A balek, a cinikus és az alattomos. Általában ők buknak le a doppingvizsgálaton. Ám a biokémia rohamos fejlődése, a minden részletre kiterjedő elemző háttérmunka mellett egyre inkább a hatékonyan lobbizó nagyhatalmak dönthetik el, miből lesz tényleges dopping vétség, és miből nem. Az első magyar szabálysértők, az 1988-as olimpián fennakadt súlyemelő, Szanyi Andor és Csengeri Kálmán még az öntőgép-módszerrel próbálkoztak, azóta sokkal kifinomultabb eszközökhöz nyúlnak a csalók. Na, de hogyan függ össze egy olimpia rendezés odaítélése és a tokiói, valamint a párizsi játékok kapcsán kialakult amerikai-kínai sportdiplomáciai botrány?

Szilágyi László írása a a #moszkvater.com számára

„Hát, mitől? Talán a rozskenyértől…?” Szanyi Andor 1988-ban elhangzott szavai a mai napig a fülembe csengenek. A tévériporter azt próbálta megtudni, hogyan került az olimpián ezüstérmes súlyemelő szervezetébe a tiltólistán lévő sztanozolol szer, amivel sporttársa, Csengeri Kálmán és – többek között – a híres kanadai sprinter, Ben Johnson is megbukott. Szanyi nem volt közlékeny kedvében, de egy évre rá megjelent a Becsaptuk a világot című „alapmű”, amelyből a közönség részletesen megismerheti a magyar szabadalom, az öntőgép működését.

„Az ötlet több évtizedig divatos volt, állítólag a diszkoszvető, Fazekas Róbert is ehhez folyamodott a 2004-es athéni olimpián, de addigra már képben voltak az ellenőrök, és megfosztották a sportolót az aranyérmétől. A Fazekashoz hasonlóan szintén olimpiai bajnok, a kalapácsvető Annus Adrián megtagadta a mintavételt”

Na, de vissza Csengerihez, aki felvilágosította a közvéleményt az öntőgéppel kapcsolatban. A módszer lényege az volt, hogy egy lufiba garantáltan tiszta vizeletet raktak – ezt az orvos vagy a gyúró kölcsönözte –, amit az ellenőrzésen teljesítő sportoló alsónadrágban helyeztek el, és onnan préselték a mintavételi pohárba.

Csengeri így írta le az esetet: „Már negyedórája állunk. A doki megvakarja a fejét. Szerintem ő is izzad, akárcsak én. Én az idegességtől, ő a koncentrálástól. Sóhajtok egyet, mintha nem menne. Közben két ujjammal próbálom előpiszkálni a cső végét. A doki inkább az arcomat nézi, mintha arról akarná leolvasni, csalok-e vagy sem. Az arcomat nézd! Már a helyén a cső, most megnyomom a léggömböt. Már csurog is, aminek csurognia kell. Nyertem.”

A versenyző mégsem hagyhatta el a termet; utána rohantak, hogy menjen vissza, mert nem volt elég a kamuvizelet, amit leadott. Minimálisan, de valamiért kevesebbet raktak a gépbe, vagy néhány csepp félrement.

„Csengeri megpróbált vizet csempészni hozzá, de ezt kiszúrták az orvosok. A kapitány kiöntötte a becsempészett mintát, és azt mondta a versenyzőjének, hogy pisiljen nyugodtan, mert nincsen félnivalója, a dopping már kiürült a szervezetéből”

Kiderült, tévedés volt. A versenyző akkor hallott először a sztanozololról, amit a szervezetében találtak. Nem tudta, hogy azt írták fel neki. Azonban az is kiderült, hogy rosszul mérték be ennek a csodaszernek a kiürülési idejét, ezért akadt fenn a vizsgálaton. Hát, ez volt az első magyar doppingeset a nyári olimpiákon.

„Csengeri és Szanyi (vagy a nehézatléták) esete bájos gyerekcsíny a legtöbbször a politika hathatós támogatását élvező sportolók professzionális módon előadott (és kommunikált…) szabálysértéseihez képest”

A Német Demokratikus Köztársaság államilag támogatott dopping laborja évtizedeken keresztül termelte az aranyérmeket a világversenyeken, ezzel szándékoztak legitimálni a politikai rendszert. A szocialista sporterkölcsöt leleplező dokumentumfilmben a női súlylökésben Európa-bajnok Heidi Krieger is szerepelt, akinek a szteroidok olyan szinten borították fel a hormon működését, hogy 1997-ben nemváltoztató műtéten esett át, és jelenleg Andreas Kriegerként él.

„Mellesleg több magyar vonatkozása is volt a keletnémet dopping műhely működésének”

Szürreális látvány volt az 1988-ban 14 évesen olimpiai bajnok úszó kicsi lány, Egerszegi Krisztina mellett felfedezni a másik két dobogóst, a nagyra nyúlt Cornelia Sirch és Kathrin Zimmermann mellett szinte eltűnt a dobogó legfelső fokáról a magyar győztes.

A Szovjetunió anabolikus szteroidokkal tömte a sportolóit, természetesen hasonló, rendszerszintű programot működtetett, mint az NDK. A hidegháború időszakában presztízskérdés volt a versengés a nyugattal, és a cél szentesítette az eszközt.

A norvég sífutók tisztaságáról egy svéd dokumentumfilmből értesülhettünk, így a vérdoppinggal vádolt legendák, például a nyolcszoros olimpiai bajnok, Björn Daehlie pályafutása és eredményei is más megvilágításba kerültek.

„Az Egyesült Államok sport nagyhatalmi státusza mindig is magától értetődő volt. Jóllehet, egy-egy nagy sztár olykor fennakadt a rostán”

A San Francisco-i labor nevéről elhíresült BALCO-botrányban bukott le C. J. Hunter súlylökő és akkori felesége, a futó Marion Jones. Mindketten nandrolont használtak a teljesítmény fokozására. Jones később beismerte, hogy tiltott szerhez nyúlt. Majd egy világbajnok sprinterrel, Tim Montgomeryvel élt együtt, aki egyebek mellett arról volt híres, hogy a nevét a világcsúcs listáról (9.78) is törölték. Ezzel ő lett az első olyan sportoló, akinek versenyzési jogát a hagyományos értelemben vett doppingvétség nélkül függesztették fel. Habár azt senki sem tagadta, hogy ő is kapcsolatban állt a BALCO-val, és nem vetette meg a THG nevű csúcsra fejlesztett szteroidot.

„Lance Armstrong esete leginkább azt szimbolizálja, hogy mindig előrébb járnak a sportolók (és az őket felkészítő, biokémiában jártas szakemberek), mint a doppingellenőrök. A Tour de France-on hétszeres győztes országúti kerékpározó 500 doppingtesztet úszott meg, mire lebukott, és dicstelenül távozott a sportágából és az élsportból”

A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) 2016-ban hozta nyilvánosságra, hogy 2011 és 2015 között 30 sportágban doppingoltak az orosz versenyzők. Több mint ezer olimpikon volt érintett az államilag támogatott botrányban: a nyilvánosságra hozott McLaren-jelentés szerint a 2012-es játékokon, Londonban, 2014-ben hazai pályán, Szocsiban is meg nem engedett eszközökkel éltek az oroszok.

Nagyhatalmak csörtéjének volt az áldozata Serena Williams és Simone Biles. A Fancy Bear nevű orosz hekkercsoport az oroszok olimpiáról történő kizárása után sajátos módon bosszulta meg az érdeksérelmet, bizalmas információkat közölt a sztár sportolókról a WADA feltört adatbázisából.

Az orosz hackerek a megszerzett dokumentumokra hivatkozva írták, hogy Serena és Venus Williams 2010 és 13 között négyszer adott pozitív mintát (többek között prednizon és triamcikolon volt kimutatható a vérükben), de nemcsak ők, hanem a 2016-o riói olimpia egyik legnagyobb sztárja, Simone Biles is megbukott doppingszerrel. A Rióban négy aranyérmet nyerő tornászlány 2013-ban és 2014-ben a WADA tudtával és beleegyezésével szedett teljesítmény fokozókat, sőt az olimpia előtt két héttel is lebukott dextroamfetaminnal, de a WADA nem tiltotta el, és nem is kezdeményezett vizsgálatot ellene.

„Állítólag Biles a figyelemzavar-betegségére kérte és kapta a tiltólistán levő, de külön engedéllyel használható szereket”

Itt érdemes megállnunk egy pillanatra. A figyelemzavar, az asztma, a depresszió mindig is hivatkozási alapot szolgáltatott a tiltólistán levő szerek használatához. Terjedelmes lábjegyzet szólna a betegségre vagy születési rendellenességre hivatkozó szupersztárokról, akik kihasználták a kiskaput, éltek a lehetőséggel. Mindenesetre a párizsi olimpia 100 méteres síkfutó bajnoka, az amerikai Noah Lyles nyilatkozata több mint elgondolkodtató. „Asztmás vagyok, allergiás, diszlexiás, figyelemzavaros, ezen kívül szorongok és depressziós vagyok. De elárulom, amid van, az nem határozza meg azt, hogy mivé válhatsz. Akkor te miért ne lennél rá képes?” – kürtölte világgá az Instagram oldalán az amerikai atléta. Értsük, ahogy akarjuk.

„Lyles még le sem futotta a királyszámot, még be sem tette a lábát az olimpia helyszínére, de már javában forrtak az indulatok az Egyesült Államokban. Nem a sprinter tett rossz fát a tűzre, a kínai úszók rajtengedélye robbantotta ki az idei olimpia legnagyobb botrányát”

A New York Times írta meg, hogy a 2021-ben rendezett nyári olimpia előtt 23 kínai úszónak volt pozitív doppingtesztje, mégis rajthoz állhattak, sőt, összesen hat érmet, három aranyat nyertek. A kínai tisztviselők akkor azzal érveltek, hogy az úszók véletlenül és kis mennyiségben fogyasztottak a tiltólistán levő trimetazidint (TMZ).

A Nemzetközi Úszószövetség szerint a kínai úszókat az idei olimpia évében átlagosan 21 alkalommal tesztelték, az ausztrálokat átlagosan négyszer, az amerikaiakat átlagban hatszor. Néhány riválisnak ez sem volt elegendő. A sportág legendája, a huszonháromszoros olimpiai bajnok, Michael Phelps kijelentette, hogy örökös eltiltással sújtaná a kínaiakat, és a britek mellúszó zsenije, a háromszoros olimpiai bajnok, Adam Peaty is kiakadt a kínai győzelemmel zárult vegyes váltó verseny után.

„Párizsban a kínai váltó tagja volt Csin Hajjang és Szun Csiacsün is, akik pozitív mintát adtak, TMZ használatán érték őket a 2021-es tokiói játékok előtt”

Párizsban azonban újra versenyezhettek, mert a Kínai Doppingellenes Ügynökség álláspontja szerint a pozitív tesztet „szennyezett” élelmiszerek fogyasztása okozta, és a WADA is ezen a véleményen volt. Közleményt adott ki, leszögezte, hogy „a szuperhatalmak közötti geopolitikai feszültségek kellős közepébe csöppent, de nincs felhatalmazása arra, hogy ebben részt vegyen. Bizonyos személyek az Egyesült Államokban politikai jó pontokat próbálnak szerezni pusztán azon az alapon, hogy a szóban forgó sportolók kínaiak. De ez csupán bizalmatlanságot és megosztottságot kelt a doppingellenes rendszerben” – mondta a BBC-nek James Fitzgerald, a WADA médiakapcsolatokért felelős vezetője.

