Úgy tűnik, hogy az Északi Áramlat elleni támadás egyre kellemetlenebb problémákat okoz az amerikai vezetésnek. A The New York Times arról számolt be, hogy amerikai tisztviselők szerint a gázvezeték elleni merényleteket egy „ukránbarát csoport” hajtotta végre, és elutasították Seymour Hersh oknyomozó újságíró azon állítását, amely szerint Joe Biden elnök rendelte el a szabotázst, és azt az amerikaiak norvég közreműködéssel hajtották végre. Egyértelmű, hogy összehangolt félretájékoztatási kampány zajlik a robbantás ügyében.

Vukics Ferenc írása a #moszkvater.com-on

Tekintettel arra, hogy az a Hersh állt az új bombasztikus „whodunnit” jelentés mögött, aki olyan jól ismert történeteket hozott nyilvánosságra, mint a My Lai-i mészárlás és az Abu Ghraib-botrány, és régóta ismert kifogástalan bennfentes forrásairól, az állításait a mainstream média ezúttal nem hagyhatta figyelmen kívül.

„Az állításokat gyorsan átvette a The Times (UK), a Reuters és mások – beleértve az orosz állami médiát is –, ez pedig a Fehér Házat gyors cáfolatra késztette. Így aztán a napokban közölte, hogy egy amerikai oknyomozó újságíró blogbejegyzése, amely szerint az Egyesült Államok áll az Északi Áramlat-vezetékek felrobbantása mögött, <teljesen hamis és teljes kitaláció>”

Jómagam korábban amerikai-dán együttműködésben zajló akcióra tippeltem, miközben mindenki orosz támadásról beszélt. Korábban ugyanis megtapasztalhattuk, hogy az Egyesült Államok a dán titkosszolgálatokat használta fel arra, hogy európai politikusokat, köztük Angela Merkel német kancellárt lehallgassák. Akkor arról beszéltem, hogy a dánok megtartották hagyományos németellenességüket, és nekik továbbra is követendő Lord Ismay modernizált kijelentése, miszerint „tartsuk az oroszokat kint, az amerikaiakat bent, a németeket pedig lent”.

Egy későbbi írásomban arról beszéltem, hogy a zaporizzsjai erőműről szóló hírek során már tapasztalhattuk, hogy mit is jelent a médiában az „abszurd humor”. A nyugati sajtó következetesen minden új eseményt, de még a krími híd felrobbantását is „orosz akciónak” tulajdonította.  Az ukrán vezetés ugyanakkor már a támadás másnapján tudni vélte, ki a tettes.

„Ez egy terrortámadás, és az EU elleni agresszió, amit Oroszország tervezett ki. Oroszország destabilizálni akarja Európa gazdaságát, és pánikot akar kelteni a tél előtt”

 – mondta Mikhajlo Podoljak ukrán elnöki tanácsadó szeptember 27-én. Ezzel párhuzamosan Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő is Moszkvát sejtette a támadás mögött. Bizonyítékot azonban egyikük sem mutatott be. Akkor úgy összegeztem a helyzetet, hogy az európai sajtó nem tehet mást, mint hogy a „gonosz oroszok” mantrát ismételgeti, mert akkor szembe kellene nézni azzal az eshetőséggel is, hogy esetleg valaki, vagy valakik háborút indítottak Európa, de főleg Németország ellen.

A német Die Zeit a napokban szintén közölt egy jelentést a gázvezeték szabotázsáról, amely szerint a német nyomozók szerint hat ember követte el azt egy Lengyelországban bérelt jachton, amely két ukrán tulajdonában volt.

