„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Péli Éva írása a #moszkvater.com-on
„Az Egyesült Államok és Oroszország közötti új START szerződés kötelezi a stratégiai bombázókat arra, hogy bizonyos repülőtereken úgy legyenek elhelyezve, hogy a megbeszélt ellenőrzések során láthatóak legyenek”
Fotó:EUROPRESS/Satellite image ©2025 Maxar Technologies/AFP
– Tábornok úr, hogyan értékeli az orosz stratégiai bombázó flotta elleni ukrán drón támadást?
– Ez az Ukrajna részéről kétségkívül sikeres akció igazi „meglepetés”, és különbözik az utóbbi idők drón támadásaitól. A nyilvánvaló siker ellenére azonban ez a támadás nincs jelentős hatással a front helyzetére, vagy Ukrajna védelmére az orosz légicsapásokkal szemben még akkor sem, ha az akció azt a benyomást kelti, hogy ez így van. Valójában az ukrajnai katonai helyzet egyre feszültebbé válik. A támadások Oroszország interkontinentális stratégiai bombázó flottája ellen irányultak. Egyelőre nem világos, hogy hány repülőgépet semmisítettek meg, és pontosan mely típusok voltak érintettek. Bár – a ténylegesen megsemmisített repülőgépek számától függően – Oroszország képessége, hogy cirkáló rakétákat használjon Ukrajna ellen, némileg korlátozott, ennek nincs stratégiai kihatása.
– Miért teszi ezt Ukrajna?
– Nem ez az első támadás Oroszország stratégiai bombázó flottája ellen. A Szaratov melletti Engelsben lévő bázist már korábban is támadták. Ezen kívül két akciót hajtottak végre az orosz korai előrejelző rendszer ellen, ami destabilizáló hatással lehet a két szuperhatalom közötti stratégiai kapcsolatra. Mivel azonban ezek az incidensek nem befolyásolják az ukrajnai katonai helyzetet, fel kell tenni a kérdést, hogy mi a valódi céljuk.
„Nem tudom, mi jár az ukrán vezetés fejében, de kézenfekvő, hogy erős orosz reakció kiváltásával próbálják eszkalálni a háborút, ami nyugati beavatkozást eredményezne. Ez nagyon veszélyes fejlemény lenne”
E támadások értékelésekor gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy a stratégiai bombázó flotta repülőtereinek közvetlen közelében nukleáris fegyver raktárak is vannak. Bár ezek erősen védettek, mindig fennáll annak a veszélye, hogy egy drónt félre irányítanak, és eltalál egy ilyen raktárat. Bárki ki tudja számolni, hogy mik lennének ennek a következmények. Ebből a szempontból rendkívül kockázatos játék, amit itt játszanak. Egy utolsó, döntő pont: ez a támadás közvetlenül a második tárgyalási forduló előtt történt, és nyilvánvalóan összefügg az orosz vasút elleni egyidejű agresszióval. Ez tehát egy összehangolt akció lehetett.
„Felmerül a kérdés, hogy ez miért a második tárgyalási forduló előtti napon történt”
A magyarázat nyilvánvaló, ismételten azt állítják, hogy Moszkva csupán halogató taktikát alkalmaz, és nem érdekelt a valódi tárgyalásokban. Ez annak ellenére van így, hogy maga Oroszország javasolta a felek találkozóit, és mindkét fél írásban rögzítette álláspontját, hogy azt alapul vegye a mai isztambuli tárgyalásokhoz. Ez tehát csak azt jelentheti, hogy az ukrán fél arra számíthatott, hogy a támadásokra válaszul a tárgyalások elmaradnak.
– De ez nem történt meg …
– Nem, a tárgyalások folytatódnak. Most már azt is megtudtuk, hogy az amerikai és az orosz külügyminiszter a tárgyalások megkezdése előtt ismét beszélt egymással telefonon. Számomra ez egyértelműen azt jelzi, hogy az Egyesült Államok legalábbis továbbra is támogatja ezeket a tárgyalásokat, és nem vonult ki teljesen, ami szerintem nagyon fontos.
Harald Kujat
Fotó:Tilo Gräser
– Az Ön szemszögéből és katonai tapasztalatai alapján hogyan lehetséges egyáltalán egy ilyen támadás? Ukrán források szerint másfél éve tervezték, majd orosz területről teherautókkal hajtották végre.
– Ha egy országban a járműveket nem ellenőrzik mindenütt, és egy ilyen műveletet gondosan előkészítenek, akkor ilyesmi megtörténhet. Ez azonban felveti a kérdést, ez tényleg egy jelentős katonai siker? Nem, ez egy támadás, nem pedig a szó valódi értelmében vett katonai művelet. Az ilyen támadások bármelyik országban lehetségesek.
„Ezen kívül az Egyesült Államok és Oroszország közötti új START szerződés kötelezi a stratégiai bombázókat arra, hogy bizonyos repülőtereken úgy legyenek elhelyezve, hogy a megbeszélt ellenőrzések során láthatóak legyenek”
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nyitott hangárokban vagy a kifutópályán, nem pedig zárt épületekben elrejtve. Ez a szabályozás a szerződés betartásának ellenőrzésére szolgál, és a kölcsönös bizalom kiépítésének része. Ez azonban könnyű célponttá teszi a repülőgépeket.
– Most már vannak olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy a nyugati szolgálatok műholdas felvételekkel segíthettek. A britek már kommentálták ezt, és gratuláltak is az ukránoknak. Hogyan értékeli ezt? Volt-e nyugati segítség?
