„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Szergej Mihejev
Forrás:miheev-politolog.ru
– Tudjuk, hogy Putyin mindig képes váratlan húzásokra. Ennek ellenére, ami a héten a dumában történt, az sokakat meglepett. Hová tegyük ezt a hirtelen váltást, az eddigi elnöki ciklusok „lenullázását”?
– Hát, ha úgy vesszük, nem történt semmi különös. Továbbra sem vehetjük ugyanis száz százalékosan biztosra, hogy Vlagyimir Putyin 2024 után is elnök marad. A lehetősége megvan erre, az alkotmány eme legutóbbi módosítása ezt lehetővé teszi, ám szerintem Putyin még maga sem döntötte el, hogy miként lépjen.
– Ám az utóbbi két hónapban annyit emlegetett hatalmi átmenetet, az utódlást egyelőre elfelejthetjük, nem?
– A hatalmi átmenetről idáig is csak beszéltek. De nem volt igazán utód, és nem alakult ki ennek az átmenetnek a menetrendje sem. Nem jött még létre olyan konstrukció, amelyen belül ez végbe mehetne. Nem látom annak a politikai berendezkedésnek a körvonalait, amely 2024 után biztosítja az ország stabilitását, irányíthatóságát. Hogy ez a konstrukció milyen lesz, az jelentős mértékben függ az elkövetkező hónapok fejleményeitől. Attól például, hogy az új kormány lépes lesz-e a korábbinál nagyobb hatékonysággal megoldani az ország előtt álló feladatokat. S attól is, hogy milyen felhatalmazást kap április 22-én a vélemény nyilvánító népszavazáson a hatalom. Putyin egyelőre teszteli a helyzetet, hogy aztán ennek alapján eldönthesse, milyen utat választ 2024 után. Ez egyelőre még nem világos. Minél nagyobb nyomás nehezedik például Oroszországra, annál biztosabb, hogy Putyin marad.
– Az sem látható tehát a mostani váratlan húzás után, hogy Putyin megy vagy marad. Sok ilyen meglepetéssel számolhatunk még?
– Persze, bizonyos szempontból meglepő volt a mostani húzás, ám valójában mégsem az. Nem történt más, mint Putyin biztosította a cselekvési szabadságát. Másképp fogalmazva, nem engedte megkötni a kezét. Ez azért nagyon fontos, mert most a világban rendkívül gyorsan változik minden. Ezekre pedig tudni kell válaszolni. Nem lehet tehát ma még eldönteni, hogy mi legyen három-négy év múlva. Ez sok tényezőtől függ. Például attól, hogy milyen mély lesz a világgazdasági válság. Milyen lesz maga a világ? Én most inkább afelé hajlok, hogy Putyin nem lesz elnök 2024 után.
– Rendben, elmegy. De hogyan? Hiszen meglepő lenne, ha teljesen eltűnne!
– Ezt nem tudjuk. Még nem is tudhatjuk. Nem tudja még maga Putyin sem. Hát akkor honnan tudjam én?
– Értem, hiszen addig még nagyot fordulhat a világ. De mire volt akkor jó az elmúlt két hónap? A politikai rendszernek az alkotmány módosításával látszólag elkezdett átalakítása. Vagy ez csak egy jelenet volt a nagy előadásból?
– Ezt csak később látjuk majd. A valódi konstrukciót ugyanis jelentős mértékben a gazdasági, politikai helyzet alakítja. Egyelőre csak beszélünk minderről, ám nem történt több, mint a mozgástér kiszélesítése, a manőverezési lehetőségek biztosítása. Jelenleg ugyanis minden átalakulóban van. Hogy csak egy dolgot említsek, a következő parlamentbe például biztosan több párt kerül majd be, mint most. Köztük eddig nem látott új pártok is. De ott van a posztszovjet térség integrációjának az elmélyítése. Az, hogy milyen modell formálódik, sok tényező befolyásolja még. Éppen emiatt volt szükség a cselekvési szabadság kiszélesítésére. Hogy ennek érdekében helyes lépés volt-e a legutóbbi módosítással biztosítani Putyin újabb indulásának a lehetőségét, azt majd a jövő fogja eldönteni. Nem vagyok biztos benne.
– Szóval egy nagy előadásnak voltunk a tanúi?
– Valahol igen. Ám, hogy ki volt ennek valójában a főrendezője, az nagy kérdés.
– S kik jönnek szóba manapság rendezőként?
– A főrendező természetesen Putyin.
– Ezt tudjuk, ám ki(k) mozgatja mögötte a bábokat? Régebben ilyen volt Vjacseszlav Szurkov, most azonban Szergej Kirijenkótól Igor Szecsinig többen is szóba jöhetnek…
– Valójában Putyin igyekszik kézben tartani az elitet, megtartani a különböző csoportok között az egyensúlyt. Sokakat hozott például kínos helyzetbe a kettős állampolgárság, a külföldi tulajdon és az ott vezetett számlák betiltásával. Emiatt most sokan értetlenkednek, mert a következő években úgy nagyjából a képviselők fele búcsút mondhat például a politizálásnak. S akkor még az állami tisztviselőkről nem is beszéltünk. Egyáltalán nem biztos például, hogy közülük mindezt mindenki csendben tudomásul veszi majd. Komoly játszmák elé nézünk még.
– Mit gondol, a politikai elitnek vagy a társadalomnak érdeke inkább, hogy Putyin elnök maradjon?
– Az elit meghatározó része szerintem megkönnyebbülne Putyin távozásával, míg a társadalom többségét inkább az nyugtatná meg, ha marad. Sokan teszik ugyanis fel a kérdést mostanában, hogy ki jöhet Putyin után. Válasz pedig nincs. Ez a társadalom egy részét elbizonytalanítja, aggasztja.
– Tényleg, mégis ki jöhetne?
– Hát ez az! Nincs még csak megközelítőleg egyértelmű jelölt sem. Emiatt, erre válaszul történhetett mindaz, ami a dumában Putyin ciklusainak a „lenullázásával” történt. A történtekre emellett magyarázatot ad az eliten belül megindult mozgás is. Sokan úgy érezhették ugyanis, hogy Putyin „béna kacsa”, és megkezdték a helyezkedést. Ezért is dönthetett az elnök a végül elfogadott variáció mellett. De még egyszer mondom, ez kiszélesíti a mozgásterét, ám egyáltalán nem jelenti azt, hogy 2024 után is elnök marad. De addig is mindenki tarthat tőle.
– Azért előbb-utóbb meg kell teremteni a hatalom átadásának a kereteit, és meg kell találni azt az utódot is…
– Ez így van. Szóba jöhet a moszkvai főpolgármester Szergej Szobjanyin, aki azért látványosan rendbe tette a fővárost. Válságos helyzetben, globális bizonytalanság közepette pedig a védelmi miniszter Szergej Sojgu kerülhet inkább előtérbe.
– Ők túlságosan kézenfekvőek, Putyin pedig – mint látjuk – szeret váratlan húzásokkal bizonytalanságban tartani mindenkit. Így aztán egy most kevésbé ismert kormányzót is előhúzhat a kalapból…
– Igen, emlegetik ennek kapcsán Putyin egykori testőrét, a tulai kormányzó Alekszej Gyjumint, ehhez azonban idő kellene. Nem ismeri senki. Egyben azonban mindenki biztos lehet, ez az utód nem a Nyugat kedvencei közül kerül ki, nem Alekszej Navalnijnak vagy Mihail Hodorkovszkijnak hívják majd.
– Feladat közben még addig is akad bőven, hiszen Oroszország egy ideje már nehéz időket él át. Hogy csak az elmúlt napokat vegyük, ott van a Törökországgal kialakult feszültség, az olajár bezuhanása és még a koronavírus is…
– Az oroszok nem a koronavírussal foglalkoznak. Tele vannak a plázák, a metróban ugyanolyan nagy a tömeg, maszkot viselőket pedig nem látni. Kevés a fertőzött, halálos áldozat pedig nincs is.
– A gazdaságra azonban hatással van ez a globális helyzet…
– Természetesen. De ettől még ez a járvány kicsit fel van fújva. Az olajár esését is inkább az orosz-szaúdi-amerikai háromszögben folyó játszmák befolyásolják.
– Meddig bírhatja Oroszország ilyen alacsony olajár mellett?
– Nem volt az olyan régen, mikor 20 dollárra esett le az olaj ára. S nem történt semmi. Oroszország kibírta. Most is ki fogja bírni, hiszen legalább hét évig kitartó tartalékai vannak. Ami pedig az olajpiacot illeti, akárki is győz, az amerikai választások után mindenképpen változni fog a helyzet.
– A koronavírussal kialakult helyzet sokak szerint alapvetően megváltoztatja a világot. De hogyan?
– Az eddigi nyitottságnak vége. A világ mindenképpen zártabb lesz. Látjuk, hogyan zárulnak le a határok, tűnnek el a szép schengeni elvek. Emellett a világ a globális felől a nemzeti irányba mozdul el. Már most kiderült, hogy vészhelyzetben a nemzeti keretek, a szuverenitás nagyobb esélyt adnak a problémák megoldásra. Aztán egyre inkább látszik az is, hogy a globális pénzügyi válság elkerülhetetlen. De ez nem csak Oroszországot fogja sújtani, hanem mindenkit.
– A mostani, sokrétű válsággal sújtott helyzet megmutatja azt is, hogy ilyen időkben bizony sokszor jobban működnek az autoriter berendezkedésű államok. Egyetért ezzel?
– Ez így van. A válságot autoriter módszerekkel könnyebb letörni. A demokrácia nyugodt időkben működik hatékonyan. A válságos helyzetekben sokszor lebénul, nem eléggé hatékony. Ilyen időkben emellett – mint már mondtam – a szuverén, nemzeti keretek az igazán hatékonyak.
– S ha már Putyin jövőjéről beszélünk, sok nyugati politikus abban reménykedik, hogy amennyiben ő lelép a színről, Oroszországgal megoldódnak a dolgok. Tényleg?
– Aligha. Sőt, biztos nem. Kiderült, hogy az úgynevezett Nyugatban nem lehet megbízni. Oroszországnak nem fog segíteni. Ezért aztán közeledés sem várható. S mint már említettük, minél inkább elmélyül a globális válság, annál biztosabb, hogy Putyin elnök marad. A társadalom a stabilitás megtartása érdekében összezár mögötte. Ráadásul nem 1991-ben vagyunk, amikor Oroszországnak humanitárius segítségre volt szüksége. Ma a Nyugat Moszkvának nem nagyon tud mit ajánlani.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
