„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Garay Emil írása a #moszkvater.com számára
„Ukrajna fájdalmas példa arra, hogyan ejthetnek túszul és terrorizálhatnak egy egész országot a lakosság nagyon kis részét kitevő radikálisok, ha ehhez elegendő politikai és pénzügyi támogatottsággal rendelkeznek”
Fotó:EUROPRESS/Sergei SUPINSKY/AFP
Az emberi élet a világ uralkodó elitjének a szemében manapság leértékelődött. A digitalizáció és a mesterséges intelligencia korában az ember már nem olyan produktívan hasznos, mint korábban, így a globális elit tervei szerint, a jelenlegi nyolcból csak a szükségleteiket továbbra is hatékonyan kielégítő „arany milliárd” élheti túl a korunkat.
„De hagyjuk-e, hogy a dolgok idáig fajuljanak? Szembe tudunk-e szállni ezekkel az őrült tervekkel?”
Egy társadalom pszichéje ugyanúgy beteg lehet, mint az egyéné. A kortárs pszichoanalízis egyik atyja, Carl Gustav Jung a második világháború kitörése előtti németországi háborús hangulatát „a kollektív tudattalan primitív erőinek támadásaként” írta le. Jung szerint egy ilyen ösztönös beavatkozás csak, mint kompenzáció indulhat el, amikor egy tudatosan hamis, túlzó vagy torz szemlélettel van dolgunk, és amennyiben ez kompenzációs mozgás nem integrálódik a tudatba, az pszichózishoz vezet.
„A társadalomban ez a korrekció szörnyű erőket szabadíthat fel – írja Jung -, amelyek tömeges erőszakhoz, háborúhoz vezethetnek”
Kétségtelen, hogy a globális elitek megpróbálják ezeket az erőket politikai manipulációk révén terveik megvalósítására felhasználni. De vajon képesek-e azokat tetszés szerint irányítani, és időben megállítani? A józan ész és a történelmi tapasztalat nemleges vagy kettős választ ad erre a kérdésre, hiszen a szenvedő tömegeken kívül mindig voltak haszonélvezői is a háborúknak. Jelenleg kik ezek az erők?
„A nemzetállamok és a globalista szindikátusok közötti harcok korában élünk”
A világ uralkodó elitjét kiszolgáló globalizációs korporációk számos országban uralkodnak, és a nyugati média nagy részét birtokolják. Például az ukrán termőföldek és ásványi erőforrások nagy részét jelenleg a világ legnagyobb vagyonkezelője, az amerikai BlackRock birtokolja, de francia és brit vállalatok is érintettek így az ukrán-orosz háború kimenetele közvetlen, pénzben mérhető részvételt jelent számukra a nyereségben vagy veszteségben.
Egyelőre Nyugat-Európában némi ellenállás tapasztalható. Az ellenzéki pártok felszólalnak, a lakosság pedig tüntet a fegyveres mozgósítás, és az Oroszországgal szemben készülődő háború ellen. A közvélemény mintegy 70 százaléka ellenzi a militarizációt, és a jelenleg uralkodó politikai gondolkodást. Szemben a négy évvel ezelőtti mindössze 30 százalékkal, a háború lehetőségét ma már a lakosság több mint fele felismeri.
„Ukrajna fájdalmas példa arra, hogyan ejthetnek túszul és terrorizálhatnak egy egész országot a lakosság nagyon kis részét kitevő radikálisok, ha ehhez elegendő politikai és pénzügyi támogatottsággal rendelkeznek”
A második világháború kitörése előtt páciensei álmainak elemzése során Jung megfigyelte, hogy a tudattalanjuk primitívséget, erőszakot és kegyetlenséget kifejező mitológiai szimbólumokat tükrözött. Jung szerint a pszichében elő sötétség erői ilyenkor elárasztva a tudatos világát is, áttörik az egyén erkölcsi és intellektuális önuralmát. Ez a jelenség a társadalomban szörnyű szenvedést és pusztítást okozva előbb-utóbb tömegesen manifesztálódik. Amikor az ilyen jelek nagy számú egyénnél jelennek meg, mintha mágneses erő vonzaná őket, kialakul egy alacsonyabb tudatosságú tömeg, amelynek a vezetője az lesz, akit felelősségérzetének a hiánya és alsóbbrendűsége miatt a legintenzívebb hatalomvágy jellemez, és ezt az embert a csőcselék a lavina ellenállhatatlan erejével követi. Hasonló aggasztó jeleket napjainkban is világosan megfigyelhetünk Európában. A logikus megfontolások hanyatlása párosul az irracionális tudatalatti ösztönök növekvő befolyásával.
