„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A szép szavak mögött azonban felsejlik az is, hogy a háború a biztonság mellett gazdaságról, ásványkincsekről is szól”
Fotó:Filckr/Terence Wright
A Volodimir Zelenszkij ukrán és Donald Trump amerikai elnök, valamint J. D. Vance alelnök közötti botrányba fulladt fehér házi tárgyalás során írták volna alá azt a megállapodást, amely az eddigi támogatások mintegy ellentételezéseként amerikai kézbe adja az ukrajnai ásványkincsek bányászati koncesszióinak 50 százalékát. Ezt követően Trump leállította az Ukrajnába irányuló amerikai fegyverszállításokat és hírszerzői támogatást, mire Zelenszkij azonnal bejelentette, hogy aláírja az említett szerződést és készen áll a tűzszünetre is. Amerika azonban most lassított, Dzsiddában sem írták alá a megállapodást, emeli a téteket.
„Egyre inkább úgy tűnik, Kijev jobban járt volna azzal, ha azonnal belemegy az alkuba. Ugyanis minél tovább húzódik az aláírás, annál inkább romlanak számára a feltételek”
Washington és Kijev viszonylatában az ukrajnai ásványokról szóló megállapodás áll a tárgyalások középpontjában, és gyakorlatilag véget vethet a háborúnak. Legalábbis ukrán-amerikai viszonylatban lényegében lezárná a tárgyalásokat. Ez az amerikai elképzelések szerint biztonsági garanciaként is értelmezhető, és Ukrajna szuverenitásának a kulcsa lehet. Trump ugyanis ezzel katonák helyett befektetéseket, üzletet hoz Ukrajnába. S nem utolsó sorban ezzel az alkuval Trump sikeresen megtérülő vállalkozásként állíthatja be az ukrajnai konfliktust a Kijev támogatásától húzódozók, mindenek előtt amerikai jobbszél számára, míg a közvélemény szemében a nagy üzletkötő szerepében tetszeleghetne.
„Zelenszkij ennél többet szeretett volna elérni, tény ugyanakkor, hogy az Egyesült Államoknak így hatalmas pénzügyi ösztönzője van Ukrajna függetlenségének megőrzésére”
Az ügylet keretében létrejön az Újjáépítési Befektetési Alap, amelyet a két ország közösen birtokol és kezel. Ukrajna az összes állami tulajdonú természeti erőforrás jövőbeni pénzzé tételéből származó bevétel 50 százalékával járul hozzá, beleértve az ásványokat, szénhidrogéneket, olajat, földgázt és más kitermelhető anyagokat. Az alap ezt a bevételt arra fogja felhasználni, hogy ukrajnai projektekbe fektessen be, és befektetéseket vonzzon a természeti erőforrások, valamint az infrastruktúra, kikötők és állami tulajdonú vállalatok fejlesztésének fokozása érdekében.
Az elképzelést lényegét kifejtő írásában Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter felhívta a figyelmet arra, hogy hogy a ritkaföldfémeket a támogatásért cserébe elvet egyébként még 2024 őszén Zelenszkij elnök javasolta először, amikor találkozott Trumppal. Arra azonban feltehetően az ukrán elnök sem gondolt, hogy így megnövekszik majd Trump étvágya. Mint Bessent ezt tompítva kifejti, ők nem azt javasolták, hogy az ukrán ritkafém vagyon amerikai tulajdonba kerüljön, hanem, a háború utáni újraépítés részeként és forrásaként az annak kiaknázásából származó bevételek kerüljenek egy Ukrajna újraépítését finanszírozó közös alapba, amit az átláthatóság biztosítására amerikaiak ellenőriznek majd.
„Rámutat arra is, hogy ez egyben az amerikaiak hosszútávú elkötelezettségét jelzi, és az így (is) Ukrajnába áramló/maradó tőke, szakértelem és ösztönzők nélkül Ukrajna újjáépítése nem lehet sikeres”
Ez a konstrukció szerinte azt is biztosítja, hogy az olyan országok, akik nem járultak hozzá Ukrajna háború alatti támogatásához, nem részesülnek az újjáépítés előnyeiből sem. Emellett így nem nőne tovább Ukrajna adóssága, az elképzelés pedig biztosítja, hogy a nemzetbiztonság és a gazdaság biztonsága kéz a kézben kell járjon a háború utáni Ukrajnában.
„A szép szavak mögött azonban felsejlik az is, hogy a háború a biztonság mellett gazdaságról, ásványkincsekről is szól”
Ukrajna kapcsán megkerülhetetlen, hogy itt van a legjobb feketeföld (csernozjom) Európában. Ez lehetővé tette, hogy Ukrajna meghatározó szereplő legyen a világ élelmiszer piacán. A 2021-es adatok alapján Ukrajnában termett a napraforgó 50, a kukorica 15, és a búza 10 százaléka. Az ukrán export 44 százalékát, a GDP 10 százalékát adta a mezőgazdaság. Emellett ásványkincsekből 15 milliárd dolláros bevételre tett szert, a lelőhelyeket pedig potenciálisan 11-12 trillió dollárra értékelték. Ez azt jelenti, hogy Ukrajnában van az ásványkincs lelőhelyek 5 százaléka. A SecDev kanadai tanácsadó céget, amelynek 2022-es becslései szerint Ukrajnában található a világ titán készletének mintegy 7, a grafit tartalékának 20 százaléka, valamint 500 ezer tonna lítium.
„A háború azonban látványosan megváltoztatta e természeti kincsek elhelyezkedésének a térképét. Jelen pillanatban Oroszország ellenőrzi a szénbányák 63, a vasérc lelőhelyek 42, a ritkaföldfémek 40-50, a gáz- valamint olajmezők 20, illetve 11 százalékát”
Ez a tény bonyolítja azoknak az elképzeléseknek a megvalósítását is, amelyek szerint a Nyugat támogatását Kijev az ott található ásványkincsekkel fizetné ki. S akkor arról még nem is beszéltünk, hogy Zelenszkij ritkaföldfém kincset már harmadszor adja/ígéri el. Előbb néhány éve az Európai Unióval kötött megállapodást e kincsek kiaknázásáról, majd legutóbb 2025. január 16-án egy 100 évre szóló egyezményt írt alá a brit miniszterelnökkel, amelynek értelmében a britek kapják meg az ukrán nyersanyagokat, sőt, a kikötők fölötti uralmat is. Most pedig az Egyesült Államok kapja meg ugyanezt. De szintén érdeklődnek a kitermelés iránt a franciák, és folynak is erről tárgyalások.
„A fő gond azonban az, hogy a lelőhelyek egy része már nincs ukrán kézen”
Legutóbb például az orosz erők a Pokrovszktól délre fekvő Sevcsenko települést elfoglalásával megszerezték a legnagyobb ukrán lítium lelőhelyet, amely mintegy 13,8 millió tonna érccel az egyik leggazdagabb Európában. A hónapok óta ostrom alatt lévő Pokrovszk egyébként a szénipar egyik legfontosabb központja. Korábban a teljes ukrán széntermelés mintegy felét itt bányászták, és a pokrovszki volt az egyetlen az ukrán ellenőrzés alatt álló területen, ahol kokszot termeltek. A Majdan előtti Ukrajna koksz termelésének körülbelül kétharmada ezektől a lelőhelyektől függött. Az elvesztésük súlyosan megnöveli az ukrán kohászat költségeit, mivel ezeket drága, az Egyesült Államokból, Ausztráliából vagy Dél-Afrikából származó koksszal kell pótolni. Donbassz egyedülálló hely, ahol rengeteg ásvány található, például a kokszolható szén mellett a kerámia gyártáshoz szükséges úgynevezett kék agyag is.
Az oroszok a terület kihasználására készülnek, a terület azonban nem egy összefüggő ércmező. Az úgynevezett kristályos Ukrán-pajzs nagy része egy gránit masszívum, ebben találhatók azok a hasznos ásványt tartalmazó erek, amelyek kőzetmálladékokkal váltakoznak.
„A lelőhelyek általában a felszínről a mélyre nyúlnak, és vélhetően csak bányászati módszerrel lehet itt termelni. Mivel ez nem olcsó, a Szovjetunió el sem kezdte a bányák fejlesztését, pedig a nyolcvanas évek elején már tudtak a lítium tartalékokról”
A hiányzó források mellett a lítium tartalmú ásványok dúsításához hatalmas mennyiségű édesvízre is szükség van, de a termelés során számos szennyező anyag, vegyszer származék marad vissza. A bányákhoz és a tisztításhoz nagyon sok termőterületet is ki kellett volna vonni a mezőgazdaságból, amibe nem egyeztek bele. Persze, akkor a lítium még nem volt annyira fontos, mint manapság.
Ennek kapcsán azért érdemes megjegyezni, hogy amit Donald Trump és a Nyugat tesz a bányászati jogok megszerzésével, az nem más, mint Ukrajna kirablása. Főképp úgy, hogy Trump követelései az ásványkincseken túl az ukrán kikötőket, infrastruktúrát, olaj- és földgáz-lelőhelyeket is érintik. Amellett, hogy az amerikai befektetők kezében lévő majdani bányaüzemek tényleg olyan közvetett biztonsági garanciát teremtenének, ami orosz oldalról sokkal inkább elfogadható, mint ellenséges békefenntartó csapatok. Az is az igazsághoz tartozik azonban, hogy a szóban forgó ásványokat Ukrajna jelentős befektetések nélkül nem tudná kitermelni.
„A feltárás, kitermelés feltétele tehát mindenképpen olyasvalami, amivel Ukrajna nem rendelkezik”
A kitermelést eleve megnehezíti, hogy a ritkaföldfémek többnyire oxidjaik, ritkábban más vegyületeik formájában vannak jelen. A folyamat így nehéz, környezetszennyező és költséges. Mind a bányászat, mind pedig a feldolgozás során a környezet és az emberek szempontjából is egyaránt toxikus melléktermékek keletkeznek. Éppen ezért azok a lelőhelyek a különösen értékesek, ahol koncentráltabb az előfordulásuk. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy valójában azt sem tudjuk, hogy mekkora ásványkincsről van szó, és konkrétan hol vannak a lelőhelyek. Az utolsó geológiai felmérések a ritkaföldfémek kapcsán ugyanis még a szovjet időkben voltak. Amit tehát aláírnának az egyelőre csupán potenciálisan lehet értelmezni, és inkább csak arra volna jó, hogy Trump eladja a lakosságnak, hogy milyen jó üzletet kötöttek.
