//Az ortodoxok karácsonya
Az ortodox karácsony tiszteletére feldíszített karácsonyfa Kazany központjában 2021. január 5-én #moszkvater

Az ortodoxok karácsonya

MEGOSZTÁS

„Christmass all around” („A Karácsony körülvesz”) halljuk a Karácsonykor mindig megnézett sikerfilmben.  Így van ez Moszkvában és Szibériában is, egészen Kamcsatkáig. Hogy mégis mi a különbség? Olvassák el!

Csiki Attila írása a #moszkvater.com számára

Az ortodox karácsony tiszteletére feldíszített karácsonyfa Kazany központjában 2021. január 5-én #moszkvater
Az ortodox karácsony tiszteletére feldíszített karácsonyfa Kazany központjában 2021. január 5-én
Fotó:EUROPRESS/Alexey Nasyrov/Anadolu Agency

A karácsonyi ünnepkör Advent első vasárnapjától Vízkeresztig, illetve az azt követő vasárnapig tart. Ez valamennyi keresztény államban így van. Más kérdés, hogy az egyes országokban élő népek eltérő kulturális öröksége miatt nem egy időben, s nem feltétlen pontosan ugyanazzal a tartalommal megült ünnepek soráról van szó. Pontosabban fogalmazva, nem feltétlen ugyanazok az ünnepek, napok, szokások kapnak egyes országokban kiemelt jelentőséget. Ez nem elsősorban a reformációt követően a XVI. századtól, vagy a polgárosodás elmúlt évszázadaiban alakult így egymásra épülő hatások eredőjeként, hanem már a nagy egyházszakadást megelőzően.

„Sőt korábban, a IV. századtól fejlődött a gallikán liturgia alapján. Akkor jelölte ki I. Gyula december 25-ét Jézus születésének napjaként”

Egyes országokban a Szenteste szinte fontosabb ünnep a családoknál, mint maga a Karácsony. Különösen azokban, ahol a hívők száma a társadalomban alacsonyabb. A hitéleti eseményekben ezek a hangsúlyeltolódások nem érzékelhetők, a liturgia az egyes vallásokban – függetlenül attól, hogy épp melyik országban élő hívekről van szó -, nagyjából ugyanazok. Jézus születésének ünnepe, mint a Húsvét után a második legfontosabb ünnep a keresztény egyház életében. Kiemelt jelentőségű a világ minden pontján, ahol keresztények élnek. Eltérőek viszont a néprajzi, családi szokások.

Van persze különbség az ortodox keleti kereszténység a római katolikusok szertartása között, ezek azonban elsősorban formai eltérések.  A pravoszláv egyházak kultusza ugyanis igen gazdag. Külső formáinak aprólékos megtartására igen nagy hangsúlyt fektetnek, szeretik megélni, hogy maguk is hangsúlyozottan részt vesznek a szertartásban.

„A közös élmény megélése hangsúlyosabb a hívők számára, mint a prédikáció, ami a római katolikusoknál, különösen pedig a reformált egyházakban oly fontos”

 „…a keleti kultusz elsősorban nem a lelki-erkölcsi  épülést szolgálja, mint a protestáns, nem is az istennek a pap, mint közvetítő által bemutatott tiszteletadással kifejezett szakrális cselekmény, amelynél a nézők hiányozhatnak, hanem az isten érzékelhető ábrázolása, szent dráma.” (Hermann Mulert: Konfessionskunde/ Hitvallástan 1927.)

Elvetik a szeplőtelen fogantatást, valamint a kovásztalan kenyér használatát az oltáriszentség magukhoz vételénél. Ezen felül a kenyeret (=kovászos kenyér) darabokban a borba teszik (ellentétben a római katolikusokkal, ahol a pap a hívő szájába helyezi a Krisztus testét szimbolizáló kovásztalan kenyeret), s ezután kanállal nyújtják át a hívőnek, hogy e misztérium révén a kegyes hívő tudatára ébredjen a Krisztussal való azonosságának. Maga a mise természetesen tovább is tart, mert hosszabb az egész liturgia. (Most csak a Karácsonyt érintő különbségeket emeltem ki.)

„A kereskedelemnek, eme „új vallásnak” köszönhetően a XX. századtól szintúgy érzékelhető egy újabb népszokás, mégpedig az akciós leértékelések, karácsonyi ajándékok bevásárlásának össznépi hajszája”

Amerikából szövődött be az új bálvány, a hálaadást követő első pénteki napként, a karácsonyi bevásárlási szezon kezdeteként. Igaz kellett neki négy évtized, mire általánosan elfogadottá vált (az 1960-as évektől 2010-ig durván), elfeledtetve az utókorral, hogy mi is az eredeti cél. A fogyasztók felhívása vásárlásra, további vásárlásra, s megint csak vásárlásra.