„A két jelentés azután jelent meg, hogy Biden Washingtonban fogadta Olaf Scholz német kancellárt, és a találkozót követő szokásos közös sajtótájékoztatóra nem került sor. Érdekesség, hogy Scholz legutóbb 2022. február 7-én járt Washingtonban, és akkor a közös sajtótájékoztató során Biden azzal fenyegetőzött, hogy <véget vet> a gázvezetéknek”

Azt megelőzően, még januárban Victoria Nuland, politikai ügyekért felelős államtitkár is hasonlóan nyilatkozott. „Ha Oroszország így vagy úgy, de megszállja Ukrajnát, az Északi Áramlat 2 (beüzemelése) nem fog előrehaladni” – mondta. Radek Sikorski volt lengyel külügyminiszter, jelenlegi európai parlamenti képviselő pedig az incidens után Twitteren azt sugallta, hogy Washington áll a támadás mögött. Egy képet tett közzé a Twitteren a szivárgás okozta vízörvényekről, és azt írta: „Köszönöm, USA”. Egy másik tweetben Sikorski, akinek Anne Applebaum amerikai újságírónő a felesége, „hipotézisként” jellemezte azt a nézetét, hogy az Egyesült Államok a felelős a támadásokért. Ennek ellenére ünnepelte a szabotázsakciót, mondván, hogy „20 milliárd dollárnyi fémhulladék fekszik a tenger fenekén, amely újabb ára Oroszország azon bűnös döntésének, hogy megszállta Ukrajnát”.

„A német Der Spiegel beszámolója szerint az Egyesült Államok előre tudott a vezetékek elleni lehetséges támadásról”

Akkor a Spiegel meg nem nevezett forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy a német kormány a nyáron kapott egy tippet a CIA-tól, miszerint az Északi Áramlatot megtámadhatják, és Berlin már ekkor azt feltételezte, hogy mindkét vezeték támadások célpontja lehet.

Most a Timesnak névtelenségük megőrzése mellett nyilatkozó amerikai tisztviselők elmondták, hogy értékelésüket új hírszerzési információkra alapozták, de állításaikról nagyon kevés részletet közöltek. A jelentés szerint a tisztviselők „nem voltak hajlandóak felfedni a hírszerzési információ természetét, azt, hogy hogyan szerezték meg, vagy a benne foglalt bizonyítékok erősségére vonatkozó részleteket”. Azt mondták, hogy „nincsenek határozott következtetéseik róla”.

A tisztviselők szerint nincs olyan bizonyíték, amely Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, vagy bármelyik vezető tanácsadóját kapcsolatba hozná a csővezeték-robbantásokkal. Azt is elmondták, hogy nem sokat tudnak a meg nem nevezett csoportról, csak annyit sejtettek, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök ellenfelei voltak, és valószínűleg ukrán vagy orosz állampolgárok.

„Úgy gondolom, hogy a történet kitalálóinak a végén az lesz a legkényelmesebb verzió, hogy ukránbarát <orosz partizánokra> fogják az akciót”

Olekszij Reznyikov védelmi miniszter tagadta, hogy ukrán hivatalos szervek részt vettek volna az Északi Áramlat gázvezetékek ellen tavaly ősszel a Balti-tengeren elkövetett robbantásos szabotázsakcióban. „Számomra ez egy elég furcsa történet, semmi közünk hozzá. Úgy gondolom, hogy az illetékes hatóságok által lefolytatott hatósági vizsgálat majd minden részletet feltár. Ez bizonyos értelemben elismerés lenne különleges alakulatainknak, de ez nem a mi tevékenységünk.” Felettébb gyanús, hogy a tárcavezető ezt éppen Stockholmban, az EU védelmi minisztereinek találkozóján mondta.

A Times röviden megemlítette Hersh jelentését, de csak azért, hogy elmondja, amerikai tisztviselők tagadják, hogy az Egyesült Államoknak szerepe lett volna ebben. Mint az újság fogalmaz, „amerikai tisztviselők szerint Joe Biden és vezető tanácsadói nem engedélyezték az Északi Áramlat vezetékeinek megsemmisítésére irányuló küldetést, és azt mondják, hogy nem volt amerikai részvétel”.

