„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A politikában is megmártózott, elindult 2000-es orosz elnökválasztáson, majd 2004 és 2009 között a Csecsen Köztársaság képviseletében az Oroszországi Föderációs Tanács szenátora volt. Ezt követően pedig 2009 és 2013 között Szergej Prihogyko elnöki tanácsadó mellett dolgozott”
Fotó:EUROPRESS/ERIC FEFERBERG/AFP
Az 1980-as évek elején egy kollégiumban laktunk Moszkvában a Lobacsevszkaján. Fölöttem járta MGIMO-n, vidám, életrevaló srác volt, amit aztán később az üzleti életben is bizonyított. A szája sarkában bujkáló mosolyban benne volt a kaukázusiak kedvességgel vegyülő ravaszsága, ami már akkor sejttette, hogy az életben mindig talpra fog esni. S ez sokáig így is volt.
„Umar Dzsabrailov 1958-ban született Groznijban, és a Szovjetunió felbomlása után az 1990-es években már a moszkvai üzleti élet ismert alakja volt”
Az érdekeltségi körébe tartozott a fogyasztás egyik új temploma, a Kremltől néhány lépésre fekvő, 1997-ben átadott, a XVI. századi moszkvai piac helyén nyílt és nevét viselő Ohotnij Rjad üzletközpont. Európa akkor egyik legnagyobb, 69 ezer négyzetméter alapterületű – ezen belül 29 ezer négyzetméter üzleti alapterületű – kereskedelmi központja nyugati árukat, ultramodern éttermeket és szolgáltatásokat kínál három földalatti szintjén. A Vörös téren álló híres áruház, a GUM felváltását célul kitűző komplexum márvány mellvédjeivel és oszlopaival, középen egy hatalmas szökőkúttal megtestesítette a kapitalista új Oroszország hivalkodó fényűzését.
„Az <új oroszok>, a pénzt azonnal elszóró, műveletlen tuskók világa már a múlté. Mi mindenekelőtt azt a középosztályt vesszük célba, amely kezd nem kevés pénzt keresni”
– nyilatkozta akkor vezérigazgató-helyettesként az AFP-nek Umar Dzsabrailov. Moszkva vállalkozó szellemű polgármestere, Jurij Luzskov minden támogatást megadott a város 850. születésnapján felavatott beruházásnak. Az építkezéshez szükséges 350 millió dollárt az önkormányzat adta, újra kiásták a csatornába terelt és eltemetett Nyeglinka folyót. A csecsen származású, hosszú hajú, de kifogástalan eleganciájú Dzsabrailov még be sem fejezte az Ohotnij Rjadot, amikor máris új bevásárlóközpontok megnyitását kezdte előkészíti, köztük egy 45 ezer négyzetméteresét a hajdani Központi Piac helyén. A több jelentős oroszországi bevásárlóközpontot és ingatlant – köztük az Ohotnij Rjad és a Szmolenszkij Passzázs bevásárlóközpontokat, valamint Radisson Szlavjanszkaja és a Rosszija szállót kezelő Plaza cégcsoport vezetője lett.
„A politikában is megmártózott, elindult 2000-es orosz elnökválasztáson, majd 2004 és 2009 között a Csecsen Köztársaság képviseletében az Oroszországi Föderációs Tanács szenátora volt. Ezt követően pedig 2009 és 2013 között Szergej Prihogyko elnöki tanácsadó mellett dolgozott”
Dzsabrailov Csecsenföld moszkvai képviselője, közvetítő és elit kommunikátor volt. De soha nem fordult a köztársaságot kemény kézzel irányító Ramzan Kadirov ellen. A 2000-es években a polgári modellre való lágy átmenet kapcsán a szövetségi struktúrákba integrált és a modernizáció nyelvét beszélni képes elit képviselőjeként elméleti síkon fel-felmerült a neve, azonban Csecsenföld és maga Dzsabrailov is más utat választott. Egy ilyen forgatókönyv igazán komolyan soha nem merült fel, Dzsabrailov pedig 2004 és 2009 között a Föderációs Tanácsban képviselte a csecsen vezetőt. Annak ellenére, hogy nem tekintették a szűkebb értelemben vett Kadirov-klán tagjának. Dzsabrailov az 1990-es és 2000-es évek moszkvai üzleti körök ismert alakjaként saját kapcsolatrendszert épített, közben végig lojális volt a csecsen hatalomhoz.
