„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Péli Éva interjúja a #moszkvater.com-on
„Emlékeztetnék John F. Kennedy figyelmeztetésére, miszerint a legrosszabb helyzet akkor áll elő, ha egy atomhatalomnak választania kell a visszavonulás vagy az atomfegyverek bevetése között. Ezt a hidegháborús alapszabályt az ukrajnai konfliktusig betartották”
A szerző felvétele
– A jelenlegi orosz biztonsági stratégiát elemzi három ismert orosz szakértő, Dmitrij Trenyin, Szergej Karaganov és Szergej Avakjanc immár németül is megjelent új könyve. Hogyan értékeli az ebben a könyvben is kirajzolódó új biztonságpolitikai irányváltást?
– Karaganovot nagyon karcos embernek, igazi keményvonalasnak ismerem. Trenyin viszont úgy tűnik, nagyon jó kapcsolatokkal rendelkezik, és szerintem valószínűleg közelebb áll Putyin legszűkebb tanácsadóihoz, a bizalmasaihoz. Tapasztalata van mind az Egyesült Államokban, mind Oroszországban. Putyin természetesen engedi Karaganovot nyilatkozni és interjúkat adni, de én őt inkább a szélsőségesebb oldalon látom, gyorsabban és agresszívebben szeretne fellépni Ukrajnában.
– Dmitri Trenyin sokáig kapocsként szolgált a Nyugat és Oroszország között. Most azonban úgy tűnik, az ő gondolkodása is kezd hasonlítani Karaganovéhoz. Néhányan Németországban azt mondják, már Trenyin is a keményvonalasok közé tartozik, és radikalizálódik.
– Inkább azt mondanám, hogy az ukrajnai események fényében nem lehetett semlegesnek maradni. Amikor Oroszország bevonult Ukrajnába, Trenyin egyértelmű döntést hozott. Nem állhatott két szék között, és le kellett mondania a moszkvai Carnegie Intézet vezetői posztjáról. Ez egy tudatos döntés volt. Még mindig nagyon értelmes embernek tartom. Nagy tisztelettel vagyok Trenyin iránt, és úgy gondolom, hogy sok szempontból meghallgatásra talált. Most publikált egy cikket, amit még egyszer át kell futnom.
– Ebben a cikkben Trenyin azt írja, hogy a multipoláris világ szükségszerűen multipoláris nukleáris világ lesz.
– Egy multipoláris világnak multipoláris nukleáris világnak kell lennie? Kíváncsi vagyok, miért állítja ezt, és nagyon remélem, hogy nem így lesz.
– Az orosz stratégák aggódnak, hogy a Nyugat elvesztette a félelmét az atomfegyverektől, amit Oroszország biztonságára nézve fenyegetésnek tartanak. Azzal érvelnek, hogy az atomfegyverektől való kölcsönös félelem stabilizáló hatással volt a hidegháború alatt, és ezt a félelmet újra fel kell éleszteni. Hogyan értékeli ezt az állításukat, és annak következményeit a jelenlegi globális biztonsági struktúrára nézve?
– Ön az atomfegyverektől való félelem csökkenéséről beszél a nyilvánosságban, arról, hogy az emberek hozzászoktak a létezésükhöz, és ezzel egyetértek. Az én generációm számára, amely még átélte az atomfegyverek valóságos alkalmazását, egészen más a perspektíva. A mai politikusok könnyelmű vagy felületes retorikája a nukleáris fegyverekkel kapcsolatban mélységesen nyugtalanító. Vissza kell térnünk a józan észhez.
„Emlékeztetnék John F. Kennedy figyelmeztetésére, miszerint a legrosszabb helyzet akkor áll elő, ha egy atomhatalomnak választania kell a visszavonulás vagy az atomfegyverek bevetése között. Ezt a hidegháborús alapszabályt az ukrajnai konfliktusig betartották”
A Szovjetunió összeomlása után sem tettek közvetlen fenyegetéseket atomhatalom ellen, mivel ez elkerülhetetlenül kiprovokálhatná az atomfegyverek bevetését, mint utolsó eszközt a vereség elkerülésére. Az a mód, ahogyan Oroszországot fenyegetik Ukrajna kontextusában, ezért irracionális, hacsak nem akarják vállalni egy nukleáris konfliktus következményeit. Ezt a pontot mi, a „Veteran Intelligence Professionals for Sanity” ismételten hangsúlyoztuk, és megpróbáltuk közvetíteni a Biden-kormányzatnak – sajnos különösebb érdeklődés vagy meghallgatás nélkül.