„Hersh jelentése szerint az amerikai haditengerészet búvárai 2022 júniusában robbanóanyagokat helyeztek el az Északi Áramlat vezetékeken a Balti-tengeren zajló NATO-gyakorlatok fedezékében. A jelentés szerint a műveletet Norvégia közreműködésével hajtották végre, és egy norvég kémrepülőgép 2022 szeptemberének végén egy szonárbója ledobásával robbantotta fel a robbanóanyagot”

Akkor Hersh története nagy visszhangot keltett az európai újságokban, az amerikai mainstream média mindent megtett, hogy egy szót se közöljön az esetleges amerikai érintettségről. A Google, a Bing és a DuckDuckGo a Hersh történetének február 8-i közzétételét követő hetekben nem mutat találatokat a nagy amerikai hírforrások részéről. A nagy amerikai televíziós csatornák – NBC, ABC, CBS – vagy a közpénzből finanszírozott PBS és NPR egy szót sem szóltak. A CNN, az MSNBC és a Fox News, az ország legnagyobb kábeltelevíziós csatornái sem közöltek egyetlen hírt sem. Akkor arra hivatkoztak, hogy Hersh története egyetlen névtelen forráson alapul, pedig jelenleg a névtelen források az amerikai kormányzatról szóló főáramú tudósítások alapját képezik, és minden nagyobb csatorna használja őket. Számtalan olyan kisebb belföldi és nemzetközi jelentőségű hírt tesznek közzé azzal a megjegyzéssel, hogy a közölt tényeket nem állt módjukban független forrásból ellenőrizni.

„Ennél is fontosabb, hogy amennyiben Hersh tévedett, akkor az állításait meg kellett volna cáfolni!”

Néhány lap később megemlítette a Hersh-sztorit, de teljesen más összefüggésben. A hallgatás ellenére érezhető volt, hogy egyre nagyobb nyomás nehezedett az amerikai kormányra és a médiára, hogy reagáljon a történetre. Az eredmény viszonylag későn, egy teljes hónappal a Hersh-sztori után érkezett csak meg a nyilvánosság elé, amikor a New York Times egy újabb szokásos „hírszerzési” mesét tett közzé. Most azonban senkit sem zavar, hogy nincs valódi forrás és csak anonim „tisztviselők” állítják a NYT riportereinek, hogy létezhet valamilyen homályos „hírszerzési információ”.

Amerikai tisztviselők a Timesnak elmondták, úgy tűnik, a robbanóanyagokat valószínűleg „tapasztalt búvárok” helyezték el a csővezetékeken, de azt állították, „nem úgy tűnik, hogy katonai vagy hírszerző szolgálatoknak végezték volna a munkájukat”. Igaz, ehhez hozzátették, lehetséges, hogy az „elkövetők a múltban speciális kormányzati kiképzésben részesültek”.

A Times szerint most az amerikai tisztviselők közül néhányan elismerték, hogy Ukrajna és szövetségesei voltak a leglogikusabb indíték a vezetékek elpusztítására. A szabotázs után amerikai tisztviselők ünnepelték a támadásokat, köztük Antony Blinken külügyminiszter, aki „óriási lehetőségnek” nevezte, hogy Európát leszoktassák az orosz gázról.

„Az amerikai tisztviselők által a Timesnak tett homályos állítások arra irányulhatnak, hogy az Egyesült Államokról Ukrajnára tereljék a gyanút. Ha ugyanis bebizonyosodik, hogy Amerika áll a támadás mögött, az egyértelműen Oroszország elleni háborús cselekménynek minősülne”

A Die Zeitről tudjuk, hogy jelentős amerikai titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkezik. Eléggé hihetetlennek tűnik, hogy egy „ukrán tulajdonú” vitorlás hajó játszotta volna a főszerepet a támadásban: A német lap szerint Ukrajnába vezetnek a nyomok: „A nyomozók azonosították azt a hajót, amelyről az Északi Áramlat elleni támadásokat hajtották végre. A jelek szerint egy ukrán tulajdonban lévő cég bérelte.”

