//Ben Wallace és a hálátlan Zelenszkij
„a magát az áldozati szerepbe beleélő és követelőző ukrán diplomáciától a sértegetés nem meglepő, ám azt azért Zelenszkijtől nem várták, hogy maga alatt vágja a fát. A Ben Wallace-szal szemben megengedett hangot ugyanis nem lehet másképp értelmezni” #moszkvater

Ben Wallace és a hálátlan Zelenszkij

MEGOSZTÁS

Ukrajna Vilniusban megmutatta az igazi arcát. A tagsági meghívó és a csatlakozási menetrend elmaradása miatt Volodimir Zelenszkij előbb hisztérikusan gyávának nevezte a Nyugatot, majd az ezen felháborodó brit védelmi miniszterbe „állt bele”. Ezek után joggal merül fel a kérdés, meddig tűri még a Nyugat, hogy Kijev abba a kézbe harap bele, amelyik eteti?

„a magát az áldozati szerepbe beleélő és követelőző ukrán diplomáciától a sértegetés nem meglepő, ám azt azért Zelenszkijtől nem várták, hogy maga alatt vágja a fát. A Ben Wallace-szal szemben megengedett hangot ugyanis nem lehet másképp értelmezni” #moszkvater
„a magát az áldozati szerepbe beleélő és követelőző ukrán diplomáciától a sértegetés nem meglepő, ám azt azért Zelenszkijtől nem várták, hogy maga alatt vágja a fát. A Ben Wallace-szal szemben megengedett hangot ugyanis nem lehet másképp értelmezni”
Fotó:EUROPRESS/Paul ELLIS/POOL/AFP

Ben Wallace védelmi miniszter sorra élte túl a brit belpolitikai válságokat, és immár a harmadik miniszterelnök kormányában szolgál, Ukrajnával azonban valahogy nincs szerencséje. Annak ellenére, hogy az MI6 vezetőjével, Richard Moore-ral együtt – természetesen amerikai jóváhagyással – elévülhetetlen érdemeket szerzett a jelenlegi ukrán katonai stratégia és infrastruktúra kiépítésében, valamint a hadsereg felfegyverzésében. Wallace ezek után úgy érezte, hogy ezzel komoly szolgálatot tett nemcsak Kijevnek, de a nyugati blokknak is, és pályázott a NATO megüresedő főtitkári tisztére. Washingtonban azonban úgy gondolták, hogy a brit politikus túlságosan elköteleződött Ukrajna mellett, és a NATO-nak egy semlegesebb főtitkárra van szüksége. Wallace így kiesett a versenyből, amely végül azzal végződött, hogy Jens Stoltenberg még egy évig marad.

„Ezek után most igazán érthetetlen, hogy miniszteri pályája vége felé éppen neki kell magyarázkodnia amiatt, hogy merészelte helyre tenni a vilniusi csúcson elszabadult hajóágyúként viselkedő, a tagsági megívó elmaradása miatt hisztériázó ukrán elnököt”

Nem állítjuk, hogy emiatt nem mond le szeptemberben a védelmi miniszteri tisztségéről – ezt állítólag már június 16-án bejelentette Rishi Sunak miniszterelnöknek –, ám nem csodálkozhatnánk, ha némi szerepe lenne ebben Ukrajnának is. Emiatt esett el a NATO főtitkári posztjától, és közeli munkakapcsolatban állva a kijevi vezetéssel, megelégelhette már az ukránok agresszív, követelőző viselkedését is. Az elmúlt másfél év viszontagságai bukhattak ki belőle a vilniusi csúcs után, amikor a brit sajtó Zelenszkij elégedetlenkedéséről kérdezte.

„Wallace erre elmondta, Ukrajna annyira siet megkapni minden lehetséges segítséget, hogy közben ezt elfelejti megköszönni”

Mint fogalmazott, Kijevnek hálásabbnak kellene lennie az Egyesült Királyság és más szövetségesek katonai támogatásáért. A nyugati országok saját fegyver készleteiket adják át Ukrajnának, ezért az emberek egy csipetnyi hálát akarnak látni az ukránoktól. Az újságíróknak ezzel kapcsolatban elmesélte, még tavaly egyszer csupán azért utazott el Kijevbe, hogy átadjanak neki egy listát az igényelt fegyverekről. „Tudják, miután 11 órát utaztam azért, hogy egy listát átvegyek, emlékeztettem az ukrán vezetőket arra, a nyugati szövetség nem az Amazon házhoz szállító szolgálat” – idézte fel a miniszter.

