Hegyi Gyula írása a #moszkvater.com-on
„Ukrajna és Moldova tagságával az Európai Unió gazdaságilag bizonyosan nem lesz erősebb, politikailag és katonailag viszont közelebb sodródhat a háborús zónához”
Fotó:EUROPRESS/Sergei SUPINSKY/AFP
A csatlakozási tárgyalások hosszadalmasak, számos részterületre kiterjednek, és a tagjelölt ország folyamatosan „házi feladatokat” is kap az uniós harmonizáció végrehajtására. A tárgyalások megkezdésének alapfeltétele a stabil demokrácia és a jogállamiság megléte az adott országban. Uniós nyelven „a demokráciát, a jogállam és az emberi jogok érvényesülését garantáló intézmények stabilitása, a kisebbségi jogok tiszteletben tartása és védelme”. Ehhez a csatlakozási folyamat során még sok egyéb tennivaló is párosul, egészen az euró bevezetéséig, amelyre gyakran a teljes tagság után is hosszú éveket kell várni.
„Az úgynevezett koppenhágai kritériumokat, tehát a stabil demokrácia meglétét azonban már a csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt biztosítani kell. Aki pedig tárgyilagosan, elfogultság nélkül szemléli a valóságot, annak el kell ismernie, hogy Ukrajna ma nem stabil demokrácia, nincsenek vagy gyengék az ezt garantáló intézményei, és nem biztosítja a kisebbségi jogok érvényesülését sem”
Az országban betiltották az ellenzéki pártokat, és az egyik legnagyobb egyházat, hadi cenzúra érvényesül, a tervek szerint nem tartják meg az esedékes választásokat, és erősen korlátozzák a kisebbségek nyelvhasználatát. Ukrajna természetesen hadban áll, fegyveres agresszió érte, véres és pusztító csatát vív területe megvédésért. Miközben a kisebbségek és az egyházak üldözése nem elfogadható, háborús időkben valóban nem könnyű fenntartani a parlamenti demokráciát, és a hírközlésnek is tekintettel kell lennie a védelmi szempontokra.
Senki sem kívánja, hogy a kijevi parlamentben vitákat tartsanak például arról, hogy Oroszországnak vagy Ukrajnának van inkább igaza a konfliktusban, és a háborús veszteségek számának eltitkolása is érthető. Azt is csak külső forrásokból tudjuk, hogy az ország elvben 43 milliós lakossága lényegében megfeleződött, mert legalább nyolcmillióan Nyugatra, ötmillióan Oroszországba távoztak, és az oroszok ellenőrizte területeken hét-nyolc millióan élnek. Mindez érthető és alapos indok arra, hogy a háború vége után komoly és nagylelkű támogatást nyújtsunk az ország újjáépítéséhez, sokat szenvedett népének megsegítéséhez. De Ukrajna ma nem stabil demokrácia, és sajnos nem is stabil állam.
„Az Európai Unió saját elveit és eddig kőbe vésettnek tartott jogszabályait sérti meg, ha a csatlakozási szerződések megkezdéséhez szükséges koppenhágai kritériumok teljesítésétől eltekint”
Természetesen már korábban is előfordult, hogy geopolitikai szempontok miatt felgyorsították egyes országok csatlakozását. Portugália atlanti-óceáni katonai bázisai, Görögország az orosz befolyás ellensúlyozása miatt kapott soronkívüliséget, és az egész keleti bővítést is részben a Nyugat geopolitikai érdekei indokolták. A demokratikus államrend megléte azonban mindenütt feltétel volt. Az Ukrajnához hasonlóan háborút viselő Horvátország csak tíz évvel a Szerbia ellen vívott harc befejezése után, stabil demokráciával és stabil határokkal kezdhette meg 2005-ben a csatlakozási tárgyalásokat. Ciprus esetében ennél is többet, a török invázió után harminc évet kellett várni az ország (praktikusan annak déli fele) uniós tagságáig.