„Az utóbbi években a bizarr, paradox, ellentmondásos, irracionális társadalmi és politikai jelenségek száma jelentősen megnövekedett. Európában egyre növekszik az okkult, különösen a sátáni szimbolizmus iránti érdeklődés”
Akárcsak a hitleri Németországban, hasonló szimbólumok figyelhetők meg az ukrán neonáci katonai alakulatokban, különösen az Ukrán Nemzeti Gárda szélsőjobboldali Azov ezredében. Amikor az Azov harcosait az orosz egységek letartóztatták a mariupoli Azovsztal gyár komplexumában, kiderült, hogy tetőtől talpig sátáni és náci szimbólumokkal voltak tetoválva, beleértve a Sátant szimbolizáló kos fejet, a horogkeresztet és a náci Németország Nap szimbólumát. A sátáni szimbolizmus Európa nagy színpadain is megjelenik, például a franciaországi olimpiai játékok megnyitó ünnepségén, amelyet Franciaországban mind a keresztény, mind pedig a muszlim közösségek kifogásoltak.
„Manapság a politikai propaganda olyan méreteket ölt, hogy a valós és a narratív közötti szakadék katasztrofálisan kitágul, így a szembesülés a valósággal komoly megrázkodtatást okoz, tovább mélyítve ezzel a társadalmi kognitív disszonanciát”
A nyugati politikai elemzők ugyan értik az igazságot, de a nyilvánosság előtt ragaszkodniuk kell egy hamis valósághoz, mert fennáll a veszélye az elbocsátásuknak, míg a magas rangú tisztviselők nemcsak az állásukat, hanem az életüket is kockáztathatják, ha Oroszországot a konfliktus erősebb oldalaként mutatnák be. Nagy-Britanniában az átlagos, nem túl rosszul informált brit állampolgár még mindig homályosan azt hiszi, hogy Oroszországot kommunisták irányítják és egy diktatúra.
Az európai sajtó Ukrajnát Oroszországnál magasabbrendű, mintaértékű demokráciaként jellemzi, miközben valójában olyan országról van szó, ahol a legfontosabb demokratikus elvet, a választásokat is megtagadják az emberektől, ahol egyes nyelveket és egyházakat üldöznek, az embereket az utcán letartóztatják, hogy akaratuk ellenére közvetlenül a frontvonalra küldjék őket. Jellemző az az epizód, amikor néhány évvel ezelőtt Ungváron letartóztattak egy magyar papot, mert a vasárnapi misén azt prédikálta, hogy az ukrán és az oroszok testvér nép. Azóta számos ortodox papot is letartóztattak és megpróbálták fegyveres harcra kényszeríteni őket.
„Brüsszel támadása a hagyományos európai értékek ellen, vertikális és horizontális törésvonalakat hozva létre magának az Európai Uniónak az alapjait rengeti meg”
Több tagállam is ellenzi az Európai Bizottságnak azt a szándékát, hogy felhasználja a lefoglalt orosz vagyont. Ez szöges ellentétben áll a demokratikus értékek egy másik pillérével, a tulajdon védelmével, de megrengeti az eurót is, és aláássa az EU bankjainak globális hitelességét.
Az európai hatalom egyre határozottabban központosul, a fontosabb nemzetközi politikai és gazdasági döntésekért felelős köztisztviselőit már nem választják. Növekvő szakadék alakul ki még az országosan megválasztott politikai elitek és szavazó polgáraik között is. Ennek egyik abszurd kifejeződése volt, amikor olyan magas rangú politikus, mint például Annalena Baerbock, Németország korábbi külügyminisztere nyilvános interjúban jelentette ki, hogy úgy dönt a politikában, ahogy kedve tartja, mert nem érdekli, mit gondolnak a választókerülete polgárai. Vagy amikor a jelenlegi siralmas gazdasági helyzetben magas rangú tisztviselők sikkasztanak el uniós forrásokat, mint például az Ursula von der Leyen körül az európai COVID oltási alapokkal kapcsolatban kirobbant botrány. Azonban az ilyen eseteket különféle kifogásokkal általában nem, vagy csak formálisan vizsgálják ki.