„Az ukrán vezetés felháborodott a brit miniszter kijelentésén. Zelenszkij cinikusan és nyeglén egy nyolc perces videó üzenetben válaszolt, amelyben 47-szer mondott köszönetet a csúcs résztvevőinek”

Dmitro Kuleba külügyminiszter csatlakozva a főnökéhez mindezt azzal fejelte meg, hogy Kijevnek nincs ellenére, ha Nagy-Britannia az Amazonhoz hasonlóvá akar válni. Olekszij Danyilov, az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára sem akart lemaradni, és azzal vágott vissza, hogy a brit védelmi miniszter az érzelmeinek túltengése miatt félrebeszél, amikor több hálát vár Ukrajnától, ezért nem kell rá odafigyelni.  Majd később még arról értekezett, amikor Zelenszkijnek a Nyugatot felháborító kijelentéseiről kérdezték, hogy Kijev „felnőtt viselkedést” vár el a nyugati partnerektől az Ukrajnában zajló események miatt. Danyilov véleménye szerint a „felnőtt viselkedés” az ukrán álláspont támogatását jelenti. De ha mindez nem lett volna elég, Rishi Sunak brit miniszterelnök még a vilniusi csúcs záró sajtóértekezletén – alig burkoltan visszautasítva saját védelmi miniszterének szavait – kijelentette, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök számos alkalommal kifejezte háláját mindazért, amit a nyugati szövetségesek Ukrajnáért tesznek.

„Wallace ezután magyarázkodni kényszerült. A Twitteren közzétett ukrán nyelvű bejegyzésében úgy fogalmazott, hogy az Ukrajnának nyújtott segítségről szóló, komoly érdeklődést keltő kijelentéseit valamelyest félreértelmezték”

Wallace a bejegyzésében kijelentette, ő csak azt mondta, Ukrajnának néha fel kell ismernie, hogy sok országban és egyes parlamentekben nincs olyan erőteljes támogatottsága, mint Nagy-Britanniában. A brit miniszter szerencsének nevezte, hogy a brit állampolgárok és az összes brit parlamenti párt támogatja az Ukrajnának nyújtott segítséget, de hangsúlyozta, meg kell szólítani azokat is, akik még meggyőzésre szorulnak. Az Amazonról tett kijelentéseit úgy magyarázta, arra akarta felhívni a figyelmet, hogy Nagy-Britannia és Ukrajna kapcsolatai nem üzleti tranzakciókra, hanem partnerségre alapulnak.

„A fegyverszállítások kérdésében húzódozó német politikai elit után most a Kijev támogatásában elkötelezett brit védelmi miniszter tapasztalhatta meg, milyen smirgli stílusú és udvariatlan tud lenni az ukrán elit, ha nem kap meg valamit, vagy bírálják”

A durvaságáért jutalmul a külügyminszter-helyettesi székbe avanzsált Andrij Melnyik berlini nagykövet, Olekszik Danyilov, Dmitro Kuleba és maga Volodimir Zelenszkij megnyilvánulásai az olyan buta és öntelt embereket idézik, akik megszokták, hogy segélyen élnek, majd ha a megszokott tételt nem kapják meg, dühükben az őket etető kézbe harapnak bele. Zelenszkij kabinetjében mindenki meg van győződve arról, hogy Ukrajnának a fegyverektől a pénzügyi segítségig minden jár.

„Vilniusban azonban az ukrán elnök elvetette a sulykot”

Nem vette észre, pontosabban nem akarta észrevenni, hogy Kijevnek és fő patrónusának, Washingtonnak az érdekei ezúttal nem esnek egybe. Így aztán hiába minden, nem az lesz, amit az ukrán elit szeretne. Ezt a hangulatváltást megérezve még az Ukrajnát mindig támogató nyugati fősodor sajtó is megengedte magának, hogy Zelenszkijt „hisztis primadonnának” nevezze, aki „morális alapon próbál nyomást gyakorolni a szövetségeseire”. Az elemzők pedig a korábbiakkal ellentétben ki-kimondták, hogy

„a magát az áldozati szerepbe beleélő és követelőző ukrán diplomáciától a sértegetés nem meglepő, ám azt azért Zelenszkijtől nem várták, hogy maga alatt vágja a fát. A Ben Wallace-szal szemben megengedett hangot ugyanis nem lehet másképp értelmezni”

A vilniusi „előadás” után Zelenszkij elnök figyelmébe ajánlanám egykori tanácsadójának minapi szavait. A kirúgása után feltűnően realistává átlényegült Olekszij Aresztovics arról értekezett egy beszélgetésben, hogy Ukrajna eltűnhet, és a világ mindössze három napig fogja siratni, aztán megy a dolgára.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.