„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
A magyar válogatott a 2018-as Nemzetek Ligája Finnország elleni mérkőzése előtt a himnuszt hallgatja
Fotó:EUROPRESS/ATTILA KISBENEDEK/AFP
Ha az orosz válogatott tavalyi teljesítményét nézzük, akkor azt látjuk, hogy 11 mérkőzésen 9 győzelem és két vereség a mérleg. Méghozzá úgy, hogy mindkét „zakót” a belgák mérték az orosz csapatra. Mellette oda-vissza megverték a skótokat és azt a Kazahsztánt, akiktől mi itthon is ki tudtunk kapni pár éve. Ezt a sorozatot folytatták a napokban Moszkvában a szerbek magabiztos, 3-1-es legyőzésével. A magyar válogatott legértékesebb játékosa Szoboszlai Dominik, akinek a transfermarkt szerint 25 millió euró az értéke. Szalai Ádám 1,3 milliót ér ugyanezen portál szerint, a többiek a párszázezres kategóriába tartoznak.
„Az orosz válogatottban a veterán, 36 éves Artyom Dzjuba a legolcsóbb a maga 300 ezer eurós árával, de a honosított brazil Mário Fernandes például 25 milliót kóstál”
De a magyar és az orosz csapat mérkőzésén nem a játékosok vételára lesz a döntő, hanem az, hogy mind gondolkodásban, mind gyorsaságban nagyságrendekkel vagyunk lemaradva az európai vagy akár a világ futballjához képest. Persze, mint minden meccs előtt, most is van optimizmus bőséggel… De láthattuk az EB-selejtezőkön, hogy mennyire „ütőképes” a magyar csapat. Most ráadásul a legutóbbihoz képest tizenegy helyen változott a keret. Rossi kapitány tartja magát az elveihez – teljesen jogosan -, hogy akinek nincs csapata, az nem kap meghívót a keretbe. Ezért maradt ki a csapatból a miniszterelnök kedvenc játékosa, az a Dzsudzsák Balázs, aki az utóbbi években nagyjából a magyar NB3-nak megfelelő arab ligában játszott, de idén ennek is vége lett. Valószínűleg arrafelé is rájöttek, Dzsudzsi nem fiatalodik, a mérkőzésenkénti futómennyisége még az európai középmezőny alját sem éri el, arról nem beszélve, hogy labdát utoljára a szertárban szerzett, ütközni pedig csak az autóival szokott, a futballpályán sosem.
„Tehát végeredményben akár a csapat hasznára is lehet, hogy kimaradt a mostani keretből”
De továbbra sem Dzsudzsák a magyar futball legnagyobb baja, ő csak a vetülete. Az óriási baj az, hogy a közpénzből milliárdokkal finanszírozott akadémiák tíz év alatt egyetlen olyan játékost sem tudtak kinevelni, akit felfedezett és megvásárolt volna valamelyik európai top bajnokság bármelyik csapata. De a nem top bajnokságok csapatai sem…
„Már írtam egyszer itt a portálon, hogy hiába felkészült edző Rossi mester, csodát ő sem tud tenni”
Lehet itt bárki szövetségi kapitány, szarból egyetlen edző sem tud ostort fonni, vagy ha mégis, csattogtatni nem fog tudni vele. Persze, a sikertelenség oka jó magyar szokás szerint a szövetségi kapitány lesz, pedig a leendő kudarcokhoz neki lesz a legkevesebb köze. Csak amíg ezt az MLSZ vezetése nem látja be, addig minden nemzetközi megmérettetésnek tényleg esélytelenül állhatunk neki.
„A hazai bajnokság színvonala alacsony, a játékosok nem tudják felvenni a nemzetközi mérkőzések ritmusát”
Az orosz bajnokság 2019-ben a hatodik helyet érte el az UEFA rangsorában, a magyar a harminchatodikat. Mögöttünk már csak a macedón, a finn, az ír és a bosnyák bajnokságok vannak. Az azért beszédes, hogy olyan országok megelőznek minket, mint Azerbajdzsán vagy Liechtenstein…
Ezektől függetlenül én továbbra is szurkolok a magyar csapatnak, és örültem a törökök elleni sikernek is, de azért előre összeszorul a gyomrom már a kezdő sípszó előtt. Nagyon rossz érzés tudni, hogy sansztalanok vagyunk, bármennyire is mást akar elhitetni az emberekkel a sportsajtó.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
