Balkáni játszmák a szerb egyesülés jegyében

Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára

„Koszovó állandó gyakorlótere a feszültség keltésének, illetve fenntartásának”
Fotó:EUROPRESS/Armend NIMANI/AFP

„Egyesülés vagy halál! Ez volt a „Fekete Kéz” néven elhíresült titkos társaság jelszava, amelynek nevéhez fűződik a Monarchiával szimpatizáló Alekszandar Obrenovics szerb uralkodó és hitvese, Draga királyné meggyilkolása. Ez az esemény nyitotta meg az utat a francia kötődésű, rivális Karadjordjevics-dinasztia trónra kerülése, az osztrák-magyar trónörökös elleni  szarajevói merénylet, az I. világháború – majd a Szerbia uralta délszláv gyűjtő állam, a Szerb-Horvát-Szlovén királyság megalakulása előtt. Ezeknek az eseményeknek az emlegetése indokolatlannak tűnik, ha az ember csak  a 2022-es év nyugat-balkáni eseményeire akar visszatekinteni. Mégsem az.

„Elég, ha csak Szlobodan Milosevics rezsimjéig megyünk vissza az időben, és tekintjük át az utódállamokban történteket, és világos lesz számunkra, hogy más eszközökkel, de folytatódik a harc, ha nem is Jugoszlávia, de legalább is a szerb lakosságú területek újbóli egyesítéséért egy kisebb Nagy Szerbiába”

A 2022-es esztendőt ebből a szempontból úgy jellemezhetjük, hogy az orosz-ukrán konfliktus „szövődményeként” ennek a hibrid hadviselésnek az eszkalálódását hozta. Egyelőre elsősorban azokat az utódállamokat érinti, amelyekben számottevő szerb és szerb érzelmű népesség él (mint például Bosznia-Hercegovina és Montenegró), vagy – mindennek tetejébe –  még megoldatlan az államjogi státusa (Koszovó).

A nagy változásokat sejtető 2023-as év elején nagyjából a fent idézett szavak hangzottak el Szerbia védelmi minisztere szájából. Milos Vucsevics szerint az elkövetkező éveknek a szerb egyesülés jegyében kell telniük. Mondta ezt a Boszniai Szerb Köztársaság alkotmányellenesnek minősített, de a boszniai szerbek által rendszeresen megtartott  nemzeti ünnepe, január 9. előtt. Egyértelmű jelzés, hogy a fenti jelszóban megjelölt célkitűzés ma is érvényes.  Vucsevics az általános válságra is célzott, amellyel most szembesül a világ.

„Ezzel közvetve megvilágította a szerb egyesítési törekvések erősödésének hátterét, hogy ti. a nagyok között kirobbant konfliktus, ami az erőviszonyok megváltozásához vezet a világpolitika porondján, lehetőséget ad a kisebbeknek, hogy lerázzák magukról a nagyok által eddig rájuk kényszerített kötöttségeket, és megvalósítsák saját céljaikat”

Szerbia helyzetét ebből a szempontból különösen kedvezővé teszi, hogy Oroszország eszközt lát benne a Nyugat figyelmének elvonására az ukrajnai helyzettől, és erői megosztására kényszeríti. A Nyugat számára sok forog kockán. A NATO elveszítheti a keleti Adriát, ami fölött az uralmat nagy nehezen szerezte meg Montenegró 2016-os csatlakozásával. A 2022 februárjában,  Ukrajnában kirobbant fegyveres konfliktus leleplezte a nyugat-balkáni helyzet ingatag voltát, például hogy az Egyesült Államok pártfogoltja, Szerbia már nem tartózkodik attól, hogy alkalmas pillanatban tengelyt akasszon vele, Brüsszelnek pedig már látszólag sem engedelmeskedik.

„Belgrád számára világos, hogy az EU fogatlan oroszlán, ezért még a korábbinál is kevésbé igyekszik tagjai sorába kerülni, és fütyül azokra a követelményekre, amelyeket e cél érdekében teljesítenie kellene”

Propagandagépezete a szerbség körkörös fenyegetettségére koncentrál, ami megköveteli  a fegyverkezést, és a szomszédos országokban élő szerbeket ért vélt vagy valós sérelmek elleni határozott fellépést. Emellett a háttérben, a szerb kisebbség és a Szerb Pravoszláv Egyház (SPC) hathatós közreműködésével ezekben az országokban folyamatosan gerjeszti a feszültséget. A szerbiai hatalom szilárd, és ezekben a kérdésekben  Vucsics elnökkel egy követ fúj az ellenzék is. A Nyugat rájött, hogy a Balkán felől hátba támadhatják, ezért megalázó kuncsorgásba kezdett. Egymást érik a különböző rendű és rangú delegációk a robbanásveszélyes nyugat-balkáni országokban, Bosznia-Hercegovinában, Montenegróban, Koszovóban, és persze, a nagy <organizátor> Szerbiában is.

