//Érdekek hálója a Nyugat-Balkánon
Védőmaszkot viselő katona sétál a belgrádi expo csarnokában elhelyezett tábori ágyak között 2020. március 24-én #moszkvater

Érdekek hálója a Nyugat-Balkánon

A térség országainak eltérő hagyományaira alapoznak az új honfoglalók, és ebben a bonyolult rendszerben erősen korlátozottak a  magyar szerepvállalás lehetőségei

Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára

Védőmaszkot viselő katona sétál a belgrádi expo csarnokában elhelyezett tábori ágyak között 2020. március 24-én #moszkvater
Védőmaszkot viselő katona sétál a belgrádi expo csarnokában elhelyezett tábori ágyak között 2020. március 24-én
Fotó:EUROPRESS/Vladimir Zivojinovic/AFP

„A koronavírus-járvány miatti vészhelyzetben Szerbia nem vár segítséget senkitől – legkivált az Európai Uniótól -, csak egyetlen igaz barátjától, Kínától” – jelentette ki a minap Alekszandar Vucsics szerb államfő. A politikában azonban nem minden az, aminek látszik, különösen nem az immár csaknem kétszáz éve sikeres hintapolitikát folytató Szerbiában. Így az sem, hogy Kína az egyetlen barátja. A koronavírus szakértői csoport Kínából megérkezett Belgrádba, de mindjárt Olaszországba is ment egy. S hogy a másik, befolyásának terjesztésére törekvő hatalom is képviselve legyen, Oroszországból szintén jöttek az utóbbi helyre katonaorvosok.

Európában mostanság, sőt az egész világon a koronavírus-járványról szól most minden. Ebben a helyzetben időszerűtlennek tűnhet politikai-gazdasági stratégiai kérdéseken töprengeni, hiszen a napnál világosabb, hogy a járvány után másként lesz minden. Ez alighanem igaz, de a pénz és a hatalom utáni vágy megmarad, amíg ember lesz Földön.

„Bár a szakemberek igyekeznek óvatosan fogalmazni, a lényeg mégis az, hogy a 2008-asnál mélyebb gazdasági válságra számíthatunk, amiből egy alaposan megváltozott világgazdaság fog kiemelkedni”

Ez magával hozza a belőle törvényszerűen következő politikai változásokat is, hogy egy még komolyabb, rettegett, de lehetséges következményről ne is beszéljünk. Mégis, a stratégiai gondolkodás – amint a fenti kínai és orosz példa is mutatja – nem szűnik meg attól, hogy járvány van, s nagy változások szele érződik.

A helyzet bonyolult, talán bonyolultabb, mint valaha volt, mert túl sokan gondolkodnak a befolyás megerősítésén, legalábbis, ami a Balkánt illeti. Sajnos a legkevésbé az Európai Unió. A „lépcsőházban” jut eszébe mit kellett volna mondania vagy ígérnie, ezért keveset tesz, azt is későn. A tétovasága is közrejátszik abban, hogy saját érdekei ellenére eszközzé válik más, befolyásának növelésére törekvő valós vagy háttérhatalom kezében.

„Tény, hogy az EU a legnagyobb befektető az úgynevezett Nyugat-Balkánon, mégis folyamatosan csökken az ázsiója”

Mi lehet ennek az oka? Az egyik valószínűleg az, hogy míg vetélytársai történelmi, vallási, vagy esetleg katonai- stratégiai alapon vetik meg a lábukat egy-egy területen, az EU az egész térséget próbálja a maga felé hajlítani, s mindenütt nagyon vékony az a társadalmi réteg, amelyre támaszkodhat. Ez elsősorban történelmi okokkal magyarázható. A balkáni népek a középkortól kezdve nagyon eltérő hatásoknak (Bizánc, Velence, Oszmán és a Habsburg Birodalom) voltak kitéve, és különböző társadalmi berendezkedésben éltek. Földrajzi elhelyezkedésük folytán külső integráló erők határozták meg a sorsukat.

Az ókortól napjainkig egyetlen korszakban sem éltek valamennyien tartósan egy államban. Dusan cár középkori szerb birodalma, halála után szétesett, területét az oszmán török birodalom kebelezte be, a Habsburg Birodalomban a szlovénok és a horvátok éltek. Az I. világháború után létrejött első délszláv gyűjtőállam történelmi léptékkel mérve rövid életű volt.

„Ezekre az eltérő hagyományokra alapoznak az újabb térfoglalók. Oroszország és Törökország a vallási, kulturális és történelmi kapcsolatok talaján törnek nagyobb politikai és társadalmi befolyásra. Igaz, előbbi az energetika terén is komoly sikert ért el Szerbiában és a boszniai Szerb Köztársaságban”

Az Európai Unió a katolikus többségű országokra, Horvátországra és Szlovéniára támaszkodhat. Ezek már EU tagok, de Brüsszel azzal, hogy rájuk szabadította a tévesen értelmezett emberi jogokat és a szabadosságot az uniós jog pallosával hirdető liberális szervezeteket, éppen ezt az alapot szünteti meg. Stabilitást vár, miközben a gazdaságban legfeljebb egyhelyben toporgást, a társadalomban polarizálódást, a politikában instabilitást előidéző baloldali-liberális pártokat, és az ezeket uszító, a nemzetközi háttérhatalom által pénzelt NGO-kat támogatja.