Még véletlenül sem az a USS Kearsarge amerikai kétéltű támadóhajó, amely a Bornholm-sziget közelében, a csővezetékek felrobbantása előtt néhány nappal „aknamentesítést” gyakorolt és amelyet amelyet a „nyomozók” korábban már azonosítottak. Az új állítás szerint egy meglehetősen kicsi vitorlás jacht volt a fő eszköz a támadás kivitelezésében. Egy ilyen hajó még a végrehajtásához szükséges felszerelést sem lenne képes magával vinni! De olvassuk csak tovább az új „titkosszolgálati mesét”:

„A [német közszolgálati televízió fő híradója] (az ARD fővárosi stúdiója), az ARD politikai magazinja, a Kontraste, az [német közszolgálati televízió] SWR és a DIE ZEIT közös kutatása nyomán a nyomozás során nagyrészt sikerült rekonstruálni, hogyan és mikor készült a robbantásos támadás. Eszerint a nyomok Ukrajna irányába vezetnek. A nyomozók azonban eddig nem találtak bizonyítékot arra, hogy ki rendelte el a rombolást.

Konkrétan [e hírforrások] információi szerint a nyomozóknak sikerült azonosítaniuk azt a hajót, amelyet feltehetően a titkos művelethez használtak. Állítólag egy lengyelországi székhelyű cégtől bérelt jachtról van szó, amely nyilvánvalóan két ukrán tulajdonában van. A titkos tengeri műveletet a nyomozás szerint egy hat fős csapat hajtotta végre. Állítólag öt férfi és egy nő vett részt benne. A tudósítás szerint a csoport egy kapitányból, két búvárból, két búvárasszisztensből és egy orvosnőből állt, akik állítólag a robbanóanyagokat a tetthelyekre szállították és ott elhelyezték.

 Az elkövetők nemzetisége a jelek szerint tisztázatlan. A merénylők szakszerűen hamisított útleveleket használtak, amelyekkel állítólag többek között a hajót is kibérelték. A nyomozás szerint a kommandó 2022. szeptember 6-án, Rostockból indult útnak. A titkos művelethez szükséges felszerelést előzőleg egy furgonban szállították a kikötőbe. A nyomozóknak a továbbiak során a kutatás szerint másnap sikerült a hajót ismét Wieckben (Darß), majd később a Bornholmtól északkeletre fekvő dán Christiansø szigeténél lokalizálniuk. A jachtot ezt követően „tisztítatlan állapotban” visszaadták a tulajdonosnak. A kabinban lévő asztalon a nyomozók a kutatás szerint robbanóanyag nyomait tudták kimutatni.

Az [említett hírforrások] információi szerint egy nyugati hírszerző szolgálat állítólag már ősszel, vagyis nem sokkal a pusztítás után tippet küldött az európai partner szolgálatoknak, amely szerint egy ukrán kommandó volt felelős a pusztításért. Ezt követően állítólag további hírszerzési jelzések is érkeztek, amelyek arra utaltak, hogy egy ukránbarát csoport lehet a felelős.”

„A feladat végrehajtásához nyolcvan méternél mélyebbre kellett lemerülni. Ez <ipari> méreteket igénylő feladat, amely több száz kiló robbanóanyag elhelyezését jelenti nyolc egyedi töltetben egy nagyon ellenálló, erős csővezetékeken elhelyezve. Ezt egy kis létszámú személyzettel ellátott vitorlásról nem lehetett végrehajtani. Az ilyen mély merülésekhez speciális gázok, speciális légzőkészülék, speciális képzés, vészhelyzet esetére dekompressziós kamra, és sok jól képzett ember szükséges, akik ezeket az eszközöket működtetik és karbantartják”

Ne felejtsük el, hogy a Wired értesülése szerint a műholdról származó információkat feldolgozó SpaceKnow két nagy méretű „sötét hajót” azonosított, amelyek a robbanások előtt haladtak el a szóban forgó területen. Az ő jelentésükben szó sem volt vitorláshajókról. A SpaceKnow jelentése szerint a 95-130 méter hosszú vízi járművek kikapcsolták az AIS-transzponderüket, amely a hajók azonosítására és nyomkövetésére szolgál. „Megpróbálták elrejteni a világ elől mind a tartózkodási helyükre vonatkozó, mind az általános adatokat” – mondta Jerry Javornicky, a cég vezérigazgatója az amerikai magazinnak. Szakértők szerint a hajók ritkán kapcsolják ki az AIS-transzponderüket – jellemzően csak akkor, ha titkos katonai küldetést teljesítenek, vagy tiltott tevékenységet folytatnak.

