„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A források figyelmeztetnek, hogy a feltételek és tervek még kidolgozás alatt állnak és változhatnak. Nem ismert, hogy Moszkva hajlandó-e lemondani bármely elfoglalt területről, beleértve a zaporizzsjai atomerőművet is. Emellett szó van teljes körű, illetve egy <szelektív>, a légicsapásokat szüneteltető tűzszünetről is. Az sem világos, hogy a tárgyalások melyik szakaszába kapcsolódik be Zelenszkij”
Fotó:EUROPRESS/AFP
Lejárt Donald Trump Vlagyimir Putyinnak adott határideje, ám mint azt valószínűsíthettük, az ultimátum nem hozott tűzszünetet és egyelőre elmaradnak az Oroszországgal szemben belengetett 100 százalékos büntető vámok is. Ehelyett az amerikai elnöki megbízott, Steve Witkoff moszkvai tárgyalásainak eredményeként kaptunk egy csúcstalálkozót, valamint egy a remények szerint a háború befagyasztásához vezető, területcseréken alapuló rendezési terv körvonalait. S hogy miért így alakult a helyezt? Ne felejtsük el, hogy Donald Trumpnak, így a csúcstalálkozónak is az elsődleges célja – ebben Vlagyimir Putyin is partner – az Egyesült Államok és Oroszország közötti nagyhatalmi viszony rendezése, beleértve a diplomáciai kapcsolatok normalizálását, a globális erőegyensúly fenntartását, valamint az energetikai és gazdasági együttműködést. A találkozót ebből kifolyólag nem igazán az amerikai nyomás kényszerítette ki, sokkal inkább orosz részről a kapcsolatok rendezésének a vágya, a nagyhatalmi státus láttatása, és az e két tényzőből fakadó későbbi előnyök. Egyébként nem lenne logikus megszakítani egy olyan sikeresen kibontakozó katonai műveletet, mint azt most a Donbasszban látunk. Trump és Putyin céljai tehát túlmutatnak a háborún, ezekkel a kétoldalú és globális kérdésekkel azonban nehezen lehet érdemben foglalkozni az ukrajnai háború lezárása nélkül.
„Ez a konfliktus csupán része a világ átalakulásának, így e tekintetben másodlagos szerepet játszik, ám megakadt mind a Kreml, mind pedig a Fehér Ház torkán, és ezen az akadályon már csak a globális célok miatt is túl kéne lépni”
Donald Trump és Vlagyimir Putyin augusztus 15-én Alaszkán, Anchorage városában találkoznak, és sokakat már a helyszín is meglepetésként érhetett. Előzetesen felmerült, hogy a találkozóra az Egyesült Arab Emirátusokban, Szaúd-Arábiában vagy Katarban kerülhet sor, de szóba jött szokás szerint Isztambul, rutinszerűen ajánlkozott Minszk is, új elemként pedig ott forgott a sajtóban Róma és Budapest neve is. Aztán mindenki meglepetésére lett belőle Alaszka, így Vlagyimir Putyin lehet az első orosz vezető, aki ellátogat a még a 19. században az Egyesült Államoknak eladott egykori orosz területből lett amerikai államba. Persze, egyesek azonnal felvetették, hogy a helyszín kiválasztása erődemonstráció Trump részéről, míg mások szerint ez inkább a gyengeség jele, hiszen megtörik Putyin nemzetközi elszigetelése azzal, hogy Amerikába látogathat. Azonban sokkal prózaibb okok, mindenek előtt biztonsági megfontolások dönthettek Alaszka mellett. Ide tényleg nehéz lenne illetékteleneknek beszivárogni, és megzavarni a csúcsot, de az is szempont lehetett, hogy Putyin az orosz légtérből itt egyenesen léphet át az amerikaiba, így az utazáshoz semmilyen külső szereplő bevonására nem lesz szükség. Arról nem is beszélve, hogy a következő találkozóra – mert sikeres megbeszélések esetén ez elkerülhetetlen – pedig orosz földön kerülhet sor, ami szintén önmagában véve is a Kreml diplomáciai sikere lenne.
