„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök, a Jog és Igazságosság Párt (PiS) tagja, Jaroslaw Kaczynskival a háta mögött a lengyelországi Sandomierzben tartott tüntetésen beszél támogatóihoz 2023. október 13-án, a parlamenti választások kampányának utolsó napján
Fotó:EUROPRESS/Jaap Arriens/AFP
Kiemelt figyelem irányul a választásokra az Ukrajna körül folyó geopolitikai játszma szereplői részéről. A kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) az amerikai kapcsolatokat tekintve rosszul kezdte a most éppen lejáró ciklusát, hiszen az előző amerikai választásokon Magyarországhoz hasonlóan Joe Bidennel szemben egyértelműen Donald Trumpra tett.
„Így a demokratákkal meglehetősen hűvös viszonyt ápolva Varsónak sokat kellett dolgoznia azért, hogy legyőzze az új amerikai adminisztráció bizalmatlanságát. Sokat segített ebben az Ukrajna körüli helyzet kiéleződése, majd a háború kirobbanása”
Lengyelország ebben a tekintetben nemcsak megkerülhetetlenné vált, de szerepe Romániához hasonlóan, ám annál jóval inkább felértékelődött. Ebben a helyzetben az amerikai-lengyel kapcsolatok ismét szorossá váltak, és Lengyelország lényegében az Egyesült Államok meghosszabbbított karjaként, európai előretolt bástyájaként az atlanti érdekek hangos és hatékony érvényesítőjeként komoly szolgálatot tesz a Fehér Háznak. Így Washingtonnak annak ellenére megfelelne a PiS győzelme és ismételt kormányalakítása, hogy a demokratákhoz ideológiai szempontból közelebb állnak az ellenzék pártjai.
„Ráadásul Kaczynskiékat, ha lehet, még jobban fűti az oroszellenesség, mint Tuskékat. Ehhez jön még, hogy Amerika érdeke nemcsak Oroszország, hanem Németország gyengítése is, ebből a szempontból pedig a Jog és Igazságosság kimondottan hasznosabb Washington számára, mint a Donald Tusk révén jó német kapcsolatokkal bíró ellenzéki Polgári Platform (PO)”
Tuskék német, és ezen keresztül európai bekötöttsége egyértelmű, igaz, ezt a kampányban a PiS sokszor azért erősen felnagyítja. Washington számára tehát jelenleg tökéletesen megfelel a PiS, igaz, a szívük közelebb áll az ellenzéki összefogáshoz.
Más a helyzet az Európai Unióval és a nyugat-európai országokkal. A Jog és Igazságosság vezette kormány az elmúlt négy évben sem tudott dűlőre jutni az Európai Bizottsággal a jogállamisági kérdésekben, így Magyarországhoz hasonlóan Lengyelország sem kap európai pénzeket. Brüsszel, Berlin és Párizs kimondottan örülne, ha Kaczynskiék buknának, és a kimondottan eurokonform Tusk vezette ellenzék tudna kormányt alakítani. Ezért Brüsszel mindent meg is tesz, mindenek előtt a PiS kormányára nehezedő nyomás fenntartásával és az európai támogatások visszatartásával.
„Washingtonnal ellentétben tehát a PiS további kormányzása annak ellenére nem felelne meg Brüsszelnek, hogy a háború kérdésében belesimul az európai fősodorba”
A többi kérdésben ugyanis Kaczynskiék Magyarországhoz hasonlóan szembe mennek az európai fősodorral. Nem beszélve arról, hogy a jelenlegi nyugat-európai irányvonal és a Jog és Igazságosság között az ideológiai ellentétek kibékíthetetlenek. Ezen a szembenálláson az sem sokat enyhít, hogy a magyar kormánnyal ellentétben a lengyel éppen a középhatalmi ambíciókat szem előtt tartva azért inkább kész a kompromisszumokra. A választásokba tehát az említett nyomásgyakorlással, a pénzek visszatartásával és az információs térben a PiS lejáratásával az erősen ideologikus hangoltságú nyugati elit sokkal komolyabban beavatkozik, mint a pragmatikusabb amerikai.
