//Az orosz hon kulturális zászlóshajója
A Hattyúk tava balettelőadása az Alekszandrinszkij színházban 2008-ban #moszkvater

Az orosz hon kulturális zászlóshajója

MEGOSZTÁS

Európa legnagyobb, legrégebbi nemzeti színházai – a párizsi Comedie Francaise, a bécsi Burgtheater, a londoni Drury Lane, a berlini Deutsches Theatre – között az Alekszandrinszkij Színház tiszteletbeli helyet foglal el, és az Orosz Nemzeti Színház szimbólumaként szolgál. A színház egyedi díszletek, jelmezek, bútorok, színházi kellékek, fegyverek és a leggazdagabb múzeumi alapok gyűjteményével rendelkezik, amelyek Oroszországban és külföldön is kiállíthatók a legrangosabb kiállítóterekben.

A Hattyúk tava balettelőadása az Alekszandrinszkij színházban 2008-ban #moszkvater
A Hattyúk tava balettelőadása az Alekszandrinszkij színházban 2008-ban
Fotó:Wikimedia

Az Alekszandrinszkij Színház Oroszország első állandó nyilvános színháza, amelyet 1756. szeptember 10-én alapítottak, és az eredeti neve „orosz színház tragédiák és komédiák előadásaihoz” volt. A társulat élére az orosz színház atyját, Fjodor Volkovot nevezték ki, akinek a halálát követően 1763-tól a legidősebb orosz színész, Ivan Afanaszjevics Dmitrevszkij lett a társulat vezetője. Igen ám, de ennek a színháznak nem volt állandó helye, ahhoz csak hat évtizeddel később jutott.

„A szentpétervári Alekszandrinszkij Színház épülete az Osztrovszkij téren 1832-ben készült el Karl Rossi tervei alapján”

A végleges tervekre 1828. április 5-én bólintottak rá, ugyanebben az évben megkezdődött a színház épületének építése. Négy évvel később, szeptember 12-én adták át, melyet I. Miklós cár felesége, Alekszandra Fjodorovna  tiszteletére neveztek el. A világ csodájára járt a színháznak, amelyben 1841-ben 1700 nézőt tudott fogadni, az öt szintjén 107 páholy volt megtalálható – 10 a földszinten, 26 az első, 28 a második, 27 a harmadik, 16 pedig a negyedik emeleten -, de az ötödik szinten is 390 embert tudott helyet foglalni. Két és fél évszázadon keresztül az Orosz Állami Drámai Színház az orosz államiság attribútumaként szolgált.

„Alapítása napjától 1917-ig ez volt a fő cári színház, amelynek sorsáról az orosz uralkodók gondoskodtak”

„A színház belső terei gyakorlatilag megőrizték az eredeti díszítést” #moszkvater
„A színház belső terei gyakorlatilag megőrizték az eredeti díszítést”
Fotó:Wikipédia

Maga az épület tényleg a kultúra méltó háza, maga a csoda volt. A színház főhomlokzatát a Nyevszkij sugárút felől mély, több oszlopos loggia díszíti, míg az épület oldalhomlokzata nyolc oszloppal van díszítve. Az épületet körbe olyan fríz szegélyezi, mely antik színházi maszkokkal és babérágak füzéreivel van díszítve, míg az elülső homlokzatok fülkéiben a múzsák szobrai láthatóak. A szobrászati munkákat a korszak egyik kiemelkedő szobrászművésze, Vaszilij Demut Malinovszkij készítette.

„A színház belső terei gyakorlatilag megőrizték az eredeti díszítést”

Kezdetben kék kárpitot használtak, amit aztán 1849-ben bíborvörösre cserélték. Miután a színházat, amelyben olajlámpák segítségével világítottak, belülről füstölték, így az idő múlásával a teljes falat és mennyezetet újrafestették. A nézőtér díszítését gyönyörű freskók egészítették ki, amelyek Olimposzt, valamint Parnasszust ábrázolták, amit a XX. században aztán lecseréltek.

A tető 27 vasíves rácson nyugszik, öntöttvas részletekkel, 29,8 m-es fesztávolsággal. A belső hosszanti falak a padlás padlóját és a nézőtér feletti álmennyezetet hordozó 18 alsó íves rácsos tartók. A páholyok rétegeit öntöttvas konzolok erősítették. A színpad feletti átfedés egy háromszög alakú, 10,76 m-es fesztávú rácsos rendszer volt, amely öntöttvas konzolokra és támaszokra támaszkodott.

„A XIX. században az Alekszandrinszkij a főváros színházi életének zászlóshajója volt. E színház falai között született meg az orosz színházi kultúra története, fokozatosan kialakítva saját, eredeti iskoláját”

A század első felében, az 1812-es honvédő háborúban elért győzelem után a könnyű műfajok – például a vígjáték – voltak népszerűbbek, mint Zagoskin vagy Hmelnickij művei, és olyan színészek játszották a főszerepet, mint M. I. Valberkova és I. I. Sosnyickij. Majd majdnem a 1900-as évek forradalmaiig jött a vaudeville virágkora, amely időszakban a korszak legnagyobb színészei léptek az Alekszandrinszkij színpadára.

„A szentpétervári Alekszandrinszkij Színház épülete az Osztrovszkij téren 1832-ben készült el Karl Rossi tervei alapján” #moszkvater
„A szentpétervári Alekszandrinszkij Színház épülete az Osztrovszkij téren 1832-ben készült el Karl Rossi tervei alapján”
Fotó:Wikipédia

Aztán jött néhány vérzivataros évtized, amikor nevet váltott a színház – volt Puskin vagy Állami Dráma, vagy Vörös Fáklya Színház –, mígnem a kilencvenes években hivatalosan visszakapta az Alekszandrinszkij nevet. 2005 és 2006 volt a nagy rekonstrukció két esztendeje, amelynek eredményeként egyrészt újjáépítették az épület történelmi belsejét, ugyanakkor a modernizáció sem kerülte el a színpadi technikákat tekintve.

„Az új Alekszandrinszkij ünnepélyes megnyitójára 2006. augusztus 30-án került sor, Oroszország legrégebbi állami dráma színházának 250. évfordulója alkalmából. Szentpétervár metropolitája, Vlagyimir Ladoga szentelte fel a színházat, majd megáldotta a vezetőket, színészeket és egyéb dolgozókat”

2012 novemberében ünnepélyesen keretek között emlékeztek meg az Alekszandrinszkij Színház épületének 180. évfordulójáról, majd nem egészen fél év múlva, 2013. május 15-én nyitották meg a színház Új színpadát, amely a legfejlettebb világítási, hang-, video- és média berendezésekkel szereltek fel. Az új színpad nemcsak az ország legrégebbi drámaszínházának modern színtere lett, ahol szezononként 4-5 bemutatóra, és több mint 120 előadást kerül sor, hanem három év alatt Szentpétervár egyik fő kulturális és oktatási multidiszciplináris központjaként szerzett hírnevet.

Ahogy az elején írtuk, Európa legnagyobb, legrégebbi nemzeti színházai – a párizsi Comedie Francaise, a bécsi Burgtheater, a londoni Drury Lane, a berlini Deutsches Theatre – között az Alekszandrinszkij Színház is méltán kap helyet, és az Orosz Nemzeti Színház szimbólumaként szolgál. Az idők végezetéig.

MEGOSZTÁS