– A nyugati reakció az orosz stratégiára elsősorban további militarizációt, több fegyvert és kevesebb diplomáciát jelent. Ön szerint miért? Nem lehetne sokkal többet elérni diplomáciával?
– Nos, tudjuk, hogy az uralkodó vélemény az, hogy „nem kell diplomácia, csak nyomjuk tovább”. Van azonban egy fontos különbség, Trump elnök jelezte, hogy beszélni akar az oroszokkal. Már voltak találkozók külügyminiszteri szinten, ami új, és Biden alatt nem történt meg. Ezért hálásak lehetünk. Tehát nem lehet azt állítani, hogy Trump a tárgyalások ellen van. Valójában ő volt az, aki május elején elősegítette az ukránok és oroszok, valamint az oroszok és az amerikaiak találkozóját. Mindez pozitívan értékelendő.
Más európai személyiségek, mint például Merz, Macron és Starmer, elutasítják a tárgyalásokat, és ezt nem tudom megérteni. Fogalmam sincs, miért akarnak kockáztatni egy európai háborút. Ez őrültség, de ez a valóság. Az oroszok szemmel tartják ezt, és azt gondolják,
„Istenem, ezek megőrültek, Trump meg kiszámíthatatlan”
Ha Putyinnak adhatnék tanácsot, azt mondanám neki: „Vlagyimir Vlagyimirovics, úgy tűnik, Trump hajlandó egy megállapodásra, bár sok ellenállásba ütközik. De mi van akkor, ha nem lesz sokáig hivatalban? Az utolsó ember, aki megpróbált közeledni a Szovjetunióhoz, John F. Kennedy volt – és megölték. Vlagyimir Vlagyimirovics, kérem, vegye figyelembe, hogy talán csak korlátozott idő áll rendelkezésére a Trumppal való tárgyalásokra, mielőtt ő lelép a színpadról.” Ez további ösztönzést adna Putyinnak, hogy azt mondja: „Rendben, rugalmasak vagyunk. Nem akarjuk sem Lengyelországot, sem a balti államokat elfoglalni. Trump úr, menjen, és mondja el otthon, meggyőzött minket arról, hogy ne foglaljuk el Lengyelországot, a balti államokat, és még az egész Ukrajna elfoglalásáról is lemondunk. Mondja el nekik, ez egy ígéret, leírhatom egy papírra. Aztán garantáljanak nekünk egy pufferzónát, ahol bízhatunk abban, hogy nem támadnak meg minket őrült ukránok. Különben a végsőkig kell mennünk.”
– És azt megtennék?
– Azt hiszem, Putyin jó okkal nem akar a végsőkig elmenni. Nem akar egy újabb Vietnámot. Az ukránok igazi fenyegetéssé válnának, ha az egész országot elfoglalnák, elszabadulna a terrorizmus.
„Szerintem az orosz elnök türelmes, nyerésre áll, nem siet, és az ukrán hadsereg valószínűleg teljesen harcképtelen lesz, mielőtt végleges megállapodás születik”
Aztán azon múlik, mennyit enged Putyin Trumpnak, hogy elfedje a végső vereséget, így Trump kiállhat, és azt mondhatja: „Rendben, ezt tisztességes feltételekkel rendeztük. Most forduljunk, az Isten szerelméért, a Közel-Kelet és Kína felé.” Ki tudja, mi történik akkor.
A lényeg az, hogy itt egy Dr. Jekyll és Mr. Hyde-szerű dinamikát látunk. Ukrajnával kapcsolatban Trump jó úton jár, ezért nem is szabadna kritizálnunk. Igaz, ingadozik, és a pozíciói gyakran ellentmondásosak, ezt pedig az oroszok is észreveszik és megjegyzik. Ám ők készek hosszú távon gondolkodni, és ezt a perspektívát nekünk is át kellene vennünk.
„ Az én véleményem ellentmond azoknak a barátaimnak, akik Trumpot egyszerűen kétszínűnek látják az iráni konfliktusban. Meggyőződésem, hogy ott Netanjahu és bizonyos neokonzervatívok a környezetéből csapdába csalták”
Kezdetben egy olyan helyzetet tártak elé, miszerint Irán nyolc órán keresztül teljesen légvédelem nélkül maradt. Trump reakciója erre az volt: „Ó, ez kiváló!” Sőt, még azzal is dicsekedett: „Én tudok erről. Mindent tudok.” Ez szó szerinti idézet. Amikor azonban az irániak ezután felülkerekedtek, Trump visszakozott, mondván: „Én erről semmit sem tudtam.” Nem azt mondta, hogy „nem tudok semmit”, hanem azt hangsúlyozta, hogy hiányzott az előzetes tudása. A fejlemény aztán arra kényszerítette az izraelieket, hogy forduljanak Trumphoz, és sürgősen tűzszünetet követeljenek, mivel az iráni akciók óriási károkat okoztak az infrastruktúrájukban. Ennek ő eleget is tett.
– Mi volt Németország legnagyobb hibája az ukrajnai konfliktusban az Ön véleménye szerint? Milyen mozgástere van a német kormánynak Oroszország és az Egyesült Államok között? Milyen ajánlásokat tenne Berlinnek a konfliktus megoldására?
– Megdöbbentett, hogy Scholz kancellár semmit nem lépett a Nord Stream lerombolásával kapcsolatban. Ez súlyos hiba volt. Azt jól mutatja, hogy Németország – vagy legalábbis a vezetése – továbbra is az Egyesült Államok vazallusának tekinti magát. Az üzenetem számukra a következő lenne:
„Nőjetek már fel, Isten szerelmére! A háború után még megértettük a gyermeteg hozzáállásukat. A tinédzserkorban, Willy Brandt alatt már mutatkoztak az érettség jelei, azután meg már majdnem fiatal felnőtt volt. Te jó ég, mi történt az elmúlt évtizedekben? Ismét visszazuhantak a gyermekkorba. Még csak nem is a kamaszkorba. Felnőttekre van szükségünk, akik Németország érdekeit védik”
Borzasztó, hogy a német lakosságot nem tájékoztatják megfelelően, és így nem tudnak befolyást gyakorolni a kormányzati döntésekre. Ez nem demokrácia, hanem egy oligarchia, amelyet a gazdasági és katonai-ipari érdekeket szolgáló média irányít, és azok parancsait hajtja végre. Ez a legnagyobb politikai változás, amit megfigyeltem. Nincs már szabad média, kivéve az alternatívakat. Ezért becsülöm annyira, hogy itt interjúvolnak, és megoszthatom a tapasztalataimat azokkal, akiket érdekel.
– Európa jelenleg egyfajta „hajlandók koalíciója” által jellemezhető, de vannak olyan országok is, mint Magyarország és Szlovákia, melyek ettől eltérnek. Tekintettel erre a megosztottságra és a számos konfliktusra, hogyan ítéli meg Európa közeljövőjét?
– Rövid távon keveset változik. Középtávon azonban a NATO a végéhez közeledik. Ha olyan államok, mint Szlovákia, Magyarország és Törökország eltérnek az irányvonaltól, akkor az 5. cikkely hiteltelenné válik. A GDP öt százaléka védelemre? Ez irreálisnak és megfizethetetlennek tűnik a legtöbb ország számára.