„Mint ahogy a mostani személyes találkozót is egyértelműen komoly eredményként értékelhetik mind Moszkvában, mind pedig Washingtonban. A Kreml szemében ez nemcsak azt jelképezi, hogy Oroszország nem elszigetelt, de a nagyhatalmi státust is. A Fehér Ház pedig közelebb kerülhet deklarált céljához, az ukrajnai háború lezárásához”
Nem véletlen, hogy nem tetszik ez a forgatókönyv sem az európai „tettrekészeknek”, sem pedig Kijevnek. A nyugati sajtó szkeptikus a lehetséges áttöréssel kapcsolatban, a jelenlegi helyzetet szokás szerint 1938-hoz hasonlítja, és a megállapodást már most ultimátumként élik meg. Attól tartanak, hogy az amerikai és az orosz elnök Ukrajna feje felett és lényegében a legfőbb orosz feltételeket elfogadva egyezik meg, és ez megalázó kapituláció lenne Oroszország előtt. Természetesen egy ponton majd az ukrán elnöknek be kell kapcsolódnia az egyeztetésekbe, ám a realitás az, hogy egy előzetes orosz-amerikai megegyezés nélkül nincs esély a tűzszünetre. Bármennyire is fáj ez a gyengébb félnek és támogatóinak, a háború befejezéséhez a leggyorsabb utat Trump és Putyin közvetlen tárgyalása jelenti. Ennek alternatívája a harcok elhúzódása, amelynek végén jó eséllyel érvényesül az orosz fölény és a felőrlő taktika megtöri az ukrán ellenállást, vagy egy patthelyzet, de ennek kisebb a valószínűsége. Ami viszont biztos, mindkét esetben halottak újabb tízezreivel kellene számolni.
„De nézzük, milyen alku is körvonalazódik az alaszkai találkozó előtt? A megállapodás lényegében a háború befagyasztását, Putyin területi nyereségének megszilárdítását, valamint a tűzszünet és a végleges béke megállapításáról szóló technikai tárgyalások előkészítését célozza”
A jelenleg az asztalon lévő elképzelések értékeléséhez fogadjuk el az ismert elemző, Anatol Lieven gondolatait, aki szerint egy ilyen háború után nincs ideális megállapodás, amely ennek véget vethetne. Az azonban, amely most formálódik, jó iránynak tűnik a reálisan elérhető célok tekintetében. Azon tízezrek vagy százezrek érdekében pedig, akik meghalnak, ha a háború folytatódik, minden fél tartozik magának azzal, hogy feladja maximalista álmait.
„A csepegtetett és kiszivárgott információk szerint amerikai és orosz tisztviselők olyan területi megállapodáson dolgoznak, amelynek értelmében Oroszország a jelenlegi harcvonalak mentén leállítja az offenzíváját Ukrajna Herszon és Zaporizzsja régióiban. Ukrajna ugyanakkor kivonná a csapatait a Donbassz két úgynevezett népköztársaságának még általa ellenőrzött területeiről – ez a régió területének mintegy 25 százalékát jelenti -, cserébe az orosz erők talán az alkotmányosan nem elcsatolt szumi, valamint a harkivi területről vonulnának ki”
Az orosz fennhatóság alá kerülő részek státusáról a döntést 49 vagy 99 évre elhalasztanák, magyarán csak de facto ismernék el Oroszország részeként. Az egész javaslat alapját állítólag Ciszjordánia jelenlegi helyzete adja, amit 1967 óta Izrael megszállás alatt tart, és ugyan de jure a Palesztin Államhoz tartozik a terület, azt de facto Izrael ellenőrzi. Az állítólagos javaslat Ukrajnában is hasonlóan oldaná meg a helyzetet: a jelenleg az oroszok kontrollja alatt álló területek de jure továbbra is Ukrajna részei maradnának, a határok így változatlanok lennének, de ott továbbra is orosz katonák állomásoznak, Oroszországnak pedig a katonai ellenőrzés mellett gazdasági kontrollja is lenne a terület felett, valamint még kormányzót is kineveznének.