„A demokratikus intézmények és az egyén jogainak hanyatlása Európában ma egyértelműen megfigyelhető”
Napjainkban Brüsszel bürokratikus technokrata szervezetté vált, a törvények felett áll, kiváltságos vezetőkkel, míg az EU átlag polgárainak az életét az új digitális technológia folyamatosan megfigyeli és rögzíti, ami szinte teljesen elveszi tőlük a magánélethez való jogot, amely egykor az uniós jog alapját képezte: A „vadonban virágzó kert”, ahogy Joseph Borrell, az EU diplomáciájának volt vezetője jellemezte Európát, egyre inkább digitális börtönhöz hasonlítható, ahol mindenkit számokkal jelölnek meg, és senki sem fejezheti ki szabadon a véleményét. Sőt, még érzelmeit se, mert ha kitudódnak, a társadalom megbélyegezheti.
„A tompa engedelmesség szellemét most – akárcsak a második világháború kitörése előtt – Európában gazdasági intézkedésekkel ültetik el az egyénben”
A keresetek veszélyben vannak, a gyorsan növekvő infláció és a drága amerikai gáz kizárólagos bevezetése miatt a lakosság és a vállalatok is küzdenek a szolgáltatói számláik kifizetésével. A társadalmi tervezés – beleértve az LMBTQ-politikát – engedelmes és alkalmazkodó állampolgárok nevelését célozza, akiknek nincs egyéni felelősségtudatuk, és akik sorsukat teljes mértékben az államra bízzák. Jung szerint az egyén gyengeségérzetét, tehetetlenségét ellensúlyozza a tudatalattiban növekvő hatalom utáni vágy. Az EU migrációs politikája miatt az elmúlt évtizedben menekültek milliói özönlötték el a kontinenst. Szokásos környezetükből kiszakítva nagyvárosokban gyűltek össze, instabil, bizonytalan és befolyásolható egyének tömegeit hozva létre, akik tudják, hogy bármikor áldozattá válhatnak.
„Megfelelő, a jogaikat védő rendelkezések és kulturális integrációs politika nélkül egyik napról a másikra egy új, multietnikus Európára ébredtek a kontinens polgárai”
Az uniós döntések megfelelő felkészülés és a társadalommal folytatott konzultáció nélkül tették lehetővé a menekültek letelepedését, ezzel komoly dezintegrációs tendenciákat teremtettek. Ez a kulturális sokk a mélyen megrázta Európát, miközben a politikai elitek szemet hunynak a szenvedés és a terror felett, amit a jelenség okoz, intézkedéseik pedig elnyomják az európai hagyományt és kulturális szokásokat. Például idén Németországban a hagyományos karácsonyi vásárok a bevándorlók terror akcióitól tartva sok helyen elmaradnak. A „házigazda” fél az új „vendégeitől”, akik több terrorcselekmény után – beleértve a helyi nők tömeges megerőszakolását -, most már nyeregben érzik magukat. Nem kell különösebb képzelőerő ahhoz, hogy előre lássuk, hová vezethet ez a lappangó konfliktus.
Az európai fegyver arzenál jelentősen megcsappant az Ukrajnának felajánlott készletek miatt. A gazdaság hanyatlása – amelyet az olcsó orosz gáz vak, politikailag motivált elutasítása és a Zöldek irányelvei szerint az energia infrastruktúra egy részének lerombolása okozott -, ma már gyakorlatilag megállíthatatlan.
„Ebben a helyzetben az EU csak azzal leplezheti öngyilkos gazdaságpolitikája mellett, hogy háborús hisztériát kelt, bizalmatlanságot és gyűlöletet szít Oroszországgal szemben”
Németország és Franciaország előállt azzal a tervvel, hogy korábban virágzó gazdaságukat a hadiiparra építik fel. Mindenhonnan azt halljuk, hogy több fegyvert Ukrajnának, hiszen az EU hadiiparának felemelkedése és Európa militarizálása hozza majd meg a békét.