„Trump bizonytalan jövőjét tekintve a NATO felbomlás előtt áll”
Ez így rendben is van. A Varsói Szerződés 1991-ben feloszlott – miért van még NATO? Az „orosz fenyegetés” egy fikció, amelyet a költségvetések és a katonai kiadások igazolására találtak ki. A kijevi puccs előtt semmi jel nem mutatott arra, hogy Putyin a Krímet Oroszországhoz akarná csatolni. Oroszország nem engedhette meg magának, hogy elveszítse legfontosabb jégmentes kikötőjét a NATO javára. Ha a NATO azt feltételezte volna, hogy ez büntetlenül megtehető, az őrültség lett volna. Ha világossá válik, hogy ez a fenyegetés konstruált – akárcsak az iraki tömegpusztító fegyverek –, akkor amint az ukrajnai kérdés megoldódik, elkezdődhet az újragondolás és a cselekvés.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
HandaBandy says:
Lehet az egészet úgy csűrni csavarni, ahogy a gusztusunk meg a türelmünk / habitusunk engedi. A lényeg marad. Odapiszkítottak az oroszok küszöbére, immáron sokadszor és erre ők egy idő után ugrottak. Az USA ennek a töredékéért is a föld alá szokott bombázni idegen országokat. A különbség csak annyi, hogy míg az egyik csupán egy konglomerátum “érdeksérelmét”(?) torolja meg, addig a másik inzultus egy állam létére tör.
A többi mese-mese-mátkát a szabadsággal, a nukleáris világvégével, az emberi jogokkal és demokráciával meg hagyjuk meg szépen a félművelt városi, ráérő, humán intellektusú háziasszonyoknak! Had aktivistáskodjanak! Had higgyék, hogy hatásuk van, bármire is!
Tuco says:
“Odapiszkítottak az oroszok küszöbére, immáron sokadszor és erre ők egy idő után ugrottak. Az USA ennek a töredékéért is a föld alá szokott bombázni idegen országokat.”
Egy háborús agresszióra sosem mentség, hogy más is csinált már hasonlót.
HandaBandy says:
Preventive strike, ha így kellemesebb. Lehet, hogy nem mentség, de szokás. A többi meg habitus kérdése. Ez az agresszor klisé már kissé megkopott. Infantilis, mondhatnánk.
Tuco says:
Ha egyszer majd lát háborút testközelből, át fogja ezt értékelni.
Tuco says:
“Az orosz stratégák aggódnak, hogy a Nyugat elvesztette a félelmét az atomfegyverektől, amit Oroszország biztonságára nézve fenyegetésnek tartanak.”
Mivel egyes orosz politikusok és befolyásos véleményformálók ‘22 februárja óta kb. heti szinten fenyegetik a nyugati országokat atomháborúval (bár Trump hivatalba lépése óta visszavettek némileg ebből), nem is csodálkozok azon, hogy ez egy idő után kontraproduktívvá vált.
Bár atomfegyverekkel fenyegetőzni amúgy is értelmetlen. Aki elsőnek lő, az másodikként pusztul el, ezt mindenki pontosan tudja. Szerencsére Putyin is.
csakafidesz says:
Egy amerikai katona 1945-ben végigment Hirosimán és többszáz fotót csinált. Megijedt a saját tábori csendőrségétől és elrejtette a negatívokat egy elhagyott bányában. Egy japán megtalálta az ezredforduló körül, több felvételt közreadott és ötvenvalahány év után ismét működésbe lépett a cenzura. Nemcsak a netről vették le, hanem a negatívokat is elkobozták. Sajnos volt alkalmam látni ezeket a borzalmas képeket, és tényleg elég lenne ismét kitenni őket, hogy féljenek az emberek..
brüsszelita says:
De nem akarják hogy féljenek, hogy egy újabb háborúba ismét bele lehessen hajtani az embereket, mert a népek feledékenyek, nem kell hogy emlékeztessék őket, holott akik cenzúrázzák ismerik a szörnyű követkézményeket.
