Az európai civilizáció pusztulását vízionálja Trump

Az „Amerika az első” elvre alapul a Fehér Ház frissített, a Donald Trump második elnöki ciklusának a prioritásait megfogalmazó nemzetbiztonsági stratégiája, amely hosszú évtizedek után újrapozícionálja Amerika helyét és szerepét az átalakuló, multipolárissá váló világban. Az amerikai külpolitika a korábbiaknál realisztikusabb alapokon nyugszik, ám az erőt az elrettentés legjobb eszközének tekinti, a be nem avatkozás elvét pedig nem tartja teljesen betarthatónak. A következő évek amerikai katonai stratégiáját a nyers realizmus határozza meg. A stratégiai dokumentum szűkíti és újragondolja az Egyesült Államok érdekeit. A hangsúly a nemzetek elsőbbségére helyeződik a transznacionális szervezetekkel szemben, a hatalmi egyensúly megőrzésére az optimális tehermegosztás révén, valamint az Egyesült Államok reindusztrializációjára, amelyet a kritikus ellátási láncok biztosítása fog elősegíteni. Trump elnök befolyási övezetekben gondolkodik, így Washington e gondolkodás jegyében elsősorban a nyugati féltekére összpontosít, Kínát kihívásként, ugyanakkor a gazdasági együttműködés lehetőségének forrásaként kezeli, Oroszországról a korábbiaknál óvatosabban fogalmaz, Európa kapcsán pedig kiemeli, hogy a gazdasági hanyatlás mellett civilizációs pusztulás veszélye is fenyegeti. A partnerség, az egyensúly és a nemzetállamokhoz visszatérés hangsúlyos emlegetésével az új amerikai nemzetbiztonsági stratégia történelmi paradigmaváltást jelent.

„Trump alapvetően befolyási övezetekben gondolkodik”
Fotó:EUROPRESS/ANDREW CABALLERO-REYNOLDS/AFP

Nagyobb felhajtás nélkül, mondhatni, szép csendben hozta nyilvánosságra a Fehér Ház azt a 33 oldalas dokumentumot, amely segít megérteni Trump külpolitikai világképét. Az új nemzetbiztonsági stratégia betekintést nyújt abba, hogy Trump elnök hogyan látja a világot és az Egyesült Államok helyét benne. A dokumentum szerint az amerikai stratégia sok éven át „eltért” a helyes iránytól. Célja, hogy az amerikai stratégiai érdekeket a modern történelem során a korábbinál szűkebb keretek közé szorítsa.

„A szöveg feketén-fehéren megfogalmazza azt a drámai stratégiai váltást, amely az elmúlt évben villámgyorsan végbement. A dokumentum ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy véget ért az Amerika, mint a demokratikus, szabályokon alapuló rend bírája koncepciója”

„Az amerikai külpolitikai elit meggyőződött arról, hogy Amerika egész világ feletti állandó dominanciája a legjobb az országunk számára. Más országok ügyei azonban csak akkor érdekelnek minket, ha tevékenységük közvetlenül fenyegeti érdekeinket” – áll a dokumentumban. A frissített, Trump elképzeléseihez igazított nemzetbiztonsági stratégia Amerika védelmével összekapcsolva kiemelt figyelmet fordít a nyugati féltekére. „Az Egyesült Államoknak vezető szerepet kell betöltenie a nyugati féltekén biztonságunk és jólétünk feltételeként – ez a feltétel teszi lehetővé, hogy magabiztosan érvényesítsük magunkat, ahol és amikor szükséges a régióban” – áll a dokumentumban. Egyértelműen a még 1823-ban James Monroe elnök által megfogalmazott elvre alapoz, miszerint az Egyesült Államok nem tűri el a rosszindulatú külföldi beavatkozást saját féltekéjén.

„De ezt úgy is értelmezhetjük, hogy Trump alapvetően befolyási övezetekben gondolkodik”

„Az Egyesült Államok újra megerősíti és érvényesíti a Monroe-doktrínát, hogy helyreállítsa az amerikai fölényt a nyugati féltekén, és megvédje hazánkat és hozzáférésünket a régió kulcsfontosságú területeihez” – áll a dokumentumban. Ezzel összefüggésben figyeélemre méltó mondat az is, hogy az Egyesült Államok „megakadályozza, hogy a féltekén kívüli versenytársak erőket vagy más fenyegető képességeket helyezzenek el, illetve stratégiailag fontos eszközöket birtokoljanak vagy ellenőrizzék a nyugati féltekét.” Ennek jegyében az Egyesült Államok növelni kívánja katonai jelenlétét a nyugati féltekén a migráció, a kábítószer-kereskedelem és az ellenséges hatalmak térnyerésének megfékezése érdekében. Mint fogalmaz, a nyugati féltekén Amerikának „toborozási és terjeszkedési” politikát kell folytatnia, „helyreállítva az amerikai fölényt”.

„Ennek kapcsán burkolt utalást tesz arra is, hogy Kína hídfőállásokat igyekszik szerezni Amerika hátsó udvarában”

Kínával kapcsolatban a dokumentum összességében óvatos, de határozott megfogalmazásokat használ, és hangsúlyozza a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolat fenntartásának fontosságát. A dokumentum Ázsiát és az indiai-csendes-óceáni régiót stratégiai és gazdasági együttműködés lehetőségének forrásaként mutatja be. „Trump elnök szövetségeket épít és partnerségeket erősít az indiai-csendes-óceáni térségben, amelyek a biztonság és a prosperitás alapját fogják képezni a távoli jövőben is…” Kifejezetten Kínával kapcsolatban a dokumentum a két ország közötti kiegyensúlyozott gazdasági kapcsolatok és a „háború megelőzésére irányuló folyamatos elrettentés” révén elérhető „gazdasági vitalitás” célját vázolja fel. A visszatartó erő fenntartása – a dokumentum szerint – Kína feletti kiemelkedő katonai erő fenntartásával érhető el. A dokumentum így fogalmaz: „Ez a kombinált megközelítés pozitív körforgássá válhat, mivel az erős amerikai visszatartó erő teret nyit a fegyelmezettebb gazdasági fellépésnek, míg a fegyelmezettebb gazdasági fellépés több amerikai erőforrást eredményez, amelyekkel hosszú távon fenntartható a visszatartó erő.”

 „Az új doktrína főbb alapelvei között leszögezi, hogy a békét az erő által lehet a leghatékonyabban megőrizni, az erő ugyanis az elrettentés legjobb eszköze”

Megállapítja, hogy egy olyan ország számára, amelynek érdekei olyan számosak és sokszínűek, mint Amerikáé, a be nem avatkozás elvének szigorú betartása lehetetlen. A rugalmas realizmus híve, ennek jegyében Amerika jó kapcsolatokra és békés kereskedelmi kapcsolatokra törekszik a világ nemzeteivel anélkül, hogy olyan demokratikus vagy más társadalmi változásokat kényszerítenénk ki, amelyek lényegesen ellentmondanak hagyományaiknak és történelmüknek.

„A stratégia megállapítja, hogy a világ alapvető politikai egysége a nemzetállam, és az is marad. Az Egyesült Államok a saját érdekeit helyezi előtérbe más nemzetekkel való kapcsolataiban, és erre ösztönzi a többi nemzetet is”

A dokumentum hitet tesz amellett, hogy az Egyesült Államok feltétel nélkül megvédi szuverenitását, és az erőviszonyok egyensúlyára törekedve leszögezi, az Egyesült Államok nem engedheti meg, hogy bármely ország dominánssá váljon, és ezzel veszélyeztesse az amerikai érdekeket. Megállapítja, azt is, hogy Amerika jóléte és biztonsága a kompetencia fejlesztésétől és előmozdításától függ.

„A dokumentum jelentős teret szentel a nyugati identitás és a hagyományos értékek előmozdításának, beleértve az amerikai szellemi és kulturális egészség helyreállítását és megerősítését, és az erős, hagyományos családok fontosságát”

A trumpi értékrend mentén figyelmeztet arra, hogy Európát a gazdasági hanyatlás mellett civilizációs pusztulás veszélye is fenyegeti. A stratégiai koncepció nem hagyja szó nélkül, hogy mint fogalmaz, az európai hatóságok aktív konfliktusba kezdtek az Egyesült Államokkal, és számos uniós ország hatóságai demonstratívan megtagadják a demokratikus normák betartását. J.D. Vance müncheni beszédét felidézve Európa fő problémái közé sorolja az Európai Unió és más nemzetközi szervezetek olyan tevékenységeit, amelyek aláássák a politikai szabadságot és szuverenitást, a kontinenst átalakító és konfliktusokat kiváltó migrációs politikát, a szólásszabadság cenzúrázását, a politikai ellenzék elnyomását, a születési számok zuhanását, valamint a nemzeti identitás és önbizalom elvesztését.

„A dokumentum tehát különösen kritikus Európa, az Európai Unió, mint koncepció és az egyes európai nemzetek iránt. Az európai kormánypártok politikájáról szóló rész különösen éles, és nyomatékosan kitér arra is, hogyan fogja az adminisztráció támogatni a <hazafias európai pártokat>”

A dokumentumban ez áll: „Az amerikai diplomácia továbbra is ki kell álljon a valódi demokrácia, a véleménynyilvánítás szabadsága és az európai nemzetek egyedi jellegének és történelmének büszke ünneplése mellett. Amerika ösztönzi európai politikai szövetségeseit, hogy támogassák ezt a szellemi újjászületést, és a hazafias európai pártok növekvő befolyása valóban okot ad nagy optimizmusra.”

„Mint a dokumentum fogalmaz, a jelenlegi trendek mellett Európa húsz éven belül – vagy akár még hamarabb – felismerhetetlenné válhat, ha a jelenlegi trendek folytatódnak”

Emiatt – jegyzi meg – nem biztos, hogy egyes európai országok gazdasága és hadereje elég erős lesz ahhoz, hogy megbízható szövetségesei maradjanak az Egyesült Államoknak. Célként jelöli meg, hogy Amerika segítsen Európának korrigálni a jelenlegi pályáját. Ezt a megközelítést erősítik meg a legfrissebb hírek is, miszerint az amerikai és európai tisztviselők washingtoni egyeztetésein az Egyesült Államok azt kérte Európától, hogy 2027-re vegye át a NATO hagyományos védelmi feladatainak nagy részét. Washington információk szerint elégedetlen az európai védelmi fejlesztések ütemével, és jelezte, ha a határidőt Európa elmulasztja, egyes NATO-koordinációs mechanizmusokból is visszaléphetnek. A NATO kapcsán a dokumentum megjegyzi, hogy azt meg kell szabadítani az egyre bővülő szövetségként ábrázolt imázsától.

„Történelmi jelentőségű kijelentés ez, amely Oroszország biztonsági igényeinek és az ezt veszélyeztető jelenségek orosz kritikájának nyílt elismerése is”

Az európai régió stabilitásának a stratégia szerint a kulcstényezője az ukrán konfliktus lezárását, valamint Oroszországgal a normális kapcsolatok helyreállítása. Az Egyesült Államok kategórikusan ellenzi az orosz eszközök lefoglalását, és közvetlenül együttműködik az európai országokkal az Európai Bizottság döntéseinek ellensúlyozása érdekében. „Megállapítja, hogy az orosz-ukrán háború következtében Európa és Oroszország kapcsolatai súlyosan meggyengültek, és sok európai egzisztenciális fenyegetésnek tekinti Oroszországot. Kiemeli, hogy Európa és Oroszország kapcsolatának kezelése jelentős amerikai diplomáciai szerepvállalást igényel mind az eurázsiai kontinens stratégiai stabilitásának feltételeinek helyreállítása, mind az Oroszország és az európai államok közötti konfliktus kockázatának csökkentése érdekében” Az európai-orosz kapcsolatokról a dokumentum felveti a háború lehetőségét, de furcsa módon nem feltételezi, hogy egy ilyen konfliktusban Amerika is részt venne. „Az európai kapcsolatok kezelése Oroszországgal jelentős amerikai diplomáciai elkötelezettséget igényel, mind az eurázsiai kontinensen a stratégiai stabilitás feltételeinek helyreállítása, mind az Oroszország és az európai államok közötti konfliktus kockázatának enyhítése érdekében” – állapítja meg.

„A stratégia foglalkozik az ukrajnai konfliktus kezelésének kérdésével is, ennek kapcsán a korábbiakhoz képest kimondottan óvatosan viszonyul Oroszországhoz”

Kiemeli, hogy az Egyesült Államok legfontosabb érdeke az ukrajnai ellenségeskedés gyors megszüntetése az európai országok gazdaságának stabilizálása, a háború eszkalációjának vagy kiszélesedésének megakadályozása, az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok stratégiai stabilitásának helyreállítása. Emellett fontosnak tartja, hogy Ukrajna életképes államként fennmaradhasson. A dokumentum egyebek mellett így fogalmaz: „A Trump-adminisztráció ellentétben áll azokkal az európai tisztviselőkkel, akik irreális elvárásokat támasztanak a háborúval kapcsolatban, és akik instabil kisebbségi kormányokban ülnek, amelyek közül sokan a demokrácia alapelveit semmibe veszik, hogy elnyomják az ellenzéket.

