Az SZBU gyilkos osztaga

Morzsák. Hírmorzsák, amelyek önmaguknál többet mutatnak a világból. Így néhány hírből képet alkothatunk arról is, hogy mi zajlik a környezetünkben. Az ezúttal összesöpört morzsákból egyértelműen kiderül, hogy a háborút senki nem így tervezte, és megpróbál alkalmazkodni az új helyzethez. Ki több, ki kevesebb sikerrel. De azt is látjuk a puzzle darabokból, hogy a Nyugat továbbra is álszent és kétszínű, Ukrajna lassan már mindent megenged magának, Oroszország pedig nem igazán tudja, hogyan szálljon ki ebből az egészből.

Két nő sétál el megsemmisült orosz páncélozott katonai járművek mellett Kijev főutcáján, a Kresatyikon 2023. augusztus 26-án.
Fotó:EUROPRESS/Roman Pilipey/AFP

Alig hittem a szememnek! Az Ukrán Szövetségi Biztonsági Szolgálat (SZBU) volt vezetője a The Economistnak nyilatkozva elmondta, hogy az ukrán titkosszolgálat még az irányítása alatt 2015-ben diverzáns egységként működő külön ügyosztályt hozott létre Kijev ellenségeinek meggyilkolására. Valentyin Nalivajcsenko elmondta, hogy a börtönök tele voltak kollaboránsokkal, ám ez sem rettentett el sokakat. „Nem szívesen hoztuk meg ezt a döntést, de arra jutottunk, hogy ezeket az embereket likvidálni kell!” – fogalmazott. Mint az írásból kiderül, az említett gyilkos kommandó végzett többek között a Donbassz olyan szeparatista vezetőivel és parancsnokaival, mint Alekszandr Zaharcsenko, Arszen Pavlov (Motorola) vagy Mihail Tolsztih (Givi), akiknek halálát egyébként Moszkva számlájára szokták írni. Mint az Economist megjegyzi, a legellentmondásosabb műveleteket Ukrajna elnöke engedélyezi, míg a többit az SZBU vezetése.

„Hűha!? Ugyanez a nyugati fősodor ír hosszú ideje felháborodottan arról, hogy az orosz titkosszolgálat likvidálja a rendszer olyan ellenségeit és árulóit, mint Litvinyenko vagy Szkripal. Most meg hallgat. Mintha mi sem történt volna. Hogy is van ez?”

Ukrajnának vagy Amerikának szabad, Oroszországnak nem? Sőt, még dicsekedni is lehet vele? Mondanám, hogy kettős mérce, de ez már több annál.

A háborút persze lehet finomabb eszközökkel is vívni. Például ahogy Washington csinálja, pénzzel. Ugye emlékeznek Victoria Nuland 5 milliárd dollárjára, amit Ukrajna nyugat felé fordítására költött az Egyesült Államok? Olvasom a hírt, hogy 50 millió dollárt – aprópénz az Egyesült Államoknak –  biztosított Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatala (USAID) Kazahsztánnnak – nyugati irányultságú sajtó termékeknek, bloggereknek, politológusoknak – „az orosz propaganda és a gyarmati múlt elleni harcra”. Látva a kazah média utóbbi időben egyre oroszellenesebb hangvételét, ez a pénz már dolgozik is.

„A még JFK által 1961-ben alapított USAID-ről pedig csak annyit, hogy Soros György alapítványaival vállvetve mi mindent meg nem tesz a demokrácia és a szabadság terjesztéséért!?”

De ha már Közép-Ázsiánál és a Kaukázusnál tartunk, említsük meg, hogy azért nem lesz egyszerű ebben a térségből kiszorítani az orosz befolyást. Moszkva a brit hírszerzés jelentése szerint ebben a térségben is toboroz, és a nyár eleje óta hirdetésekkel szólítja meg a régió állampolgárait, hogy Ukrajnában harcoljanak. Örményországban és Kazahsztánban például 495 ezer rubeles (több mint 1,8 millió forintos) belépési pénzt, és 190 ezer rubeles (nagyjából 700 ezer forintos) havi bért ajánlottak a hadseregbe belépőknek. Kazahsztán északi régióiban például az orosz kisebbséget célozzák a hirdetésekkel. De Oroszország otthon is toboroz a közép-ázsiai vendégmunkások körében, így gyorsított állampolgárságot, és akár 4160 dolláros (közel másfél millió forintos) fizetést ígér közép-ázsiai migránsoknak. S ne felejtsük el, hogy Oroszországban legalább hatmillió közép-ázsiai migráns él.

