Kezdőlap » x-demokrata » Az utcáról az elitbe
Roman Abramovics 2003-ban #moszkvater

Az utcáról az elitbe

Roman Abramovics az egyik legismertebb orosz üzletember a világon. Vagyonát tízmilliárd dollár körülire taksálják, számos befektetése közül az egyik az angol Chelsea futballcsapata. Nézzük meg, hogy lett ebből a hányatott gyerekkorú fiatalemberből a világ századik leggazdagabb embere.

Roman Abramovics 2003-ban #moszkvater
Roman Abramovics 2003-ban
Fotó:EUROPRESS/Sputnik/Vladimyr Vyatkin

Roman Arkagyijevics Abramovics 1966. október 24-én született Szaratovban. Édesanyja, Irina Mihajlenko a fia első születésnapja előtt egy nappal hunyt el egy rosszul sikerült művi abortusz szövődményeként. Apja, Arkagyij másfél évvel élte túl feleségét. Az építkezésen ahol dolgozott, agyonütötte az emelődaruról leeső többtonnás kazán. Apja testvére Leib vette magához az árvát, aki az általános iskola első két osztályát Uhta városában végezte. Hétévesen a másik nagybácsihoz, Abram Abramovicshoz költözött Moszkvába, ahol 1983-ban elvégezte a középiskolát.

„Egykori osztálytársainak a visszaemlékezései szerint közepes tanuló volt, viszont a „seftelésben” kitűnt társai közül”

Leginkább az Intourist hotelek környékén tűnt fel, ahol külföldi cigarettával, rágógumival, farmernadrággal kereskedett. Valahogy felvételt nyert az uhtai főiskola erdőmérnöki karára, de nem nagyon törte magát, így kirúgták. Aztán 1984-ben bevonultatták sorkatonai szolgálatra egy Harkov melletti laktanyába. Itt már megmutatkozott a kereskedői tehetsége. Erdőirtásokon dolgozott, ahol annak rendje és módja szerint a kivágott fák jelentős részét eladta a helyieknek, a hasznot pedig elfelezte a közvetlen parancsnokával. A két év katonaság meghozta a gyümölcsét, társaival ellentétben akkoriban kisebb vagyonnak számító készpénzzel szerelt le.

„A leszerelés után vannak fehér foltok hősünk életében”

Szólnak mendemondák több szerelvénynyi eltűnt újraírható CD lemezről, de ezeket bizonyítani senki nem tudta. Ellenben 1992-ben már sikerült vádat emelni ellene 55 vagon dízelolaj ellopásáért. Szép mennyiség, tekintve, hogy egy ciszternában 20 ezer tonna gázolaj van… A gázolaj sosem lett meg, a kár nem térült meg, viszont az így megkeresett pénzzel komoly, befolyásos barátokra tett szert. Így a Moszkva Környéki Bíróság 1992 decemberében jogerősen felmentette bűncselekmény hiányában.

A Borisz Jelcinhez közel álló vállalkozó, Borisz Berezovszkij is felfigyelt a tehetséges fiatalemberre. Mondjuk úgy, hogy látott benne fantáziát, így 1995-ben a szárnyai alá vette. Olyannyira tehetségesnek tartotta Berezovszkij a 28 éves Abramovicsot, hogy előbb a Rosznyefty, majd a Szibnyefty igazgatótanácsában is helyet kapott.

„Az akkori oligarchák nem mindegyike nézte jó szemmel az ifjú titán ténykedését. Abramovics ugyanis gátlástalanul átgázolt mindenkin, aki az útjába került”

Tehette, hiszen Berezovszkij és rajta keresztül Jelcin védelmét élvezte. Jelcin biztonsági főnöke, az akkor már nyugállományba vonult Alekszandr Korzsakov 1998-ban azt mondta az újságíróknak, hogy ne kutakodjanak Abramovics után, ugyanis ő az elnök aranytojást tojó tyúkja. Rubel milliókkal támogatta Jelcin kampányát, amit az elnök azzal hálált meg, hogy parlamenti képviselővé választotta. Alig egy év múlva ezt a posztot lecserélte…

… mégpedig Csukcsföld kormányzói posztjára. Az új főnök, Vlagyimir Putyin is számított Abramovicsra. Minden cégben, ami számított, volt részesedése. 2003-ban komoly visszhangot váltott ki, hogy 174 millió angol fontért megvásárolta a teljesen eladósodott Chelsea-t. Közben elég komolyan megromlott a viszonya egykori mentorával, Berezovszkijjal is. Konkrétan lenullázta volt barátját. Berezovszkij amerre járt, mindenhol pert indított ellene és annak rendje és módja szerint el is vesztette mindegyiket. Kettejük barátsága szomorú véget ért. Miután Berezovszkij rájött, hogy egy fillért nem fog látni egykori védencétől, öngyilkos lett.

Kormányzóként kénytelen-kelletlen komoly összegeket költött Csukcsföld fejlesztésére. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy Putyin rendszere utólag így „adóztatta meg”. Ezt a tisztet 2008 végéig látta el, akkor felmentését kérte Dmitrij Medvegyevtől, és politikai értelemben 2013-ban nyugállományba vonult. Ehhez állítólag annak is köze volt, hogy megsúgták neki, a duma új törvényt hoz, és abban tiltani fogja a politikusoknak, hogy külföldön vagyonnal rendelkezzenek.

„Közben egyre több angol politikusnak kezdte szúrni a szemét Abramovics ténykedése”

Miután mást nem tudtak az angol hatóságok csinálni, úgy próbálták ellehetetleni Angliában, hogy nem hosszabbították meg a tartózkodási engedélyét. Viszont nehéz Roman barátunkat bármivel meglepni. Miután tudomására jutott, hogy mit terveznek ellene, a magángépén Izraelbe utazott, ahol már a Ben-Gurion repülőtéren várta az izraeli állampolgárság. Persze, ez nem ingyen volt. Beszállt építőipari fejlesztésekbe, komoly összegeket áldozott karitatív tevékenységekre és minden másra, hogy meghálálja az izraeli gesztust. Így újból vízum nélkül járhat-kelhet angol földön. És hogy egy kis fricska legyen a dologban, az izraeli állampolgárság tíz évre adómentessé tette Abramovics összes angliai vállalkozását.

Hogy ezt hogyan emésztik meg az angliai ellenségei? Sehogy, de ez Abramovicsot egyáltalán nem érdekli.

1963-ban születtem. Elvégeztem iskolákat, sportoltam, majd edzősködtem. Dolgoztam Ukrajnában, meg egy pár helyen, így valamennyire belelátok a szláv életbe. Szinte minden érdekel, kivéve a kibernetikát. Művészet, de inkább sport és kulinária párti vagyok. Politika alól sem vagyok felmentve, de azt meghagyom a nagyoknak. Nem ellenségem a humor, de a cinizmus, sőt a szarkazmus sem. Nem vagyok grafomán, de néha előbújik a kisördög és olyankor tollat, illetve klaviatúrát ragadok. Hogy érdemes-e, azt majd az olvasók eldöntik.