„Ha tehát az Európai Unió valóban segíteni akar az ukrán nemzetnek, akkor a majdani tagság elismerése mellett most egy fenntartható békéhez kell hozzásegíteni az országot. Amíg folyik a háború, és az ukrán kormány által ellenőrzött területek mérete, és a lakosság száma is ismeretlen, addig érdemi csatlakozási tárgyalásokat nehéz elképzelni. Egy kényszerű tűzszünet pedig azzal a veszéllyel jár, hogy a háború bármikor ismét kiújulhat, és az EU még a mostaninál is jobban belesodródhat a háborúba”
Ukrajna uniós tagságának akkor érnek meg a politikai feltételei, amikor – lehetőleg nemzetközi garanciával – tartósan rendezi Oroszországgal való viszonyát. (A gazdasági feltételek teljesítése sem lesz könnyű, de ezt most hagyjuk figyelmen kívül.) Ha az érdemi béketárgyalások elmaradnak, akkor sajnos elképzelhető, hogy az ukrán front beszakadásával és/vagy az amerikai támogatás megszűnésével az ukránok végzetes helyzetbe jutnak. Egy ilyen tragédiánál az EU diplomáciai erejével, komoly gazdasági potenciáljával és az oroszellenes szankciók ügyes kezelésével bizonyosan jobb békét tudna kialkudni Ukrajnának.
„A háborús párt hívei sokáig oroszbarátsággal vádolták a békekötés híveit. Mára széles körben elfogadottá vált, hogy Oroszországnak nem érdeke a gyors béke Ukrajnával, és békevágyát elsősorban az orosz közvélemény és a <globális Dél> megnyerése érdekében hangsúlyozza”
Az EU harcias, de a valódi katonai támogatást egyre jobban nélkülöző nyilatkozatai akaratlanul is ezt a moszkvai célt szolgálják. A huszonhét tagállam politikai és gazdasági súlyával alátámasztott békekezdeményezést azonban nehéz lenne Moszkvának visszautasítania. Az unió vezetői ma Kijev mögé bújva azt ismételgetik, hogy a békét csak az ukrán vezetés kezdeményezheti. Amikor azonban tavaly tavasszal az ukránok megegyeztek volna Oroszországgal, akkor a Nyugat vette rá őket a béke elutasítására és a háború folytatására. Így nagy álszentség most arra hivatkozni, hogy az ukránok nem akarnak tárgyalni Moszkvával. Meg kell próbálni a békét, és ha mégis Moszkva ellenállásán bukna meg, akkor az Ukrajna iránti szolidaritás is újra megerősödne. Azt a jelenlegi kijevi vezetésnek is meg kell értenie, hogy Európa népei nem akarnak belesodródni a háborúba, és erőforrásainkat érdemesebb lenne Ukrajna újjáépítésére fordítani.
„Az Európai Bizottság Ukrajna mellett Moldovával is meg akarja kezdeni a csatlakozási tárgyalásokat”
Moldova a hírek szerint úgy is hajlandó lenne csatlakozni, hogy egyelőre nem erőlteti az oroszok ellenőrizte Transznyisztria visszaszerzését. Sőt, az egész problémára szeretne fátylat borítani az uniós tagság érdekében. Moldovában sok éve kiélezett politikai küzdelem folyik a Nyugat-barát és oroszbarát erők között, miközben az ország Romániával való egyesülése is napirenden van. Moldova Európa legszegényebb országa, és demokráciáját is csak fenntartással lehet stabilnak nevezni. De ha a csatlakozási tárgyalások megkezdésével sikerül megóvnia a háborúba való belesodródástól, akkor talán érdemes támogatni a dolgot, hiszen nagy jóindulattal beleszuszakolható a koppenhágai kritériumok teljesítésébe.
„Ukrajna és Moldova tagságával az Európai Unió gazdaságilag bizonyosan nem lesz erősebb, politikailag és katonailag viszont közelebb sodródhat a háborús zónához”
Szerbia és Törökország csatlakozásának késleltetésével, illetve elutasításával viszont gazdasági előnyöktől, és geopolitikai súlyának növelésétől fosztja meg önmagát. Belgrád és Ankara egy önállóbb, az Egyesült Államok, Kína és Oroszország között kiegyensúlyozottabb szerepet játszó Európai Uniót jelentene. Akik az előbbi két ország csatlakozását támogatják, az utóbbi kettőét pedig elutasítják, azok erre az önállóságra is nemet mondanak.
(A szerző volt európai parlamenti képviselő.)
(Az írás eredetileg az Index.hu portálon jelent meg.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
„Az úgynevezett koppenhágai kritériumokat, tehát a stabil demokrácia meglétét azonban már a csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt biztosítani kell.”
——————————————————————————————————————————————————————
Mindenki emlékszik azokra a felvételekre a híradókból, ahol az ukrán parlamenti képviselők lendületes ökölcsapásokkal érvelnek.
https://www.youtube.com/watch?v=BOBtdPrE0y0
Ennyit a demokráciáról..
Gazdaságilag egy lerombolt országot felvenni dőreség lenne, mert csak az újjáépítés után, tíz évvel később lenne működőképes. Olyan tagállam amelyik nemcsak a pénzt viszi, hanem bele is tesz a közösbe sokáig nem lesz.