– Elvből nem spekulálok, egy dolog azonban világos. Ha a mozgó célpontokra vonatkozó adatokat gyakorlatilag késedelem nélkül szolgáltatják, akkor azok nem származhatnak az ukránoktól, hanem csak valahonnan máshonnan. Ha azonban hosszú távon tervezett akcióról van szó, akkor nagyon is lehetséges egy orosz reptér helyzetét önállóan – akár egyszerű eszközökkel is – meghatározni. Ebben a konkrét esetben ezért nem hiszem, hogy szükség van ilyen külső felderítésre. Az ukránok ezt maguk is meg tudják tenni. De természetesen lehetséges, hogy Ukrajna nyugati műholdas felderítésből kapott helyszínrajzokat a repülőterekről.
– Az Engels melletti repülőtér ellen 2022-ben, és az orosz korai előrejelző radar ellen 2024-ben elkövetett korábbi támadásokkal kapcsolatban Ön figyelmeztetett a lehetséges következményekre, beleértve a nukleáris csapást is. Milyen orosz reakciókat vár katonai részről a mostani támadásra? Vlagyimir Putyin orosz elnök állítólag azt mondta, hogy most már nincsenek vörös vonalak, és Kijev meg fogja bánni.
– Először is, nem volt azonnali reakció, és ez pozitív fejlemény. Az isztambuli tárgyalások lezajlottak, amit pozitívumként kell elkönyvelni. Másodszor, mint mindig ilyen esetekben, ha az egyik fél egy bizonyos intézkedéssel előrenyomul, a másik reagál. Gyakran megfeledkezünk Clausewitz tanításáról, miszerint a háború erőszakos cselekedet. Mindkét fél törvényt szab a másiknak, a másik követi, és erre ismét egy reakció következik – a végsőkig. Ezt a modern szóhasználatban eszkalációnak nevezik.
„Tehát biztosak lehetünk benne, hogy Oroszország vissza fog vágni. Azonban azt feltételezem, hogy Oroszország válasza valószínűleg nem lesz azonos. Inkább a harctéri műveletek és a légicsapások intenzitását fogják növelni, hogy gyengítsék Ukrajna védekezését”
Mivel Ukrajna helyzete már most is rendkívül kritikus, Oroszország további erőfeszítései jelentősen megváltoztatnák a katonai helyzetet, Ukrajna hátrányára. Ez egy logikus feltételezés, de persze nem tudhatjuk pontosan, hogyan fog reagálni Oroszország.
– Mondják, hogy az orosz stratégia mindig nyugodt, de határozott válaszokat preferál a heves reakciók helyett. Vannak erre utaló jelek a mostani helyzetben? Az interneten azonnal megjelentek a nukleáris csapásra vonatkozó felhívások, az orosz nukleáris doktrína értelmében.
– Amit hangsúlyozni kell, és amit Nyugaton gyakran alábecsülnek, az a Nyugat – ezen belül különösen az Egyesült Államok – és Oroszország eszkalációs stratégiája közötti jelentős különbség. A Nyugat kis lépésekben eszkalál. Megvárja, hogyan reagál az ellenfél – vagy reagál-e egyáltalán -, és csak azután teszi meg a következő lépést. Így megmarad az eszkaláció feletti kontroll.
„Az orosz tűrésküszöb ezzel szemben sokkal magasabb. Oroszország kivár, de egy bizonyos ponton keményen visszacsap. Az ilyen eszkalációs stratégiával az a probléma, hogy nagyon nehéz kiszámítani, mikor és hogyan fog bekövetkezni egy ilyen ellencsapás. Ez teszi az orosz választ olyan kiszámíthatatlanná”
Az orosz válasz végső soron attól függ, hogy Moszkva milyen stratégiai célokat követ. Ha a cél Ukrajna gyors és teljes legyőzése, a reakció más lenne, mint ha Oroszország továbbra is a háború tárgyalásos megoldását követné elsődleges opcióként. Egyelőre az utóbbit látjuk. Csak remélni és várni tudjuk, hogy ez így is marad, és nem lesz olyan reakció, amely a tárgyalások lehetőségét megsemmisíti.
– Még egy utolsó kérdés – szintén tekintettel az előző figyelmeztetésre -, a világ most egy kicsit közelebb került a nukleáris háborúhoz?
– Nem, nem hiszem. Mindig is kulcsfontosságú, hogy a két nukleáris szuperhatalom fenntartsa a kapcsolatát. Rendkívül fontos, hogy a harmadik felek cselekedeteit, mint ebben az esetben Ukrajnáét, mindkét atomhatalom helyesen minősítse. Mindkettőjüknek továbbra is az a legfőbb érdeke, hogy megakadályozzák a nukleáris csapás váltást. Ez a döntő pont, nem engedhetjük meg, hogy az eszkaláció nem kívánt örvényébe keveredjünk.
„Világosan láthatjuk, hogy sem az Egyesült Államoknak, sem Oroszországnak a legkevésbé sem érdeke a két szuperhatalom közötti konfliktus. Éppen ezért feltétlenül szükséges, hogy ez a korábban <forró vonalnak>nevezett kapcsolat a két fél között fennmaradjon”
Mellékesen megjegyezve, ennek a kétoldalú kapcsolatnak az oroszországi végpontját Nukleáris Kockázatcsökkentő Központnak nevezik. Ez jelzés értékű.
(Az interjú először a NachDenkSeiten portálon jelent meg, magyarra Péli Éva fordította.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Borz says:
Messziről bűzlik, hogy a nyugati titkosszolgálatok keze van történtekben, mert az ukránoknak ebből semmi hasznuk. És nagyon is lehetséges, hogy a példa statuálás okán Kijev hamarosan múltidő lesz…