Zelenszkij legutóbbi, a Downing Street 10-ben tett látogatása – azon kívül, hogy elriasztotta Larryt, a macskát – egy új, alternatív „béketervet” eredményezett. Az európai politikusok az Egyesült Államok nélkül is minden áron folytatni szándékoznak a háborút. Úgy vélik, hogy a szankcióik hatékonyak, 2026 végére az EU hadiipara pedig elérni azt a szintet, amely lehetővé teszi számukra, hogy NATO-kontingenseket irányítsanak Ukrajnába, és legalább még 2-3 évre elhúzzák a konfliktust. Ez egyfajta hibrid háború reményében történik, arra számítva, hogy így Oroszország nem fogja bevetni teljes fegyver potenciálját Európa ellen.
„Jung az elemzésében azt írja, hogy a kollektív tudattalan második kompenzációs kísérlete az első, az erőszak kitöréséért felelős fázis után indul be, és ezúttal a tudatalatti a <rend> szimbólumait tükrözi. Ez a mechanizmus feltételezhetően arra szolgál, hogy rendet teremtsen az erőszakos tömeges káosz első szakaszát követően. De ha nem javul a tudatos hozzáállás, a vak vágyak erői veszélyesen felhalmozódnak, és ekkor szó szerint elszabadulhat a pokol”
Az emberi sötét oldal negatív kivetítése démonizálja a vélt ellenséget és kiterjedt háborús konfliktus tör ki. Az ellenségüket dehumanizáló gusztustalan példák közé tartozik, hogy az ukrán szélsőségesek „csótányoknak” nevezik a Donbassz lakosságát arra célozva, hogy mind az egyig ki kell irtani őket. Ily módon az a „rend”, amelyet a természetes ösztön eredetileg a békés együttélés helyreállítására szánt, fanatikusok vezette katonaállammá alakíthatja a társadalmat.
Jung szerint egyes nemzetiségek, például a németek, különösen kiszolgáltatottak az ilyen tömeges pszichés eseményeknek. Egyrészt a civilizációs korszakuk relatív rövidsége miatt, innen a természetes emberhez való közelségük, másrészt talán ugyanazon okból kifolyólag, a rend iránti fokozott igényük miatt. Ezt Jung a civilizáció rácsai által elnyomott „szőke fenevadként” jellemzi. Bár ez a felfogás napjainkban kellemetlen, és nem is helyénvaló hangoztatni, de mindenképpen emlékeztet minket arra, hogy minden népnek vannak történelmi törésvonalai, amelyeken keresztül az ösztönök, akár ha csak egy időre is, legyőzhetik az értelmet, de ez elég lehet ahhoz, hogy visszafordíthatatlan veszteségeket szenvedjünk.
„Eredetileg Hitler is <új rendet> akart teremteni”
Ez távoli visszhangja a mai európai vezetőknek, akik íratlan, jogtiptó szabályokkal akarnak „rendet tenni”, melyeket szükségleteiktől függően különféle kifogásokkal folyamatosan változtatnak. Brüsszel és Joe Biden alatt Washington számos alkalommal vádolták Oroszországot a „szabályok” be nem tartásával, miközben ugyanezek az országok rendszeresen figyelmen kívül hagyták az ENSZ által ratifikált nemzetközi törvényeket. Ezt Szergej Lavrov orosz külügyminiszter többször is publikusan kifogásolta, de a Nyugat nem vett róla tudomást. A nemzetközi jogokat is semmibe vevő „új rend” például lehetővé teszi az olyan terrorcselekmények büntetlenül hagyását, mint az Északi Áramlat megsemmisítése. Ez a gázvezeték két állam, Németország és Oroszország közös projektje, amely nemcsak Németország, de Európa többi gazdaságának a fellendülését is biztosította volna.
„A tömegpszichológia egy másik – erőszakos konfliktusokat teremtő – veszélyforrása az erkölcsi értékek hiánya a köztudatban. Az elmúlt évtizedekben lassan feledésbe merült Európa több ezer éven át kialakult értékrendje. Jung szerint az emberi pszichében egy erkölcsi mag van, amely tömegesen, irracionálisan és kontrollálhatatlanul fellázadhat úgy az erkölcs hiánya, mint a ráerőltetett mesterséges viselkedési normák ellen is”
A liberális politikai álláspontot erőltető pozitív diszkriminációs politika eredményeként Európában az erkölcsi értékelés – akárcsak a két világháború között – az egyén hatásköréből teljes mértékben az állam kezébe került. A mai európai vezetés a materializmust és a fogyasztói társadalmat a legnagyobb értékként mutatja be. A keresztény közösség létszáma jelentősen megcsappant és Brüsszel az LGBTQ kisebbség kultúráját kényszeríti a keresztény lakosságra. Ugyanakkor paradox módon félve a lehetséges zavargásoktól nem fosztja meg a szuverén értékeléstől a hazájával szoros kapcsolatot ápoló muszlim közösséget. Így a legbizarrabb módon a demokratikusnak mondott Európai Unióban éppen a saját politikája következtében napjainkban elterjedt a valláson és faji hovatartozáson alapuló egyenlőtlenség.
