A globális Dél a globális Észak létrejöttét jelzi előre, az ukrajnai háború pedig közelebb hozza az Egyesült Államok, Európa és Oroszország összeolvadását egy egységes szociokulturális térben. Nem mi írjuk ezt, hanem Vlagyiszlav Szurkov, akit korábban a Kreml egyik főideológusának neveztek, és az ő esetében ennek még volt is alapja. Szurkov gondolata persze nem aratott osztatlan sikert az orosz közvéleményben, bár nem mondhatnánk, hogy új ötletről lenne szó. Nézzük meg, mit is írt az elmúlt időszakban háttérbe szorult politikus, és hogyan fogadták a cikkét!

Kosztur András írása a #moszkvater.com számára

A napokban ismét hallatott magáról Vlagyiszlav Szurkov, akit korábban a Kreml egyik főideológusának, és az ukrán kérdés egyik felelősének tartottak, de aki az elmúlt években meglehetősen háttérbe szorult, és csupán néha jelentkezik pár rövid eszmefuttatással. Szurkov esetében az „ideológus” jelző aktuálisabb lehet sok más olyan személynél, akivel kapcsolatban felmerült ugyanez Oroszországban. Szurkov valódi polittechnológus, aki tényleges és aktív szerepet vállalt az Egységes Oroszország párt politikájának alakításában és így a putyini Oroszország politikai és ideológiai megalapozásában. Szurkov 1999 és 2020 között folyamatosan az elnöki adminisztrációban, és az orosz kormányban dolgozott.

„Tőle származik a <szuverén demokrácia> kifejezés a 2000-es évek közepéről, 2019-ben pedig ő alkotta meg a <Putyin hosszú állama> fogalmat, amellyel arra kívánt rámutatni, hogy Oroszország a III. Iván által megalapozott Moszkvai Cárság, a Nagy Péterhez köthető Orosz Birodalom és a lenini Szovjetunió után Putyin idején egy újabb hosszú államépítési szakaszába lépett”

2020 után azonban nem viselt újabb tisztséget, és sokan – nyíltan vagy burkoltan – őt tették meg felelőssé azért, hogy az orosz-ukrán kapcsolatok mélypontra jutottak, majd a háború kitörése után amiatt is, hogy az Oroszország által támogatott oroszbarát ukrán erők egy pillanat alatt marginalizálódtak, és az ukrán nacionalista nézetek kerekedtek felül.

Szurkov megítélése tehát korántsem egyértelmű Oroszországban, ennek ellenére ritka nyilvános megszólalásai nagy figyelemnek örvendenek. Új cikke, amely az Észak születése címet viseli, az Aktualnije kommentariji oldalán jelent meg, és amelyet régi munkatársának, Alekszej Csesznakovnak az intézete, a Politikai Konjunktúra Központja üzemeltet.

„Azt azonban nehéz lenne állítani, hogy Szurkov cikke illik a konjunktúrába, fő felvetése ugyanis az, hogy a jövőben az Egyesült Államok, Európa és Oroszország alkotta Nagy Észak kialakulásával kell számolnunk”

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen Szurkov cikke is messziről indít. Putyin elnök egykori segítője arról ír, hogy a középkorban számos komoly uralkodó számolt János pap országával politikája megtervezésekor – egy olyan, távoli keresztény országgal, amely segítségükre lehet céljaik elérésében. Csakhogy János pap és az ő birodalma egyiküknek sem segített, egyszerűen azért, mert nem is létezett sohasem.

Hogy ennek ellenére mégis évszázadokon keresztül a mesebeli ország jelen volt a nagyon is valós politikai lépések megtervezésekor, Szurkov szerint abból az emberi tulajdonságból fakad, hogy a valóságot saját elképzeléseinkkel egészítjük ki, és éppen ezek a kitalációk hatnak cselekedeteink katalizátoraiként.

„Így most a Nyugat Ukrajnát képzelte János pap országának helyébe, olyan meseszerű szövetségesként, aki segíthet nekik”

Szurkov szerint a jelenlegi konfliktusban senki sem arra az eredményre jut, amelyet eredetileg elképzelt, és ha eltűnnek a hamis, képzelt figurák a sakktábláról, és csak a valóság marad, akkor ez a valóság a Nagy Észak lesz: Oroszország, az Egyesült Államok és Európa közös szociokulturális tere, az északi geopolitikai klaszter hármassága.

