„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Erdogan elviszi Zelenszkij elől a show-t?

2023. júl. 17.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Szó lesz az új védelmi stratégiáról, Svédország felvételéről, a NATO július 11-én kezdődő vilniusi csúcstalálkozójának fő témája azonban Ukrajna esetleges csatlakozásának kérdése lesz. Ha csak Erdogan bejelentése a svéd tagság blokkolásának megszüntetéséről el nem viszi a show-t. Minden esetre úgy tűnik, hogy Washington és Berlin kezdi realistán nézni a világot, így Kijev kevesebbet kap, mint amire számított.

„Erdogan fordulata egyáltalán nem segíti Kijevet, hiszen elviszi az ukrán csatlakozásra irányuló figyelem egy részét, a világ azonban még e meglepő bejelentés ellenére is azért inkább talán Ukrajna integrációjának kérdésére figyel” #moszkvater

„Erdogan fordulata egyáltalán nem segíti Kijevet, hiszen elviszi az ukrán csatlakozásra irányuló figyelem egy részét, a világ azonban még e meglepő bejelentés ellenére is azért inkább talán Ukrajna integrációjának kérdésére figyel”
Fotó:EUROPRESS/TUR Presidency/Murat Cetinmuhur/ANADOLU AGENCY/AFP

Emelte a téteket a vilniusi találkozó előestéjén Recep Tayyip Erdogan. A török elnök bejelentette, nyitott lenne arra, hogy Svédország csatlakozhasson a NATO-hoz, amennyiben Törökországnak is engedélyezik a csatlakozást az EU-hoz. Ez az Erdoganhoz méltó húzás egy lépéssel sem hozta közelebb Ankara hozzájárulását a svéd tagsághoz. Legalábbis úgy tűnt addig, amíg a török elnök nem tárgyalt már Vilniusban Jens Stoltenberg NATO-főtitkárral és Ulf Kristersson svéd miniszterelnökkel. Ezt követően Erdogan beleegyezett a Svédország csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv lehető leggyorsabb továbbításába a török parlamentnek, és kötelezettséget vállalt arra, hogy szorosan együtt fog dolgozni a testülettel a ratifikáció érdekében. Erdogant „meggyőzték”. Egyszerre mutogatták neki a korbácsot és a kalácsot. A török elnök pedig újraválasztása után magabiztosabb lehetett, és a szokásos bazári stílusban jó alkut kötött. A svédek vállalták, hogy nem veszik a szárnyaik alá az Ankara által terroristának minősített szervezeteket, ezen kívül lobbizik a törökök vízummentes beutazásáról folyó tárgyalások felgyorsítása érdekében. Az Európai Unió ezen kívül kereskedelmi privilégiumokat, a vámunió modernizálását, és friss befektetéseket ígért a migráció feltartóztatása érdekében, de nem lennénk meglepődve, ha ezek után Washington is hajlandónak mutatkozna F-16-os vadászgépek szállítására. Hiába, a svéd NATO-tagság a jelenlegi nemzetközi helyzetben sokat ér.

„Erdogan fordulata egyáltalán nem segíti Kijevet, hiszen elviszi az ukrán csatlakozásra irányuló figyelem egy részét, a világ azonban még e meglepő bejelentés ellenére is azért inkább talán Ukrajna integrációjának kérdésére figyel”

Jens Stoltenberg a találkozó előtt három Ukrajnának szóló ajánlatról beszélt. Mindenek előtt Kijev gyakorlati támogatásáról a tagság felé vezető úton, ami további fegyverszállítást, kiképzést és a felderítési adatok átadását jelenti. Ezzel azonban a felfokozott hangulatban az ukrán vezetés aligha elégedne meg. Ezért aztán az ajánlatban szerepel az is, hogy a legmagasabb szintre emelik a NATO-Ukrajna Tanácsot, így Kijev az állam- és kormányfőkkel tárgyalhat az őt érintő kérdésekről. Ukrajna azonban ennél is többet akar. Eredetileg elvárta, hogy a csúcson meghívást és konkrét csatlakozási menetrendet kapjon az észak-atlanti szövetségbe, végül beérné azzal, ha egyszerűsített eljárásban tárgyalnák a kérelmét. A NATO-főtitkára ennek szellemében bejelentette, hogy szövetségesek konszenzusra jutottak a tagsági akcióterv (Membership Action Plan, MAP) eltörléséről, így Ukrajnának – ami nonszensz – nem kell részt vennie a tagsághoz vezető előkészítő folyamatban. Ukrajna ennek kapcsán arra hivatkozik, hogy a háborúban bizonyították felkészültségüket, alkalmasságukat a tagságra,

„ennek elismerése viszont nemcsak az alapszabályt rúgná föl, de egyben annak a beismerése is lenne, hogy a NATO nyakig benne van a háborúban”

Stoltenberg ehhez azért hozzátette, hogy ebben a kérdésben még nincs végleges döntés. Dmitro Kuleba külügyminiszter közösségi oldalán ez utóbbi félmondatról tudomást sem véve azonban sietett bejelenteni, hogy Ukrajna egy lépéssel közelebb került a NATO-hoz való csatlakozáshoz. Azért biztos, ami biztos, egy lépéssel azonnal tovább is ment, és közölte, most van legjobb pillanat arra is, hogy egyértelművé tegyük, Ukrajna tagfelvételi meghívást kap a szövetségtől.