„Mind közül – legalábbis a NATO déli szárnya szempontjából – Montenegró a legfontosabb, ahol a tavalyi év teljes káoszt hozott”

Ez nagy mértékben megfelel a „szerb földek egységét” az úgynevezett Nyitott Balkán nevű államszövetségben megvalósítani vágyó Szerbiának. Azon pártok által alakított kormány, amelyek a 2020 augusztusi választáson szoros eredménnyel, de megdöntötték Milo Djukanović és pártja, a Szocialisták Demokratikus Pártja (DPS) 30 éves uralmát, 2022-ben megbukott. A helyébe lépett kabinet Dritan Abazović vezetésével csak annyiban különbözik elődjétől, hogy kevésbé megfontolt a közeledésben Szerbia felé. Ami Oroszországot illeti, abban igyekszik fenntartani a látszatot, hogy a háborúban az ukránoknak drukkol. Az EU-nak és az Egyesült Államoknak azt ígéri, nem változtat a Djukanović-rezsimtől örökölt külpolitikai irányvonalon, vagyis az euroatlanti integrációs célokon. Száz nap után azonban ez is megbukott, azóta ügyvezető kormányként fungál, magát a törvények fölé helyezve igyekszik a süllyesztőbe küldeni a jelenleg az államfői székben ülő Djukanovićot, és vele együtt rezsimjének minden vívmányát, de legfőképpen a függetlenséget.

„Az euroatlanti integráció hívei 2022-ben visszaszorultak a politikában. A lakosság körében is csökkenni látszik azoknak az aránya, akik Montenegró önállóságához és történelmi múltjához ragaszkodnak”

Az Abazović-kabinet és készséges segítőtársai, a parlamenti többség látszólag ellenzékbe szorult szerbbarát pártjai  agyafúrt trükkökkel akadályozzák az állami intézményrendszer, az igazságszolgáltatás, de elsősorban és az Alkotmánybíróság működését, azt demonstrálandó, hogy Montenegró önálló működésre képtelen állam.  A parlamenti többség, köztük azon pártok is, amelyek nyugatbarátnak mutatják magukat, és ezt a Nyugat elhinni látszik, tavaly a választásokon való megmérettetés elkerülésére játszottak. 2023 tavaszán viszont már az elnökválasztás is esedékes. Most a törvényhozási és az elnökválasztás összekötésén munkálkodnak. Ez nagyszerű lehetőség volna arra, hogy egyszerre küldjék a süllyesztőbe Djukanovićot és a DPS-t.

„Jelentős nemzetközi összefogás van a szerb és oroszbarát kurzus hatalomra jutásának megakadályozására, de ez nem kecsegtet sok sikerrel”

Most visszaüt a korrupció ellenes mantra. Montenegróban a DPS-énél is korruptabb rendszert eredményezett, amely mégis az igazság pallosával sújt le, és távolítja el a vezető posztokról az európai Montenegró utolsó híveit. Ebben kezére játszik az EU rohamosan hanyatló tekintélye is. Montenegró jelenlegi vezetőit nem hatja meg Brüsszel fenyegetőzése sem, hogy felfüggeszti a csatlakozási tárgyalásokat, ha nem állítja haladéktalanul helyre a jogállamiságot. A NATO-nak még van ütőkártyája, és minden jel szerint ki is fogja játszani, és az illegális migráció valamint a koszovói helyzet ürügyén ellenőrzése alá vonja Montenegró határait, különösen a tengeren.