Oana Lungescu NATO-szóvivő akkor megerősítette, hogy a NATO szerint az incidens „szándékos és felelőtlen szabotázscselekmény” volt, és megerősítette jelenlétét a Balti- és az Északi-tengeren. Egy NATO-tisztviselő azonban, akinek nem volt engedélye arra, hogy nyilvánosan beszéljen, megerősítette a WIRED-nek, hogy a NATO megkapta a SpaceKnow adatait, és azt mondta, hogy a műholdképek hasznosnak bizonyulhatnak a vizsgálatai során. Javornicky szerint a hajók észleléséhez a vállalat 90 napnyi archivált műholdfelvételt vizsgált át a területről. A vállalat több műholdas rendszerből származó képeket – köztük fizetős és ingyenes szolgáltatásokat – elemez, és gépi tanulást használ a bennük lévő objektumok felderítésére. Ez magában foglalja az utak, épületek és tájképi változások megfigyelését.

„38 speciális algoritmusunk van, amelyek képesek felismerni a katonai felszereléseket. A SpaceKnow rendszere képes felismerni a leszállópályákon lévő repülőgépek meghatározott típusait is”

Miután összegyűjtötte a területről készült archív felvételeket, a SpaceKnow egy sor poligont hozott létre a gázszivárgási helyek körül. Ezek közül a legkisebb, mintegy 400 négyzetméteres terület a közvetlen robbanási területet fedte le, a nagyobb területek pedig több kilométeres körzetet fedtek le. A robbanásokat megelőző hetekben a SpaceKnow 25, a térségen áthaladó hajót észlelt, a „teherhajóktól a többcélú nagyobb hajókig” – mondja Javornicky. Összesen 23 ilyen hajón volt bekapcsolva az automatikus azonosító rendszer (AIS) jeladója. Kettőnek nem voltak bekapcsolva az AIS-adatai, és ezek a hajók közvetlenül a szivárgás észlelését megelőző napokban haladtak át a területen.

A nemzetközi jog szerint a nagy hajóknak kötelező AIS-t telepíteniük és használniuk. Ezt a hajókövető rendszert azért hozták létre, hogy segítse a hajók navigálását, és a más hajókkal való esetleges ütközések elkerülését. Bekapcsolva, az AIS a hajó nevét, helyzetét, haladási irányát, sebességét és egyéb információkat sugároz. Viszonylag ritkán fordul elő, hogy a hajók kikapcsolják az AIS-jeladójukat. Az „elsötétülő” hajókat gyakran gyanúsítják azzal, hogy illegális halászatban vagy modern rabszolgakereskedelemben vesznek részt, és az európai tisztviselők korábban olyan hajók ellen rendszeresen kezdeményezett vizsgálatot, amelyekről feltételezik, hogy kikapcsolták az AIS-jeladójukat.

„Nem lenne általános gyakorlat [az AIS kikapcsolása], kivéve, ha a hajóknak titkos katonai küldetésük van, vagy titkos céljaik vannak, mivel a Balti-tenger a kereskedelmi forgalom szempontjából a világ egyik legforgalmasabb tengere”

– mondta akkor Otto Tabuns, a régióra összpontosító nem kormányzati szervezet, a Balti Biztonsági Alapítvány igazgatója. Tabuns szerint a Balti-tengeren több olyan fő „ütőér” is van, amelyen a hajók közlekednek, és „felelősséggel tartoznak a kapitányok”, hogy bekapcsolják az AIS-követőjüket. „A [Balti] tengeren sok olyan hely van, amely nem hajózható a nagyobb hajók számára” – nyilatkozta akkor Tabuns. „Vannak olyan területek is, amelyek nem ajánlottak, vagy ahol a második világháborús örökség miatt tilos hajózni.” Évtizedek óta elsüllyedt tengeralattjárók és lőszerek borítják a Balti-tenger fenekét.

