Ezüstföld legendája

2026. márc. 16.

B. Molnár László

MEGOSZTÁS

Kárpát-Ukrajna függetlenségének kikiáltása mára az ukrán nacionalizmus egyik legnagyobb ünnepévé vált. Ezen a napon számos összecsapás volt már az ukránok és a kárpátaljai magyarság között.

1939. március 15-én vonult be a magyar hadsereg Kárpátaljára

Ezüstföld egy nép jelképévé vált. Az 1939. március 15-én megalakult Kárpát-Ukrajna előhírnöke volt az egységes ukrán állam újjászületésének, máig nagy történelmi súllyal bír valamennyi ukrán számára a nemzeti eszmeiség megerősödését és az ukrán területek egyesítését illetően. Kárpátalját költőiesen Ezüstföldnek nevezik, mely a Kárpátok keleti lejtőinél található. Amióta Ukrajna visszanyerte függetlenségét és újra önálló állammá vált, március 15. nemcsak a magyarok, hanem az ukránok számára is ünnepnap.

De mi is történt 1939. március 15-én Huszton? A szejm ülésén kikiáltották Kárpát-Ukrajna függetlenségét, és az új állam nyelve az ukrán lett. Jóváhagyták állami címerét, melyen egy medve szerepel háromágú szigonnyal, a kék-sárga állami lobogót, a független állam himnuszát. Titkos szavazással a szejm megválasztotta az ország első elnökét, Augusztin Volosint.

„Maga az állam csak egy-két napig létezett, ám a Szovjetunió felbomlását követően létrejött ukrán állam sosem feledkezett meg Ezüstföld legendájáról…”

Jó évtizede a kijevi kormány már rendeletben foglalkozott azzal, miként lehetne a lehető legünnepélyesebben megemlékezni Kárpát-Ukrajna megalakulásának 70. évfordulójáról. Kárpátalja politikai vezetésének rendbe kellett hozatnia Kárpát-Ukrajna védőinek vereckei nyughelyét, rendeznie kellett a környező terepet és az ott lévő ukrán emlékjelet. A kormány utasította az illetékes minisztériumokat, a nemzetiségi és vallásügyi állami bizottságot és Kárpátalja megye vezetését, hogy vizsgálják meg oktatási és kulturális intézmények, parkok, utcák és terek Kárpát-Ukrajna egykori elnökéről, Volosinról és harcostársairól való elnevezésének kérdését.

Négy esztendővel később,

„2013-ban már komoly összetűzésre is sor került az ukránok és a kárpátaljai, illetve az anyaországból érkező magyarok között Ungváron”

A miskolci Selyemréti Általános Iskola tanulói a Határtalanul program keretében látogattak Kárpátaljára március 15. alkalmából, és valamennyien kokárdát viseltek. A közelben tartózkodó, megvadult ukrán nacionalisták, akik aznap Kárpát-Ukrajna megalakulásának 74. évfordulóját ünnepelték, körbevették a magyarokat, és letépték róluk a kokárdákat. Azóta a megemlékezések még durvább jelleget öltenek.

„De mi is az a Kárpáti Szics? Nos, az paramilitáris szervezet, melynek létrejöttét Volosin szorgalmazta, mégpedig azzal a céllal, hogy egyrészt segítse az 1938. október-novemberében rendkívül aktív magyar és lengyel diverzánsok felkutatását és lefegyverzését, másrészt magjául szolgáljon a leendő ukrán állam hadseregének”

Az alakuló ülésüket 1938. november 9-én tartották Huszton, és első főparancsnokává Dmitro Klimpust választották, míg a parancsnoksághoz rajta kívül Ivan Roman gazdasági felelős, Ivan Rohacs titkárságvezető és Sztepan Roszoha propagandafelelős tartoztak. A Szics katonai jellegének megteremtésében nagy szerepet játszottak az Ukrán Nacionalisták Szervezetének tagjai, akik Lengyel-Galíciából érkeztek.

A szervezet alapszabályában leszögezte, hogy fő feladata a Volosin-kormány segítése, az ukrán polgárok önvédelmi szellemének erősítése és harc az államellenes propaganda ellen. Még újságja is volt a szervezetnek Nasztup (Támadás) címmel, ráadásul az alapításkor mintegy ezer tagot számoló Szics létszáma igen hamar 10-15 ezer körülire duzzadt. Noha elsősorban ukrán kulturális szervezetként tekintett rá a Szicsre, azért kétezren komolyabb katonai jellegű kiképzésben részesültek. Az elit gárdának a huszti székhelyű 1. és 2. század számított, összesen mintegy 320 fővel, őket látták el legjobban fegyverrel és egyenruhával is, bár egyenruha csak az 1. század száz tagjának jutott. 1938. december 4-én már megtartották a Kárpáti Szics első kongresszusát, amelyet sokan inkább nacionalista demonstrációnak tekintettek, és Kárpátalja egész területéről több ezren vettek részt rajta.

Ugyanakkor a katonai képzés igencsak akadozott, hiszen a Szics egyrészt jelentős képzett tiszt és fegyverhiányban szenvedett. A tagok döntő többsége polgári foglalkozással rendelkező önkéntes volt. Nem véletlen, hogy 1939 márciusáig csak kb. 40 főt tudtak úgy-ahogy kiképezni, mintegy 50 puskát és 200 pisztolyt szereztek, elsősorban a megszűnt Cseh Nemzeti Gárdától. A 6-7 fős szicsgárdista csoportok jellemzően egy puskával, egy pisztollyal és hat kézigránáttal voltak felfegyverezve. A Kárpáti Szics nőket is felvett soraiba, számukra külön egységeket szervezett. Az ő feladatuk leginkább a kulturális oktatás, nemzeti propaganda, elsősegély oktatás, futárszolgálat és telefon- és rádióösszeköttetés ellátása volt.

„Miután Hitler 1939.március 12-én eldöntötte Csehszlovákia felszámolását, szabad utat engedett annak, hogy Magyarország bevonuljon Kárpátalja maradék részére is”

Az első összecsapásokra a Magyar Honvédség és a csehszlovák határőrség között március 14-én került sor az Ungvár és Munkács környéki magaslatok elfoglalásával. A cseh haderő innentől kezdve csak a visszavonulás fedezése érdekében állt ellen az előretörő magyaroknak. Volosin a rádióban bejelentette Kárpát-Ukrajna függetlenné válását, és az ellenállás mellett döntött. A Kárpáti Szics önkénteseket toborzott, és a fegyvereket a kivonuló cseh határőröktől, rendőröktől, pénzügyőröktől szerezték be, sok esetben erőszakos módon. A szervezet összlétszámát 1,2-1,5 ezerre teszik a történészek.

A magyar beregszászi csoport első egységei március 16-án 16 órakor hatoltak be Husztra. A védők Romániába húzódtak vissza, ám a román hatóságok lefegyverezték és kiadták őket a magyaroknak. Március 18-ára mindenütt megszűnt a fegyveres ellenállás.