Botrány egyenes adásban

A diplomáciában ugyancsak szokatlan módon a tárgyalásokat megelőző, kissé formabontóan sajtótéjékoztatóvá alakított nyílt részben a kamerák kereszttüzében esett durván egymásnak Donald Trump és Volodimir Zelenszkij. A két politikus személyiségében egy ilyen vita bőven benne van, ám azért vannak olyan tapasztaltak, hogy csupán véletlenül, az indulatoktól elragadtatva egyik sem kavar ekkora botrányt. Ki provokált kit, és miért? E kérdésben a vélemények erősen megoszlanak. Trump akarta megmutatni a választóinak, hogy az ukrán elnökkel nem lehet tárgyalni, avagy Zelenszkij így üzent haza, és adta egyúttal a Fehér Ház tudtára Európa ultimátumát? Egy biztos, mindkét fél túllőtt a célon, de amíg ezt Trump megengedhette magának, addig Zelenszkij nincs ebben a helyzetben. Eldurvult indulatos vitájuk igazi nyertese Putyin, míg Zelenszkij házhoz ment a pofonért.

„A vita a találkozón is a biztonsági garanciák körül bontakozott ki, amelyet az amerikai fél úgy értelmezett, hogy miért jött Washingtonba Zelenszkij, ha nem akar tűzszünetet. Szó szót követett, és a vitában már mindkét fél sértő dolgokat vágott egymás fejéhez”
Fotó:EUROPRESS/SAUL LOEB/AFP

Egyenes adásban esett egymásnak a tárgyalások kissé szokatlan módon előzetes sajtótájékoztatóként szervezett felvezető részében az ukrajnai ritkaföldfémek és egyéb természeti kincsek közös kiaknázásáról szóló megállapodás aláírására Washingtonba látogató Volodimir Zelenszkij és Donald Trump. Az egy ideje már egyértelmű, hogy a két politikus nem nagyon szívleli egymást. Ennek az ellenszenvnek a gyökerei még 2019-ig, az előző amerikai elnökválasztási kampányig nyúlnak vissza, amikor Zelenszkijék nem segítették Trumpot Joe Bidennel szemben. Sőt, egyértelműen a demokraták mellé álltak, és ez a szoros kapcsolat a háború kirobbanásával egyértelműen erősödött és teljes kiszolgáltatottsággá vált.

„Egyáltalán nem volt törvényszerű ugyanakkor, hogy ez a személyes unszimpátia ilyen, államfőkhöz méltatlan vitához vezessen. Főképp úgy, hogy Trump győzelme után Zelenszkij látványosan igyekezett igazodni az új helyzethez, és amerikai kollégája is megpróbálta visszafogni magát. Már amennyire képes volt, hiszen az jó előjelnek nem számított, hogy diktátornak nevezte – igaz, a találkozó előtt erre gesztus értékűen már nem emlékezett – Zelenszkijt. A Trump-adminisztráció és az európai fősodor között kiéleződő, a müncheni konferencián kicsúcsosodó szembenállás azonban mindent borított, Zelenszkij megragadva az utolsó esélyét, felbátorodva nyíltan a Fehér Házzal szembe forduló európaiak mellé állt”

Biztonsági garanciákat követelve visszakozott a természeti kincsek koncessziójának 50 százalékát Amerikának juttató megállapodástól, amelyet végül erős washingtoni nyomás alatt mégis aláírásra kész állapotba hoztak. Az ukrán fél az európaiakkal összhangban az elutazása előtt is a biztonsági garanciákat emlegette, kijelentve, hogy ezek hiányában a harcok leállítására sem hajlandó. Ez ukrán részről valahol érthető, hiszen azzal tisztában vannak, hogy a NATO-tagságról szó sem lehet, Amerikát azonban katonai értelemben valahogy szeretnék maguk mellett tartani. Szintén garanciákat várt a békefenntartáshoz az Egyesült Államoktól a brit kormányfő és a francia elnök is, ám Washington hallani sem akar erről. Trump egyértelműsítette, hogy Amerika ki akar szállni ebből a háborúból, és a gyors tűzszünetben, majd az ezután elkezdődő béketárgyalásokban érdekelt. E tekintetben nem tűr ellentmondást, és amennyiben ez nem felel meg, Amerika mossa a kezeit, és Európára, valamint Ukrajnára hagyja ezt az egész konfliktust.