„Nyilvánvaló, hogy a bevándorlási politikájával Európa olyan multikulturális teret teremtett, amelynek a közösségeit konfliktusokkal osztja meg, miközben következetesen aláássa saját kétezer éves civilizációjának értékeit”
Sokan nem számítottak arra, hogy megérik azokat az időket, amikor az EU vezetésében csalások és vesztegetések lelepleződnek le. A nagyobb politikai ügyek – így az EU-ban tartott orosz pénzeszközök elkobzásának szorgalmazása vagy az orosz vállalkozásokat érintő jogellenes retorziók – mellett egyre több esetben merül fel a magas rangú köztisztviselők körében a csalás bűntette. A jelenlegi helyzet szürrealitása elérte az orweli szintet, amikor a béke a háború, az egyenlőtlenség az egyenlőség, a gyűlölet pedig a szeretet stb. Az EU vezetése kreált mítoszokra alapozza döntéseit, a bizalmatlanság és a gyűlölet légkörét szítja, megtagad Oroszországtól és ezzel együtt az orosz néptől is minden jogot. Ennek fő tézise az, hogy bár nagyon jól tudják, Oroszország nem szándékozik megtámadni Európát, mégis fenyegetve érzik magukat pusztán attól a ténytől, hogy létezik egy ilyen nagy ország, amelynek független elképzelései vannak a civilizációról és a kultúráról. Amikor a biztonsági szerződéseket felmondják, és a nemzetközi jogot íratlan, ingatag szabályokra cserélik, amikor a „nagy valószínűséggel” hozzáállás uralkodik a körültekintő elemzések és az ártatlanság vélelme felett, amikor egy személyt, sőt egy nemzetet is el lehet törölni azzal, hogy kizárják a társadalomból és megvonják a jogait, nos, ez az az Európa, amelyben most élünk.
„Donald Trumpnak a napokban bejelentett új nemzetbiztonsági stratégiája az előző amerikai adminisztrációéval ellentétben meglepően kiegyensúlyozott és gyakorlatias hozzáállást sugároz. Fontos pont benne a kapcsolatok stabilizálása Oroszországgal, és Európa támogatása ugyanebben”
De lehet-e segíteni Európán? – teszi fel a kérdést a New York Times. Amikor Trump a demokrácia erősítése érdekében felvetette az ukrajnai választások szükségességét, erre reagálva Anita Hipper, az EU hivatalos képviselője kijelentette, „…Zelenszkij demokratikusan megválasztott vezető, és a választásokat akkor kell megtartani, amikor majd a körülmények ezt lehetővé teszik”. Tehát Európa makacsul ragaszkodik destruktív elképzeléseihez, és ismét szemet huny a demokrácia hiánya, valamint az emberi jogok megsértése felett. Ez folytatása annak az európai politikának, amely 2014-tól nyolc éven át semmibe vette azt, hogy Kijev a Donbassz városait lőtte.
„Ha nem akarjuk, hogy a növekvő tömegpszichózis hullámai minket is elsodorjanak, szembe kell néznünk a tényekkel”
Az új amerikai kormányzat hisz a nemzetállamban és annak kizárólagos érdekeiben, ezért tiszteletben tartja Magyarország jelenlegi nemzeti szuverenitásra alapuló politikáját. Hosszú távon azonban a szuverenitásunk az ország relatív pénzügyi függetlenségétől függ majd. Számos közép-európai ország, köztük olyan történelmi szövetségeseink, mint Szlovákia, Csehország és Szerbia ellenzik a nyilvánvalóan számukra is káros uniós politikai és gazdasági kezdeményezéseket. Egy másik történelmi szövetséges, Lengyelország csatlakozása ehhez a csoporthoz, valamint az olyan, hagyományosan családcentrikus országok, mint például Olaszország és Spanyolország esetleges támogatásának megszerzése, kiegészülve egy ezzel a szemlélettel szimpatizáló Ausztriával megingathatja az uniós egységet, és az unión belüli erőátrendeződés nagyban hozzájárulhat a józan ész politikájának térnyeréséhez, és ezen keresztül a konfliktusok békés megoldásához. Felmerül a kérdés, hogy életképes-e egy ilyen regionális együttműködés a nagy multinacionális vállalatok hatalmával szemben? Képes lesz-e Közép- és Dél-Európa a szuverenitását kivívni és a befolyását erősíteni Európán belül, ezzel elősegíteni egy egészséges belső gazdasági és kulturális fellendülést?