„A javaslat legkritikusabb pontja az ukrán erők kivonulása a Donbasszból, Washington azonban alighanem megértette, hogy Pokrovszk és Konsztantyinovka eleste csak idő kérdése, és ezt a régiót az orosz erők mindenképpen ellenőrzésük alá fogják venni – enélkül nem köthetnek békét -, ezért értelmetlen a további ellenállás, és ésszerűbb e területek feladása”
Ezzel a javaslattal Trump nem elárulja Ukrajnát, hanem megmenti az összeomlástól, a Nyugatot pedig egy esetleges látványos orosz győzelem szégyenétől. Ezen kívül más elemekkel együtt ez olyan ajánlat, amelyet Moszkva a későbbi globális lehetőségek és a növekvő gazdasági problémák miatt is nehezen utasíthat vissza, így közelebb hozza a megállapodást és a háború végét. Az is érthető, hogy Ukrajna szempontjából nagyon kemény feltétel saját területről harc nélkül kivonulni. Még akkor is, ha cserébe azért területet is kapnak. Ez egyrészről rendkívüli módon rombolja a morált, másrészt politikailag is életveszélyes lépés. Persze az is igaz, Kijevnek ebben a katonai helyzetben csak rossz választása van. Pontosabban, nem nagyon van választása.
A javaslat értelmében ezeket a lépéseket két szakaszban hajtanák végre. Az elsőben a két fél kivonná a csapatait az említett régiókból, a frontot befagyasztanák, majd a másodikban Trump és Putyin egyeztetné a végleges békemegállapodás részleteit, benne egyebek mellett Ukrajna státusát, viszonyát a NATO-hoz, a szervezet további keleti bővítésének leállítását, de rendezni kell az Ukrajnának nyújtandó biztonsági garanciák kérdését, valamint a katonai támogatás kérdését is.
„Az amerikai csomagban szó van még az Oroszország ellen bevezetett szankciók többségének eltörléséről és hosszú távon a visszatérésről az energetikai együttműködéshez, beleértve az orosz gáz és kőolaj importját”
Emellett Trump Alaszkában egyes értesülések szerint többek között azt is felajánlhatja Putyinnak, hogy Oroszország hozzáférést kapjon Alaszka természeti erőforrásaihoz, a szankciók egy részét oldják fel az orosz repülőgépipar ellen, valamint Moszkva hozzáférést kapjon azokhoz a ritkaföldfémekhez és ásványkincsekhez, amelyek az Ukrajna által birtokolt, de jelenleg orosz megszállás alatt álló területeken találhatók.Becslések szerint Ukrajna a világ lítiumkészleteinek mintegy 10 százalékával rendelkezik, amely kulcsfontosságú az akkumulátorgyártásban, a két legnagyobb lelőhely pedig jelenleg orosz ellenőrzés alatt áll. Ösztönző lehet a tilalom feloldása az orosz repülőgépek karbantartásához és üzemeltetéséhez szükséges alkatrészek és berendezések exportjára is, mivel a flotta jelentős része leromlott állapotban van, és az oroszországi nyugati gyártmányú repülőgépek akár 30 százalékát is leállíthatják öt éven belül. A szankciók feloldása az orosz repülőgépipar ellen ugyanakkor az amerikai Boeing számára is előnyös lehetne. A több mint 700 repülőgépből álló orosz kereskedelmi flotta többsége Airbus vagy Boeing gyártmány, így az orosz légitársaságok ismét amerikai beszállítóktól vásárolhatnának kritikus alkatrészeket és igénybe vehetnék a műszaki szolgáltatásokat.
