//Északi Áramlat-2: Közeledik a döntő csata
„Ilyen körülmények között a Gazprom számára nem sürgős az Északi Áramlat bővítésének a befejezése. Nyugodtan kivárhat” Fotó:EUROPRESS/Odd ANDERSEN/AFP #moszkvater

Északi Áramlat-2: Közeledik a döntő csata

MEGOSZTÁS

Az Egyesült Államok újabb szankciók kivetésére készül, az „Akagyemik Cserszkij” csőfektető hajó Mukran és Kalinyingrád között ingáz, a németek leállították az LNG terminál építését, és az amerikai cseppfolyósított gázt a környezetre ugyanolyan károsnak nevezték, mint a szén. A Gazprom a járvány miatt bezuhant gázárak miatt nem siet. Közeledik a döntő csata.

„Ilyen körülmények között a Gazprom számára nem sürgős az Északi Áramlat bővítésének a befejezése. Nyugodtan kivárhat” #moszkvater
„Ilyen körülmények között a Gazprom számára nem sürgős az Északi Áramlat bővítésének a befejezése. Nyugodtan kivárhat”
Fotó:EUROPRESS/Odd ANDERSEN/AFP

A német szárazföldi szakasz kész, az orosz pedig rövidesen elkészül. Már csak Greifswald körzetében a mintegy 140 kilométernyi utolsó tengeri szakaszon kell lefektetni a csöveket, és kezdődhet a nyomáspróba a Balti-tenger alatti orosz-német gázvezetéken. Erre azonban az Északi Áramlat-2 körül dúló kereskedelmi és geopolitikai háború miatt még várni kell.

„A Németországra nehezedő erőteljes amerikai nyomás megakasztotta az Északi Áramlat bővítésének befejezését, Berlin azonban nem tett le a gázvezeték megépítéséről”

Már csak azért sem, mert az orosz gáz jóval olcsóbb, mint az amerikai LNG, ezzel erősíti a német gazdaság versenyképességét. Arról nem is beszélve, hogy a vezetékes gáz környezetkímélőbb, mint a cseppfolyósított. S különben is, Berlin úgy gondolja, hogy Amerikának semmi köze ahhoz, hogy Németország honnan veszi a gázt. No, meg aztán ebbe a beruházásba a német és más európai energetikai cégek már annyi pénzt befektettek, hogy hatalmas veszteséggel járna azt nem befejezni.

„A német fél éppen ezért a döntő csatára készülve ellentámadásba lendült”

Berlin arra számít, hogy Joe Biden elnökségével normalizálódik a transzatlanti viszony, ami kedvezőbb légkört jelent e vitás kérdés rendezéséhez is.  Németország minden esetre leállította a Trump-adminisztráció megbékítésére bejelentett LNG terminál építését.  A Die Welt értesülése szerint az amerikai cseppfolyósított gáz fogadására építendő terminál német beruházó már ki is lépett a projektből. Az Északi Áramlat bővítéséről a német pártok között is folyik a vita, a kormány azonban kiáll az építkezés befejezése mellett.

„Erről árulkodik a német környezetvédelmi minisztérium kiszivárgott jelentése is, amely szerint az amerikai cseppfolyósított gáz legalább annyira környezetszennyező, mint a feketeszén”

A RedaktionsNetzwerk Deutschland (RND) birtokába került jelentés úgy látja, hogy a kőolaj és a feketeszén kivezetésének átmeneti szakaszában kiemelt szerepe lesz a földgáznak. De nem a cseppfolyósítottnak, hiszen a vízrepesztéses technológia nagyon súlyosan károsítja a környezetet. Ezen kívül – emlékeztet rá a jelentés – az LNG jóval drágább is a vezetékes gáznál. Ráadásul a szállítás miatt még nagyobb az amerikai LNG ökológiai lábnyoma, ami szintén az amerikai import ellen szól. Mint kimutatták,

„az Északi Áramlaton érkező gáz háromszor környezetkímélőbb, mint az amerikai LNG, amelynek egy megajoulra kivetített széndioxid ekvivalense 22,3, míg az előbbié 6,3”

Az Egyesült Államokat azonban ez a legkevésbé sem érdekli. Washington célja kettős. Egyrészt piacot akar szerezni saját cseppfolyósított gázának, másrészt le akarja választani Moszkvát Európáról. E kereskedelmi és geopolitikai célok annyiban mindenképpen egybevágnak, hogy mindkét esetben ki kell szorítani Oroszországot az európai gázpiacról. Ennek eszköze pedig a nyomásgyakorlás, a szankciók. Amerika úgy akarja megakadályozni az Északi Áramlat bővítésének befejezését, hogy szankciókat vet ki a projektben részt vevő cégekre. Az év végéig egy az amerikai törvényhozás előtt levő, Rendelet Európa Energiabiztonságának Védelméért (PEESCA) nevű javaslat megerősítené és kiterjesztené a szankciókat azokra az egyénekre és szervezetekre, akik biztosítási szolgáltatással és különböző munkákkal segítik a projektet.