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
hufi says:
Ehhez csak azt tenném hozzá, hogy a migránsok Oroszországgal is próbálkoztak, de a z Éjszakai Farkasok nevű motoros banda elkergette őket, azóta nagy ívben elkerülik oroszhont.
csakafidesz says:
a magas rangú tisztviselők nemcsak az állásukat, hanem az életüket is kockáztathatják, ha Oroszországot a konfliktus erősebb oldalaként mutatnák be.
Igen. Teljesen orwelli dolog mindent másképp mondani, új beszél nyelvet használni. A valóság tagadása kötelező.
Peterdi Nagy László says:
Garay Emil tanulmányának értékét Stier Gábor felvezető szövege is minősíti. – Elsősorban azokkal a következtetésekkel, amelyekre láthatólag a szöveg vezette rá a szerkesztőt. A Johan Huizinga 1919 őszén írott, Szerb Antal fordította, A középkor alkonya című könyvének bevezetésében 1924 áprilisában megjelent “a civilizáció túlérett formáinak látványa legalább annyi felismerést kínál, mint a friss formák növekedése. És néha rá kell ébrednünk, hogy egy kor, amelyben eddig főként az új eszmék születését kerestük, valójában az elfakulás és hervadás időszaka. Akkor sikerül a legjobban felbecsülnünk a művészek jelentőségét, de a teológusokét, a költőkét, a krónikásokét, a fejedelmekét, és államférfiakét is, ha nem az eljövendő kultúra hírnökeinek tekintjük őket, hanem a régi betetőzőjének és lezáróinak.”
Remek bizonyságát nyújtja ennek Moszkva belvárosában, a Szaltikov-Csertkov család palotájában berendezett Új Színház, amelynek első bemutatója az “orosz Umberto Econak” nevezett Szergej Vodolazkin Laurosz című regényéből, Eduard Bojakov által rendezett előadás az Oroszorszgi Föderáció Hadseregének Színházában, amely az orosz klasszikusok által elkényeztetett fővárosiak hangos nemtetszésével találkozott. Jóllehet az oroszoknál nagy kincs a reneszánsz, mivel alig van belőle. A regény főhőse, akit a szerző éppen egy reneszánsz csodadoktorként szerepeltet, azonban itt is őszinte csodálatot vív ki a nézők egy részéből. A másik, nagyobb rész azonban a posztmodern furfangjait gyanítja.
Ellentmondás ez a javából, amely amint látjuk, nem idegen a moszkvater.com-on, sőt Moszkva belvárosában sem. Szerencsére, a színház és az orosz közgondolkodás mai színvonala fel tud már oldani egy ilyen ellentmondást. Az Orosz Hadsereg színházában előadott műról az igazgató-főrendező így nyilatkozik: “A Laurosz üzenete ma különösen erős. A mai embert még több próbatétel, drámaiság éri, mint a középkorban. A Laurosz üzenete: az élet egyetlen célja csak a lelkiismeretünkön folytatott megfeszített munka lehet.”
csakafidesz says:
Kedves Peterdi Úr! Sajnos ami most Brüsszelben folyik az nem színház, nem is cirkusz, hanem az EU diktaturává fajulása.
HandaBandy says:
“… kialakul egy alacsonyabb tudatosságú tömeg, amelynek a vezetője az lesz, akit felelősségérzetének a hiánya és alsóbbrendűsége miatt a legintenzívebb hatalomvágy jellemez, és ezt az embert a csőcselék a lavina ellenállhatatlan erejével követi.”
Egyszerűen nem tudom nem észrevenni az országunkban folyó hajmeresztő történések közti áthallást nem észrevenni. Nincs új a nap alatt és ez most, még a szokástól is eltérően, nem igazán nyugtat meg.
Elnézést, a témaidegen kommentért!
HandaBandy says:
További elnézést az egy mondaton belüli duplázásért is.