//Bizánc örököse, a másik Európa
Vlagyimir Putyin orosz államfő igazolja magát a választási bizottság előtt, az orosz alkotmány módosítására kiírt népszavazáson Moszkvában 2020. július 1-én #moszkvater

Bizánc örököse, a másik Európa

Az oroszok 78 százaléka mondott igent az alkotmány módosítására, míg az egy hétig tartó össznépi vélemény nyilvánításon a választók 65 százaléka vett részt. A nyugati fősodor média szerint a változások lényege, hogy Vlagyimir Putyin további két elnöki ciklust betölthet, így 2036-ig a Kremlben maradhat. De tényleg csupán ezért lett volna az egész? Az alkotmány inkább azt erősíti meg, hogy Moszkva alternatívát kínál a hagyományos értékkel szakító Nyugattal szemben.

Vlagyimir Putyin orosz államfő igazolja magát a választási bizottság előtt, az orosz alkotmány módosítására kiírt népszavazáson Moszkvában 2020. július 1-én #moszkvater
Vlagyimir Putyin orosz államfő igazolja magát a választási bizottság előtt, az orosz alkotmány módosítására kiírt népszavazáson Moszkvában 2020. július 1-én
Fotó:EUROPRESS/Alexei Druzhinin/SPUTNIK/AFP

Az 1993-as orosz alkotmány tervezett módosításait még az idén januárban jelentették be, márciusban pedig az orosz parlament, a duma már meg is szavazta a változtatást. A népszavazásra ezután már nem is lett volna szükség, ám végül az eddigi elnöki ciklusok lenullázásáról szóló módosítás után Putyin ragaszkodott a referendum megtartásához. Ez a Kreml szándékai szerint április 22-én egy Putyin melletti demonstratív kiállás lett volna, a koronavírus-járvány azonban közbeszólt.

„A lényegében csak a hatalom legitimációja miatt fontos népszavazást el kellett halasztani, a szabályait a járvány körülményeihez kellett igazítani, ami gyengítette az eredeti célkitűzéseket”

Az még csak a kisebb probléma lett volna, hogy hatalmi struktúra januárban kezdett átalakítása megakadt. Ennél sokkal komolyabb kihívást jelentett a járvány kezelése, és eközben a karantén és a romló gazdasági-szociális kilátások miatt egyre nőtt a feszültség a társadalomban, ráadásul a hatalom körein belül is megkezdődött a helyezkedés. Nem véletlenül hívta fel a figyelmet tíz nappal a referendum vége előtt nyilatkozva Putyin a 2024-es újraindulását firtató kérdésre, hogy „dolgozni kell, nem pedig utódokat keresni”. Mint fogalmazott, tapasztalata szerint amennyiben az oly sokat emlegetetett „mandátumnullázás” elmaradása esetén a normális és ütemes munka helyett a hatalom nagyon sok szintjén megkezdődik a lehetséges utódok keresése.

„Putyin ezzel ki is mondta az alkotmány módosításának hatalomtechnikai célját. Nem akar a 2024-ig hátralévő időre „béna kacsa” maradni”

Ezzel teljes mértékben egyet lehet érteni, hiszen ez a világnak a járvány, a közelgő gazdasági válság miatt jelenlegi hektikus körülményei között különösen komoly következményekkel járna Oroszországra nézve. S hogy Putyin nem a levegőbe beszélt, azt mutatta a járvány kezelése idején taktikai okokból nagyobb hatáskört kapott régiók vezetőeinek a viselkedése. Putyin úgy gondolkodott, hogy a népszerűtlen intézkedések bejelentését a kormányra és rájuk hagyja, reakcióik azonban megmutatták, hogy mivel jár Oroszországban, ha eresztenek a gyeplőn.

„Szergej Szobjanyin moszkvai főpolgármesterrel az élen vagy tucatnyi régióban elkezdtek intenzíven 2024-re, Putyin mandátumának lejártára gondolni. Megkezdődött a helyezkedés, az álmok kergetése, s egyesek már egészen odáig mentek, hogy megpróbálták megtorpedózni az össznépi vélemény nyilvánítás megtartását”

Az ambíciók kergetésének aztán a központ kemény fellépése vetett véget, és a történtek hatásait még a közeljövőben várható kormányzó váltásokban is érezni fogjuk. Ehhez jött, hogy a Putyin-éra végére váró erők – s nem igazán Oroszországon belüliekre kell elsősorban gondolni – a médiában igyekeztek gyengíteni az orosz elnök tekintélyét. Először a járvány kezelésének számait kérdőjelezték meg, majd most már a referendum kapcsán beszélnek csalásról. Mindezek fényében érthető, hogy Putyinnak szüksége volt a legitimáció megerősítésére. S ez a népszavazás eredményét nézve annak ellenére sikerült, hogy éppen ezt a megerősítést vonják kétségbe a rendszer gyengítésében érdekeltek. A szavazás kissé erőltetett „lezavarását” tekintve joggal lehetnek kifogások, ám ez alapjaiban nem változtat Putyin támogatottságán. Népszerűsége nincs az egekben, mint a legutóbbi megválasztásakor, ám ez húsz év és a jelenlegi globális válsághelyzet esetén érthető is. A 60 százalék körüli támogatottság pedig egyáltalán nem számít rossznak.