„Ugyan ennek semmi köze nincs a szabad kereskedelemhez, sérti a WTO szabályait, az Északi Áramlattal kapcsolatos politikában azonban egyetértenek a republikánusok és a demokraták is”

A szankciók azonban tovább ronthatják a német-amerikai viszonyt, ezért az európai kapcsolatokat javítani kívánó Joe Bidennek ezt a politikát alaposan át kell gondolnia. Ebben bíznak Berlinben is. Közben újabb szigorításokat várnak Amerikától az olyan országok, mint Lengyelország vagy Ukrajna. Andrij Koboljev, az állami ukrán Naftohaz vállalat közelmúltban Washingtonban járt vezérigazgatója például Oroszország elleni szankciókról tárgyalt az amerikai kongresszus képviselőivel. A tárgyalásokkal azt szerettr volna elérni, hogy az Egyesült Államok szankciók kiterjesztésével érje el az Északi Áramlat-2 gázvezeték építésének leállítását. Ez valahol érthető is, hiszen

„az Ukrajnát elkerülő szállítás elindulása esetén Kijev több milliárd dollárnyi gáztranzit-bevételtől eshet el”

Koboljev a Szabad Európának azt mondta, szerinte az újabb szankciók garantálnák, hogy ne épüljön meg teljesen a gázvezeték. Ebben az esetben Oroszországnak mintegy másfélszeresére kéne növelnie az Ukrajnán keresztül nyugatra szállított gázmennyiséget. Oroszország és Ukrajna tavaly decemberben írt alá 5 éves gáztranzit-szerződést, miután az Egyesült Államok szankciókat vezetett be az Északi Áramlat miatt. A megállapodás értelmében az oroszok legalább 65 milliárd köbméter földgázt exportálnak Ukrajnán keresztül idén, és évente legalább 40 milliárd köbmétert a következő négy évben.

„Közben elkészült a Gazprom éves jelentése, amelyből kiderült, hogy az orosz gázóriásnak most azért nem annyira sürgős a vezeték építésének befejezése”

A jelentésben megemlítik azt is, hogy a cég különböző verziókat dolgozott ki az építkezés befejezésére. Ezzel szemben a modernizáción átesett „Akagyemik Cserszkij” csőfektető hajó Mukran és Kalinyingrád között hajókázik, és egyáltalán nem siet az építkezés lezárásával. Ennek egyik oka a jelenlegi világpolitikai helyzet, még inkább a járvány következtében a gázpiacon kialakult helyzet.

„Az Európába csövön át exportált gáz ára ugyanis egy éve még ezer köbméterenként 210 dollár volt, a kereslet csökkenése után februárra azonban 138, márciusra pedig 125 dollárra csökkent”

S hogy mennyire tragikus a helyzet, azt mutatja, hogy Szaúd-Arábia például az első félévben emiatt mintegy 50 milliárd dollárt, a GDP 10 százalékát veszítette el. A többi exportőr, köztük a Gazprom esetében azért ennél kicsit jobb a helyzet, ám ők is szenvednek. Nyáron ugyan valamelyest visszapattantak az árak, ám gyorsan jött a második hullám, így az öröm nem tartott sokáig. Az orosz gázzal a német hubokon (TTF, Gaspool, NCG) 172-176 dollárral kereskednek, míg az osztrák CEGH ára nem haladja meg a 160 dollárt.

„Egyértelmű tehát, hogy a Gazprom bevétele és haszna az idén jócskán elmarad a várttól”

Tovább bonyolítja a dolgot, hogy az ukrán Naftohaz az északi és déli vezetékek körüli helyzetet kihasználva feltöltötte a tározóit, rekord mennyiségű 28 milliárd köbméter áll a rendelkezésére, és időlegesen eladóként jelent meg a piacon. Elbizonytalanította a piacokat az amerikai választás körüli bizonytalanság is. Donald Trump ugyanis felfuttatta az amerikai kitermelést – Európában az amerikai LNG piaci részesedése 1,5-ről 3 százalékra nőtt -, Joe Biden stratégiájára azonban még várni kell. Ha Barack Obama politikájából indulunk ki, aki csak a napelemekre 100 milliárd dollárt vett el a gázszektortól, akkor inkább a megújulók élveznek majd a következő években is prioritást, ám biztosat nem tudunk. Az azonban látszik, hogy a tömeges oltás megjelenéséig a gázpiacon komoly elmozdulás nem várható.

„Ilyen körülmények között a Gazprom számára nem sürgős az Északi Áramlat bővítésének a befejezése. Nyugodtan kivárhat”

Ha ugyanis a maradék mintegy 140 kilométernyi csövet lefektetik, azonnal megkezdődhet a gáz pumpálása. Addig pedig talán az európai fogyasztás is megnő, és az árak is feljebb kúsznak. Addig viszont nem lenne ésszerű újabb mennyiséget ráengedni a piacra, azzal még lejjebb verni az árakat. Idén nem marad más a Gazprom számára, mint örülni annak, hogy délen közben az év elején még az amerikai LNG-vel kokettáló Törökország rekord mennyiségű, 1,92 milliárd (tavaly 1,017 milliárd) köbméter gázt vett a Gazpromtól, Bulgária novemberre befejezte a Balkáni Áramlat rá eső részének építését, Szerbiában pedig még korábban elkészült a vezeték. Ezért aztán azt, hogy a Gazprom számára milyen sikeres volt az idei év, majd csak évek múlva látjuk. Stratégiai értelemben legalábbis.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.