„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára
„Sikerült viszont ilyen fokú önönállóságról gondoskodni a boszniai szerbek számára, a boszniai Szerb Köztársaság kodifikálásával a Daytoni Megállapodásban”
Fotó:EUROPRESS/Andrej ISAKOVIC/AFP
A fegyveres harcok kirobbanása óta az ukrajnai helyzet köti le a nyomtatott és elektronikus sajtó figyelmét szerte a világban. A konfliktus kirobbanásának okaival és lehetséges következményeivel foglalkozó cikkek, elemzések, pódiumbeszélgetések dömpingjének dacára viszonylag kevés lényeges, és főleg hiteles – nem is beszélve a tárgyilagosságról – információ hangzik el.
„A Balkán szempontjából a legfontosabb, de rendre elhallgatott tény a kelet-ukrajnai válság lezárására 2015-ben kötött Minszki Megállapodás”
Ez 13 pontban rögzítette a szakadár területek határát, amely mögé vissza kell vonni a fegyvereket. Kimondta, hogy Ukrajna területéről ki kell tessékelni a külföldi zsoldosokat, valamint széles körű önrendelkezési jogokat kell adni a donyecki és a luhanszki körzet túlnyomórészt orosz lakosságának, amit bele kell foglalni a 2015 végéig elfogadandó új ukrán alkotmányba. Ezeknek a megvalósítását az ukrán fél eddig nem kapkodta el.
Az autonómiára vonatkozó rendelkezések nagyon hasonlítanak azokhoz, amelyeket a délszláv háború idején az úgynevezett Z 4-tervben a horvátok torkán akartak lenyomni. Nem az értelmi szerző Egyesült Államokon, vagy az elszenvedő Horvátországon múlt, hogy nem sikerült, hanem a „krajinai szerb köztársaság” maximalista, Szerbiával való egyesülést követelő vezetőin.
„Sikerült viszont ilyen fokú önönállóságról gondoskodni a boszniai szerbek számára, a boszniai Szerb Köztársaság kodifikálásával a Daytoni Megállapodásban”
Ahhoz már bölcs előrelátással Bosznia-Hercegovinának a viszonylagos szerb önállóság alapján megalkotott új alkotmányát is csatolták. Ilyet erőltetnek most Koszovóra is, az észak-koszovói szerb járások szövetségének formájában, ami az előbbiekhez hasonló szintű autonómiát jelent.
„Ezeket az autonóm területeket az Egyesült Államok hozta, vagy próbálja tető alá hozni. Akkor hát mi a baj Donyeck vagy Luhanszk önrendelkezésével? Az, hogy ott más forszírozza?”
Ezek a délszláv utódállamokban létrehozott autonóm területek, amint ez a föntiekből is kiviláglik, egytől-egyig szerbek. Valószínűleg volt egy ilyen egyezség elsősorban az Egyesült Államok és a szerb vezetés között- egyes európai nagyhatalmak, mint például Franciaország és Nagy-Britannia tudtával -, hogy ha már nem is lehet egyben tartani Jugoszláviát, legalább a szerbek lakta területeket meg kell őrizni viszonylagos egységben, hogy egyszer majd újra egyesülhessenek Szerbiával. Nem véletlenül akarta Szlobodan Milosevics tanúként megidéztetni a fél nyugat-európai vezetést a Hágában ellene folytatott perben. Paradox módon Washington ezzel olyan fegyvert adott a szerbek kezébe, amelyet ellene fordíthatnak, ha úgy látják, hogy hasznuk származik belőle. Persze, Amerika akkor még nem látta tisztán, meddig terjed a szerb politika lojalitása. Vagy az elnöki tanácsadók történelmi ismeretei voltak hiányosak, és nem számoltak azzal a már többször bebizonyosodott ténnyel, hogy a szerb politika csak ritkán és kizárólag érdekalapon szegődik a Nyugat mellé, Oroszországhoz viszont akkor is hűséges, amikor látszólag eltávolodik tőle. Az 1990-es évekhez képest a helyzet megváltozott.
„Belgrád felismerte, hogy már nem a Nyugaté a jövő, és egyre kevésbé igyekszik leplezni orosz barátságát”
Az ukrajnai fegyveres konfliktus kirobbanása előtt is Nyikolaj Patrusev, az orosz Nemzetbiztonsági Tanács titkára jelentkezett be Belgrádban konzultációra, és nem amerikai párja.
Időközben Washingtonban is megvilágosodtak, és újabban az albánokba helyezik bizalmukat. Ám a régi bűnök visszajárnak, s a délszláv térségben létrehozott válsággócokat Moszkva Belgrádon keresztül bármikor kihasználhatja ellenük, és sajnos Európa ellen is.