„Ukrajna, a háború, és a lengyel-ukrán viszony annak ellenére hat a választásokra, hogy Kijev be tudna avatkozni a kampányba”
Megteszi ezt akaratlanul is. Ukrajna segítésének kérdésében a lengyel pártok között ugyanúgy nincs vita, mint a fegyverkezés, a lengyel hadsereg látványos megerősítésének támogatásában. A politikai paletta mindkét oldala abból indul ki, hogy ez lengyel biztonságpolitikai érdek. Varsó – kormány és ellenzék egyaránt – úgy látja, hogy meg kell ragadni a történelmi pillanatot Oroszország meggyengítésére, valamint Lengyelország európai középhatalmi pozícióinak erősítésére.
„Némiképp másképp látják ugyanakkor az ide vezető utat”
A PiS – legalábbis annak egy meghatározó része – a történelmi Lengyel-Litván Unió egyfajta modern eszközökkel történő felélesztésével, a geopolitikai helyzet alakulásától függően egyfajta kvázi lengyel-ukrán unió megteremtésével, de mindenképpen a lengyel gazdasági és politikai befolyás keleti irányú kiterjesztésével látja ezt megvalósíthatónak. „Európaibb” utat javasol a Polgári Platform, amely a lengyel befolyást inkább Ukrajna euroatlanti integrációjának felgyorsítása révén biztosítaná. Ezekkel az elképzelésekkel jelenleg nem igazán foglalkozik a pragmatista-libertariánus fordulatot vett Konföderáció, amely a menekültek kérdése felől közelít a kampányban az ukrán kérdéshez. Mivel a párton belül a zászlólengető, nacionalista vonal háttérbe szorult, ezt a témát is az adófizetők oldaláról közelíti meg, és azt kifogásolja, hogy az állam sokat költ a bevándorlókra, méghozzá a kisemberek adójából.
„Ha tehát az ukránok felől nézzük a választást, abban biztosak lehetnek, hogy Varsó továbbra is kiáll mellettük, ám a választásokon Kijevben alighanem inkább az ellenzék győzelmének örülnének jobban. Már csak azért is, mert Tuskék is segítenék Ukrajnát, ám kevésbé erőszakosan próbálnának rá települni, inkább gazdasági, semmint politikai befolyásra törekednének”
Tanulságokkal tele robbant bele a kampányba az ukrán gabonaexport tilalmának felfüggesztéséről meghozott brüsszeli döntés. Egyrészről ez is igazolta, hogy az Európai Uniót mennyire hidegen hagyják a periféria országainak érdekei. Brüsszelben talán fel sem fogták, hogy mit jelent ezen országok számára az ukrán gabona dömping. Ha pedig felfogták, akkor úgy gondolták, hogy ez a lépés is segíthet gyengíteni Orbán és Kaczynski kormányát, Szlovákia pedig majd csak megoldja valahogy. Nem meglepő, hogy Pozsony gyorsan meg is egyezett Kijevvel.
Másrészt a vita megmutatta a lengyel támogatás határait – amíg ez a lengyel érdekeknek megfelel –, és a lengyel-ukrán viszony törékeny voltát. Varsó a kampány közepette nem engedhette meg, hogy ne védje meg a PiS szavazóbázisának magját képviselő gazdák érdekeit. Egyrészt védték a lengyelek és a párt érdekeit, másrészt azzal, hogy belengették a menekültek támogatásának megvonását, a Konföderáció szavazóit is megcélozták.