„Az új nemzetbiztonsági stratégiának a fentieken kívül még bőven vannak érdekes megállapításai”

Így például kimondja, hogy bizonyos NATO tagok néhány évtizeden belül többségében nem európaiak lesznek”. Az új dokumentum rendkívül kritikus a tömeges migrációval szemben. Figyelmeztet arra, hogy az ellenőrizetlen migráció tönkreteszi a nemzetállamok koncepcióját, ami hatással lehet Amerika stratégiai szövetségeire és azokra az országokra, amelyeket megbízható szövetségesnek tart. A dokumentum különösen kritikus Európa, az Európai Unió, mint koncepció és az egyes európai nemzetek iránt. Amerika „eltávolodik” a Közel-Kelet „terheitől”, és mostantól „a nemzetközi befektetések forrásaként és célpontjaként” tekint a régióra. Afrikában az amerikai politika középpontjában a kereskedelemnek kell állnia, nem pedig „a liberális ideológia elterjesztésének”. Az Egyesült Államok tehát már nem tekinti a Közel-Keletet külpolitikai szempontból kulcsfontosságú régiónak, helyette az Indo-Csendes-óceáni Gazdasági Övezetet jelölte ki. Tajvan kérdésében leszögezi, az Egyesült Államok megakadályoz minden kísérletet a sziget körüli helyzet eszkalálására, függetlenül attól, hogy ki kezdeményezi azt. Emellett kimondja azt is, hogy az Egyesült Államok többé nem kereskedik stratégiai árukkal Kínával.

„A Biden-korszakhoz képest az új stratégia mindenképpen áttörést jelent. Trump minden különcsége ellenére vitathatatlanul ő az első amerikai elnök, aki felismerte az új valóságot, és felhagyott a <blokkos> gondolkodásmóddal”

Nincs többé „leselkedő vörös fenyegetés”, és az Egyesült Államok megingathatatlan vezető szerepe sem alapértelmezés. Elfogadja, hogy létezik egy globális piac, és Amerikának keményen kell dolgoznia azon, hogy megtartsa helyét a csúcson. Egyértelműen ezt segíti elő az új stratégiai gondolkodásmódban a politikai konfliktusok minimalizálása a kulcsfontosságú partnerekkel. Washington most úgy látja, a mindenkire – beleértve a névleges szövetségeseket is – kiterjesztett, vámokkal, szankciókkal és illetékekkel vívott a szituációs hadviselés hatékonyabb, mint az évtizedekig tartó geopolitikai összetűzések néhány fő ellenféllel.

„Ez a stratégia jelentősen eltér attól a dokumentumtól is, amelyet Trump elnök tett közzé első ciklusa alatt”

A 2017-es dokumentum a világot „elnyomó rezsimek” és „szabad társadalmak” közötti versengésként ábrázolta. Az új dokumentum a kereskedelem fontosságát helyezi az értékek ráerőltetése elé. „Jó kapcsolatokat és békés kereskedelmi kapcsolatokat kívánunk ápolni a világ országával, anélkül, hogy rájuk kényszerítenénk a hagyományaiktól és történelmüktől jelentősen eltérő demokratikus vagy egyéb társadalmi változásokat.”

„A nyugati progresszíveket újabb sokk-ként érte a stratégiai dukumentum”

A Financial Times szerint az Egyesült Államok elkezdhet eltávolodni a NATO-tól és hosszú távon közeledést kezdeményezhet Oroszországgal. Christopher Landau amerikai külügyminiszter-helyettes ezeket az aggályokat megerősítve kijelentette, az Egyesült Államok többé nem „tehet úgy, mintha partnere lenne” azokkal az uniós országoknak, amelyek az amerikai érdekekkel „teljesen ellentétes” politikát folytatnak. Példaként megemlítette a „cenzúrát” és a „klímafanatizmust”. Az ismert publicista Gideon Rachman szerint ez egy alig leplezett fenyegetésnek hangzik. Azt üzeni, hogy vonják vissza azokat az európai intézkedéseket, amelyek a Trump-adminisztrációnak nem tetszenek, különben az Egyesült Államok újragondolja a NATO-támogatását.

„A közzétett nemzetbiztonsági stratégia nyelvezete, Landau fenyegetéseivel kombinálva, az FT szerint egy harmadik, még radikálisabb értelmezést tesz lehetővé”

Ez nemcsak az egyes EU-politikákról szólhat, hanem magáról az Európai Unió létezéséről is, amelyet az amerikai érdekekkel ellenséges „globalista” projektként mutatnak be. Ha ezt a logikát a végéig követik, az Egyesült Államok elkezdhet eltávolodni a NATO-tól, szakítani a jelenlegi európai kormányokkal, és hosszú távú közeledés felé haladni Oroszországgal.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com