„Csakhogy ehhez a NATO tagországainak is lesz még egy-két szavuk. Ebben a kérdésben ugyanis a szervezet megosztott. Különösen az Egyesült Államok és Németország szeretné minél messzebbre kitolni Ukrajna felvételét”

A németek a tagsági akcióterv eltörléséről hallani sem akarnak, de Joe Biden is kijelentette, hogy Ukrajna nem áll készen arra, hogy tag legyen. Az amerikai elnök szerint Ukrajna nem tud csatlakozni az Oroszországgal vívott háború befejezéséig, mivel a NATO alapító okiratának ötödik cikkelye minden tagállamtól katonai választ követelne meg, amennyiben megtámadják.

„Ha azonban a németeket az utolsó utáni pillanatban mégis sikerül meggyőzni, az ukránok fő követelése így sem teljesülhet, hiszen hivatalos meghívót nem kapnak a NATO-ba”

Kijevben be is jelentették, hogy ez esetben Volodimir Zelenszkij el sem utazik Vilniusba. Ez azonban a kudarc teljes beismerése lenne, így az ukrán vezetés most a tagsági akcióterv eltörlését igyekszik sikerként eladni. Már amennyiben ezt egyáltalán eltörlik. Minden esetre az ukrán elnök ott lesz a csúcs második napján a litván fővárosban, a NATO főtitkárával közös sajtóértekezletet is tart, Washington és Berlin nyomására azonban nyilvánosan nem szólal fel, így nem szólíthat fel mindenkit a csatlakozás támogatására. Nem elég tehát, hogy Erdogan bejelentésével nem Zelenszkijre összpontosul minden figyelem, az ukrán elnök még nem is szerepelhet annyit, mint szeretné.

„Mindez jelzi, hogy nem egyértelmű a szövetségen belül NATO Ukrajnához viszonyulásának megítélése”

A lengyelek, a baltiak és a skandinávok azonnal felvennék Ukrajnát, a többiek azonban élükön az amerikaiakkal és a németekkel, már nem ennyire lelkesek, és sokkal óvatosabban közelítenek a tagság kérdéséhez. A Financial Times már azt is megszellőztette, hogy a legnagyobb tagországok külön-külön vállalnak kötelezettségeket Ukrajnával szemben.

„A kérdés most az, hogy az Izrael, avagy a NATO modelljét kövessék a szervezet és Ukrajna viszonyának kérdésében”

Az első modell alapja, hogy Ukrajnát képessé kell tenni arra, hogy megvédhesse magát, ami rengeteg befektetést, pénzt kíván. A második esetben a NATO védené meg szükség esetén Ukrajnát, ez viszont a felelősség tekintetében tűnik túl nagy vállalásnak. A Stoltenberg által megfogalmazott ajánlat inkább az első modell felé hajlik, és egyelőre elhárítja a konkrét felelősség kérdését. Ettől azonban néhányan azért húzódoznak, mert túl sokba kerül, és Oroszországgal a paritás még így sem nagyon teremthető meg, Ukrajna nyakló nélküli támogatása ugyanakkor egy idő után már egyes országokban belpolitikai problémákat is felvethet.

„Érdekes, hogy a komoly ígéretektől, ergo a meghívótól jelenleg a leginkább, minden esetre a legnyíltabban az Egyesült Államok és Németország húzódozik”

Mint a Bild megszellőztette, még Zelenszijt is rövid pórázon tartanák a néhány vilniusi óra alatt. A lap értesülései szerint Berlin nemcsak a tagsági akcióterv eltörlése ellen tiltakozik, de a záró dokumentumban sem engedne utalást a meghívóra vagy arra, hogy Ukrajna helye a NATO-ban van. Nem véletlenül, hiszen az ukrán csatlakozás elkötelezett támogatói – a lengyelek, a skandinávok, vagy a baltiak – jobb híján most azt hangoztatják, hogy nem az időpont a lényeges, hiszen Ukrajna helye a NATO-ban van, és előbb vagy utóbb tag is lesz.

„A kiszivárgott hírek szerint Washington egy fokkal megengedőbb Berlinnél, és a reformok szigorú végigvitele esetén kész elállni a tagsági akciótervtől”

Az Egyesült Államoknak és Németországnak a kelet-európaiaktól eltérő álláspontja mögötti okokra a Financial Times elemzője, Gideon Rachman világított rá. Az újságíró mindezt a háború lehetséges kimenetelével magyarázza. Mint fogalmaz, a lengyelek és egy sor régióbeli ország Ukrajna teljes győzelmében, Oroszország megalázó vereségében, szétesésében, és Ukrajna gyors felvételében érdekelt. Ez – különösen Oroszország szétesése – azonban egyáltalán nem érdeke Németországnak. Az amerikaiak és a németek óvatosabban viszonyulnak a háború céljaihoz, és nem zárnák le az utat egy lehetséges tűzszüneti megállapodás előtt. Az amerikaiak Rachman szerint azért húznák el a legvégsőkig az ukrán csatlakozás kérdését, mert minden konkrét ígéret és felelősségvállalás csak bonyolítja a békekötést, és adott esetben lezárja a lehetséges kiutakat a háborúból. S ez igaz is, hiszen Ukrajna semlegessége feltehetően a béketárgyalások egyik központi témája lesz. Washington azt sem nézi jó szemmel, hogy egyes szövetségesei túlságosan belelkesedve belerántanák a NATO-t, ezzel az Egyesült Államokat a háborúba. Erről pedig a Fehér Ház hallani sem akar, és az eseményeket efelé terelni vágyó trükköknek sem dől be.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK