Kezdőlap » x-demokrata » Fegyverkezik és háborút vizionál a világ
Győzelem napi felvonulás a moszkvai Vörös téren 2018. május 6-án #moszkvater

Fegyverkezik és háborút vizionál a világ

Míg a nyugati fősodor média folyamatosan orosz katonai agresszióval ijesztget, Oroszország 61,4 milliárd dolláros katonai költségvetésével az országok rangsorában a 6. helyre csúszott vissza

Győzelem napi felvonulás a moszkvai Vörös téren 2018. május 6-án #moszkvater
Győzelem napi felvonulás a moszkvai Vörös téren 2018. május 6-án
Fotó:EUROPRESS/Kirill KUDRYAVTSEV/AFP

Haragos, dühös, agresszív lett a világ. Ezt részben magyarázza a világrend és az erőviszonyok átalakulása. Egy ilyen helyzet mindig a bizonytalanságot erősíti. Nem csoda hát, ha fegyverkezik mindenki. Még Magyarország is régen látott fegyverkezési programot indított el. Az Egyesült Államok a nyáron végleg felmondta a hidegháború befejezéséhez hozzájáruló egyezményt a közepes és rövid hatótávolságú nukleáris rakéták felszámolásáról, amellyel megrendítette a stratégiai stabilitást. A NATO űrpolitikát fogadott el, és sokak szerint a hiperszonikus rakéták hozzák el az új hidegháborút. Kína belehúzott, és Oroszország is be-bemutat egy-egy csodafegyvert.

„A fegyverkezési verseny éleződését mutatja, hogy mindenek előtt az Egyesült Államok és Kína költéseinek hatására az elmúlt három évtized legmagasabb szintjére emelkedtek tavaly a világon a katonai kiadások”

A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) idén tavasszal közzétett jelentése alapján a világ a GDP 2,2 százalékát fordítja hadikiadásokra. Az intézet becslése szerint a védelmi célú kiadások globálisan 1822 milliárd dollárt tettek ki 2018-ban, ami 2,6 százalékos növekedés az előző évhez képest. Továbbra is az Egyesült Államok maradt a védelmi célokra legtöbbet költő ország 649 milliárd dollárral. Ez az összeg több mint 4 százalékos emelkedés 2017-hez viszonyítva, elsősorban a Trump-kormányzat által elindított új fegyverfejlesztési programok következtében.

„Az Egyesült Államok költései adták a 2018-as globális katonai kiadások 36 százalékát, és majdnem akkora összegre rúgtak, mint a sorban utána következő nyolc ország együttes katonai kiadásai”

Immár Ázsiában is ijesztő mértékben fegyverkeznek az államok. A lista második helyén Kína áll, 250 milliárd dollárral, ami a globális katonai kiadások 14 százaléka, és 5 százalékkal magasabb a 2017-es adatnál. Kína vonatkozásában ez 1995 óta a legkisebb arányú éves emelkedés volt, ami az ország gazdasági növekedésének lassulását tükrözi. Szaúd-Arábia továbbra is a 3. helyet foglalja el 67,6 milliárd dollárral, annak ellenére, hogy katonai kiadásai 6 százalékkal csökkentek 2017-hez képest. A 4-5. helyet a kiadásait ötödik egymást követő évben növelő India, illetve Franciaország foglalja el. A jelentés kiemeli, hogy

„Oroszország a hatodik helyre csúszott vissza 61,4 milliárd dollárnak megfelelő katonai költéseivel, és ezzel 2006 óta először került ki az első ötből”

Ez utóbbi adat már csak azért is érdekes, mert egyre csak azzal kelt félelmet a nyugati sajtó, hogy milyen mértékben fegyverkezik Oroszország. Mint látjuk, ez nem így van. Még akkor sem, ha az orosz hadsereg is komoly modernizáción ment át. Az ukrán válság nyomán sokan kész tényként veszik azt is, hogy Moszkva fenyegeti a szomszédos államokat. Igen, mint láttuk, az orosz medve tud harapni. Ám csak akkor, ha ingerlik. Egyébként pedig inkább a démonizálása teszi félelmetessé Oroszországot. S ez nemcsak a kiéleződött információs- és propaganda háborúval, hanem azzal is magyarázható, hogy

„az orosz veszély napirenden tartása nem egy esetben indokolja a katonai kiadások növelését is”

S hogy ez hogy működik, annak illusztrálására összeszedtünk egy csokrot az elmúlt hetek e tárgyú nyilatkozataiból. A Jamestown Alapítvány vezető kutatója Richard D. Hooker például tanulmányában azt javasolja a NATO-nak, hogy készítsen terveket a kalinyingrádi exklávé elfoglalására. Természetesen arra az esetre, ha Oroszország lerohanná a Baltikumot. A szerző arra nem tér ki, hogy milyen jeleket lát erre. magabiztosan kijelenti ugyanakkor, hogy Moszkvának valószínűleg vannak erre vonatkozó tervei. S Hooker hosszasan elkezdi elemezni, hogy ez mekkora áldozatokkal, anyagi veszteségekkel, pusztítással járna. S hogy ez miért lenne érdeke az orosz vezetésnek, arra nincs válasz. Csak, mert a Kremltől minden kitelik! A szerző már annyira beleéli magát ebbe a „háborúba”, hogy mindenkit megnyugtatva a kalinyingrádi terület elfoglalásának módját, az amerikai és lengyel szárazföldi erők megindulását ecseteli. Mint fogalmaz, a Pentagonnak van erre terve.

Visszafogottabb egy ilyen forgatókönyvvel kapcsolatban a német kutatók többsége. A Focusban és a Die Weltben közölt biztonságpolitikai írások emlékeztetnek arra, hogy Washington egy pillanatig nem gondolkodott az INF szerződés megmentésén, az pedig a Krím elcsatolása ellenére is abszurd feltételezés, hogy Oroszország rátámadna bármelyik szomszédjára. Mint fogalmaznak,

„Moszkva időről időre teszteli a NATO és az EU egységét, ám nem fenyegeti Európát”

Mindez nem zavarja Waldemar Skrzypczak lengyel tábornokot abban, hogy már egy Oroszországgal szembeni nukleáris csapásról elmélkedjen. Az atomfegyvert szerinte azért kellene a NATO-nak bevetnie, mert az orosz hadigépezettel szemben Európában egyetlen hadseregnek sincs esélye.  A tábornok azonban a Wirtualna Polska című portálon írott cikkében megtalálja az ellenszert. Úgy látja, hogy az amerikai hadsereg atomfegyver bevetésével megállíthatná az oroszokat, és Lengyelország ezért lépett be a NATO-ba. Az amerikaiak ezt megtennék, míg a NATO csak mérlegelne, teszi hozzá. Amerikában és az fejlesztés alatt álló új rakétákban bízik Szerhij Zgurec a kijevi Defense Express igazgatója is, aki szerint a fegyverkezésre nem kell sajnálni a pénzt. Mások még ennél is tovább mennek. Így olyan közepes hatótávolságú rakétákat fejlesztenének, amelyekkel csapást lehet mérni az oroszországi atomerőművekre. Még szerencse, hogy nem mindenki bolondult meg Ukrajnában sem. Az ilyen gondolatok veszélyes voltára hívta ugyanis fel a figyelmet a Glavred által idézett politikai elemző Tarasz Zagorodnij.

Tovább már nem ijesztgetném a kedves olvasót, hiszen ezekkel a példákkal is inkább csak azt kívántam jelezni, hogy milyen vad gondolatok születnek néha az Oroszországgal szembenálló oldalon is. Csodálkozunk ezek után, hogy az orosz medve fel-felmordul, és a karmait mutogatja?!

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.