„Közben azért nem kerülték el a botrányok sem, de ez abban az időben nem volt egyedi”
Az a legkevesebb volt, hogy még a 2000-es években a média összehozta a moszkvai kapcsolatokat egy időben előnyben részesítő topmodellel, Naomi Campbell-lel, majd Claudia Schifferrel és Kszenyija Szobcsakkal, legutóbb pedig Dzsabrailov régi fotói feltűntek az Epstein fájlokban is. De a sajtó kapcsolatba hozta a Radisson Szlavjanszkaja szálloda amerikai résztulajdonosának 1996-os moszkvai meggyilkolásával is. Paul Tatum annak a Raddison Szlavjanszkajának volt az egyik vezetője, amely valóságos összoroszországi amerikai központtá vált. Moszkvában járva a Wall Street pénzembereitől, Texas olajkereskedőin és a Szilícium-völgy nagyjain át Bill Clinton elnökig és Al Gore alelnökig, vagy az akkori amerikai külügyminiszterekig mindenki ezt a szállodát választotta. Az akciót profik hajtották végre, a szállodatulajdonos a szomszédban levő kijevi pályaudvar aluljárójának lépcsőjén igyekezett lefelé, amikor valaki egy Kalasnyikov géppisztolyból 11 lövést leadva szitává lőtte. A nyomozás mind a mai napig eredménytelen. Nem is csoda, hiszen az oklahomai születésű Tatumnak rengeteg rosszakarója volt, hogy nehéz lesz bárki ellen megdönthetetlen bizonyítékot találni.
„A moszkvai sajtó sokáig azt sugallta, hogy a szállodát üzemeltető vegyes vállalat ügyvezető igazgatója, Umar Dzsabrailov érdekelt lehetett Tatum megöletésében. Ennek a verziónak ellentmond, hogy Dzsabrailov ekkor már hosszú ideje pereskedett a későbbi áldozattal, és az ügy egészen a stockholmi nemzetközi döntőbíróságig jutott. Az oroszországi alvilág nagyjai pedig nem arról voltak híresek, hogy pereskedtek a vetélytársaikkal”
Az eset minden esetre ráirányította a figyelmet Dzsabrailovra. Sokan tették fel a kérdést, hogy a csecsen üzletember hogyan lehetett a Moszkva egyik legelegánsabb, nyugati pénzből épült és egyik legjövedelmezőbb szálloda komplexumának, a Radisson Szlavjanszkajának a fő tulajdonosa. Hogyan lehet, hogy személyi testőrségében az orosz belügyminisztérium alkalmazásában lévő rendőrök teljesítettek szolgálatot? S persze miért nem sikerült felderíteni a szálloda birtoklásáért vívott harc közben elkövetett gyilkosságokat?
„A vadkapitalista viszonyok letisztulása, ezzel párhuzamosan a tulajdonviszonyok átrendeződése közepette ez is közrejátszhatott abban, hogy Dzsabrailov szép lassan elveszítette birodalmának ékköveit. Nem segítette ebben a kiszorítósdiban, hogy egyre inkább elhatalmasodott rajta a szenvedélybetegsége”
Kábítószeres állapotban 2017 augusztusában például több lövést adott le kitüntetésül kapott fegyverével a moszkvai Four Seasons szálloda egyik szobájának mennyezetébe. Bűnösnek találták garázdaság miatt, és 500 ezer rubel pénzbírságra ítélték. Az ítélet jogerőre emelkedése után kizárták az Egységes Oroszország pártból. A függőség egyre inkább elhatalmasodott rajta, 2020-ban már megkísérelte megölni magát, majd Kszenyija Szobcsaknak azt nyilatkozta, hogy ő már lényegében nem is él, nem is létezik, és kész elkövetni a legnagyobb bűnt… Végül, a hírek szerint másfél milliárd rubeles adósságot maga után hagyva megtette. Így ért véget egy szép reményekkel indult, tipikus posztszovjet életút.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
