Kezdőlap » Politika » Elveszítheti-e Oroszországot Európa?
z orosz elnök jóval többször találkozik kínai partnerével, mint az európai vezetőkkel #moszkvater

Elveszítheti-e Oroszországot Európa?

Eurázsiai hatalomként Moszkva keleti fordulata logikus és elkerülhetetlen. Az orosz politikai szótár manapság divatos fordulatává vált a keleti fordulat. Ennek az irányváltásnak kevésbé ambiciózus kifejezése a külpolitika keleti vektorának erősödése. Egy szó, mint száz, pár évvel Washington után Moszkva is Ázsia felé tekint, miközben Kína nyugat felé fordul. Mit hozhat ez a találkozás? Konfliktust vagy együttműködést a selyemút mentén? S végképp elveszítheti-e Európa Oroszországot? Erről beszélgettünk német és orosz szakértőkkel.

z orosz elnök jóval többször találkozik kínai partnerével, mint az európai vezetőkkel #moszkvater
z orosz elnök jóval többször találkozik kínai partnerével, mint az európai vezetőkkel
Fotó:EUROPRESS/ AFP/POOL/ Mark RALSTON

Az utóbbi időben az orosz elnök jóval többször találkozik kínai partnerével, mint az európai vezetőkkel. Elemzők ebben annak a jelét látják, hogy Oroszország elfordul a Nyugattól és keleti irányba nyit. Így látja az Oroszországról több könyvet író, legutóbb Moszkva és a Nyugat viszonyát boncolgató német politológus Alexander Rahr is.

– Oroszország lehetőségei nyugaton erősen beszűkültek. Alapvetően a Nyugat geopolitikai elképzelései miatt, de az értékek tekintetében is nagy a távolság a két fél között. Ázsia ugyanakkor nem emel akadályokat Moszkva előtt. Nem akarja ráerőltetni a saját modelljét és az értékekről is közel hasonló nézeteket vallanak. Míg az egyik viszony túlideologizált, addig a másik pragmatikus, így aztán jelenleg a Kreml könnyebben építi az ázsiai kapcsolatokat – fogalmaz a német szakértő.

Nem szabad közben elfelejtkezni arról, hogy a világ gazdasági, politikai súlypontja Ázsia felé tolódott, s eurázsiai hatalomként Oroszország számára ez milyen lehetőségeket jelent. Így Moszkvának a nyugati kapcsolatok alakulásától függetlenül, a globális trendet követve meg kell mutatkoznia ázsiai hatalomként is.

– Ilyen értelemben stratégiai fordulatról van szó, ami nem jelenti azt, hogy Európa ne maradna az egyik legfontosabb partner – száll vitába ezzel a megközelítéssel Fjodor Lukjanov, az orosz Kül- és Védelempolitikai Tanács elnöke, hozzátéve, hogy e keleti nyitás sikere is kérdéses, s Kínával sincs könnyebb dolga Moszkvának, mint Európával, csak a nehézségek más jellegűek. – Az ebben a kapcsolatok építése szempontjából már nem igazán fontos, hogy az adott ország a demokrácia liberális modelljét vagy valami mást követ.

“Többen felhívják a figyelmet e fordulat taktikai jellegére is. Nem szabad elfelejteni, hogy Oroszország az Európai Unió természetes partnere, ugyanakkor eurázsiai országként mindkét irányban nyitottnak kell lennie. Éppen ezért e vélemények szerint az egyensúly helyreállítása érdekében Moszkva éppen a keleti fordulattal próbálja jobb belátásra bírni Európát”

Meg akarja mutatni, hogy milyen alternatívákat kínál neki Ázsia, ahol ráadásul nem kizárólag a másik fél elveire alapozva építheti a kapcsolatokat.

– Az Európai Unió és Oroszország az utóbbi időben szinte egy centit sem közeledett egymáshoz. Ezért aztán, ha Moszkva végleg Ázsia felé fordul, az Németország bűne is. Oroszország nélkül nem beszélhetünk stabil, biztonságos és versenyképes Európáról, így hiba lenne elveszíteni – figyelmeztet Rahr.

Természetesen nem csak Európa veszít az orosz kapcsolatok gyengülésével, hanem Moszkva is. Megközelítés kérdése tehát, hogy ki kit veszíthet el.

– Európa jelenleg önmagát veszítette el. Olyan állapotba került, hogy újra meg kell találnia magát. De az is igaz, hogy az átalakuló világban kicsit mindenki elvesztette magát és elveszítettük egymást is. Mindenki csak magával foglalkozik – fogalmaz az orosz külpolitikai szakértő.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.