„A források figyelmeztetnek, hogy a feltételek és tervek még kidolgozás alatt állnak és változhatnak. Nem ismert, hogy Moszkva hajlandó-e lemondani bármely elfoglalt területről, beleértve a zaporizzsjai atomerőművet is. Emellett szó van teljes körű, illetve egy <szelektív>, a légicsapásokat szüneteltető tűzszünetről is. Az sem világos, hogy a tárgyalások melyik szakaszába kapcsolódik be Zelenszkij”
Az Egyesült Államok ezekhez az elképzelésekhez igyekszik megnyerni Ukrajna és európai szövetségesei támogatását. Ennek jegyében Trump elnök még Steve Witkoff moszkvai tárgyalásai után felhívta az európai vezetőket valamint az ukrán államfőt, a hét végén pedig J. D. Vance alelnök és Witkoff Londonban egyeztetett a „tettrekészek” koalíciójának, valamint Ukrajnának a képviselőivel. Az ezután kiadott nyilatkozat inkább az európaiak fenntartásait hangsúlyozza, és az elkészült ellenjavaslat szokás szerint igyekszik aláásni a Kreml követeléseit. Minden további tárgyalás előtt feltétel nélküli tűzszünetet követel, elutasítja az egyoldalú területcserét, és ezt csak egyenlő alapon tartják elfogadhatónak, és megismétli, hogy szilárd biztonsági garanciákat kell nyújtani Kijev számára, beleértve a NATO-hoz való csatlakozás lehetőségét. Emellett a „tettrekészek” követelik, hogy a tárgyalásokon legyen ott Zelenszkij elnök is. Egy ezt követő második egyeztetésen már valamelyest finomodott ez a hangnem. A hízelgést a keménykedéssel váltogató „hajlandók” koalíciója és Trump egyetértettek abban, hogy a további egyeztetéseken Ukrajnának is helyet kell biztosítani a tárgyaló asztalnál, elő kell készíteni egy hármas találkozót, bármilyen megállapodást pedig először egy tűzszüneti megállapodásnak kell megelőznie. Deklarálták azt is, hogy Ukrajna hajlandó területi kérdésekről tárgyalni, ugyanakkor határait nem változtatja meg.
„A korábbiaknál megengedőbben nyilatkozik az ukrán elnök, azt azonban elutasította, hogy Ukrajna – mint fogalmazott – területek önkéntes feladásával jutalmazza az agresszort. Az alkotmányra hivatkozott, amely azonban csak a területvesztés elismerését köti referendumhoz, a katonai kivonulást nem. A határok csupán de facto változnak meg, de jure nem, így ehhez nem kell népszavazás. Emellett természetesen rutinszerűen nehezményezte azt is, hogy Washington nem lép fel keményen Putyinnal szemben, és az ultimátumok ellenére sem gyakorol Oroszországra megfelelő nyomást”
Zelenszkijnek adott esetben két lehetősége van. Az első, hogy teljes egészében visszautasítja az amerikai-orosz megállapodást, amely döntés magában hordozza, hogy magára haragítja Trumpot, aki leállítja az amerikai segélyeket, beleértve a hírszerzési információk átadását is. Ráadásul Putyin ez esetben elégedett dőlhetne hátra, mivel ez jelentősen gyengítené Ukrajna pozícióját a csatatéren. A második lehetőség az, hogy beleegyezik a csapatok kivonásába a donyecki régióból, ugyanakkor megpróbálják a lehető legtöbbet kihozni – biztonsági garanciákat, fegyverszállítást, gyorsított EU-csatlakozást stb. – ebből a helyzetből. Kijev és az európaiak a fő feladata racionálisan most az lehet, hogy megpróbálják a legjobb feltételeket kialkudni Trumpnál. Arra ugyanis kevés az esély, hogy közel a megállapodáshoz a Fehér Ház ejti ezt a követelést. Jelenleg inkább talán a jobb alku pozíciók kiharcolásáról van szó, egyáltalán nem lehet kizárni azonban azt sem, hogy Kijev és támogatói előbb csak a megállapodás felpuhításával próbálkoznak, ám amennyiben ezt elégtelennek látják, akkor olyan lépéshez folyamodnak – például a kurszkihoz hasonló betörés -, amellyel zátonyra futtathatják a tárgyalásokat, és jó kommunikációval megpróbálják az egész kudarcot Moszkva számlájára írni, így vele szemben büntető intézkedéseket kikényszeríteni.