Meg nehogy sérüljön a hivatalos narratíva, mert a népirtás nem életképes alternatíva, azzal az amerikai demokráciának nem jó reklámja, ezért a marketingesek csiszoltak rajta.
brüsszelita says:
Hogy Putyin az atomot belengette arról szólt, ha a NATO megindulna Oroszország vagy Belarusz ellen, akkor az szóba jöhetne. Volt ennek egy megelőző jellege, hogy a nyugati forrófejű tábornokokat lehűtse, akik vaskosakat odamondtak az oroszoknak előtte. Amúgy pedig nem blöffölt, mert ha Oroszországot komolyan megszorongatnák habozás nélkül bevetné atomot először a harctéren taktikai szinten, majd ha nem értenek a szép szóból elővenné a nagykalapácsot. Bele van varrva az orosz katonai doktrínába, de nemcsak ez az oka, hanem mert Oroszország a NATO-hoz képest a hagyományos haderő tekintetében jelentős hátrányban van, amit csak atommal ellensúlyozhatna. Putyin csak szólt a miheztartás végett, nem fenyegetett, mondhatni emlékeztette a fiúkat arra, amit ők egyébként is tudnak, az legfeljebb neked jelenthetett újdonságokat. Egyébként addig jó, amíg a felek fenyegetve érzik magukat, mert akkor nem csinálnak butaságokat, nehogy akkor derüljön ki, hogy a másik visszalő, amikor már késő.
Tuco says:
“Hogy Putyin az atomot belengette arról szólt, ha a NATO megindulna Oroszország vagy Belarusz ellen, akkor az szóba jöhetne.”
Egyetlen felelős nyugati politkus sem mondott ilyet.
brüsszelita says:
Ja bocs, most jutott eszembe, hogy Annaléna, a német külügyminiszter mondott olyat egy EP ülésen, hogy az EU hadban áll Oroszországgal, de azt Putyin elengedte a bajsza alatt. Merthogy hülyével ne vitatkozz, mert még összekevernek vele, még ha véletlenül igazat is mond háromszázhatvan fokban toronyiránt beletrafálva a lényegbe, mondhatni beletenyerelve, de az arcába vágott kesztyűt Putyin nem vette fel, különben be kellett volna izzítania az atomarzenált egy olyan tyúk miatt, akinek fogalma sincs arról mit és minek kotkodácsol. Persze mindezt felelősen, hogyan máshogy?
brüsszelita says:
Tábornokot írtam, de felelős politikusok nyugaton egyébként sincsenek. Amúgy ilyet Putyin sem mondott, csak a láthatatlan bajsza alatt mosolygott, és ugyanolyan kétértelműen fogalmazott, ahogy a nyugati tábornokok is, habár azok vaskosabbakat mondottak, mert egy volt KBS-s mégse katona, hanem inkább diplomata, mindenesetre a szavait a mainstream kellőképpen kiforgatta – ahogyan Ön is.
Horváth Ervin László says:
Ez elgondolkodtató. Az Északi Áramlat felrobbantását semmilyen válaszlépés se követte, ez kezdeti lépése annak a totális alávetettségi “megállapodásnak”, amit most az eu vezetője Trumppal kötött.
Van az eu és általában a nyugat háborús őrületében egy olyan tényező, amit nem szoktak emlegetni, de megváltoztatja az egész képet, amit az ukrajnai háborúról próbál a média nagy része a fejükbe ültetni: ez pedig A HÁBORÚ ÁRA.
Ez az évek óta tartó háború sokszorosan többe került már eddig is (és ha eszkalálódik akkor megjósolhatatlanul sokszorosába) mintha a 2014 előtt folyó békés kereskedelem útján megvásárolták volna azokat a nyersanyagokat!
Vagyis logikus, hogy az ukrajnai háború kirobbantásában (a 2014-es puccsal) a nyersanyagok CSAK ÁTLÁTSZÓ ÜRÜGY. Nem azért folyik az a háború.
Az a háború a VILÁGHATALMISTÁK (nevezhetjük világuralmistáknak is, akiket nagyon-nagyon tévesen “globalistáknak” meg “kommunistáknak” meg “liberálisoknak” neveznek meg még hány téves nevük van a magukra rakott ÁLCA komolyan vétele miatt) térnyerése érdekében indult el. Nem bírják elviselni, hogy létezhet tőlük független, nekik nem alárendelt ország.
HandaBandy says:
Pontosan, s ez zajlik egy ideje. Hirtelen “öntudatra ébredtek” a nációk az orosz határ mentén és még a BRICS-es Irán is kapott egyet a fejére az Izraelnek nevezett furkósbottal ( s ezzel még fényezhette is magát a világ előtt a Dávid csillagos ország, persze erején felül). Szíria egy könnyű préda volt (csak nem orosz támaszpontok vannak ott?). Lehet tippelni mi lesz a következő “lator” állam! Brazília?
