Hivatalosan 224 napnyi ostromot követően 2023. május 20-án végül elesett Bahmut, avagy immár régi-új nevén Artyomovszk. Ezzel az ukrajnai háború egyik legvéresebb, és leginkább elhúzódó ütközete zárult le, ám magának a konfliktusnak ezzel még egyáltalán nincs vége. Sőt, Moszkva számára a kihívások csak most kezdődnek. Bahmut is csak egy mező a háborús sakktáblán, amelyet újabbak követnek. Ám ami biztos, hogy hatalmas áldozatokkal elért győzelmük után a Wagner csapatai ideiglenesen háttérbe vonulhatnak.

Liszicsanszk 2022. júliusi elfoglalása után immár Szoledart megelőzve Bahmut megszerzése számít az elmúlt fél év legnagyobb orosz harctéri sikerének. Viszont a győzelem nem adta könnyen magát, mivel a hivatalosan 2022. október 8. óta zajló ostromban mindkét fél tízezres nagyságrendű veszteségeket szenvedett el, egyfajta Verdunné változtatva az egykori iparvárost. Sokan épp ezért a 21. század eddigi legnagyobb ütközeteként hivatkoznak a bahmuti harcokra.

Ráadásul amennyiben a Wagner rohamcsapatainak a város szélén történő 2022. augusztus 4-i megjelenését nézzük, úgy a bahmuti csata 290 napos hossza mindössze 12 nappal marad el az első világháború legnagyobb mészárszékeként emlegetett verduni ütközetétől.

„Még ha stratégiai szempontból akkora jelentőséggel nem is bírt Bahmut, ám az elmúlt hónapok média hadjáratának köszönhetően már egyszerűen nem lehetett nem az utolsó épületig és utcáig harcolni a városban”

Az ukrán és erre épülő nyugati kommunikációban a 447 négyzetkilométer kiterjedésű város fokozatosan az ukrán ellenállást képviselő elfoglalhatatlan erőd szinonimájává vált, ahol az egész háború sorsa dőlhet el. Második világháborús hasonlattal élve gyakorlatilag a médiában egy „Festung Bahmut” kép alakult ki, amit Budapesthez, Varsóhoz vagy Wroclawhoz – Festung Breslau – minden áron meg kell tartania az ukrán védelemnek.

Miközben bár tény, hogy Bahmut a második donbasszi ukrán védelmi vonal központja, ám stratégiai szerepe messze elmarad a körülötte felépített mítosztól. Egyes kiszivárgott információk szerint nem véletlenül kérték folyamatosan Zelenszkijt nyugati partnerei Bahmut feladására, mivel a város megtartásának a folyamatosan növekvő veszteségek fényében egyszerűen nem volt értelme.

„Épp ellenkezőleg, a Bahmuthoz való ragaszkodás pont az ukrán erőfeszítéseket hátráltatta”

Becslések szerint ukrán oldalról nagyjából 80 ezer főnyi haderő tartózkodik a bahmuti front környezetében, amelyből a várost a leghevesebb harcok idején 30-32 ezer fő védhette. Utóbbiból az utolsó napokra 3-5 ezer főnyi személyzet maradhatott az erődítményként szolgáló délnyugati lakónegyedek magasépületei közt. Ezzel szemben a Wagner katonai magánvállalatnak a városon belül erős ellenséges túlerőben kellett harcolnia, miközben a hivatalosan a szárnyakat biztosító orosz reguláris csapatok teljesítménye finoman szólva is számos kivetni valót hagyott maga után.

A Wagner harcosai felhúzzák az orosz és saját zászlójukat az utoljára elfoglalt bahmuti épületre

Orosz becslések szerint csak áprilisban a bahmuti ukrán halálos áldozatok száma 11-15 ezer, míg az orosz 2700-3200 körül alakult. Egyúttal az ukrán halálos áldozatokat felkutató orosz WarTears projekt szervezői szerint a háború kezdete óta a bahmuti front mentén – Szoledart és Gorlovkát is beleértve – Ukrajna mintegy 55 ezer főt vesztett.

„Miért húzódott el ennyire Bahmut ostroma?”

Orosz oldalról ha nézzük, az elhúzódó ostrom kettős célt szolgált Moszkva számára. Egyrészt 2022 őszétől kezdve folyamatosan lekötötte az ukrán haderőt, és annak stratégiai tartalékjait, amelyeket Kijev eredetileg a régóta lebegtetett ellentámadás megindítására tett félre. Az utolsó hetekben napi szinten 400-600 katonát kellett az ukrán parancsnokságnak Bahmutba vezényelnie a mindössze két százaléknyi terület megtartása érdekében. Nagy valószínűséggel az április végére-május elejére várt átfogó ukrán ellentámadás is jelentős részben a bahmuti harcok miatt nem tudott megindulni.

Ukrán katonai járművek roncsai az egyik, Bahmutból kivezető út mentén 

Hasonlóan Liszicsanszk ostromához, a május eleji helyi ukrán ellentámadás célja is vélhetően nem Bahmut visszafoglalása, hanem a még ott maradó védelem távozási lehetőségének biztosítása volt. Ugyanis a kisebb területi nyereségekkel ukrán oldalról megszűnt a bekerítés veszélye és Kijev fokozatosan vonhatta ki megmaradt erőit Hromovo és egyéb elővárosok irányába. Ne feledjük, az utolsó hetekben Ukrajna személyi és technikai veszteségeinek döntő hányada nem a városon belüli harcokban, hanem az orosz tüzérség által folyamatosan tűz alatt tartott ellátási útvonalak mentén szenvedte el.

„Kezdetben az orosz parancsnokság vélhetően nem számított arra, hogy Ukrajna ilyen makacsul beleáll Bahmut védelmébe”

Az időnyerési céllal beindított „bahmuti húsdaráló” végül tényleg egy helyi Verdunné formálódott, ahol mindkét oldal veszteségei mellett gyakorlatilag az egész város elpusztult. Viszont utóbbi hadászatilag nézve sajnos a városi harcok velejárója, sőt igazán egyik modern hadsereg sem képes az utcáról-utcára zajló városi harcok időtartamát lerövidíteni. Főképp, ha olyan településről van szó, mint Bahmut, amely esetében az ukrán haderő már 2014-től kezdve fokozatosan megkezdte a védelmi vonalak kiépítését. Ilyenkor jöhet számításba az adott település bekerítése, ám arra a fentebb említett okok miatt végül nem került sor.

Az elhúzódó ostrom kapcsán azt sem szabad elfelejteni orosz oldalról, hogy a bahmuti harcok hónapjai alatt a hátország sem maradt tétlen, és lehetőség nyílt a hadiipari termelés felpörgetésére. Gyakorlatilag mára már mind a precíziós lőszerek, mind pedig a harcjárművek gyártása a háború eleji mennyiséghez képest többszörös volument vett fel, így a korábban tapasztalt logisztikai problémák sem jelennek meg akkora léptékben.

„Ukrán oldalról szintén részben lehetőségként jelentkezett a hosszúra nyúlt bahmuti ostrom”

Ugyanis a település egyfajta feltartóztató szerepet is betöltött, amelynek következtében Kijevnek ideje nyílt a következő védelmi vonal, valamint területek megerősítésére, újabb defenzív objektumok építésére, és a kritikus infrastruktúra aláaknázására visszavonulás esetén.

„Ukrán oldalról a harcok elhúzásának szimbolikus jelentősége is volt”

Kijev ugyanis Mariupolhoz hasonlóan vélhetően nem akarta, hogy az orosz csapatok a május 9-i Győzelem napján vagy azt megelőzően foglalják el Bahmutot. Az viszont már a sors furcsa fintora, hogy így az orosz köztudatba május 9. helyett a hivatalos kommunikációban Bahmut felszabadításaként említett ünnep Mariupol elfoglalásával egy napon, május 20-án vonul be. Ráadásul további csavar a történetben, hogy 2019-ben is épp az említett május 20-án tette le hivatali esküjét a regnáló ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij is.

Zelenszkij beiktatása 2019. május 20-án

„Ám ukrán oldalról Bahmut feladásának pozitív hozadékai is vannak”

Avagy a város elvesztésével Kijevnek nem kell már napi több százas nagyságrendben értékes embererőt beküldenie a szinte biztos halálba, és a város környezetében újjászervezheti védelmét. Másik oldalról nagyobb mennyiségű a technikai és logisztikai erőforrás is felszabadul így, amelyeket Ukrajna potenciálisan az ellentámadás kivitelezésére is átcsoportosíthat.

Az orosz Rybar Telegram csatorna szerint nem elképzelhetetlen, hogy Bahmut elvesztése pont, hogy katalizátorként szolgálhat az ukrán ellentámadás megindítása számára. Utóbbi esetében ismét az általunk már vizsgált zaporozsjei, valamint luganszki frontszakaszok esetében várható ukrán offenzíva.

„Az ukrán vezetés addig is természetesen tagadja Bahmut elvesztését”

Akárcsak Szoledar esetében, Kijev narratívája szerint csapatai továbbra is kitartanak Bahmut délnyugati negyedeiben, sőt igazából ellentámadásukkal már félig be is kerítették a várost. Apró probléma csupán, hogy épp az ukrán katonák által közzétett harctéri felvételek nyújtanak bizonyítékot a kivonulás tényére, ám azt Kijev egyelőre nem kívánja elismerni. Akárcsak a kijevi narratívát csont nélkül átvevő nyugati média.

Bahmut „Szamoljot” negyedét 2023. május 20-án elhagyó ukrán katonák felvétele

Emlékezzünk csak, Szoledar esetében ugyanúgy majdnem két hétig harcoltak a fantom ukrán egységek a városon belül, miközben a front vonala már jócskán a nyugati külterületeken túl húzódott.