„A Kreml először látszik elfogadni az amerikai rendezési tervet, ám amennyiben azt a csúcstalálkozóig átírják, akkor aligha lesz ilyen készséges. Ha ugyanis Putyin azt érzi, hogy Trump jelentős mértékben az Amerika szövetségesi hitelességének megőrzéséből fakadóan rá nehezedő nyomás súlya alatt bizonytalankodik, avagy nincs elegendő mozgástere az ígéretek garantálásához, akkor megint megakadhat ez a rendezési folyamat”
Annak ellenére, hogy megfelelő ajánlat esetén Moszkvát is a megegyezésre szorítják bizonyos gazdasági kényszerek, és nem szeretné a túlzott keménykedéssel eljátszani azt az esélyt sem, amit Trump adott számára azzal, hogy globális hatalomként kezeli. Közben azt is figyelembe kell venni, hogy Putyin ugyanakkor a mind egyértelműbb harctéri fölény miatt nem kényszerül kompromisszumra, és Oroszországnak a szankciókhoz való alkalmazkodása csökkenti Trump nyomásgyakorlási képességét. Így aztán egy mindenre kiterjedő és stabil tűzszünetben alighanem csak Putyin feltételei mellett, Európa háttérbe szorításával és Ukrajnának a realitásokkal történő szembesítésével lehet megállapodni. Ha az idén a békemegállapodást is sikerül megkötni, az Donald Trumpnak hozhat egy Nobel-békedíjat, ám ennek ellenére arra csak az idő adja majd meg a választ, hogy ez a rendezés stabilitást valódi hoz, avagy csak egy időre befagyasztja a konfliktust.
(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Peterdi Nagy László says:
Alaszka nem is olyan Istentől, embertől elhagyott üres hely! Éppen olyan joggal lehet a szibériai finnugorok ős hazájának tekinteni, mint akár az Uralt. Az oroszok a XV-XVI-dik században foglalták el, mintegy kiegészítésként. De, hogy azért komolyan vették, az bizonyítja, hogy a következő századokban a pravoszláv egyház komoly erőfeszítéseket tett “a pogány ugorok” megtérítésére az igaz hitre. Papjainak vezetésével templomok épültek, amelyek ma is jól láthatóan a jurták jegyeit viselik magukon. Az egyikben az új orosz irodalom egyik nagysága, Salamov édesapja volt a lelkész. És ott verte a legnagyobb hullámokat az Októberi Forradalom idején az orosz pravoszlávia megújulási mozgalma is. Lehetetlen, hogy ne élne még valaki Alaszkan, aki nem emlékszik mindarra, amelyről Salamov az önéletrajzi regényében részletesen ír.
brüsszelita says:
Az előzményeket nem ismertem, de hogy Juliánusz barát Alaszkáig merészkedett volna azt azért kétlem, különösen hogy csak nyári cuccot vitt magával. Persze most felfedtem tudatlanságom, viszont azt te tudtad, hogy 1867-ben a cár sok-sok aranyért cserébe eladta Alaszkát az amerikaiaknak? Na jó, ez nem titok, az viszont igen, hogy az érte kapott aranyat a cár sose kapta meg, mert azt Londonon keresztül szállították, de az is lehet, hogy eleve ott tárolták, viszont az hótziher, hogy Szentpétervárra nem érkezett meg!
Persze lehet, hogy írást kapott róla, hogy egy londoni trezorban átírták a nevére, ami nem lenne légből kapott, hisz mostanság Fortnoxban ugyanezt teszi az Egyesült Államok, a cár lenyúlása jó példa volt! Mikor is volt teljes körű audit Fortnoxban? Ezekilencszázötvenháromban.
De a Londonban és egyéb nyugati bankokban tárolt cári kincseket a tizenhetes orosz forradalom után szintén rövid úton lenyúlták a britek, mire Lenin beintett, és közölte, hogy a bolsevikok a cár aranyban felvett hiteleit nem fizetik vissza a rothschildoknak és az egyéb londoni bankároknak.
Te tudtad, hogy egyedül a cár volt olyan hülye, aki száz százalékos aranyfedezetet biztosított a rubelnek, amihez hiteleket vett fel, hogy a rothschildok által szorgalmazott arany sztandardot kielégítse? Tönkre is ment bele, a forradalmat is ennek köszönhette.
Viszont a márka aranyfedezetét Bismark kezdte, ezt ígérte Londonnak a támogatásáért cserébe, hogy az egységes Németországot megteremthesse, és 1871-ben a franciákat legyőzhesse, akik a háborús jóvátételt szintén a rothschildoktól felvett arany hitelekből fedezték, ugyanis ők ezüstben utaztak, de már mondtam, hogy a részletekbe ne menjünk bele?
Most csak annyit, hogy Bismarkot nem vaskancellárnak kellett volna hívni, hanem aranypápának, de spongyát rá! Viszont jut eszembe, Alaszkában van aranybánya? Lehet, hogy Putyin azért utazik oda, hogy Oroszország aranyát végre megkapja!