„A vita a találkozón is a biztonsági garanciák körül bontakozott ki, amelyet az amerikai fél úgy értelmezett, hogy miért jött Washingtonba Zelenszkij, ha nem akar tűzszünetet. Szó szót követett, és a vitában már mindkét fél sértő dolgokat vágott egymás fejéhez”

Az 50 perces felvezető beszélgetés/sajtótájékoztató első mintegy 30-40 percében a felek még tartották magukat a protokollhoz, és a szokásos optimista hangnemben, a kényes pontokat kerülve válaszoltak az újságírók kérdéseire. Még Trump is visszafogott és az általánosságoknál maradó volt. Egy vicces, de provokatív fricskát azért az ukrán elnök fogadásánál elengedett Zelenszkij felé, mikor az öltözetét firtatta, ezt még tetézte egy újságíró, amely – talán nem véletlenül – arra kérdezett rá, hogy van-e öltönye. De ebből még olyan nagy baj nem lett volna, ám Zelenszkij láthatóan szintén fricskákkal készült. összességében egyáltalán nem tűnt úgy, hogy a fogadó fél le akarta volna támadni a vendégét. Önmagához képest Trump egész konstruktív volt, Zelenszkij ugyanakkor meglehetősen agresszíven erőltette a saját álláspontját, és egyértelműen a maga oldalára akarta állítani Putyinnal szemben az amerikaiakat. Ez egyre kellemetlenebb volt Trumpnak, aki meg akarta tartani a mozgásterét a Putyinnal készülő találkozójához. Így egyre nőtt a feszültség, és jött a sokat elemzett utolsó mintegy 10 perc, amelyben már mindenkit elragadtak az érzelmei.

Zelenszkijt hallgatva még az eredetileg erre nem készülő J. D Vance alelnök is szükségét érezte, hogy bekapcsolódjon a két  elnök beszélgetésébe, ami ugyan kissé kilógott a szokásos protokollból, ám az új adminisztráció álláspontjátazért higgadtan és ésszerűen kezdte el kifejteni a háborúról. Ekkor szólt közbe udvariatlanul az indulatait kezelni nem tudó Zelenszkij, és vitatni kezdte Vance által mondottakat.

„Innen elszabadultak az indulatok, és Vance az Amerika háborúba sodródásának víziónálásától teljesen felbőszült Trumptól megtámogatva lényegében feltörölte a padlót a szerepet tévesztett, és a helyzetét és a súlyát rosszul felmérő, magát provokatívan elragadtató Zelenszkijjel, aki az udvariatlan kijelentésektől sem visszariadva nem hagyta magát, és innen már minden oldal elfelejtette a diplomáciai protokollt. Az indulatait már egyik fél sem tudta kezelni. Míg azonban Trump országa súlyából fakadóan megengedheti magának, hogy túllő a célon, addig a kiszolgáltatott helyzetben lévő Ukrajna vezetőjeként Zelenszkij nem. Ez neki még sokba kerülhet”

Vissza-visszavágva kiállt az ukrán-európai álláspont mellett, és egy pillanatban lényegében azt vetítette előre, hogy most elválaszt az óceán, ám majd Amerika is megtudja, milyen az oroszokkal tárgyalni és háborúzni. Trump gyorsan helyre tette Zelenszkijt, mondván, nem fogja az Egyesült Államokat belehúzni ebbe a háborúba, Ukrajna pedig nincs olyan helyzetben, hogy kioktassa és sértegesse Amerikát. Zelenszkij egyértelműen szereptévesztésben volt, nem nagyon tudott leszállni a magas lóról – ha nem szándékosan provokált -, és azt hitte, még mindig Bidennel tárgyal. Trumpban azonban emberére talált, igaz, az amerikai elnök sem teheti ki az ablakba, amit művelt. A zárt ülés ezután már rövidre sikeredett, Trump visszavonult a tanácsadóival, majd a várakozó ukrán küldöttséggel közölték, hogy az Amerikával tiszteletlen Zelenszkij hagyja el a Fehér Házat. Lényegében kirúgták. Trump még a küldöttség tiszteletére adott ebéden sem vett részt, az ukrán küldöttség könyörgése ellenére elmaradt az aláírás és a sajtótájékoztató is.

