Erősödő orosz katonai jelenlét Közép-Ázsiában

2020. febr. 14.

Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Moszkva az afganisztáni helyzet kiéleződésére számítva légvédelmi rendszereket és Szu-25-ös sugárhajtású csatarepülőgépeket telepít a kirgizisztáni Kantban lévő katonai bázisra.

Oroszország megerősíti a kirgizisztáni Kant-ban található légibázisát. #moszkvater

Oroszország megerősíti a kirgizisztáni Kant-ban található légibázisát.
Fotó:EUROPRESS/ VYACHESLAV OSELEDKO/AFP

Légvédelmi rendszereket telepít Oroszország a kirgizisztáni Kantban bérelt katonai bázisra. Erről a védelmi miniszter helyettese Nyikolaj Panykov beszélt a dumában a kanti bázis státusának kiszélesítéséről Moszkva és Biskek között aláírt jegyzőkönyv ratifikálása kapcsán. Mint fogalmazott, e munka keretében a közeljövőben már lehetséges pilóta nélküli repülőgépek telepítése is, Kantot pedig bevonják az orosz katonai bázisok egyesített rendszerébe.

„A légvédelmi rendszerek telepítésével párhuzamosan felújítják a kanti repülőtér infrastruktúráját is”

Korábban már szó volt róla, hogy Moszkva megerősíti az ODKB kanti bázisát, és Szu-25SzM3 típusú modernizált harci gépekkel. Mindez egyben azt is jelenti, hogy válaszul az Egyesült Államok és Kína térségbeli aktivizálódására, valamint az afganisztáni helyzet előrelátható kiéleződésére, Oroszország megerősíti katonai jelenlétét a régióban. Ennek keretében Moszkva korábban két MI-8MT típusú helikoptert és egy P-18-as radarállomást ajándékozott a kirgiz hadseregnek.

A kanti orosz légi bázist 2003 októberében nyitották meg, és a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (ODKB) érdekeltségében működik. Első számú feladata az ODKB szárazföldi hadműveleteinek légi biztosítása. A térségben az Egyesült Államoknak is voltak korábban bázisai, így az üzbegisztáni Karsi-Hanabadban 2005-ig, a kirgizisztáni Manaszon pedig 2014-ig. Washington ezen kívül évente Kazahsztánnak 1,7, Kirgizisztánnak 1,5, Tádzsikisztánnak 4,7, Türkmenisztánnak 0,4, míg Üzbegisztánnak 0,8 millió dolláros katonai segélyt nyújt.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.