HandaBandy says:
Ugyan ez csak az én gumicicám de Odesszáról bölcsen hallgatnak a dalnokok. Ha a város orosz lesz akkor Ukrajna de facto végképp orosz ellenőrzés alá kerülne és a fekete-tengeri partszakasz is bővülne. Valahogy a kérdés nem tűnik aktuálisnak. No és Transzisztria?
brüsszelita says:
Odessza is benne lehet a pakliban, de az se Trump kompetenciája, illetve csak akkor, ha azt komolyan is gondolja, amit nem tehet meg, mert akkor inkább haza se menjen.
Mindenesetre Odessza a nyilvánosság előtt valóban tabu téma egészen addig, amíg a nyugat román proxijai Moldovában ki nem borítják a bilit. Attól kezdve nemcsak téma lesz, hanem hadműveleti terület, viszont könnyen lehet, hogy ez is a cél, mármint a háború kiterjesztése, mert már nagyon ellaposodott a történet, még a végén az ukránok az oroszokkal kiegyeznek!
Amúgy a témát éppen Stier úr feszegette a Valdaj fórumon két vagy három éve Putyinnak a kérdést nekiszegezve, hogy milyen vízum kell majd oda, mert fürödni szeretne a Fekete-tengerben. Legnagyobb meglepetésére Putyin a következő évi Valdajon magától visszatért a kérdésre Stier urat vigyázzba állítva amikor azt mondta, hogy Odessza orosz város, és egy kicsit zsidó is, még az ujjával is megmutatta, alig maradt rés a hüvelyk és a mutatóujja között.
Na ez a rés lesz az, amelyik a kérdést megoldhatja Transznisztria irányába, hisz a kazár Mennyei Jeruzsálem már száz éve szerepel a napirenden, hol a Krímben, hol Odesszában, hol végig a Fekete-tenger partján, és most kivételesen nem vicceltem. Még a végén szabad királyi várost csinálnak belőle várfallal, őrséggel és svájci gárdával, hogy az izraeli menekülteknek legyen helye, ha ott fokozódik a helyzet, de mondtam már, hogy a részletekbe ne menjünk bele?
brüsszelita says:
Szerintem nem lesz tűzszünet, vagy ha igen csak jelképes, esetleg a tárgyalások alatt, hogy Trump ne menjen haza üres kézzel. Hisz most is teljes lendülettel folynak a harcok, amit nem magyaráz meg, hogy Putyin a tárgyaláson jobb pozíciót akar kicsikarni Oroszországnak, mert az a pár kilométer már nem számít ide vagy oda, de még a politikában sincs súlya. Az orosz követelmények megfogalmazásra kerültek akárhol is álljanak a csapatok, meg Alaszkában egyébként se fogják tologatni a játéktankokat a terepasztalon.
Tűzszünet akkor lehetséges, ha Trump vállalja, hogy nem nyújt további támogatást Ukrajnának, se műholdast se semmilyet, és az ukrán csapatokat visszavonják a négy megye határáig, amire viszont az USA nem tud garanciát vállalni, mert ahhoz Londonnal kell megegyezni. Zelenszkijt arról nem fogják megkérdezni, mert ha az angolszász elit elhatározott valamit, azt neki végre kell hajtani, különben pár nap alatt megbuktatják, de annyi se kell nekik.
Alaszkával Putyin tesz szívességet Trumpnak, hogy a nagyszájú cowboy stabilizálja a helyzetét otthon, mert az még kérdés, hogy ki fog nagyobbat bukni, Zelenszkij vagy ő, ha nem tud sürgősen sikert felmutatni.
Úgyhogy akármi is történjék Alaszkában Trump olyan győzelmi himnuszt fog zengeni róla, hogy a jegesmedvéknek is tátva marad a szája. Arról viszont nem fog szólni, hogy a háttérben miben egyeztek meg a világ egyéb térségeiben és kérdéseiben, valamint a kétoldalú gazdasági-politikai kapcsolatokban, habár valamit azért mondania kell. Esetleg ezer százalékos vámot vet ki az orosz matrjoska babákra, minek után a kínaik tömegével kezdik hamisítani és szállítani az Egyesült Államokba az orosz gazdaságot teljesen kifektetve.