A SpaceKnow a műholdakról készült SAR-felvételek (szintetikus apertúrájú radar) segítségével észlelte azokat a hajókat, amelyeknél az AIS ki volt kapcsolva. A Földet megfigyelő legtöbb műhold fényképeket készít arról, ami alattuk van; mások azonban SAR-t is használnak, hogy rádióhullámokat verjenek vissza a talajról, és ezekből képeket készítsenek. Andrey Kurekin, a Plymouthi Tengeri Laboratórium tengerparti óceánok színével foglalkozó kutatója szerint a SAR-technológia hasznos lehet a hajók felderítésére, mivel képes feldolgozni a fémtárgyakról visszaverődő jeleket, és ennek következtében azok „fényes objektumokként” jelennek meg a SAR-képeken.

Kurekin szerint a SAR-felvételek segítségével azonosítani lehet egy hajó hosszúsági és szélességi koordinátáit, az irányt, amerre halad, és potenciálisan meg lehet becsülni a sebességét. „A SAR fő előnye az optikai érzékelőkkel szemben az, hogy a mikrohullámok áthatolnak a felhőkön” – mondja Kurekin. A képeket kevésbé befolyásolja az időjárás, és éjszaka is láthatóvá teheti őket. „Elég nehéz elrejteni egy hajót egy SAR-érzékelő elől”– teszi hozzá Kurekin. A WIRED-del megosztott SAR-felvételek a sötét hajókról fénylő objektumokként mutatják a hajókat, nem messze az Északi Áramlat 2 körüli robbanás helyszínétől.

„Feltételezzük, hogy az egyik volt az elkövető az általunk észlelt két sötét hajó közül volt, de nem mi hozzuk meg a döntést ezzel kapcsolatban”

– mondja Javornicky. Elmondása szerint a vállalat nem foglalkozik azzal, hogy megállapítsa, mi történhetett, vagy ki a felelős, hanem az adatokat a hatóságok rendelkezésére bocsátotta. A SpaceKnow a szóban forgó bizonyítékokat átadta a hatóságoknak, és nem kívánt további részleteket közölni. Ők pontosan tudják, hogy ki is járt a helyszínen, és azt is meg tudják mondani, hogy az ukrán elkövetőkkel szóba hozott „bárka” járt-e valaha a tett helyszínén. Ezt viszont már mindenki el akarja feledni.

„Amit itt látunk, az egy dezinformációs kampány, amely a brit Szkripal <mérgezési> ügyhöz hasonlítható”

Akkor az első hírek után több tíz „hivatalos állítású” hír jelent meg, amelyek mindegyike logikátlanabb és hihetetlenebb volt, mint az előzőek. A kampány célja az volt, hogy annyi ostobasággal árasszák el az információs teret, hogy senki ne térjen vissza a történet gyökereihez (azaz, hogy egy köpönyegforgató ügynököt erőszakkal elhallgattak, miután megpróbált visszamenni Oroszországba).

Egészen biztos vagyok benne, hogy hamarosan több minden kiderül az Északi Áramlat elleni támadás valódi elkövetőiről. A Hersh-sztorit és a SpaceKnow bizonyítékait elhallgató amerikai média most hirtelen órási erővel „tolja” az új történetet. Ez csak egy kísérlet arra, hogy megelőzésképpen eltereljék a valódi eseményekről és bizonyítékokról a figyelmet.

Aligha lehet kétséges, hogy ezért találkozott Olaf Scholz és Joe Biden. Hogy ráfogják a nyuszira…

(A cikk eredetileg a szilajcsiko.hu portálon jelent meg, itt olvasható.)