Józsa Edmond says:
Erősen szubjektív véleményem: ahogy a mellékelt képen is, az elmúlt időszak valamennyi képén látható, hogy már a színész múltú ukrán elnök sem tudja megfelelően alakítani a szerepét, egyre sötétebb tónusok az arcán.
Az EU-tagsággal hitegetés közben egyre veszélyesebb magának az EU-nak is, hiszen sosem volt reális alapja Ukrajna csatlakozásának, azaz egyre inkább erőtlen, súlytalan a hiteltelenné váló EU vezetőinek fellépése (bár az EU-török viszony komolytalanságának nem érezni a következményét). Ugyanakkor Grúzia, Moldova stb. árgus szemekkel figyeli az eseményeket, és nyilván a saját lehetőségeire is vonatkoztat az EU-Ukrajna kapcsolat alakulása alapján.
Egyúttal egyre kevésbé következetes és zavarosabb az USA külpolitika megnyilvánulása. Két hónapja a Fehérház szóvivője Kirby bejelenti, az amerikai közel-keleti jelenlét fő támaszának, Izraelnek támogatása sokkal előbbre valóbb, mint Ukrajnáé. Most, hogy a republikánusok nem akarják megszavazni a további katonai támogatást, Biden mellett Kirby is azzal fenyeget, majd amerikai katonáknak nyíltan kell harcolniuk az oroszokkal (jelenleg is harcolnak, indirekten, ld. proxy háború).
Izgalmas idők: hogy tud az EU és Nagy Testvére a legkisebb arcvesztéssel lelépni ebből a zűrzavarból, amelyet elsősorban ők okoztak (de amelynek tényét rendkívül professzionális, magas szintű agitproppal a nyugat közvélemény előtt remekül álcázzák).
Mearsheimer professzor december elejei beszélgetésében megismétli az alaptézisét, ezt az őrületet az USA okozta, és tartósan befagyott konfliktust vízionál, amely igazából a konfliktus fő kezdeményezőjének, az USA-nak sem válik előnyére. https://www.youtube.com/watch?v=r4wLXNydzeY
A nagyon hosszú beszélgetés több témával is foglalkozik, így Gázával is, érdeklődés szerint kiválaszható.
A Youtube csatorna arca, Lex Friedman még 2023 májusban beszélt a három Oscar-díjas Oliver Stone-nal, aki több, az ukrajnai konfliktusról szóló filmet forgatott. Erősen ajánlott.
https://www.youtube.com/watch?v=Ov567pDEMEM
https://www.youtube.com/watch?v=ygAqYC8JOQI&t=2728s
HandaBandy says:
Megint a régi lemez, amikor a vélt vagy valós áldozati szerep hirtelen jogforrássá lép elő. Ugyanez megy kicsiben a gender
történések esetén. A tagság a klubban ui. nem kompenzáció hanem csak lehetőség egy stabil megfelelési szakasz után. Az
összetűzés okai közt azért megleljük a szomszédok jogos kérésének a figyelmen kívül hagyását ill. az oroszokkal való
tendenciózus “bánásmódot”. Lehet ez utóbbira mondani, hogy ez csak egy kapóra jövő űrügy az oroszok számára de attól
még tény marad. A kérdés ilyenkor az, hogy mi a rosszabb: ahogy Ukrajna bánik az oroszokkal vagy ahogy Oroszország bánik
az ukránokkal. Márpedig a megbékélés fontosabb mint a határkerítés. Pont az EU szokta fennen hirdetni, hogy manapság az
országhatároknak nincs jelentősége. Hát, akkor tessék következetes maradni! Pláne ha nem akarják már az elejétől fogva egy
középnagy hatalom rosszallását eleve bekasszírozni. A NordStream-ről meg még nem is beszéltünk. A jelenlegi felvonás
alapján Ukrajna ezt magára vállalta. Azt hogy komoly kárt okozott ezzel egy EU-s tagállamnak hol fogják figyelembe venni?
HandaBandy says:
A végső fölvonás, ami most felsejlik, hogy Ukrajnát gyorsan felveszik az EU-ba, hogy legyen az ukrán, csak nevében ukrán
exportnak ripsz és ropsz fizető, megbízható piaca. Remek, hasznot hozó ötlet, ugye? Csakhogy kinek? Ezzel átmenetileg
beérné az USA is. Végül hát lassan vissza kell vircsaftolni azt a pénzt amit az ukrán szabadságra áldoztak. Logikus nem?
Mert ami jó Amerikának az jó a világnak is. Aki ezt meg nem hiszi annak utánajárunk.