„A kialakult hangulatra jellemző, hogy példátlan módon állítólag még a washingtoni tartózkodás költségeit is kifizettették Kijevvel. Mit lehet erre mondani? Akkor is meglepődtünk volna, ha két banánköztársaság vezetője adja elő ezt az abszurd jelenet sort, nem pedig két szövetséges ország elnöke”

A történtek után a sajtóban folytatódott az üzengetés. Trump azt hangsúlyozta, hogy Zelenszkij túlértékelte a lehetőségeit, és nem úgy tűnt, mint aki békét akar. Kijelentette, hogy ezek után nem kíván találkozni Zelenszkijjel, aki több gondot okoz a tárgyalásokon, mint Putyin. A párbeszéd folytatásának feltétele, hogy Zelenszkij hagyja abba Putyin ócsárlását, és törekedjen a békére. Az amerikai elnök a történtek ellenére továbbra is a gyors tűzszünet mellett kardoskodott. Mint fogalmazott, Amerika nem készül tíz éves háborúra.

„Vagy azonnal befejezzük ezt a háborút, vagy hagyjuk őket harcolni, és majd meglátjuk, mi lesz velük. Nélkülünk úgyse győznek”

– üzente Trump. Zelenszkij a Fox Newsnak nyilatkozva előbb békülékeny hangot megütve köszönetet mondott Trumpnak és Amerikának a túléléshez nyújtott támogatásért, majd visszautasította, hogy bocsánatot kérjen. Nemmel válaszolt arra a kérdésre is, hogy visszatérne-e a Fehér Házba, ha most hívnák. Ennek ellenére szerinte rendezhetik a viszonyt Trumppal, továbbra is bízik Amerika segítségében, és mint megjegyezte, Európa ugyanakkor továbbra is elkötelezett Ukrajna támogatása mellett. Megismételte, hogy Ukrajna kész a békére, de erősebb pozíciókra törekszik a tárgyalásokhoz.

„A botrány első pillantásra éppenséggel Trumpék számára kedvező, hiszen erre hivatkozva az amerikai társadalom értésére adhatja, miért tárgyal Washington Oroszországgal Ukrajna nélkül. Trump és Vance azt is látványosan demonstrálták egyenes adásban, hogy megvédik az amerikai érdekeket”

Ebből akár az a következtetés is levonható lenne, hogy szándékosan provokálták volna ki ezt az abszurddá vált vitát, ugyanakkor a beszélgetés első része erre a feltételezésre nem ad alapot. Ennek szintén ellentmond, hogy Washington nagyon is érdekelt volt az ásványkincsekről szóló alku nyélbe ütésében. Az is látszott azonban, hogy az amerikai fél beleállt a vitába, demonstrálni akarta, hogy ki az úr a háznál. Trump mimikájából az is kiolvasható volt, hogy mit keres itt ez az ember, ha nem érdekelt a tűzszünetben. Így aztán egyáltalán nem zárható ki, hogy Trumpék túltolták Zelenszkij megleckéztetését, és elragadták őket az érzelmek.