Aki nem lép egyszerre… De az a mai süti már keserű és néhol penészes is. A tésztáját meg csótánylisztből gyúrták.
Érdemes elemezni a Snowpiercer című filmet. Nagyon sok áthallás van a mai világgal.
brüsszelita says:
A helyes megnevezésük: Liberoglobalista monetarista kommunista imperialista. Ja, és még szexista is és rasszista, de az csak anyázás helyett sértegetésnek. másodállásban. Viszont még mindig jobb mint az egalista internacionalista revolucionista bolsevista, mert haladnak ők is a korral, nem lehet a népeket folyamatosan becsapni ugyanazzal a mesével! Mondjuk az empíriokriticista túlélt egy évszázadot, nem is értem miért nem úgy hívják őket, hisz azt még annyira se értik a népek.
brüsszelita says:
Ez az atomos filozófálás nagyrészt a kedélyek borzolására jó, mert Putyinnak Ukrajnában nincs szüksége atomra, fölösleges az általa elfoglalt területeket tönkretennie, valamint a nemzetközi és otthoni reputációját lerombolnia. Amennyiben ilyet tenne az a bukásával járna, és ezt ő is tudja, viszont az elemzők és egyéb hasznos idióták rágják csak a gittet rajta, meg azon, hogy Európa Ukrajna érdekében atomháborút kockáztatna.
Nem, nem ez a célja, hanem hogy a feszültséget fokozza és a háborút elhúzza, hogy átállhasson hadigazdaságra és az EU diktatúráját bebetonozza a korrupt európai elitet a felszínen tartva. Még mindig abban reménykedik, hogy Putyin nálánál előbb bukik, ami Trumpra is igaz nem tudva, hogy akárcsak Brüsszelt, az amerikai elnököt is ugyanaz az erő mozgatja, és kelti a pankrációt nyugati berkekben.
Az európai bábok a globalista projektet tolva káoszt kavarnak, azon munkálkodnak, hogy instabillá tegyék a nemzetközi kapcsolatokat és a belső viszonyokat a válság által kikezdett hatalmuk megerősítése érdekében. Nekik fegyverkezés kell, hogy Ukrajna az új világháború egyik hadszíntere egyen, de atom nélkül, mert attól a lelohad az akarat, és a csetepaténak véget vetnének a legények.
Persze az nem lenne ellenére a legényeknek, hogy Ukrajnában az atomot Putyin bevesse, mert mint mondtam a megbuktatása a céljuk. London és Brüsszel ezért is provokálja pontosan tudva, hogy Oroszország létét, illetve a 2022 előtti területét fenyegető reális veszély nélkül atomot úgyse vetne be ellene, Ukrajna viszont hadd menjen a lecsóba.
Mert ha a briteket és az EU-t eddig nem érdekelte, hogy az ukránok lassan kihalnak, és a saját hazájukban indiánokká válnak, akkor néhány nukleáris gödör valahol a Donbaszban, vagy akár Ukrajna középső részében arra nekik jó lenne, hogy heves rikácsolásba kezdjenek a nemzetközi politikát és a világ közvéleményét Oroszország ellen fordítva, beleértve Kínát is és a BRICS országokat, ami Putyin számára vereséget jelentene.
Úgyhogy a nyugati “atomikus” félelem érzetet és az egyéb hülyeségeket hanyagolni kéne, mert a mélyállam vezetői nem idióták, tudják mit miért csinálnak. Most például a pánikot fokozzák, és atomháború rémével riogatnak, habár ezt a hasznos idiótáik teszik, ezért is idióták, a bábok ugyanis tisztában vannak a feladatukkal, nem akarják elriasztani a társadalmakat holmi atommal.
A globalista törekvések céljait kéne elemezni, semmint a mélyállam által pénzelt bábok és az önkéntes idióták kijelentésein rágódni, és minden ökörségre ráugrani, mert a helyesen meghatározott célokból több, és főleg valós következtetéseket lehetne levonni.