Kezdőlap » Publicisztika » Az irányított káosz
Iráni tüntetők Donald Trump amerikai elnököt ábrázoló képet égetnek Teheránban 2017. december 11-én #moszkvater

Az irányított káosz

Ellenlábasai rossz szemmel nézik Oroszország térnyerését a Közel-Keleten

Iráni tüntetők Donald Trump amerikai elnököt ábrázoló képet égetnek Teheránban 2017. december 11-én #moszkvater
Iráni tüntetők Donald Trump amerikai elnököt
ábrázoló képet égetnek Teheránban 2017. december 11-én
Fotó:EUROPRESS/AFP/ATTA KENARE

Furcsán kavarognak a dolgok a jó ideje mindig fordulatokban bővelkedő Közel-Keleten. Amikor Vlagyimir Putyin már Szíria újjáépítésbe próbálná bevonni Berlint, Párizst és Ankarát, akkor Washington és meghosszabbított keze ismét előveszi a vegyifegyver alkalmazásának vádját Aszad ellen. Moszkva persze már előre figyelmeztetett a készülő provokációra, de innentől majdhogynem mindegy is, hogy bekövetkezik a támadás vagy nem, a helyzet elbizonytalanodik. Megint nem a kibontakozás, a rendezés kerül előtérbe.

A nyugati fősodor médiában gonosznak kikiáltott Oroszország, ha nem is angyalként megjelenve, de mégiscsak a háborúkba süppedt régió stabilizálójaként, míg a demokratikus és haladó értékek hordozójaként aposztrofált Egyesült Államok a káosz és a bizonytalanság elmélyítőjeként írja be magát a napi hírekbe. Jó két évvel azután, hogy az orosz haderő felvonult Szíriában, a bombázók hathatós fellépésének következtében az Iszlám Állam ellenállását sikerült megtörni. Mindez már csak azért is figyelemre méltó, mert előtte évekig sikertelenül próbálkozott a terroristák legyőzésével az Egyesült Államok vezette nyugati koalíció.

„Moszkva belépése a háborúba és az orosz diplomácia hatékony lépései azonban véget vetettek a kettős játéknak”

Basár al-Aszaddal szemben nem lehetett már sokáig támogatni az igazi gonosz erőit, s a koordinált fellépés már eredményt hozott. Persze, nem mellesleg egy időre legalábbis fellélegezhet a korántsem tiszta kezű szíriai elnök is, de erre mondják, hogy valamit valamiért. Sokaknak nem tetszhet az sem, hogy az Aszad megmentése mellett az iszlám szélsőségesek elleni háborújának határaitól távoli megvívását szem előtt tartó Moszkva e beavatkozással visszatért a Közel-Keletre. Nemcsak visszatért, de valós erején felül teljesítve hátrébb szorította a térségben az Egyesült Államokat, s egy Iránnal és Törökországgal kiegészülő hármas élén osztja a lapot.

A történteket azonban Donald Trump ámokfutása értékeli fel igazán. Éppen az amerikai elnök felelőtlen lépéseinek fényében válik Putyin az orosz érdekek védelmezőjén és érvényesítőjén túl valóban béketeremtővé. Trump kizárólag Amerika érdekeit nézi, nem törődve azzal sem, ha azok destabilizálják a térséget. Azzal például, hogy Jeruzsálemet, s még csak nem is Nyugat-Jeruzsálemet elismerte Izrael fővárosának, Trump gond nélkül alágyújtott a Közel-Kelet feliratú lőporos hordónak. Majd tavaly áprilisban Aszad csapatainak megbombázásakor. Persze,Trump nagyon is átgondoltan és az amerikai érdekek szempontjából észszerűen cselekedett? Így messze nem csupán a választóinak derékhadát adó evangéliumi keresztényeknek és a zsidó lobbinak akart a kedvében járni, hanem a térségben visszaszorult amerikai befolyás helyrebillentése felé tett lépést.

„Sutba dobva egy nagy közel-keleti rendezés irányába tett erőfeszítéseit, visszatér elődei stratégiájához, a távolból a folyamatokat alakító Washingtont erősítő, míg a régió hatalmait csak gyengítő, irányított káosz megteremtésének elképzeléséhez”

S ha a térség elbizonytalanodik, az épp elegendő ahhoz, hogy a most lapot osztókat megizzassza. Egy ilyen helyzet persze abban is megakadályozza a közel-keleti saga legújabb fejezetének nyerteseit, hogy begyűjtsék e győzelem gazdasági, katonai gyümölcseit. Ehelyett további erőfeszítéseket kell tenni, s nem utolsósorban pénzt kell áldozni a status quo és a viszonylagos stabilitás fenntartására. Arról nem is beszélve, hogy az újjáépítés megkezdése kitolódik, de ez Washingtont nem érdekli, mert ebben nem akar részt venni.

Két út, amelynek a végén egyaránt a hatalmi érdekek érvényesítése áll. De hogyan, az nem mindegy.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.