„Hogy mit akart elérni Zelenszkij, arra szintén két válasz lehetséges. Az egyik, hogy az ukrán elnök képtelen váltani, fordítva ül a lovon, és továbbra is úgy gondolja, hogy országának minden jár. Agresszívan erőltette a saját elképzeléseit most is Trumpra, aki erre nem volt vevő. Persze azt sem lehet teljesen kizárni, hogy nem csupán kommunikációs hibáról, és az indulatok rossz kezeléséről van szó, hanem az európai fősodorral egyeztetve nagyon is tudatosan támadta az új amerikai adminisztrációt”

Az első verzió mellett szól, hogy Zelenszkij az elmúlt három évben nem szokott hozzá ahhoz, hogy nem követelőzhet és kéregethet. Ahhoz pedig még kevésbé, hogy így helyre tegyék, ezért aztán kijöhetett a sodrából. Ehhez a bátorságot meríthette az európaiak egyértelmű támogatásából. De Zelenszkij kiállásának megértéséhez az is hozzátartozik, hogy Ukrajnában még mindig sokan vannak, akik a Tump által ajánlott, vagy inkább diktált kompromisszumot nem fogadják el. Az elnök fellépését így racionálisan nem igazán, érzelmi alapon azonban sokan támogathatják Ukrajnában. Azt sem lehet könnyű feldolgozni sem Zelenszkijnek, sem az ukrán népnek, hogy azért Amerika csak nem engedte őket kiszállni a háborúból, most pedig kiáll mögülük, és eldobja Ukrajnát, mint egy rongyot. Ők legalábbis ezt így érezhetik. Ugyanakkor az is igaz, hogy Zelenszkij az utóbbi időben igyekezett igazodni Trump retorikájához, és tisztában lehet azzal is, hogy Amerika jóindulatát nem veszítheti el. Így amennyiben elragadták az indulatai, akkor nagyot hibázott.

„Egyáltalán nem kizárt ezek után, hogy Zelenszkij nagyon is hideg fejjel egyrészről hazafelé az ukrán érdekek melletti kiállását akarta demonstrálni, mint ahogy értelmezhetjük akár az európaiak ultimátumának is ezt a keménykedést”

E két szál összefut abban az elgondolásban, hogy Zelenszkij esetleg eleve úgy utazott el Washingtonba, hogy vagy kiharcol jobb feltételeket, konkrét amerikai biztonsági garanciákat, vagy megbuktatja az alkut. Ezt otthon patrióta lépésként értékelhetik sokan, Európában pedig abban reménykedhetnek, hogy mégis rákényszerítik Trumpot az Oroszországgal szembeni keményebb kiállásra. A Zelenszkij által elmondottak így is értelmezhetők, mint ahogy ezt a verziót támasztja alá az európai vezetők azonnali kiállása az ukrán elnök mellett.

„A végeredmény szempontjából mindegy is, melyik fél provokálta ki ezt a cirkuszt, vagy csak belecsúsztak egymás sértegetésébe. A két <szövetséges> közötti hierarchiát, és ellenszenvet jól mutatta ez a világ jelenlegi állapotát is demonstráló, e tekintetben ijesztő pár perc. Négy dolgot most bizton állíthatunk. Ez a botrány az orosz pozíciókat javította, a tárgyalásokat elhúzza, Európát pedig nyílt szembenállásra készteti, közben pedig a saját táborában mindkét vitatkozó fél megdicsőült, ”

A Kremlben mindezt látva pezsgőt bonthattak. Egyrészt azért, mert Zelenszkij így maga ellen hergelte az impulzív Trumpot, másrészt ez a helyzet lassítja a tűzszünet megkötését, ami jelenleg nincs azért Oroszország ellenére. Persze, Moszkva azt a tanulságot is levonhatja a történtekből, hogy Trump lelkére jó lesz vigyázni a tárgyalások során. Az is egyértelműnek tűnik, hogy a tárgyalásokat bonyolítja a kialakult helyzet, és ha Kijev és Európa ellenállását idővel meg is lehet törni, Washingtonnak ezzel is foglalkoznia kell. Az a tény pedig, hogy Európa így beleállt ebbe a vitába, még inkább kiélezi a transzatlanti viszonyt, amiből Európa húzza a rövidebbet, és Trump haragja nagyon sokba kerülhet még nem csupán a globalista liberálisoknak, hanem egész Európának. Általánosságban pedig az mondható el, hogy az új amerikai adminisztráció viharos indítása egyre több indulatot generál, démonokat szabadít ki, és a helyzet könnyen irányíthatatlanná válhat. Trump persze ennek éppen az ellenkezőjét akarja, ám nem minden múlik rajta.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com