„Bosznia-Hercegovinában a Nyugat pirruszi győzelmet aratott 2022-ben”

Az októberi választások után a  bosnyák polgári ellenzék és a Bosznia-Hercegovinai Horvát Demokratikus Közösség (HDZ BiH) összefogásával 23 év után sikerült kiszorítani a hatalomból a legerősebb bosnyák, muszlim politikai erőt, a  Bakir Izetbegović vezette Demokratikus Akció Pártját (SDA). Bár a Miniszteri Tanács, vagyis a szövetségi kormány megalakítására Borjana Krišto személyében a HDZ BiH kapott megbízást, nem lefutott a meccs, az SDA még elronthatja a számítást. A Szerb Köztársaságban azonban a hatalmi struktúrák változatlanok maradtak, szövetségi szinten továbbra is a Milorad Dodik, köztársasági elnök vezette Független Szociáldemokraták Szövetsége (SNSD) képviseli. Dodik retorikája változatlan, a boszniai szerb állam nem tűri a bosnyák többség központosítási törekvéseit, és a külföldi nyomásgyakorlást. Továbbra is azzal fenyegetőzik, hogy kilép a közös államból, és  magával viszi BiH területének 49 százalékát.  A szerb politika szintet lépett azzal, hogy immár nemcsak a saját fővárosában Banja Lukában, hanem a szövetségi főváros, Szarajevó főként szerbek lakta keleti részében ebből az alkalomból díszszemlét tartott, amelyen a boszniai szerb helikopteres alakulat mellett egy „birodalmi” szerb helikopter is „fellépett”. Dodik kitüntette a Nyugat szemében most egyes számú ellenségnek számító Vlagyimir Putyin orosz elnököt, mint a boszniai szerb állam nagy patrónusát.

2022-ben BiH tagjelölti státust kapott az EU-ban, Denis Bećirović, az Államelnökség tagja pedig brüsszeli látogatása során bejelentette, Szarajevó gyorsított ütemben dolgozik a NATO-tagság elnyerésén. Dodik azonnal sietett leszögezni, Bećirović brüsszeli látogatása magán jellegű volt, így a NATO-tagságra vonatkozó kijelentése is. Mint aláhúzta, BiH nem siet belépni a NATO-ba.

„Koszovó állandó gyakorlótere a feszültség keltésének, illetve fenntartásának”

2022-ben a legkomolyabb incidensre a rendszámtáblák kérdésében került sor. Koszovó északi, túlnyomórészt szerbek lakta részét a pristinai hatóságoknak – Szerbia  egykori déli tartományának de facto függetlenné válása (1999) óta –  sem sikerült igazán ellenőrzésük alá vonni. A szerbek egyfajta szürke zónában élnek, amelyben virágzik a csempészet és a szervezett bűnözés. Az itt működő bűnözői klánokkal a belgrádi hatalom gyümölcsöző kapcsolatokat ápol, és szükség esetén mozgósítja őket a pristinai kormány vagy a nemzetközi közösség rendteremtő intézkedései ellen.

Így történt ez most is. A közvetlen indokot az szolgáltatta, hogy november 1-én hatályba lépett Észak-Koszovó területén a szerbiai rendszámok használatának tilalma. Szerbiában azonnal megszólaltak a harci dobok, a hadsereg alakulatai a határ közelébe vonultak. Vucsics elnök, Milosevics modorában figyelmeztetett: a  szerbség Koszovóban végveszélybe kerülhet, ezért kilátásba helyezte  a hadsereg bevonulását, amit persze a nemzetközi erők (KFOR) beleegyezése nélkül nem tehetett meg.

„A nemzetközi közösség, főképp az Egyesült Államok, aki most – legalábbis látszólag – az albánok patrónusa, meghátrálásra kényszerítette a koszovói kormányzatot. Ez azonban tüneti kezelés volt csupán”

Egy döntő lépésre is elszánta magát, miszerint maga veszi kézbe az észak-koszovói szerb járások szövetségének megalakítását, ami a legfőbb szerb követelés, és amelyet Moszkva is buzgón támogat. Ezt egy a parlamentben vitatott körülmények között megválasztott koszovói albán miniszterelnök Párizsban aláírta.  Az ezt ellenző, és ezért sebtében megbuktatott Albin Kurti azonban a következő választáson visszatért, és változatlanul ellenáll e terv megvalósításának, mivel az egy olyan szerb köztársaságot hozna létre, amilyentől BiH is működésképtelen. December 15-én hivatalosan jelentkezett viszont az EU-tagságra. Vjosa Osmani, államfő pedig megpendítette, hogy Koszovó a NATO-ba is mihamarabb be szándékozik lépni, mégpedig az orosz befolyás ellensúlyozására. Ez, tehát  2022 öröksége.

Kurti most azzal számolhat, ha nem viselkedik <okosan>, akkor 2023-ban megint megbuktatják. Vagyis 2023-ban a Nyugat-Balkán változatlanul feszültséggóc lesz. Változás csak azután várható, ha látható lesz, hogy Ukrajna, pontosabban a Nyugat és Oroszország között ki felé billen mérleg.