„Azon persze a hatalomnak el kell gondolkoznia, hogy különösen a szibériai régiókban –élen az alkotmány módosítását 57 százalékban elutasító nyenyecekkel, Jakutfölddel és Kamcsatkával – miért ez a megnövekedett protest hangulat, ám arról szó sincs, hogy Putyin mögül kiállt volna a társadalom”

A rendszer átalakítása persze most nehezített pályán halad tovább, ám éppen az ilyen helyzetekben van szükség a határozottságra, és nem engedhető meg a széttartás, a káosz erősödése. Arra már utaltunk, hogy miért indította el Putyin ilyen korán a politikai átmenetet. Egyrészt joggal gondolta azt, hogy minél tovább vár, annál kisebb tere marad manőverezni. Másrészt a társadalomban egyre inkább az a kép alakult ki róla, hogy megfáradt, csak a globális játszma érdekli, és elvesztette a kezdeményezést. Egyrészt ezzel a húzással ennek véget vetett, másrészről a népi támogatottság megerősítésével üzent az mozgolódó eliteknek is, benne a környezetének, amely egyre inkább a hatalmi átmenet egy bizonyos szcenáriójátt akarta ráerőltetni.

„Tévednek tehát azok, akik kizárólag a hatalom megtartásában látják, illetve láttatják az alkotmány módosítás lényegét”

De nézzük nagy vonalakban a 206 módosításról szóló, 46 paragrafust érintető változásokat. Meghatározó a szuverenitás szempontjából, hogy az orosz alkotmány betűje, és az orosz törvények felülírják a nemzetközi törvények. Az új szövegszerint házasság csak férfi és nő között lehetséges, de szó van benne istenhitről, fontos eszmékről, a történelmi igazságról. Ez utóbbi elsősorban a második világháború eredményeinek szól, hogy abban megváltoztathatatlan legyen a kétségtelenül nagy áldozatokat elszenvedő Szovjetunió pozitív szerepe a győztesek oldalán. De kibontakozik a változásokból a szociális állam megerősítésének szándéka is.

„A reform nagy része a politikai rendszer átalakítására, a hatalmi ágak egymáshoz viszonyulásának újrapozicionálására irányul”

Az elnök posztja erősödik, mozgástere szélesedik. Korábban, ha az elnök által javasolt kormányfőt a parlament háromszor elutasította, úgy a törvényhozást fel kell oszlatni, új választásokat kell kiírni. A módosítással az elnöknek nincs ilyen kötelezettsége. Ezentúl az elnök nem csak az egész kormányt, de külön csak a kormányfőt is elmozdíthatja. Komoly változás az is, hogy a legfőbb ügyészt eddig a felsőház – a Szövetségi Tanács – helyezte hivatalba és tehette le, most azonban ehhez csak az elnök kell, aki csupán tanácskozik előtte a felsőházzal. A Legfelsőbb Bíróság és az alkotmánybíróság bíráit is a felsőház választotta meg – az elnök javaslatára -, a leváltásokról pedig csak maguk a bírák dönthettek. Ezentúl mindkét esetben az elnök önállóan dönthet. Az így legyengített felsőház összetételébe is több beleszólása lesz az elnöknek: eddig legfeljebb 17 szenátort küldhetett, ezentúl harmincat, ebből hetet élethossziglan.

Az egészet összefoglalva egyetérthetünk Alexander Rahr német elemzővel, a Valdaj Klub tagjával, aki abban látja az alkotmány reform lényegét, hogy az megalapozza Oroszország önálló globális hatalommá válását. A szövegből az is kiviláglik, hogy Moszkva eldöntötte, alternatívát kínál a hagyományos értékkel szakító Nyugattal szemben. Oroszországot, mint egy másik Európát írja le, határozza meg az alkotmányban is. Ezen kívül Vlagyimir Putyin alkotmányosan is meg akarja erősíteni az általa az elmúlt húsz évben felépített Oroszországot. Egyfajta emlékművet is emel ezzel magának, hiszen ő az, aki feltette az i-re a pontot, megalapozta a mai Oroszországot.

„Az alkotmány által is megerősített putyini Oroszország, hagyományos nemzetállam, amely nem fogadja el az úgynevezett Nyugat által hirdetett liberális értékeket. Európa része, de Bizánc örököseként egy másik Európa”

Az Oroszországot kiválóan ismerő német politológus a #moszkvatérnek kiemeli, hogy Putyin történelmi léptékekben gondolkodik, nem pedig az újraválasztásában. Rahr szerint az elnök a megteremtett lehetőség ellenére sem okvetlenül indul 2024-ben, igaz, „béna kacsa” addig sem akar lenni. Nem az eddigi elnöki ciklusok lenullázása tehát a lényeg. A politikai rendszer átalakításának a szakértő szerint a modernizációt a posztindusztriális korszak kihívásainak megfelelést kell szolgálnia. Mint rámutat, a kormány a járvány ellenére sem szórták el a tartalékokat, így van esély a technológiai forradalomra. Igaz – teszi hozzá – ez már utolsó esély.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.