//Az esélytelenek nyugalmával…
A magyar válogatott a 2018-as Nemzetek Ligája Finnország elleni mérkőzése előtt a himnuszt hallgatja #moszkvater

Az esélytelenek nyugalmával…

MEGOSZTÁS

A Törökország elleni váratlan, ám annál örömtelibb idegenbeli sikerrel kezdte meg a Nemzetek Ligája sorozatban a mérkőzéseit a magyar labdarúgó válogatott. Most azonban ennél is nagyobb kihívás vár Szoboszlaiékra, hiszen az orosz „szbornaja” lesz a magyar csapat vendége, majd októberben jön a bolgárok elleni mérkőzés. Az esélyeket jól jelzi, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány szerint most nem az eredmény fontos, a „szbornaját” pedig 42 éve nem győzte le a magyar válogatott. Segíthet-e, hogy a magyar válogatott az esélytelenek nyugalmával várhatja a mérkőzést?

A magyar válogatott a 2018-as Nemzetek Ligája Finnország elleni mérkőzése előtt a himnuszt hallgatja #moszkvater
A magyar válogatott a 2018-as Nemzetek Ligája Finnország elleni mérkőzése előtt a himnuszt hallgatja
Fotó:EUROPRESS/ATTILA KISBENEDEK/AFP

Ha az orosz válogatott tavalyi teljesítményét nézzük, akkor azt látjuk, hogy 11 mérkőzésen 9 győzelem és két vereség a mérleg. Méghozzá úgy, hogy mindkét „zakót” a belgák mérték az orosz csapatra. Mellette oda-vissza megverték a skótokat és azt a Kazahsztánt, akiktől mi itthon is ki tudtunk kapni pár éve. Ezt a sorozatot folytatták a napokban Moszkvában a szerbek magabiztos, 3-1-es legyőzésével. A magyar válogatott legértékesebb játékosa Szoboszlai Dominik, akinek a transfermarkt szerint 25 millió euró az értéke. Szalai Ádám 1,3 milliót ér ugyanezen portál szerint, a többiek a párszázezres kategóriába tartoznak.

„Az orosz válogatottban a veterán, 36 éves Artyom Dzjuba a legolcsóbb a maga 300 ezer eurós árával, de a honosított brazil Mário Fernandes például 25 milliót kóstál”

De a magyar és az orosz csapat mérkőzésén nem a játékosok vételára lesz a döntő, hanem az, hogy mind gondolkodásban, mind gyorsaságban nagyságrendekkel vagyunk lemaradva az európai vagy akár a világ futballjához képest. Persze, mint minden meccs előtt, most is van optimizmus bőséggel… De láthattuk az EB-selejtezőkön, hogy mennyire „ütőképes” a magyar csapat. Most ráadásul a legutóbbihoz képest tizenegy helyen változott a keret. Rossi kapitány tartja magát az elveihez – teljesen jogosan -, hogy akinek nincs csapata, az nem kap meghívót a keretbe. Ezért maradt ki a csapatból a miniszterelnök kedvenc játékosa, az a Dzsudzsák Balázs, aki az utóbbi években nagyjából a magyar NB3-nak megfelelő arab ligában játszott, de idén ennek is vége lett. Valószínűleg arrafelé is rájöttek, Dzsudzsi nem fiatalodik, a mérkőzésenkénti futómennyisége még az európai középmezőny alját sem éri el, arról nem beszélve, hogy labdát utoljára a szertárban szerzett, ütközni pedig csak az autóival szokott, a futballpályán sosem.

„Tehát végeredményben akár a csapat hasznára is lehet, hogy kimaradt a mostani keretből”

De továbbra sem Dzsudzsák a magyar futball legnagyobb baja, ő csak a vetülete. Az óriási baj az, hogy a közpénzből milliárdokkal finanszírozott akadémiák tíz év alatt egyetlen olyan játékost sem tudtak kinevelni, akit felfedezett és megvásárolt volna valamelyik európai top bajnokság bármelyik csapata. De a nem top bajnokságok csapatai sem…

„Már írtam egyszer itt a portálon, hogy hiába felkészült edző Rossi mester, csodát ő sem tud tenni”

Lehet itt bárki szövetségi kapitány, szarból egyetlen edző sem tud ostort fonni, vagy ha mégis, csattogtatni nem fog tudni vele. Persze, a sikertelenség oka jó magyar szokás szerint a szövetségi kapitány lesz, pedig a leendő kudarcokhoz neki lesz a legkevesebb köze. Csak amíg ezt az MLSZ vezetése nem látja be, addig minden nemzetközi megmérettetésnek tényleg esélytelenül állhatunk neki.

„A hazai bajnokság színvonala alacsony, a játékosok nem tudják felvenni a nemzetközi mérkőzések ritmusát”

Az orosz bajnokság 2019-ben a hatodik helyet érte el az UEFA rangsorában, a magyar a harminchatodikat. Mögöttünk már csak a macedón, a finn, az ír és a bosnyák bajnokságok vannak. Az azért beszédes, hogy olyan országok megelőznek minket, mint Azerbajdzsán vagy Liechtenstein…

Ezektől függetlenül én továbbra is szurkolok a magyar csapatnak, és örültem a törökök elleni sikernek is, de azért előre összeszorul a gyomrom  már a kezdő sípszó előtt. Nagyon rossz érzés tudni, hogy sansztalanok vagyunk, bármennyire is mást akar elhitetni az emberekkel a sportsajtó.

MEGOSZTÁS

1963-ban születtem. Elvégeztem iskolákat, sportoltam, majd edzősködtem. Dolgoztam Ukrajnában, meg egy pár helyen, így valamennyire belelátok a szláv életbe. Szinte minden érdekel, kivéve a kibernetikát. Művészet, de inkább sport és kulinária párti vagyok. Politika alól sem vagyok felmentve, de azt meghagyom a nagyoknak. Nem ellenségem a humor, de a cinizmus, sőt a szarkazmus sem. Nem vagyok grafomán, de néha előbújik a kisördög és olyankor tollat, illetve klaviatúrát ragadok. Hogy érdemes-e, azt majd az olvasók eldöntik.