„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Belép-e Belarusz a háborúba?

2022. dec. 18.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Hiába cáfolja időről időre Alekszandr Lukasenko, hogy Belarusz közvetlenül belépne a háborúba, más-más okokból, de Kijevtől Londonon át Moszkváig folyamatosan lebegtetik ennek a lehetőségét. Ebben a hektikus helyzetben aligha meglepő, hogy összeesküvés-elméletek sorát indította el a belarusz szuverenitás és a többvektorú külpolitika hívének tekintett Vlagyimir Makej külügyminiszter váratlan halála. Tényleg az útjában állhatott valakiknek Makej? Mennyi esélye van annak, hogy Belarusz csapatok vonulnak be Ukrajnába?

„Lukasenko Moszkva melletti elkötelezettsége egyértelmű, rendszere 2020 óta nehezen lenne meg a keleti szomszéd hatékony védőernyője nélkül. Ez egyben a belarusz elnök mozgásterének a szűkülését, a korábbi hintapolitika – többvektorú külpolitika – végét is jelenti. Lukasenko azonban nem szeretne közvetlenül beszállni a háborúba, és maradna a felvonulási terület biztosításánál” #moszkvater

„Lukasenko Moszkva melletti elkötelezettsége egyértelmű, rendszere 2020 óta nehezen lenne meg a keleti szomszéd hatékony védőernyője nélkül. Ez egyben a belarusz elnök mozgásterének a szűkülését, a korábbi hintapolitika – többvektorú külpolitika – végét is jelenti. Lukasenko azonban nem szeretne közvetlenül beszállni a háborúba, és maradna a felvonulási terület biztosításánál”
Fotó:EUROPRESS/Gavriil GRIGOROV/SPUTNIK/AFP

Egyre több olyan hír jelenik meg, amely azt sugallja, hogy Belarusz is belép a háborúba. Brit források már egyenesen a mozgósítás megkezdéséről beszélnek, amelyet mintha csak megerősítene, hogy Lukasenko elnök elrendelte a fegyveres erők harckészültségének ellenőrzését. Az ezzel kapcsolatos gyakorlatok egyébként jelenleg nem az ukrán határ közelében, hanem az ország északnyugati részén zajlanak. Többen felkapták a fejüket arra is, hogy a belarusz elnök a napokban az ukrajnai háború fejleményeit vitatta meg Szergej Sojgu orosz védelmi miniszterrel. Ezt megelőzően az borzolta a kedélyeket, hogy orosz csapatok érkeztek Belaruszba, hogy közös kiképzésen vegyenek részt házigazdáikkal. Várhatóan mintegy 9 ezer orosz katona állandó jelleggel ott állomásozik majd.

„A Nyugat attól tart, hogy ez egy újabb ukrajnai behatolás előkészülete lehet”

Közben a kercsi hídon történt robbanás után Lukasenko közölte, hogy a feszültség növekedése miatt Belarusz és Oroszország közös katonai munkacsoportot telepít az ország nyugati határaira. Az elnök nem egyszer utalt arra, hogy a Nyugat diverzáns akciókat tervez Belaruszban, két éve pedig hatalma megdöntése után a NATO az orosz határokig, egészen a szmolenszki területig akart előre nyomulni. De Lukasenko utasította arra is a hadvezetést, hogy vezényeljen csapatokat az Ukrajnával közös határszakaszon állomásozó orosz egységek mellé. Ezeket az alakulatokat bépp a napokban vissza is vonták. A döntését azzal indokolta, hogy Ukrajna nyilvánvaló fenyegetést jelent Belarusz számára. Mint fogalmazott, informális csatornákon keresztül arra figyelmeztették őt, hogy Kijev a kercsi hídon történt robbantáshoz hasonló akciót tervez Belaruszban. Egyúttal üzent is Kijevbe.

„Mondják meg az ukrán elnöknek és a többi elmeháborodottnak, ha ugyan még Kijevben vannak egyáltalán, hogy az, amit a krími híd elleni akció miatt kaptak, szelíd lányregény ahhoz képest, ami akkor vár rájuk, ha akár csak egy méterre benyújtják a koszos kezüket Belaruszba”

Azon ezek után nem csodálkozhatunk, hogy egyes ukrán tisztviselők úgy vélik, hogy Belarusz hamarosan közvetlenül is bekapcsolódhat a háborúba. Ezt a lehetőséget nem zárják ki nyugati politikusok sem, a brit titkosszolgálat pedig egyenesen ezzel ijesztget. Belarusz csatlakozhat a háborúhoz Érthető módon az orosz média is lebegteti, hogy Belarusz csatlakozhat a háborúhoz.  Mértékadó források szerint azonban ennek alacsony a valószínűsége.

„Ez azonban még nem jelenti, hogy ne lenne érdeke szinte mindenkinek az opció lebegtetése”

Ukrajna ezzel a nyugati támogatóinak küldi a vészjeleket, és kér a potenciális veszélyre hivatkozva még több támogatást. No meg azt is gondolhatják Kijevben, hogy így elvész a meglepetés ereje, és ha gondolkodik is Moszkva ezen az opción, akkor letesz róla. De mint azért láttuk, az ijesztgetés február 24-én sem segített. Valahol ez utóbbi lehet a Nyugat egyik célja is a támadás lehetőségének hangoztatásával. Egyben ez tovább erősítheti a Belarusz elleni szankciók megalapozottságát is. Ezen kívül így üzen Moszkvának is, hogy rajta tartja a szemét Belaruszon, és nem tett le a rezsim megdöntéséről. Oroszországnak mindenek előtt azért érdeke Belarusz esetleges háborúba lépésének a lebegtetése, mert már önmagában a feszültség fenntartásával is leköt ukrán csapatokat az északi határon. Ráadásul ezzel folyamatos nyomást gyakorol Lukasenkóra is annak érdekében, ha esetleg mégis előkerülne ez az opció. Mert a jövő év elején mindenek előtt a Donbasszban várhatóan meginduló nagy offenzíva sikerét megkönnyítenék elterelő hadműveletek, a front egyéb szakaszainak meg- avagy újranyitása, azaz a front széthúzása. De egy északi irányból indított támadás akkor is értelmet nyerne, ha Oroszország a Dnyeperig, mint új határig akarna előre nyomulni.

„Lukasenko Moszkva melletti elkötelezettsége egyértelmű, rendszere 2020 óta nehezen lenne meg a keleti szomszéd hatékony védőernyője nélkül. Ez egyben a belarusz elnök mozgásterének a szűkülését, a korábbi hintapolitika – többvektorú külpolitika – végét is jelenti. Lukasenko azonban nem szeretne közvetlenül beszállni a háborúba, és maradna a felvonulási terület biztosításánál”

Minszk ugyan évek óta alig költ a hadseregre, a katonai költségvetés a nem túl izmos nemzeti össztermék mindössze 1,4 százaléka, ám hadereje azért tudna kellemetlen perceket okozni Kijevnek. A mintegy 80 ezres állományból 30 ezer sorozott – ehhez jön még a 110 ezres félkatonai erő, határőrök, belügyiek, milícia –, a technika pedig alapvetően hidegháborús, ugyanakkor a légierő vagy a harckocsik tekintetében például darabszámban nem igazán marad el a háború előtti ukrántól. Erősen javítja a képet viszont a nemrégiben Oroszországtól vásárolt modern Sz-400-as légvédelmi rakétarendszer, és a korszerű rövid hatótávolságú Iszkander harcászati rakéták. A hangulat azonban egyáltalán nem háborús. Tehát egy alapvetően régi, de rengeteg haditechnikai eszközzel rendelkező, kipihent, ám motiválatlan hadseregről besszélünk. Ráadásul a beszállás a háborúba megingathatná a belső stabiltást is.

„Lukasenko ugyan aligha tudna nemet mondani Putyin nyomatékos kérésére, ám a Kreml ehhez a vele járó veszélyek – a nyugati határ védelmének gyengülése, a rendszer stabilitásának kockázata – miatt alighanem csak végső esetben folyamodna”

A térség stabilitása, Belarusz biztonsága miatt Lukasenko érdeke a mielőbbi béke, de semmiképpen sem Moszkva veresége. Még akkor sem, ha ez esetben kiszélesedne Minszk mozgástere. Mindez azonban szerény hozadék az egyéb következmények – a rendszer megdöntése lenne a következő lépés a Nyugat részéről, a szomszédban ott lenne egy felfegyverzett Ukrajna stb. – fényében. Egyszóval, Lukasenko a jövőben is megpróbálná úgy támogatni Putyin Oroszországát, hogy azért közvetlenül ne kelljen belépnie a háborúba. Ezt inkább kemény, sok esetben háborús retorikával helyettesítené.

„S hogy jön ide Makej váratlan halála? Nos, a helyzet bizonytalanságát tekintve nem meglepő az összeesküvés-elméletek felbukkanása”

Az eddig első helyettes, Szergej Alejnyik személyében már kinevezték a külügyminiszter utódját, egyes körökben azonban máig tartják magukat azok az elképzelések, amelyek Makej halálának hátterében a belarusz, az orosz vagy a lengyel titkosszolgálatokat láttatják. A legerősebb verzió szerint a belarusz szuverenitás, a többvektorú külpolitika mellett kiálló külügyminisztert azért kellett eltenni az útból, mert a háborúba lépés útjában állt. Tény, hogy a belarusz hatalmi elit Lukasenko mellett legismertebb szereplőjének kiesése tovább szűkíti Minszk mozgásterét, ennek ellenére valószínűsíthető, hogy véletlen egybeesésről van szó, és Makej természetes halált halt.

„Vlagyimir Makej az elmúlt jó tíz évben a belarusz belpolitika meghatározó alakja volt”

Befolyása különösen 2020-ig volt erős, és a nevéhez fűződik a többvektorú belarusz külpolitika felépítése, a nyugati irány erősítése. Természetesen ez nem magánkezdeményezés volt, a feladatot azonban kiválóan teljesítette. Ő ugyanis nagyon jól, az elsősorban az orosz berendezkedés finomságait ismerő belarusz elitben talán a legjobban értette, hogyan működik a Nyugat, hogyan épül fel a nemzetközi politika. Aztán jött az ominózus választás, majd ezt követően a tiltakozások elfojtása, és a nyugati irány időszerűtlenné vált.

„Makej soha nem volt a klasszikus értelemben vett csinovnyik”

Annak ellenére kiemelkedett ebből a közegből, hogy karrierje a posztszovjet térségben megszokott módon indult. Miután 1980-ban elvégezte a külföldi nyelvek minszki főiskoláját, a szovjet és belarusz belügyi szervek állományába került. Minisztersége elején fel is hánytorgatták neki, hogy szoros kapcsolatban lehetett a szovjet, majd az orosz titkosszolgálatokkal. Diplomáciai karrierje 1993-ban, a bécsi diplomáciai akadémia elvégzése után, 1993-ban kezdődött, és nem meglepő módon a külügy nyugati országokkal foglalkozó osztályain dolgozott előbb az Európa Tanácsban, majd a párizsi nagykövetségen, mígnem a minisztériumban átvette az európai ügyek irányítását. Ez volt az az időszak, amikor Lukasenko politikája miatt megromlott Belarusz és a Nyugat viszonya. Iránta a bizalom azonban töretlen volt, amit jól mutat az a tény is, hogy 2000-től előbb az elnöki adminisztráció munkatársa, majd ezután 2012-es miniszteri kinevezéséig vezetője volt.

„Árulkodó az is, hogy a kormány többszöri átalakítása a külügyminisztériumot soha nem érintette”

Elemzők szerint mindenek előtt azért, mert jó kapcsolatot ápolt az európai és amerikai vezetőkkel, így lényegében ő volt a híd a hivatalos Minszk és a Nyugat között. S hogy milyen eredményesen működött ez a híd, azt jelzi, hogy 2013-ban megszüntették a belarusz elit több tagját személyükben érintő szankciókat, majd ezt több hasonló lazítás is követte. Belarusz ezután több európai programba is bekapcsolódott.

Ezzel magyarázható, hogy ráragasztották nyugatbarát jelzőt, egyes európai hivatalnokok és többen a belarusz ellenzékből pedig egyenesen úgy gondolták, hogy Makej az ő emberük. Pedig a politikus ennek egyetlen jelét sem mutatta.

„A többvektorú külpolitika ápolása és építése azonban elég volt ahhoz, hogy a belarusz politikai elit legliberálisabb politikusának tartsák”

Ez a vágyvezérelt gondolkodás megjelent a miniszter haláláról szóló beszámolókban is. Voltak, akik szerint azért „kellett” meghalnia, mert már veszélyes volt Lukasenkóra, míg mások, így az ukrán belügyminiszter tanácsadója, Anton Gerascsenko szerint a Belaruszt a háborúba közvetlenül is behúzni akaró Kremlnek volt az útjában. Makej élete utolsó pillanatáig valóban azon munkálkodott, hogy a háború és a szankciók Belaruszt érintő következményeit tompítsa, ám a külügyminisztérium retorikája tökéletesen igazodott Minszk 2020 után megváltozott hangneméhez.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

  1. Már most jelzem, hogy Fehéroroszország nem fog belépni közvetlenül a Diktátor ellen, kvázi olyan, mint az USA által (meg)vezetett Ukrajna.
    Minden szereplőnek ez az érdeke, talán a Nyugatnak kevésbé, de Oroszországnak mindenképp. Természetesen Minszk is részese akar lenni az osztozkodáson U-Krajinával kapcsolatban, mégiscsak határos eme országgal. A marakodásnál feszültség keletkezhet Lengyelországgal, és még jól jöhetnek az USA által telepített rakéták Varsónak.
    Zárásképpen az a meglátásom, hogy Belorusszia nem lesz második Ukrajna.

KAPCSOLODÓ CIKKEK

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK