Az oroszok többsége is a békére vágyik

Biztató megállapításokra jutott – a Covid válság idején rosszabb volt, a jövő év pedig jobb lesz ­- a 2025-ös évet értékelő felmérésének következtetéseiben a VCIOM orosz állami közvélemény-kutató intézet. Az oroszok 64 százaléka nagyon nehéznek ítéli meg a 2025-ös évet, ugyanakkor a magas, de nem növekvő nehézségek közepette a stabilizációra utaló jelek mutatkoznak. Ami a leginkább stabil, az Vlagyimir Putyin bizalmi indexe, hiszen az most is 80 százalék körüli. A várakozások kimondottan optimisták, hiszen a megkérdezettek 60 százaléka úgy véli, hogy a következő év jó lesz az ország számára, 68 százalék pedig jó dolgokat vár magától és a családjától. A boldogság index görbéje a tavalyi visszaesésből felfelé ível. Kérdés azonban, hogy maga a szorongás oldódik, relatíve csökken, avagy az emberek csak alkalmazkodnak az állandó turbulenciához. Ilja Grascsenkov politológus azonban nem ilyen optimista, és úgy látja, hogy az oroszoknak kevés okuk van az ünneplésre, hiszen ahogy az egész világot, Oroszországot is az elbizonytalanodás, a jövőkép elhomályosulása jellemezte. A kérdés most globális és orosz szinten is az, hogy milyen gyorsan találja meg a világ az elveszített koordinátákat.

„Az azonban kimondható, hogy az orosz államnak szerencséje van a polgáraival. A társadalom néha már-már a józan ésszel ellentétesen figyelemre méltó társadalmi-pszichológiai ellenálló képességet mutat, ami egyértelműen azzal magyarázható, hogy megtanult állandó válsághelyzetben élni. Az az alkalmazkodóképesség azonban kockázatokkal is jár, mivel a politikai rendszer összetévesztheti azt az elfogadással vagy a hosszú távú stabilitással. A valóságban ez egy törékeny egyensúly, amelyet 2026-ban tesz majd próbára a háború vége vagy annak elmaradása, a gazdasági realitások és a <normális élet> iránti növekvő igény, amelyek ütközhetnek az állami prioritásokkal”
Fotó:EUROPRESS/Alexander NEMENOV/AFP

A politikai hangulatot a háború és a béke között lévő várakozás határozza meg. A „normális élet” iránti igény növekszik, miközben a korlátozások iránti tolerancia csökken. Ezzel a háttérrel az országon belül zajlik a tulajdonviszonyok átrendeződése, a vagyon államosítása (lásd Domogyedovo) és az elit megújulása, amelyet jeleznek Igor Krasznov főügyészi kinevezése vagy a háborúban részt vevőkre alapított Hősök Kora program államigazgatásba kerülő első végzősei. A gazdaságban a „lehűlést” továbbra is „puha landolásként” emlegetik, a GDP növekedése 1 százalékra esett vissza. A rubel erősödött, ám ez károsan hat a költségvetésre és a vállalkozásokra, a fogyasztói kereslet csökken, és a bérek növekedése lelassult. A válság szembetűnő a polgári autópiacon és a robotika terén annak ellenére sincs áttörés, hogy közben látványosan felfutott a drónok fejlesztése és gyártása. Érdekesen alakulnak a demográfiai mutatók is. A születési ráta csökken, ugyanakkor a nagycsaládosok köre bővül, és a migráció is irányítottá, így kezelhetővé válik.

„A 2026-os előrejelzések kimondottan optimisták, a remény és a kockázat között ingadoznak. Szembetűnő ugyanakkor, hogy a szociológia a 2026 őszén esedékes parlamenti választások előtt nem a hangulatokat, hanem inkább a társadalmilag elfogadott válaszokat ragadja meg, amelyekben az emberek természetes módon a legjobbat remélik, mert az alternatíva pszichológiailag elviselhetetlen”

A gazdaságban várhatóan csökken az infláció és az alapkamat, de a fogyasztói piac továbbra is a pangás állapotában marad. A munkaerőpiaci egyensúlyhiány a várakozások szerint enyhülni kezd. És bevezetik a digitális rubelt is. Egyre több szó esik a digitális szuverenitás megerősítéséről, a Max és a Telegram üzenetküldő alkalmazások duopóliumáról, valamint a mesterséges intelligencia által támogatott tartalmak kötelező címkézéséről.

Egyes trendeket a szociológusok jól kivehetően feltétel nélküli áldásként mutatnak be – például a gazdaság „puha landolását” vagy az „irányított migrációt” –, ám a valóságban ezek a stagnálás és a munkaerő kényszerű lecserélődésének a tünetei. A „kékgalléros munkahelyek reneszánsza” talán kevésbé tudatos választás, mint inkább a szűkülő lehetőségekre és az állami követelésekre adott reakció.

„Az azonban kimondható, hogy az orosz államnak szerencséje van a polgáraival. A társadalom néha már-már a józan ésszel ellentétesen figyelemre méltó társadalmi-pszichológiai ellenálló képességet mutat, ami egyértelműen azzal magyarázható, hogy megtanult állandó válsághelyzetben élni. Az az alkalmazkodóképesség azonban kockázatokkal is jár, mivel a politikai rendszer összetévesztheti azt az elfogadással vagy a hosszú távú stabilitással. A valóságban ez egy törékeny egyensúly, amelyet 2026-ban tesz majd próbára a háború vége vagy annak elmaradása, a gazdasági realitások és a <normális élet> iránti növekvő igény, amelyek ütközhetnek az állami prioritásokkal”

A 2025-ös évet az elbizonytalanodás jellemezte, így ez az időszak a felhalmozódó válságok, az elvárások és az újraindítás egyértelmű szükségességének időszakává vált. Globálisan a világ a turbulencia állapotába zuhant, ahol a döntések egyre inkább impulzív módon születnek, és hiányzik a hosszú távú stratégia. Ez lehetetlenné teszi a hosszú távú előrejelzések készítését. Trump és az európai politikusok folyamatosan változtatják a nézeteiket, más és más ígéreteket tesznek. Az átlagembereknek ebben a helyzetben nincs olyan biztos alapja, amelyre építve meg tudja szervezni az életét. Ilyen értelemben 2025 fordulóponttá vált. Az emberek felismerték, hogy a világ jelentős változásokon megy keresztül, robotika, mesterséges intelligencia és így tovább. De hogy mi fog történni ezután, az ismeretlen.

„Most az elveszett koordináták korszaka van, és világszerte egyre nagyobb az igény a megtalálásukra. A 2026-os év talán már az az év lesz, amikor megkezdődik a káoszból a rendbe való átmenet”

Oroszországban hasonló a helyzet, az ország megváltozott, de megőrizte lényegét. A gyors béke nem valósult meg, de a tárgyalások elérték a magánélet szintjét, és közeledik a befejezésük. A tartalékok csökkenése közben oda vezetett, hogy az állam a magasabb adók és vámok révén egyre jobban belenyúl a polgárok zsebébe. Ez a gazdasági nyomás fokozta a politizálást. Közben a Dolina-ügy egy rendszerszintű probléma szimbólumává vált, táplálta a közvéleménynek az igazságosságra és törvény előtti egyenlőségre vonatkozó igényét.

„Oroszországot egyre inkább áthatja a béke iránti várakozás, amely 2026-ban talán már eljön. Ezzel kapcsolatosan kiemelten fontos kérdés, hogyan fognak élni a frontról visszatérő emberek, miként fognak alkalmazkodni, és hogyan fognak visszatérni a munkába?”

A várakozásokat nézve két trend bontakozik ki. Az aggódó konzervatív, amely arra alapul, hogy a gazdasági helyzet romlani fog, és a szegények támogatást fognak követelni. Ez a baloldali, paternalista erők malmára hajtja a vizet, így a kommunisták, a Liberális Demokrata Párt, sőt a Nyugdíjasok Pártja is növelheti jelenlétét a dumában, azonban az Egységes Oroszország, mint kormánypárt marad a nép fő támasza. A progresszív trend a háború végével, a szankciók feloldásával, potenciális békével számol, és ez esetben felmerül majd az igény az enyhülésre és egyes tilalmak feloldására. Előfordulhat, hogy a betiltott közösségi hálózatokat visszaállítják, a legbosszantóbb törvényjavaslatokat pedig visszavonják. A követelés a militarizációról a békés élet, a béke és a jólét normalizálására fog áttevődni. Moszkva polgármestere, Szergej Szobjanyin például már ezt a trendet képviseli. Korábban állít karácsonyfákat, újévi hangulatot teremt, és normalizálja a környezetet.

„A közvélemény elvárásai, reményei és a kormányzás logikája közötti szakadék a 2026-os év fő kockázata”

Erről a számok mögé nézve már Ilja Grascsenkov politológus beszél, aki felhívja a figyelmet arra, hogy még ha sikerül is lezárni a háború intenzív szakaszát, attól a gazdaság komoly kihívásokkal néz szembe, és mint a „Dolina-ügy” is mutatta, magas az orosz társadalomban az igazság iránti igény, és ezek a tényezők hatással lehetnek a választásokra is. Az emberek ugyanis pozitív változásokra számítanak egy olyan időszakban, amikor az állam ezzel szemben az interneten, az oktatásban, a kulturális szférában a kontroll szigorítására készül.

„Ilja Grascsenkov szerint az oroszoknak kevés okuk van az ünneplésre”

Ezt meglátása alapján alátámasztja a növekvő szorongással, a kormányzati intézményekbe vetett bizalom csökkenésével, a politizálás iránti növekvő igény éledésével, a szertefoszló remények érzésével és a homályos jövőképpel leírható trend is. A politológus 2026-ban az őszi választások után teljes vagy részleges kormányátalakításra, az elit felerősödő rotációjára, előtte pedig a politikai tájkép újabb megtisztulására számít.

„A legfontosabbnak ezekkel a rotációkkal, és általában a közelgő választásokkal kapcsolatban azt tartja, hogy bizonyos értelemben egy új szezon kezdete ez a 2030-as elnökválasztás előtt. Bár jelenleg az a konzervatív forgatókönyv uralkodik, hogy Putyin újabb ciklusra indul, nem zárható ki annak lehetősége sem, hogy ismét felbukkan egy utód”

A „különleges katonai művelet” alakulásától függően a politológus két lehetséges forgatókönyvet vázol. Ha a konfliktus csak átmenetileg oldódik meg, akkor konzervatív-hazafias megközelítésre lesz szükség. Ha tartós tűzszünet jön létre, amely legalább a szankciók részleges feloldásához vezet, akkor a kormánynak némi megbékélést kell mutatnia a Nyugattal, vagy legalább az Egyesült Államokkal szemben. Lehetséges ugyanakkor, hogy egy e két szélsőség közötti köztes megközelítés fog érvényesülni. Emellett Grascsenkov felhívja a figyelmet arra is, amennyiben a társadalmi-gazdasági helyzet tovább romlik, és a választások során olyan szereplők ébrednek fel, akik ezt ki akarják használni, és megpróbálják felborítani a helyzetet, akkor az oroszoknak 2026-ban fel kell készülniük a csavarok még nagyobb meghúzására.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com