélemények még nem a nyugati fősodor álláspontját tükrözik, ám láthatóan ott is – mindenek előtt az amerikai sajtóban – érlelődik a felismerés, hogy ezt a háborút nem lehet megnyerni. A politikusok még kitartanak Ukrajna mellett, az Európai Unió és Németország is betervezte például 2027-ig Ukrajna pénzügyi támogatását, ám mint Zelenszkij washingtoni útja is demonstrálta, az elköteleződés már nem olyan erős, mint volt akár az év elején. A frontokon kialakult állóháború, a patthelyzet mind többeket kezd kijózanítani, ám ne lepődjünk meg azon, ha igaza lesz annak a német tábornoknak, aki szerint ez a háború akár 2032-ig is eltarthat.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
hufi says:
Az utolsó mondat nem realisztikus. Jövő ilyenkorra U-Krajina fel lesz darabolva, ez lesz az ő Trianonjuk. Lavrov úr rávilágított a lényegre, már lehetetlen egy tűzszünet, főleg a hazug Nyugat bevonásával.
Ne felejtsük el, hogy Kanada az USA vazallusa, nagy a függőségi viszony. Naná, hogy összeborul a két vezető, mint anno Brezsnyev elvtárs, és Kádár elvtárs.
Nem hagy nyugodni a kérdés, hogy mi lesz Ukrajna Diktátorával? Majd befogadja Ausztrália, mint az AVH-s verőlegényt, Vajda Tibort?
Az biztos, hogy a Diktátort parkolópályára állítja a haladó Nyugat, már nem terveznek vele.
HandaBandy says:
Ezért is fura, hogy néhány magyarországi, mérvadónak tartott és felkent katonai szakértő hatalmas,
fordulatot hozóan gyözedelmes ukrán ellenreakciót prognosztizál.
csakafidesz says:
“Fogy a levegő Zelenszkij körül”
Ráadásul Zelenszkij is levegőt fogyaszt. Oxigént szív be és széndioxidot bocsájt ki. Teljesen hazug az a zöld ruha rajta. Zelenszkij nem zöld, mert semmit sem tesz a levegő minőségének javításáért, hanem ő maga is szennyezi a levegőt.