Attól fekete, mert a fekete, meg a péntek, az mindig babona, arra fogékony a nép, a rituálékra oly fogékony hívek ’veszik’, s nem átall kereskedelmi fogásként a nagy gazdasági válságok, tőzsdei krachok ár- és értékvesztésére utalóan fogalmat alkotni, ami lassan immár az övé, a vásárlás istenéé, az Új Baál istené. „Minden-Pénzeknek trónján.” Csúcsforgalom, persze, meg nincs parkolóhely, értem, hagyjuk már, mutatom, hogy hány (legalább 12) olyan történés, esemény volt, amelyet fekete pénteknek nevezett el az utókor. Persze mi ez a posztmodern fejlemény a népszokások sokszínűségéhez mérve. Csak utalni kívántam arra, hogy miből, s hogyan hagyományozódnak a népszokások, s szereznek maguknak helyet egy ünnepkörben.

„Végül is a Saturnalia pogány ünnepének több évezreden történő átformálásával a keresztény kultúrában Jézus születésének napja ugyanúgy a fény, az Élet ünnepe maradt”

Kérdés, hogy mikor? Hát nem ugyanakkor. Ugyanis (Szovjet-)Oroszország, mint állam 1918. január 31-én tért át a Gergely-naptárra, azaz az európai országok javarészében használt időszámításra. Mégpedig úgy, hogy másnap 1918. február 14-e következett. Közben az ortodox egyház e téren is máig ragaszkodik a hagyományokhoz, és nem igazította ki a naptárat. Így esik azóta a pravoszláv egyházi naptár december 25-éje minden évben január 7-re. S így van az, hogy a karácsonyi ünnepkör egyes jeles ünnepei az alábbi időpontokban vannak a két időszámítás szerint:

Gergely-naptár szerint (=nálunk) Juliánus-naptár szerinti ünnepnapok (= pravoszláv egyház időszámítása) milyen napra esnek a Gergely-naptárban
Borbála napja/ Варварин день december 4. december 17.
Szent Miklós napja december 6. december 19.
Luca napja december 13. december 26.
Ádám-Éva napja, illetve Karácsony előestéje, azaz Szenteste december 24. január 6.
Karácsony napja december 25. január 7.
Karácsony másnapja, István napja december 26.
aprószentek napja december 28. január 10.
Vízkereszt január 6. január 19.

Advent idején, majd Karácsony és Újév, de Vízkereszt ünnepét is értve annyiféle népszokás él, és a naptárban annyi szenthez köthető ünnep található, melyeket hol hangsúlyosabban, hol kevésbé hangsúlyosan ülünk meg, hogy ezek között azok száma, amelynek tartalmát az átlag olvasó fel tudja idézni (köztük jómagam is), elenyésző.

„Maga Karácsony ünnepe is van ahol 1 napos munkaszünetet, van ahol 2 napos munkaszünetet, s van ahol többet jelent”

Az alábbi térkép szépen jeleníti meg színekkel ezt az eltérést. Oroszországban csak 1 nap pihenéssel jár a Karácsony. Spanyolországban, s Franciaországban sincs „Karácsony másnapja”, a spanyoloknál – s szinte a teljes kultúrkörben – ugyan családjáró családi ünnep, de ott az ajándékozás Vízkeresztkor van, mint ahogy az ’olaszoknál’ is. Előbbieknél a ’Háromkirályoknak’, utóbbiaknál egy boszorkánynak köszönhetően. Az Egyesült Királyságban sem az egyházi liturgia miatt 2 napos, hanem azért, hogy a Boxing day (december 26.) nem egyházi, hanem kultúrköri hagyományának eleget tudjanak tenni.

Karácsonyi térkép #moszkvater
Forrás:Wikimédia

„Január 6. estéje Oroszországban a Szenteste, mely még böjti időszak. Csak másnap, január 7-én lehet a 40 napos böjt után először húsételt fogyasztani”

A népi hagyomány szerint ilyenkor a 12 apostolra emlékezve 12 féle étel kerül az asztalra. Könnyű ételek ezek. Apró tálakban, hogy mindegyikből falatozva a bőséget, egyúttal a mértékletességet fejezzék ki. Természetesen, ahogy mindenhol a világban ’egyes helyeken’ a pravoszlávok között is ’néphagyomány’ a zsíros, gazdag ételek fogyasztása a böjt leteltével, de aki Karácsonykor ilyet eszik, az javarészt a keresztény hagyományok böjtjét sem tartja fegyelmezetten. Már csak ilyen  az emberi természet.

Néhányat megnevezve az asztalra kerülő hagyományos ételekből:

S hogy mennyire eltérőek még az egymáshoz közeli kultúrájú népek szokásai is, jól mutatja, hogy a szerbek Szent Borbála napjára készítik el. Mi meg esszük még a karácsonyi bejglit Szilveszterkor is. S hogy hányféle változata van, jól mutatja ez a képes teríték.

Végezetül említsük még meg, hogy az orosz kultúrkörbe nagyjából a magyarokéval egyidőben került a keresztény hitvilág, s mindaz a keresztény kultúra, ami írásbeliségével meghatározta az orosz kultúra további fejlődését. Ők Bizáncot választották, mi Rómát. Mindketten a magunk geopolitikai érdekeit követve. I. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem rendelte el Jézus születésének az ünnepét. A pravoszláv egyház továbbra is következetesen a Julián-naptárat használja, s ezért ünneplik máig január 7-én a Karácsonyt.

MEGOSZTÁS