//Erdogan kibékítené Kijevet és Moszkvát
Vlagyimir Putyin és Recep Tayyip Erdogan találkozója 2020-ban Isztamulban #moszkvater

Erdogan kibékítené Kijevet és Moszkvát

MEGOSZTÁS

Berlintől Párizson át Washingtonig lassan már a fél világ az ukrán kérdés megoldásával foglalkozik. Ebből a sorból nem akar kimaradni a regionális befolyását az utóbbi időben látványosan növelő Ankara sem. A neooszmán álmokat kergető török elnök előbb kijelentette, hogy nem tartja reális forgatókönyvnek az orosz támadást, majd bejelentkezett közvetítőnek, és kibékítené egymással Kijevet és Moszkvát. Recep Tayyip Erdogan már meg is hívta Törökországba a két elnököt, Volodimir Zelenszkijt és Vlagyimir Putyint. De megoldhatja-e Erdogan azt a konfliktust, amelyet a nála befolyásosabbak sem tudnak? Egyáltalán, ez a célja a mostani felajánlkozással?

Vlagyimir Putyin és Recep Tayyip Erdogan találkozója 2020-ban Isztamulban #moszkvater
Vlagyimir Putyin és Recep Tayyip Erdogan találkozója 2020-ban Isztamulban
Fotó:EUROPRESS/Ozan KOSE/AFP

„Már el is mentek a meghívók Kijevbe és Moszkvába!” – érzékeltette a török ajánlat komolyságát a Daily Sabahnak Erdogan szóvivője. Ibrahim Kalin mindehhez még hozzátette, hogy Törökország Ukrajnával és Oroszországgal egyaránt baráti kapcsolatot ápoló országként, és a NATO tagjaként bármilyen minőségben kész elősegíteni a feszültség oldását a térségben. Erdogan elnök ennek érdekében a következő hetekben Kijevbe készül, a szóvivő azonban arról nem beszélt, hogy szándékozik-e Moszkvába is elutazni.

„Ankara nem először próbál bekapcsolódni az ukrán válság megoldásába”

Erdogan a krími tatárok helyzetére hivatkozva többször is felajánlotta a szolgálatait Moszkvának és Kijevnek is. A tavalyi év végén aztán ismét emlékeztetett arra, hogy kész elősegíteni a párbeszédet Kijev és Moszkva között, majd az év elején az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadójával folytatott telefonbeszélgetésében ismét felvetette a régió biztonságának kérdését. Ebből is látszik, hogy Ankara ezzel a felajánlással is szeretné bizonyítani a fontosságát a nyugati szövetségesek előtt.

„Erdogan utóbbi időben látványosan megnövekedett aktivitásába tökéletesen beleillik a mostani felvetés”

Mindenek előtt azért, mert Ankara regionális hatalomként immár nem csupán a türk világban, de a posztszovjet térségtől Közép-Ázsián át a Közel-Keletig erősíti a befolyását. Erre természetes módon ezt a lehetőséget is megpróbálja kihasználni. Mint ahogy ugyanebből a megfontolásból ajánlkozott béketeremtőnek a boszniai népek között is. A török elnök ambícióit jól mutatja az a közelmúltban tett kijelentése is, hogy a világ sorsát már nem a második világháború győzteseinek kell eldönteniük.

„De Erdogannak növekvő belső problémái miatt is jól jönne, ha egy ilyen diplomáciai siker révén javíthatná az imázsát”

Ha időlegesen is, de ezzel elterelné a figyelmet az ország súlyos gazdasági problémáiról. A török elnök aktivitásában közrejátszhat az is, hogy közelről figyelve és megirigyelhette orosz kollégája sikeres közvetítését az azeri-örmény konfliktusban. S láthatta, hogy Moszkva milyen jól kihasználta a konfliktus mindkét szereplőjével így megtartott jó viszonyát. Az Oroszország és Ukrajna között egyensúlyozó Ankara most ugyanezt a szerepet szeretné eljátszani.

„Ha az ukrán elnökön múlik, a török közvetítésnek nem lesz akadálya”

Zelenszkij és Erdogan között az utóbbi időben bizalmi kapcsolat alakult ki, és az elnök környezetében úgy látják, hogy Kijev javára válna, ha egy ilyen, az ukránok problémáját a krími tatárok helyzetén keresztül megértő globális játékos kapcsolódna be a konfliktus rendezésébe. Persze, Kijevben sem mindenki osztja az elnök optimizmusát, és úgy látják, hogy Erdogan a saját pecsenyéjét sütögeti, és ezzel az ajánlkozással Ukrajna nem lenne előbbre.

„Érezhető távolságtartással üdvözölte Erdogan ötletét az orosz elnök szóvivője, Dmitrij Peszkov”

Mint fogalmazott, Moszkva minden olyan segítséget szívesen vesz, amely ráveszi Kijevet a minszki megállapodás teljesítésére. Moszkva visszafogottságát magyarázza az egyre szorosabb török-ukrán együttműködés is. Oroszország ugyancsak zokon vette például, amikor Kijev török Bayraktar drónokat vetett be a Donbasszban.

„De Erdogan ötlete azért sem kecsegtet sikerrel, mert Putyinnak semmi dolga nincs Zelenszkijjel. S nem csak azért, mert értelmetlennek tartja a megbeszéléseket a béketeremtő jelöltből elnökként héjává változott ukrán kollégájával”

Oroszország nagyon reálisan úgy látja, hogy neki nem Ukrajnával, hanem a Zelenszkijt, és egész Ukrajnát rövid pórázon tartó Amerikával van konfliktusa. Moszkva nem Kijevvel és Zelenszkijjel, hanem az Egyesült Államokkal áll szemben. Ukrajna csupán ennek a geopolitikai szembenállásnak a felvonulási terepe. Így aztán a problémát valójában csak Washingtonnal lehet megoldani.

De Putyin a Donbassz helyzetét sem akarja Zelenszkijjel megtárgyalni, hiszen Moszkva álláspontja szerint ez Kijev és a szeparatista alakulatok problémája. Oroszország nem tekinti magát e konfliktus részesének, míg Kijev a tárgyalással azt igazolná, hogy Moszkva agresszor. Ezt a Kremlben is látják, így ez sem lehet tárgyalási téma. Mint ahogy Putyin a Krím státusáról sem akar beszélni ukrán kollégájával, mondván, ez a Krím lakóinak akarata alapján eldöntött kérdés.

„De a minszki megállapodásról sem akar Moszkva beszélni addig, amíg Kijev nem teljesíti azt, amit Zelenszkij 2019 novemberében a „normandiai négyek” párizsi találkozóján megígért és aláírt”

S erről már csak azért sem érdemes tárgyalni, mert Zelenszkij azt teljesíti a minszki megállapodásból, amit a pártfogói engednek neki. Szívesen egyeztetne ugyanakkor Moszkva a két ország gazdasági kapcsolatainak újjáépítéséről, erről azonban Kijev nem akar hallani.

Így aztán ebből a zsákutcából török segítséggel nem lehet kijutni. A megoldás az orosz-amerikai tárgyalásokon születhet meg. Majd, ha úgy kívánja a geopolitikai helyzet. Erdogan azonban így is elérheti, amit akar. A közvetítési ajánlatot értékelhetik az ukrán elnök környezetében, és nem feledkeznek meg róla, amikor megkezdődik az ukrán csernozjom kiárusítása. A török cégek már ugrásra készen állnak. Persze, nem csak a törökök…

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.