„Történelmi és vallási alapok híján Kína a gazdasági kapcsolatok építésére törekszik, jelenleg leginkább a közlekedési infrastruktúra, út-, vasút- és hídépítéssel, és ezekre hitelfolyósítással”

Az Egyesült Államok elsősorban az érintett országok NATO-tagságában érdekelt, vagyis általuk egy „cordon sanitaire” kiépítésében a vetélytárs, Oroszország körül. Mézesmadzagnak használja az EU-tagságot, s ezzel biankó csekket állít ki az EU terhére. Jól példa Albánia és Észak-Macedónia esete. Brüsszel rákényszerül, hogy megkezdje velük a csatlakozási tárgyalásokat. Ez hosszú folyamat lesz, de előbb-utóbb fel kell vennie e két szegény országot, méghozzá egy olyan időszakban, amikor az EU polgárai már nem lesznek túl lelkesek, hogy az albánokat – akikből egyébként már úgyis éppen elég van Nyugat-Európában – vagy az észak- macedónokat finanszírozzák.

Bosznia-Hercegovina és Szerbia ebből kimarad, jóllehet elvileg szeretnének uniós tagok lenni, de a katonai semlegességet Szerbia alkotmányában rögzítette, a boszniai szerbek pedig (egy majdani egyesülés reményében) szintén nemet mondanak a NATO-csatlakozásra.  Szerbia mindemellett a szükséges és elégséges engedményeket a NATO-nak is megteszi, de fő szövetségesének Oroszországot tekinti.

„Törökország a Moszkváéhoz hasonló védőhatalmi pozícióra törekszik a balkáni muszlimok felett”

Ebben teljes egyetértés van közte és Belgrád között. Bár egy alapos elemző munka Szerbiának az Oszmán Birodalomban betöltött szerepéről várat magára, annyi az eddigiekből is kivehető, hogy jól kiegyeztek egymással. Ennek is megvannak tehát a történelmi hagyományai, ahogyan az albánok és a törökök „együttműködésének” is. Nincs azonban garancia arra, hogy Tirana majd nem követi Törökország és Szerbia hintapolitikáját Amerika és Oroszország között.

„Az érdekek és ellenérdekek e bonyolult rendszerében van-e helye Magyarországnak?”

Ázsiónk a déli szomszédságban nem túl nagy. Gazdasági behatolásunk nem érte el azt a mértéket, amire a rendszerváltáskor számítottunk. Ennek külső és belső okai egyaránt voltak. A magyar kisebbség sokhelyütt a szocialista rendszer megbuktatásának eszköze volt, amiből pedig sokan éltek elég jól. Mindenütt jelen van ugyanakkor a félelem a magyar revansizmustól, hogy a Trianonban elcsatolt területekből esetleg majd vissza kell adni. A vasfüggöny leomlása óta pedig komoly erők működnek azon, hogy az egykori Habsburg Birodalom országai ne találjanak újra egymásra.

                                                                                                                         *

Erősíti pozícióit az OTP

Annak ellenére, hogy a magyar gazdasági jelenlét a Balkánon nem érte el azt a szintet, amelyre számítottunk, néhány területen jó eredményeket értünk el.  Az utóbbi időben például egyre erősíti pozícióit a Nyugat-Balkánon az OTP. Ebben nem kis szerepet játszik, hogy már korábban „elkelt” pénzintézeteket vásárol meg külföldi tulajdonostól, elsősorban a Société Generaltól.

Szlovéniában nagy visszhangot váltott ki bekapcsolódása a 17 éve húzódó Emonika-projektbe, amelybe a TriGránitnak beletört a bicskája. Ez egy modern városközpont kiépítését célozza a szlovén fővárosban, egy új, korszerű autóbusz-pályaudvarral összekötve. Bizonyos fékek (a szlovén vasút részéről) most is működésbe léptek, majd elválik, sikerül-e végképp meghiúsítaniuk.

A Koperi Kikötő és Divača közötti vasútépítésben való magyar részvétel viszont meghiúsult. A projektről tartott népszavazás – legalábbis a sajtóban – kimondottan a „magyarok” távoltartásáról szólt. Nem tudni, hogy valaha is megvalósul-e.

Minden csatározás ellenére nyereséggel működik az INA és a MOL közös vállalata. Ebben annak is része van, hogy a horvát részvény-visszavásárlás esélye csekély, a Plenković-kormány  időhúzásra játszik. Magyarország vezető távközlési vállalatának, a Magyar Telekomnak a leányvállalata a Makedonski Telekom Észak-Macedóniában. A sajtó, elsősorban a szlovén, gyanúja ebben is megbotlott, úgymond az Orbán-rezsim ezen keresztül érvényesíti befolyását az észak-macedón belpolitikára, csakúgy, mint a 30 százalékban magyar tulajdonú Nova24 hírtelevízión keresztül a szlovénra.

MEGOSZTÁS