„Bosznia-Hercegovina a daytoni keretek között működésképtelen, és hiába gondolják Washingtonban, hogy azoknak megváltoztatásával életképessé lehet tenni”
A boszniai szerbek nem akarják, és vezetőjük, Milorad Dodik már nem az Egyesült Államokba, de még csak nem is a nyugat-európai fővárosokba, hanem Moszkvába jár tanácsokért. Az ukrajnai fegyveres cselekmények megkezdése előtt is Szergej Lavrovval egyeztetett. A boszniai Szerb Köztársaság képviselői kivonultak minden olyan szövetségi intézményből, amelyet a Daytonban kialkudottakra ráadásként, a lopakodó központosítás jegyében hoztak létre, és ezzel szövetségi szinten megbénították az államgépezetet.
„Csak egy intésre várnak, hogy az államból is kivonuljanak. Azzal pedig dugába dől a balkáni Pax Americana”
Még ennél is nagyobb veszélyt jelent a balkáni békére az elhúzódó montenegrói válság. Szerbia nem emésztette meg a kisebbik szerb állam 2006-ban visszaállított függetlenségét. A szerb barát erők 2016-ban államcsínnyel próbálták megakadályozni a Nyugat-barát és a Szerbiától való elszakadást megvalósító Szocialisták Demokratikus Pártja (DPS) és elnöke, Milo Djukanović győzelmét, és az azzal együtt járó NATO-csatlakozást. Ám majd csak 2020-ban, a politikában is jelentős tényezőnek számító Szerb Pravoszláv Egyház közreműködésével sikerült szűk többséggel kormányt alakítaniuk, és a DPS-t ellenzékbe szorítaniuk. A „királycsináló” az URA Polgári Szövetség és elnöke, az albán származású Dritan Abazović is közreműködött ugyanennek a kormánynak a megbuktatásában.
„Most ő Washington reménysége egy kisebbségi kormány megalakítására”
Még kisebb támogatásra számíthat a parlamentben, mint elődje, hiszen a legnagyobb ellenzéki pártot, a DPS-t nem akarja bevenni a kormányba, a legnagyobb szerb barát erő, a Demokratikus Front (DF)pedig maga nem akar részt venni benne. A DF kötelékébe tartozó ügyvezető házelnök pedig a parlament működésének további akadályozásáról egyeztet orosz ügynökökkel. A DF tüntetéseket szervez a kisebbségi kormány ellen. A szerb média Montenegró ellenes propagandával árasztja el az egész délszláv térséget. A szomszédos szerb lakta területekről egyre többen költöznek be az állampolgársági törvény vitatott körülmények között elfogadott módosítása nyomán, és számukra Montenegró önállósága kifejezetten sérelmes.
„A távozóban lévő montenegrói kormány egyelőre eleget tesz a NATO-tagságból fakadó kötelezettségeinek, de már feltámadt a gyanakvás megbízhatósága iránt. Ez pedig csak fokozódni fog, párhuzamosan azzal, ahogy erősödik a szerb és orosz barát irány”
A biztonsági szektorban egyre nagyobb a szerb, és rajtuk keresztül az orosz szolgálatok befolyása. A NATO azonban nem engedheti ki a kötelékéből Montenegrót, és vele együtt a keleti Adria-partnak ezt a két további NATO-tag, Albánia és Horvátország közé ékelődő szakaszát. Montenegró, ha lehet, még BiH-nél is érzékenyebb pont, ahol Belgrád közreműködésével Moszkva zavargásokat szíthat, és ezáltal – ha szükséges – leköthet NATO-erőket. Vagy legalábbis figyelmeztethet, hiszen megvannak az eszközei Washington terveinek meghiúsítására.
„Az utóbbi időben Horvátországban is bizonytalanabbá vált az egyébként sem túl stabil belpolitikai helyzet”
Korrupció gyanújával egyszerre több miniszter ellen kezdeményezett vizsgálatot az Államügyészség, egyet közülük le is tartóztatott. Ez persze alkalmat adott a baloldali-liberális ellenzéknek arra, hogy az addiginál is hevesebben támadja a legerősebb kormánypártot, a konzervatív Horvát Demokratikus Közösséget (HDZ), és a kormány azonnali lemondását követelje. A többszörösen földrengés sújtotta országban, amelyet a járvány és az energiaárak elszabadulása sem kímélt, a lakosság egy része fogékony az ellenzéki mantrára: a HDZ lop és velejéig romlott. Mi lehet az oka annak, hogy ez éppen most éleződött ki ennyire, amikor mellesleg két baloldali politikust is korrupción kaptak?
„Talán nem túlzás ezt is összefüggésbe hozni azzal, hogy az orosz keménykedés Ukrajnával Szerbiát itt is felbátorította, hogy éreztesse, fel tudja borítani az érzékeny belpolitikai egyensúlyt, ha akarja”
Horvátország már NATO és EU-tag, de most áll a monetáris unióhoz és a schengeni határőrizeti való csatlakozás küszöbén, ami szintén fontos állomása a Balkántól való elszakadásának. Szerbia változatlanul igényt tart az egykori krajinai szerb köztársaság területére. Ennek folyamatosan tanújelét adja, de most talán – a NATO felé – még nagyobb nyomatékot adhat neki, hiszen érzi, hogy egy új világ kezdődik.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