A kereskedelmi háború, a geopolitikai rivalizálás és Kína Oroszországgal való barátsága megrontotta a kapcsolatokat a világ két gazdasági óriása között, és ez a sportra is rányomta a bélyegét. A WADA közölte, hogy rágalmazás miatt jogi lépéseket fontolgat amerikai partnerszervezete, az USADA ellen, amiért az őt és a kínai doppingellenes ügynökséget azzal vádolta, hogy „segédkezik a pozitív tesztek elfedésében, és a bátor bejelentők elnyomásában”.

„Amerikai törvényhozók azzal vádolták WADA-t, hogy nem vizsgálta ki megfelelően a kínai úszók elleni doppingvádakat”

Benyújtottak egy törvényjavaslatot, amely felhatalmazza a Fehér Házat az ügynökség finanszírozásának csökkentésére. Fitzgerald szerint ez színtiszta politika, semmi más. „Amikor a kongresszus tagjai és a szenátorok a dopping ellenesség világában nyilvánulnak meg, az már nem a tudományos és jogi elemzésről szól, az a politikai szférába sodródik” – mondta.

Az Egyesült Államokban valóban politikai ügy kerekedett az esetből, és republikánus-demokrata koalíció alakult. A szenátusból és a képviselőházból egy-egy republikánus és demokrata képviselő terjesztett elő egy törvényjavaslatot, amely különös jogkörrel ruházná fel az Egyesült Államok Kábítószer-ellenőrző Hivatalát, a szervezet visszatarthatná a kormánytól a WADA-nak történő kifizetést. Itt is érdemes kicsit elidőznünk. A WADA 1999-ben alakult meg, a legfontosabb támogatója az Egyesült Államok a tervek szerint idén 3,62 millió dollárral járul hozzá a WADA 52 millió dolláros költségvetéséhez. De valamennyi földrész olimpiai bizottsága és/vagy sportpolitikai, valamint a legtöbb ország kormánya hozzájárul a működéséhez.

„Olykor váratlan adományozó is feltűnik a színen, az Associated Press (AP) idén áprilisban publikált cikkében, egy nyilvánosságra hozott jelentésből kiderül, hogy Kína 2018-ban 993 ezer, egy év múlva 992 ezer amerikai dollárt bocsátott a szervezet rendelkezésére”

Az AP megjegyzi, hogy az adományozásban szerepet játszhatott, hogy Kína 2022-ben téli olimpiát rendezett. Hozzáteszi, hogy az adományozásra a NOB-tag, a kínai Jang Jang WADA-alelnökké választása, azaz 2019 novembere előtt került sor. Csak a rend kedvéért, Jangot 2022-ben másodszor is megválasztották újabb három évre.

Az AP által megismert másik dokumentum szerint tavaly a kínai ANTA Sports termékeket gyártó cég hároméves szerződést írt alá WADA-val. Az ANTA szponzorai között szerepel a Kínai Nemzeti Úszószövetség és a Kínai Olimpiai Bizottság is. Hát, erre mondhatta azt Chris Van Hollen marylandi szenátor,

„szerintem a WADA nagyon rosszul néz ki. Nem hiszem, hogy a jelenlegi működésük fenntartható”

Idén nyáron a NOB Salt Lake Citynek ítélte oda a 2034-es téli olimpia rendezési jogát, de csak azután és azzal a feltétellel, hogy az amerikaiak megígérik, hogy befejezik a dopping gyanús esetekben folyamatban levő FBI-nyomozást. A WADA nagyrészt támogatta a NOB álláspontját, és azzal fenyegetőzött, hogy az USADA megütheti a bokáját, ha nem felel meg a nemzetközi szabályoknak.

„A NOB és a WADA eme pimasz kísérlete, nevezetesen, hogy Utah államot politikai nyomásgyakorlásra kényszerítse, aranyérmes lenne zsarolásban” – mondta John Moolenaar, amerikai kongresszus michigani képviselője.

Itt tartunk. Ez már nem az öntőgép és a rozskenyér világa. Bár az Egyesült Államokban minden bizonnyal örömmel fogadnák, ha mégis inkább arról lenne szó.