„E <rejtett mozgósítás> másik, inkább az oroszokat célzó legfőbb eszköze szintén a pénz”

Az orosz katonák állítólag az átlagfizetés csaknem háromszorosát – 200 ezer rubel, azaz több mint 700 ezer forint – is megkeresik. Putyin még az invázió kezdetén jegyezte meg egyszer, hogy egy hadnagy havi 81 200 rubelt kap, de 2022 októberében már azt jelentette be, hogy még a mozgósított közkatonák is 195 ezer rubelt kapnak havonta. A fizetés és a további juttatások különösen a szegényebb régiókban és a társadalom kevésbé tehetős köreiben jelentenek kitörési lehetőséget, erős ösztönzést arra, hogy jelentkezzenek az ukrajnai harcra. De mire lesz ez elég? Legfeljebb a veszteségek pótlására, nem pedig Ukrajna megtörésére. Marad tehát egyelőre a patt helyzet.

„Közben egyre több nyugati politikus beszél arról, hogy az Oroszország elleni szankciók nem működnek, és azokkal nem lehet visszavonulásra kényszeríteni Moszkvát. Erről beszélt a közelmúltban a német, majd az osztrák külügyminiszter is”

Az ukrajnai invázió kezdete óta az EU 11 – folyamatosan szigorodó – szankciós csomagot vezetett be Oroszországgal szemben. Az unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője a minap egy hosszú, grafikonokkal tűzdelt cikkben méltatta az EU Oroszországgal szembeni szankcióit. Josep Borell szerint ezek sikerességét bizonyítja, hogy az unió importja Oroszországból 2022-ben csaknem 60 százalékkal csökkent. Arról persze a főképviselő nem beszélt, hogy Moszkva közben új piacokat talált. Erre alapozva a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank is javított az orosz gazdaságra vonatkozó előrejelzésein, és növekedésére számítanak idén. Ugyanis – mint írták – Moszkva új piacokat talált keleten.

„Míg Oroszországban akár 2 százalékkal is nőhet a GDP, addig az Európai Unióban az optimista előrejelzések szerint is csak 0,6 százalékos lehet a bővülés”

Az Európai Unió már 11 szankciós csomagot fogadott el Oroszország ellen. Brüsszel azzal indokolta a büntetőintézkedések bevezetését, hogy ezekkel gyorsan vége lesz a háborúnak. Míg azonban az EU vezetői még rendületlenül bizonygatják a szankciók hatásosságát, addig tagállami szinten egyre többen kételkednek azok eredményességében. Az osztrák külügyminiszter például arról beszélt, Ausztria nagyban függ az orosz gáztól és itt ideje, hogy Brüsszelben észhez térjenek és belássák, Oroszország továbbra is fontos az EU számára. Alexander Schallenberg arra is kitért, hogy hiába a politikusok akarata, a nyugati vállalatok nem foglalkoznak a szankciókkal és 90 százalékuk továbbra sem vonult ki Oroszországból.

„Közben az is kiderült, hogy az európai uniós országok a dörgedelmes fenyegetések mögött tovább tömik Moszkva kasszáját”

Az uniós tagállamai vásárolták fel például az orosz cseppfolyósított földgáz export több mint felét, ezzel 5,3 milliárd euróval gazdagították Oroszországot. De az orosz olajra bevezetett szankciók is kudarcot vallottak. Ömlik az orosz nyersolaj Indiába, ahonnan feldolgozás után az Európai Unióba szállítják. Tehát Európa továbbra is orosz olajat használ, csak a szankciók miatt sokkal drágábban és lassabban jut el hozzá.