„Nem véletlen, hogy Bahmut elestét követően két nappal Kijev egy diverzáns támadást indított a Belgorodi terület orosz határvárosai ellen”

Az e sorok írásakor még aktívan folyó harcok célja pusztán a pánikkeltés az orosz lakosság, illetve hátország körében, valamint a figyelem elterelése a bahmuti fiaskóról. Természetesen az ilyen mértékű behatolás az orosz határvédelem képességei kapcsán is kérdéseket vet fel, de egyes vélekedésekkel szemben Ukrajna nem fog átfogó támadást indítani Oroszország nemzetközileg elismert területei ellen.

A Grajvoron település elleni támadás lefolyása

Utóbbira az is bizonyíték, hogy Kijev szerint hivatalosan a támadást nem saját csapatai, hanem a 2023. márciusában már aktivizált – ám az ukrán katonai titkosszolgálat (GUR) irányítása alatt álló – „Orosz Önkéntes Hadtest” hajtotta végre. Továbbá az ehhez hasonló kisebb támadások az orosz haderő erőforrásainak megosztására is szolgálnak, mivel egyéb területekről kell csapatokat átcsoportosítani az akciók kivédésére.

„Mi következhet Bahmut után?”

Az elkövetkező hetekben az orosz aktivitást szinte biztosan – míg az ukrán valószínűleg – egy kisebb hadműveleti szünet fogja jellemezni, amely során megtörténik a csapatok rotálása és a logisztikai készletek feltöltése. Jevgenyij Prigozsin szerint a Bahmut ostromában leginkább meghatározó Wagner katonai magánvállalat erői az erődítési és megtisztítási műveletek befejezésével május 25-én fogják átadni a várost a reguláris orosz csapatoknak. Prigozsin szerint a Wagner újraszervezése legalább egy hónapot fog igénybe venni, és a „zenészek” június vége előtt nem fognak újra aktív szolgálatot teljesíteni az első vonalban.

Prigozsin bejelentése Bahmut elfoglalásáról

„Hadászati téren orosz szempontból mindenképp szükséges a donbasszi offenzíva folytatása”

A lehetséges célpontok közül két települést, Szeverszket és Avgyejevkát érdemes kiemeljük. Ahogy már Szeverszk esetében a korábbiakban többször említettük, a település egyfajta beékelődésként létezik a donyecki és luganszki orosz műveleti csoportosulások közt, így elfoglalása jelentősen egyszerűsítené mindkét harccsoport munkáját. A Szeverszk feletti ellenőrzés megszerzésével nemcsak a liszicsanszki agglomeráció, de az arcvonal lerövidítésével egyben délről Kremennaja védelme is biztosítható lenne. Ráadásul a földrajzi viszonyok miatt Szeverszk bevételét követően az orosz csapatok közvetlenül Szlavjanszk külterületéig jutnának.

Ám Szeverszk ostroma esetében ugyanaz a probléma áll fenn, mint Bahmutnál, avagy a város a Bahmutka folyó völgyében helyezkedik el, több külön negyed laza szöveteként. Így elsőként a környező magaslatok elfoglalása szükséges, majd ezzel párhuzamosan az átkelés a Bahmutka folyón, hogy a túlparti magaslatok bevételéve körbe lehessen keríteni a várost.

„Avgyejevka esetében egyszerűbb a helyzet, mivel a település bekerítése már nagyrészt megtörtént”

Lényegében csak a város északi közlekedési összeköttetéseit kell elvágni, amellyel biztosítható lenne az ukrán helyőrség elvágása. Viszont miután az avgyejevkai kokszkombinát számít Marjinka mellett a Donyeck környéki ukrán védelmi vonal egyik központi létesítményének, így a terület elleni frontális támadás orosz oldalról öngyilkossággal érne fel.

Avgyejevka elfoglalásával a donyecki agglomeráció, de főképp a helyi civil lakosságot lehetne biztosítani a folyamatos ukrán tüzérségi támadásokkal szemben.

„Viszont hosszabb távon elkerülhetetlen az utolsó, ám egyben legerősebb donbasszi ukrán védelmi vonal ostroma”

Itt a Szlavjanszk-Kramatorszk agglomerációt, pontosabban a Szlajvanszk-Kramatorszk-Konsztantyinovka-Druzskovka-Toreck/Dzerzsink vonalat kell érteni. Továbbá az említett vonal eléréséhez elsőként a Bahmuttól nyugatra fekvő, jelenleg még ukrán kézen lévő falvak és elővárosok, így Krasznoje, Hromovo vagy Bodganovka elfoglalása szükséges, Csaszov Jarról nem is beszélve.

Elsődleges prioritást így vélhetően a Bahmut környéki agglomeráció megtisztítása fog kapni orosz részről, amelyet követően indulhat meg bármilyen egyéb művelet. A május eleji ukrán ellentámadások viszont sajátságos módon épp egy, az orosz félnek kedvező harcászati környezetet alakítottak ki Bahmuttól nyugatra, így az elkövetkező hetek helyi jelentőségű harcait vélhetően továbbra is a bahmuti hadszíntér fogja dominálni.

Összességében elmondható, hogy Artyomovszk jelentős, ám súlyos áron megszerzett győzelemként vonul be az orosz hadtörténelembe, amely döntő csapás helyett a háború új szakaszát nyitotta meg.