Az orosz politikus úgy véli, már a globális Dél fogalmának egyre gyakoribb emlegetése mögött is az Észak előérzete áll, hiszen Dél nem létezhet Észak nélkül, s bár eddig az Északot elsősorban a Nyugattal azonosították,

„végül Nyugat és Kelet (értsd: Oroszország) feloldódik a Nagy Északban”

Szurkov elismeri, hogy ennek körvonalai még alig látszódnak, és az, hogy eljussunk ide, még évtizedekig tarthat. A 2000-es évek elején lett volna erre lehetőség szerinte, amikor Putyin felvetette Oroszország NATO-csatlakozását az amerikaiaknak, akik azonban ezt elutasították, attól tartva, hogy Moszkva befolyást szerezhet a szövetség kisebb tagjai fölött.

A Nyugat útja a paranoiától a metanoiáig (érthetjük korrekcióként, de megtérésként is – K.A.) hosszú lesz ugyan, azonban a sokára nem azt jelenti, hogy soha. Szurkov felhívja a figyelmet az Egyesült Államok, Európa és Oroszország közös gyökereire (politikailag mindhármat a Pax Romana ihlette, kulturálisan pedig az Iliászban és az Evangéliumban gyökereznek), és úgy vélekedik, az orosz győzelem hozzájárul majd a Nagy Észak formálódásához, amelynek Oroszország az egyik társvezetője lesz.

„Szurkov cikke nem aratott osztatlan sikert az orosz közvéleményben”

Pjotr Akopov, a RIA Novosztyi újságírója szerint Szurkov, bár nem akar rosszat, visszavezet ahhoz a mítoszhoz, miszerint Oroszország az európai civilizáció része, ami eddig kétes eredményekhez vezetett, ráadásul a Nyugattal való szövetség a világ többi része számára azt jelentené, hogy Oroszország segít a nyugatiaknak megőrizni összeomló hegemóniájukat. Fjodor Lukjanov, az egyik vezető geopolitikai folyóirat, a Rosszija v globaljnoj polityike főszerkesztője szerint Szurkov írásai műalkotások, ő pedig nem szépirodalmi kritikus, így nem kommentálná őket. Még élesebb volt Dmitrij Ablazov elemző, aki szerint Szurkov maga is felelős azért a helyzetért, amiben most az ország van, így jobb lenne, ha más kérdésekkel foglalkozna (a politika helyett). Vlagyimir Vasziljov, az Orosz Tudományos Akadémia Amerikával és Kanadával foglalkozó intézetének vezetője szerint

„Szurkov írása nem több fantáziánál, vágyott dolgokat kezel valóságként, és azok álláspontját tükrözi, akik a Nyugattal való közeledést támogatnák a keleti és déli kapcsolatok helyett, figyelmen kívül hagyva a Nyugat neokolonialista politikáját, ami Oroszországban is csak nyersanyagforrást lát”

Szergej Markov ismert politológus szerint azonban nem elképzelhetetlen, amit Szurkov mond, bár a globális Dél széthullását valószínűbbnek tartja, mint a globális Észak szövetségét.

Ukrajnában sajátos stílusban véleményezték Szurkov cikkét. Mihajlo Podoljak, az Elnöki Iroda tanácsadója, aki Aresztovics távozása óta talán Kijev egyik elsőszámú szócsöve lett, úgy véli, Szurkov cikke legfeljebb a pszichiátriai szakértők számára lehet érdekes, és semmi köze a valósághoz.

„Jelenleg valóban elég nehéz elképzelni azt, amit a volt elnöki segítő írt, de Szurkov ötlete egyébként nem új”

A 2000-es évek orosz-amerikai közeledésén túl még a 2010-es évek elején is felmerült orosz részről egy szűkebb formában, Nagy Európa ötleteként, amely az eurázsiai (itt: posztszovjet) és európai integrációk összehangolását jelentette volna (2014 után ezt váltotta a Nagy Eurázsia projekt). De nyugati részről is voltak ilyen elképzelések, szintén a 2010-es évek elején vetette fel Zbigniew Brzezinski a „nagyobb Nyugat” ötletét, amely a Nyugat és Oroszország közötti kooperációt Kína felemelkedése miatt tartotta volna előnyösnek.

„Ezekből azonban nem lett semmi, és ehelyett Oroszország Kína, valamint a globális Dél államai felé kezdett közeledni”

Nem valószínű, hogy ebben a közeljövőben fordulat állna be – hacsak nem a putyini Oroszország bukása esetén, de Szurkov egyértelműen nem erre gondolt –, és a hosszabb távval kapcsolatban is lehetnek kétségeink. Oroszország és a Nyugat ellenségeskedése ugyanis újra és újra felüti a fejét, minden ellentétes szándék ellenére, az újabb tapasztalatok pedig folyamatosan mélyítik a kölcsönös egzisztenciális félelmeket. Ezeket pedig a higgadt geopolitikai számítások és gazdasági érdekek sem feltétlenül fogják tudni felülírni.

(A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója)