//„Borisz Nyikolajevics, még nem állok készen!”
Vlagyimir Putyin és Borisz Jelcin 1999 szeptemberében #moszkvater

„Borisz Nyikolajevics, még nem állok készen!”

Húsz évvel ezelőtt nevezte meg először a nyilvánosság előtt utódjelöltként Borisz Jelcin az akkor miniszterelnökké kinevezett Vlagyimir Putyint

Vlagyimir Putyin és Borisz Jelcin 1999 szeptemberében #moszkvater
Vlagyimir Putyin és Borisz Jelcin 1999 szeptemberében
Fotó:EUROPRESS/STF / POOL / AFP)

Húsz éve, 1999. augusztus 9-én történt, hogy Borisz Jelcin – a következő évben esedékes elnökválasztást megemlítve – televíziós nyilatkozatában először nevezte meg azt a személyt, aki véleménye szerint képes konszolidálni a társadalmat, és a széles körű politikai támogatással folytatni a reformokat… Vlagyimir Putyinról van szó, akit Szergej Sztyepasin menesztése után egyúttal megbízott a kormányfői teendők ellátásával. Az utód keresése ekkor már intenzíven folyt, ennek a jegyében lett miniszterelnök Szergej Kirijenko, Jevgenyij Primakov és Szergej Sztyepasin is.

„Jelcin bejelentése sokakat meglepett”

Az utódjelölt ugyanis akkor mindössze 46 éves volt. S bár ekkor már a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) igazgatója és az Orosz Nemzetbiztonsági Tanács főtitkára, az orosz közvélemény szemében ismeretlen. Még nagyobb volt a tanácstalanság személyével kapcsolatban külföldön.

Jelcin augusztus elején tárgyalta meg az adminisztrációját vezető Alekszandr Volosinnal a kormányváltást. A döntés ekkor már megszületett, csak az volt a kérdés, hogy Putyint még a nyáron vagy inkább ősszel nevezzék ki. Az elnök végül az augusztus mellett foglalt állást. „Most mindenki szabadságon van, nem érdekli a politika, így aztán lesz néhány hete az új miniszterelnöknek arra, hogy felvegye a ritmust” – érvelt. Putyinnal augusztus 5-én közölte a döntést, akivel aztán már augusztus 15-diki hivatalos kinevezése után állítólag egy hajóúton beszélte meg az utódlással kapcsolatos kérdéseket.

„Jelcin azért mondott le, hogy ezzel is segítse Putyin megválasztását két olyan nehézsúlyú politikussal szemben, mint az ezidőtájt rendkívül népszerű Jevgenyij Primakov és Jurij Luzskov”

Erről már a volt elnök veje, Valentyin Jumasev beszélt a Jelcin Központ YouTube csatornáján Vlagyimir Poznernek nyilatkozva. Jumasev beszélt arról is, hogy 1997 márciusában ismerte meg Putyint, amikor bemutatta az elnöki adminisztrációban. Jelcin veje elmondta azt is, hogy Putyin rá egy évre, majd később még egyszer ott akarta hagyni a Kremlt. Túlfeszített napirendjére hivatkozott, ami miatt még a családra sem marad ideje. Jumasev azonban nem engedte el, mert mint fogalmazott, a legnagyobb munkabírású helyettese volt Putyin.

„Ekkor, augusztus elején Putyin azt válaszolta Jelcinnek, hogy ott fog dolgozni, ahová az elnök küldi”

A közeledő parlamenti választásokkal kapcsolatban ugyan kifejezte kétségeit, s bevallotta, hogy nem szereti a kampányokat, Jelcin azonban megnyugtatta, hogy nem ez lesz a fő feladata. „S mit szólna a legmagasabb poszthoz?” – vetette fel állítólag Jelcin. Putyin azonban kivárt a válasszal. „Nem tudom, Borisz Nyikolajevics. Nem gondolom, hogy készen állok rá” – válaszolta a visszaemlékezések szerint Putyin. „Gondolja meg, én bízok Önben!” – válaszolta erre Jelcin.

Jelcin Éjszakai naplójegyzetek címmel megjelent memoárjában kissé kiszínezte a szilveszter előtti napokban történteket. Jelcin azt állítja, hogy szokás szerint már napokkal korábban fel akarták venni az újévi beszédet. El is ment a tévéstáb a Kremlbe. Mire a szokványos beszéd végére ért, alaposan meghökkentette a stábot: „Ennyi. Reszelős a hangom, és a szöveg sem tetszik. Újra kell vennünk a beszédet.” A stáb még jobban elképedt, amikor Jelcin közölte, hogy a december 31-én délben adásba kerülő beszédet csak aznap reggel 9-kor veszik fel az irodájában. Az előző hetek-hónapok azzal teltek, hogy teljesen titokban kidolgozzák a hatalomátadás részleteit. Az orosz történelemben ilyenre még nem volt példa, fontos volt, hogy minden törvényesen menjen.

„Jelcin és Putyin kapcsolata 1997 márciusára nyúlik vissza, amikor az egykori KGB-s kabinetfőnök-helyettesként feltűnt a Kremlben”

„Más kabinetfőnök-helyettesekkel ellentétben, akik lépten-nyomon törekedtek elém teregetni Oroszország és a világ jövőjéről alkotott elképzeléseiket, Putyin nem próbált szóba elegyedni velem. Inkább úgy látszott, igyekszik minden személyes elemet kiküszöbölni az érintkezésünkből. Pontosan ezért akartam még többet beszélni vele.” Jelcin kiemelte Putyin higgadtságát, természetességét, felkészültségét, sőt, hűvösségét, ami „kezdetben óvatosságra késztetett, de azután megértettem, hogy a vérében van ez a viselkedés”.

Azóta húsz esztendő telt el. Voltak benne hullámvölgyek, és hullámhegyek is. Egy azonban biztos.

„A szerény csinovnyikból Oroszország egyik legsikeresebb elnöke lett”

Akármi is történik még ezután, Vlagyimir Putyin beírta a nevét a történelem könyvekbe. Lehet, hogy azokban a húsz évvel ezelőtti napokban még kicsit bizonytalan volt önmagában, abban azonban nem kételkedett, hogy azon a poszton fog helytállni, ahová szólítja a haza.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.