„A jövő, a technológiai fejlődés szempontjából stratégiai ásványkincsekről van szó, így a birtoklásukért kiélezett verseny folyik”
A ritkaföldfémek kulcsszerepet játszanak az energia szektorban, a hadiiparban – vadászgépek, radarok, rakéták alapvető komponensei -, de nélkülözhetetlen alapanyagai az elektronikai eszközök, így az okostelefonok, a számítógépek, vagy éppen a félvezetők, akkumulátorok gyártásában. Megkerülhetetlenek a zöld energiatermelésnél, a szélturbináknál, a napelemek előállításánál, és az elektromos járművek motorjaiban. Érthető tehát, hogy azok az országok, amelyek ezt a kincset birtokolják, stratégiai előnyt élveznek.
„Washington számára például azért fontos Grönlandtól Ukrajnáig a stratégiai fontosságú nyersanyagok lelőhelyei feletti ellenőrzés, mert az Egyesült Államok ezzel is a kínai nyersanyagoktól való függőségét próbálja csökkenteni. A ritkaföldfémek piacát ugyanis egyértelműen Kína uralja, amely globális szinten a ritkaföldfémek kitermelésének 54, finomításának 77 százalékát adja, de az akkumulátorgyártásban használt kobalt, grafit, lítium és réz terén is 50 százalék feletti a részesedés”
Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a ritkaföldfémek azért az Egyesült Államokban is jelentős mennyiségben előfordulnak, a grönlandi és ukrajnai tartalékok megszerzésével pedig Amerika még jobb helyzetbe kerülne. A függése Kínától azonban nem kifejezetten a lelőhelyek feletti kontroll, hanem a kínai méretgazdaságosság, és az ebből fakadóan alacsony finomítási költségek következménye is. Kína a ritkaföldfémek piacán elért domináns helyzetét ugyanis csak részben köszönheti a hazai bányászatnak, ennél fontosabb, hogy az (erősen környezetszennyező) feldolgozás az országban összpontosul. Kína nemcsak a kitermelésben, hanem a feldolgozásban is egyértelműen dominál, itt a piaci részesedése 85 százalékos. A pozícióit erősíti a markáns afrikai és dél-amerikai jelenlétével is. Ez nem elhanyagolható irány, hiszen a ritkaföldfémek bányászatában valamikor az 1950-es években még Dél-Afrika volt az első.
„Jelenleg Kínát az Egyesült Államok követi évi 43 ezer tonnás kitermeléssel, ami ötöde a kínai bányászatnak”
Az amerikai kitermelés 2019 és 2023 között 28 ezerről 43 ezer tonnára nőtt, az import 2023-ban alig 190 millió dollárt tett ki, és 7 százalékkal csökkent. A kaliforniai Mountain Passben működő amerikai bánya és feldolgozóüzem a globális termelés 16 százalékát adja. A harmadik helyen Mianmar áll, ahol a potenciális ukrán tartalékokkal szemben a jelenlegi kitermelés 38 ezer tonna, de ezek a bányák kínai ellenőrzés alatt vannak. Amerikán kívül a nem kínai érdekeltségű lelőhelyeket tekintve a maga évi 18 tonnájával Ausztrália a legnagyobb kitermelő. A készleteket tekintve érdemes megemlíteni még Thaiföldet, Brazíliát, Indiát és Kanadát, de ezekben az országokban a kitermelés még nem igazán jelentős. Az Európai Unió ugyanakkor e tekintetben teljesen kiszolgáltatott. A maga 3 ezer tonnás kitermelésével Oroszország is alapvetően Kínától függ, a Kola-félszigeten lévő stratégiai jelentőségű készletei mellett e függőség csökkentéséhez azonban jól jönnének az ukrajnai lelőhelyek.
(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
A csillagászok és az asztrofizikusok azt állítják, hogy a Föld ezért is ritka bolygó, mert az anyagát tekintve szinte 1:1 arányban tükröződik az egész Világegyetemben fellelhető anyagok aránya. Az arany kozmikus léptekkel pont olyan ritka anyag, mint a földi előfordulása. Különleges az is, hogy a Földön gyakorlatilag az összes elem fellelhető, nincsen olyan anyag -tudomásunk szerint- az egész Galaxisban ami a bolygónkon ne lenne megtalálható. Természetesen a ritka földfémek máshol is ilyen ritkák, és mindezek a Földön az emberiség szolgálatába állanak. Nem kellene háborúkban eltékozolni a nyersanyagainkat.
HandaBandy says:
Blöff lenne az ukrán érckincs? Csak egy gigantikus terelés, mindhárom részről? Na, szépen vagyunk!