„De a kemény fellépés azt is sejtette, hogy a lengyelek elgondolkoztak Ukrajna győzelmi esélyein, és ezt az alkalmat felhasználták arra is, hogy a háború ukrán szempontból rosszra fordulására gondolva egy lépést hátra lépjenek Kijevtől”
A lengyel kormány a lényegi kérdésekben – például fegyverszállítás – gyorsan visszakozott, megmutatta ugyanakkor az ukrán vezetésnek, hogy ebben a viszonyrendszerben ki a domináns. Közben kontraproduktív módon Kijevnek a vitában sikerült megmutatnia Európának, hogy milyen is, ha neki nem tetszik valami, és ezzel a fellépéssel nem erősítette az integrációs esélyeit. Lengyelország nem fog kiállni Ukrajna mögül, láthatóan Varsóban is megérett ugyanakkor az a felismerés, hogy Ukrajna győzelme legalábbis kétséges, így több forgatókönyvre is készülni kell. Árulkodó és sokatmondó mondat ezzel kapcsolatban ahogy Andrzej Duda fogalmazott, a fuldokló könnyen magával ránthatja azt is, aki meg akarja menteni.
Bonyolítja a helyzetet, hogy meglehetősen kiegyensúlyozottak a politikai erőviszonyok a választás előtt. A PiS győzelme egyértelműnek tűnik, ám előfordulhat, hogy egyedül nem tud kormányt alakítani, és így a Konföderáció kerülhet a királycsináló helyzetébe. Mindkét oldalon az alternatívaként megjelenő erők – az egyiken a Konföderacija, míg a másikon a Harmadik Út – szavazóinak elhalászásáért küzd a két fő választási szövetség, jelentős mértékben múlhat ugyanis az ő szereplésükön, hogy a PiS alakíthat-e kormányt. Amennyiben a PiS csak megközelítené a négy évvel ezelőtti 43,6 százalékos eredményt, akkor a választási rendszer logikája alapján jó eséllyel a Konföderáció nélkül is kormányt tudna alakítani.
„Fontos lehet a mozgósítás is, ebben a PiS a magyar példát követve a párhuzamosan megtartandó népszavazással vinne el nemcsak több embert, de magukkal a feltett kérdésekkel is a saját narratíváját erősítené”
A parlamenti választásokkal együtt megtartandó népszavazás négy, az állami vagyon privatizációjáról, a nyugdíjkorhatárról, a belarusz határon emelt acélkerítésről és az uniós menedékkérő elosztási javaslatról szóló kérdésben kéri ki a lengyelek véleményét. Az első kérdés az állami vagyonról szól: „Támogatja-e az állami vállalatok kiárusítását a külföldi jogalanyoknak úgy, hogy ezáltal a lengyelek elveszítsék az ellenőrzést a gazdaság stratégiai ágazatai felett?”. A második kérdés: „Támogatja-e a nyugdíjkorhatár emelését, ezen belül azt, hogy a nők és a férfiak számára visszaállítsák a 67 éves korhatárt?”. „Támogatja-e a Lengyelország és Fehéroroszország határán emelt akadály lebontását?” – szól a harmadik kérdés. A negyedik kérdés a migrációt érinti. „Támogatja-e a közel-keleti és afrikai illegális bevándorlók ezreinek befogadását, az európai bürokrácia által szorgalmazott kényszerű áthelyezési mechanizmussal összhangban?”.
„Tuskék úgy járhatnak, mint a gabona ügyben, amikor nem mondhattak mást, mint a kormány”
A volt miniszterelnök is csak következetlenséggel tudta vádolni Kaczynskiékat, mondván előbb odaadták az összes tankot Ukrajnának, majd háborút indítottak ellene. Szellemes szlogen, de sok hatása nem volt a választókra. A referendum esetén is inkább bojkottra hívnak fel, ám ez aligha fog működni. Megjegyzendő, hogy nemcsak a kormányzó erő alkalmazza a magyar módszereket, de az ellenzék is erőteljesen figyelte a magyarországi fejleményeket. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy nem összefogva, hanem három tömbben indul. A Konföderáció pedig a Mi hazánk tapasztalatait használhatja.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