S nemcsak importálnak, hanem exportálnak is. Több ország nagyobb kereskedelmi forgalmat bonyolít, mint a háború előtt. Még a Brüsszelben Oroszország keményebb büntetését követelő balti államok is többet exportálnak Oroszországba és szomszédjaiba, mint Ukrajna lerohanása előtt.

„A finnek azonban megelégelték ezt a kétszínűséget! A finn parlamentben nem árulnak többé Pepsi termékeket, mert a vállalat nem hagyott fel oroszországi tevékenységeivel. No, ezzel aztán mindenkit jól megbüntettek a finn honatyák!”

Ezek után ne csodálkozzunk azon, hogy sikeres tesztrepülést hajtott végre egy orosz SJ100-as repülőgép, amelyhez a szankciók miatt már nem használtak importált alkatrészeket a nemzetközi embargó miatt. A repülő mintegy 40 rendszerét és alkatrészét cserélték ki orosz gyártmányra. A Komszomolszk na Amuréban működő PJSC Jakovlev által gyártott SJ100-as gép csaknem egyórás próbaútján elérte a 3000 méteres magasságot és az óránként 343 kilométeres sebességet.

„S ha mindez még nem lenne elég, nem halad az ukrán ellentámadás sem, a nyugati média hangulata pedig érezhetően változik. Rossz hír Kijevnek, hogy a nyugati sajtó kezdi egyre reálisabban látni a helyzetet”

Az egykori CIA-ügynök Larry Johnson mutatott rá a Sonar21 platformon megjelent, és a Makronóm által ismertetett elemzésében, hogy Washingtonban kezd összeomlani az Ukrajna támogatása mögötti kiállás. Míg Austin, Milley, Blinken és Nuland továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a győzelem már a következő utcasarkon várja az ukránokat, addig mások a Pentagonban, a CIA-ban, a DNI-ben és a DIA-ban már minden bizonnyal látják azt a felírást a belső üzenő falakon, amely előrevetíti a fenyegető katasztrófa üzenetét. A Biden-kormányzat Johnson szerint továbbra is ragaszkodni fog ahhoz, hogy az utolsó ukrán katonáig küzdjön Oroszországgal, az ukrajnai helyzet azonban szép lassan kikényszeríteni e gondolkodásmód megváltoztatását. Ráadásul a képviselők már egyre inkább a választásokra koncentrálnak, Kínára is mind jobban figyelni kell, s hát egy vesztésre álló országot a politikus amúgy sem szeretnek patronálni.

„Másképp gondolja mindezt Richard Barrons nyugalmazott brit tábornok, egykori vezérkari főnök, aki a Financial Timesban közölt vélemény cikkében úgy véli, hogy 2025-ben Ukrajna győzelmével zárulhat a háború”

Barrons a vágyait kivetítve kiáll amellett, hogy Ukrajnának győznie kell a harctéren. Ez szerinte nem csupán a NATO biztonsága és az Oroszországgal ápolt kapcsolata szempontjából fontos, de Kína katonai étvágyát is befolyásolja majd. Akár el is gondolkodhatnánk mindezen, ha a tábornok nem írna magabiztosan arról is, hogy az ukrán haderő áttörte az oroszok első védvonalát. Hát igen, még mindig nagyon sokan vannak a nyugati blokkban, akik egy másik meccset néznek. Pesze, nem mindenki, hiszen Dominique Delawarde francia tábornok például annak a nézetének adott hangot, hogy realistán nézve a dolgokat Ukrajnának nincs sok esélye, és a konfliktus alapvetően Moszkva feltételei alapján zárul majd le.

Olekszij Danyilov, az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára közben pedig már arról beszél, hogy ez már a harmadik világháború. Értjük, Ukrajna számára elviselhetőbb lenne a helyzet, ha nem csak ők, hanem az egész világ háborúban állna és szenvedne, így kiterjesztenék ezt a háborút – most éppen az orosz drón romániai becsapódásának erőltetésével -, a világnak azonban nem.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com