„Az én hörcsögöm jobban ért a politikához”

Kaja Kallas finoman szólva is megosztó személyiség. Ennek ellenére ezekben a háborús időkben az Európai Unió egyik arca, aki megjeleníti Brüsszel külpolitikáját.  Azt a politikát, amelyet a Fehér Házban „észtesedésként” írtak le. Hogy miről is van szó? Az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének nyilatkozataiból tallózva megérthetjük.

„A The Telegraph azt fejtegette nemrégiben, hogy Kaja Kallas személyes oroszgyűlölete igazából ajándék Oroszországnak, mivel az ukrán konfliktussal kapcsolatos személyes gyűlölködő álláspontja megosztja a Nyugatot”
Fotó:EUROPRESS/Dursun Aydemir/Anadolu/AFP

Egyre inkább úgy tűnik, hogy 2024-ben nem véletlenül az egykori észt miniszterelnök, Kaja Kallas lett az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, és a mai háborús időkben a szervezet egyik arca. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy a védelmi biztosi posztot a litván Andrius Kubilius kapta, akkor kimondhatjuk, hogy az EU kül- és védelmi politikáját ma a baltiak jelenítik meg. Hogy miért éppen ők? Feltételezhetnénk, hogy e kulcspozíciókban az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen két kicsi, Brüsszelnek kiszolgáltatott ország jól kezelhető politikusát szerette volna látni, de ennél talán többről is árulkodik ez a Baltikumnak szóló feltűnően nagy bizalom. Válasz ebben a feszült európai helyzetben Oroszországnak. Brüsszel ezzel azt üzeni Moszkvának, hogy teljes mellszélességgel kiáll Ukrajna mellett, és a baltiak történelemben gyökerező gyűlölettel vegyes eltökéltségével gyengíti Oroszországot. S akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a szintén kulcsfontosságú gazdasági portfólióért az egykori lett miniszterelnök, Valdis Dombrovskis felel.

„Ez egyben azt is jelenti, hogy a mind látványosabban az ukrajnai konfliktus túszává váló Európai Unió a külpolitikájában baltizálódik”

Hogy ez mit jelent, az ott van leírva EU stratégiai dokumentumaiban. Feketén-fehéren megfogalmazódik, hogy Brüsszel ellenséget, Európára leselkedő veszélyt lát Oroszországban, és az európai biztonságot Moszkva ellenében gondolja megvédeni. Ennek jegyében arra készül, hogy Oroszország öt éven belül megtámadja, Ukrajnát pedig keleti védvonalként, Európa ökleként képzeli el, ezért aztán a végsőkig támogatja az oroszokkal vívott háborújában. Sőt, annak befejezése után is, hiszen Kijeven keresztül tartaná folyamatos nyomás alatt Moszkvát. Akár a legnagyobb szövetséges, az Egyesült Államok akaratával szemben is.

A fentiekből logikusan következik, hogy az Európai Unió nem túl összetett külpolitikai gondolkodását a leginkább Kaja Kallas megnyilvánulásain keresztül érthetjük meg. S a külügyi biztos egyre többet nyilatkozik – ez az aktivitás, az ambiciózus szószátyárság a rossz nyelvek szerint nem igazán tetszik von der Leyennek -, így aztán az alábbi válogatásból kiviláglik, mit is akar az Európai Unió. Nézzük hát az idézeteket Kaja Kallastól.

„Nem szabad elfelejtenünk, hogy az országok azért akarnak a NATO tagjai lenni, mert nem akarják, hogy Oroszország megtámadja őket. Ezért csatlakozott Svédország és Finnország a NATO-hoz, ezért csatlakoztak a balti államok is, hogy megkapják ezt a védelmi ernyőt. Most, ha ez nincs napirenden, vagy ez ki van zárva, akkor meg kell néznünk, hogy mik azok a kézzelfogható biztonsági garanciák. Ezek nem lehetnek papírok vagy ígéretek. Valódi csapatoknak, valódi képességeknek kell lenniük, hogy Ukrajna képes legyen megvédeni magát. Meg kell értenünk, hogy a Donbassz nem Vlagyimir Putyin végső célja. Ha megszerzi, és az erődítmény elesik, akkor biztosan továbbmennek, és elfoglalják egész Ukrajnát. És ha Ukrajna elesik, akkor más régiók is veszélybe kerülnek. Ezt a történelemből tudjuk, és tanulnunk kell a történelemből”

Az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője ebben az okfejtésben egyértelműen megfogalmazza Brüsszelnek a viszonyulását a háborúhoz, Oroszországhoz, Ukrajnához és a béketárgyalásokhoz. Ennek a lényege, hogy az európai fősodor hosszú távon ellenséges viszonyra rendezkedik be Oroszországgal, és a békekötés után is folytatja Ukrajna finanszírozását. Ez egyben azt is jelenti, hogy az európai politikai elit most egészen biztosan nem érdekelt a békében.

„Az elmúlt 100 évben Oroszország 19 különböző országot támadott meg, de Ukrajna, soha nem támadta meg Oroszországot”

Bár láthatóan ehhez sem ért, Kaja Kallas szeret történészkedni. Ez a kijelentése ráadásul jól demonstrálja az egyoldalú megközelítését. Kimazsolázza a régió összes konfliktusát, de azt nagyvonalúan kifelejti, hogy a náci Németország, ezt megelőzően Napóleon vagy a középkor végén a lengyelek támadták meg Oroszországot. Szóval, a történelem annál sokkal bonyolultabb, mint azt egyoldalúan Kallas megpróbálja bemutatni.

„A béke nagyon gyors elérése gyenge megállapodáshoz vezethet, amely veszélyezteti Ukrajna biztonságát és szuverenitását”

Kallas a „gyors béke” helyett Ukrajna katonai és politikai támogatását ajánlja, hogy Kijev erőpozícióból tudjon tárgyalni. Mindez jól hangzik, csak a realitás az, hogy a jelenlegi trendet az egyébként Ukrajna támogatásának a kérdésében egyre megosztottabb Nyugat a fronton nem tudja megfordítani, és Ukrajna az idővel csak rosszabb pozícióból lesz kénytelen tárgyalni. Arról nem is beszélve, hogy hányan halnak meg még addig. Kallas szerint a béketervnek igazságosnak, átfogónak kell lennie, garanciákkal és kötelezettségekkel Oroszország számára, nem pedig fordítva. Hát persze, csak a háborúkat általában erővel zárták le, és a feltételeket a győztesek diktálták. Ez pedig jelen esetben nem Ukrajna. Úgy tűnik, mégis csak többet kellett volna lapozni a történelemről szóló könyveket.

„Oroszország háborús gazdasága már most is gyenge – az idő most már Ukrajnának dolgozik! Az infláció meghaladja a 20 százalékot, a készpénz tartalékok kimerültek, a növekedés pedig közel nulla. Lehet, hogy egykor az idő Oroszország oldalán állt, de most Ukrajnára fordult. Minden euró, amit Oroszországtól elveszünk, egy euró, amit nem tud a háborúra fordítani.”

 Kaja Kallasnak annyiban igaza van, hogy Oroszország is megszenvedi a háborút, ám a tartalékai jóval nagyobbak, mint Ukrajnának. Ráadásul már a Nyugat sem áll egységesen Ukrajna mögött. Oroszország tehát tovább bírja ezt a háborút, mint Ukrajna. Szóval, a vágyakat valóságként bemutatni önbecsapás. Arról már nem is szólva, hogy ez a gondolkodás az utolsó ukránig véreztetné Ukrajnát.

„Oroszország nyári offenzívája kudarcot vallott… Oroszország most a harctéri kudarcokat civilek és az ukrán energiainfrastruktúra elleni terrortámadásokkal próbálja kompenzálni. Oroszország eloszlatta a gyors béke reményét, ezért hosszú távra terveznek.”

Hááát, úgy tűnik, más műsort néz Kaja Kallas. A fronton az orosz erők haladnak előre, és a hátországot is keményen támadja. Hogy lesz ebből győzelem, kedves Kaja Kallas?

„Ukrajna támogatását folytatni és növelni kell, mivel az ország egyedül nem képes győzelmet aratni az Oroszország elleni háborúban.”

 A Die Zeitnek adott interjúban Kallas arról beszélt, hogy hisz Ukrajna győzelmében, de ehhez elengedhetetlen a külső támogatás. Megint csak, hinni a templomban kell, egy politikus inkább a realitásokból induljon ki. De olvassuk inkább, mit ír az európai törekvésekről a Bloomberg? Az amerikai hírügynökség szerint az Európai Unió kilátástalan belső vitákba keveredett arról, hogyan folytassa Ukrajna finanszírozását, amelynek költségvetése várhatóan 2026 közepére összeomlik. Az elemzés kitér arra is, hogy a pénzügyi nehézségek csak gyengíteni fogják Ukrajna pozícióját a tárgyalóasztalnál és a frontvonalban, növelve annak valószínűségét, hogy fiktív békével kell majd megelégednie, ami Oroszország megerősödéséhez vezet. A cikk szerzőinek következtetése, hogy amennyiben az EU folytatni akarja ezt a háborút, akkor a saját adófizetőinek zsebébe kell nyúlnia. Minden alternatív finanszírozási rendszer ugyanis a politikai akarattól függ, ami Európának hiányzik. Így Európa azzal a dilemmával néz szembe, hogy beismeri politikája kudarcát, vagy a saját gazdaságát újabb, példátlan és nagyrészt hiábavaló kiadásokba veri. Ezek után Kallasnak tényleg csak a hit marad.

„Putyin nem tudja elérni céljait a csatatéren, ezért tárgyalásokhoz folyamodik. De a békemegállapodásnak biztosítani kell, hogy Oroszország soha többé ne támadjon. Ezért fontos továbbra is támogatni Ukrajnát és nyomást gyakorolni Oroszországra.”

A régi nóta, ami mutatja Kallas és az európai fősodor eltökéltségét és vakságát. De ennél is nagyobb probléma, hogy az addig támogatjuk Ukrajnát, amíg szükséges. elképzelés még nem stratégia. Sőt, éppen annak a hiányát mutatja. Arról már nem is beszélve, hogy már pénz sem nagyon van Ukrajna támogatására.

„Oroszország célja Ukrajna egészének elfoglalása. De emellett Moszkva egzisztenciális fenyegetést jelent mindannyiunk számára. Oroszország ellenünk harcol, néhány száz kilométerre a határinktól. Meg kell állítanunk ezt a háborút, az uniónak olyan tartós béke előmozdítását kell segítenie, amelyet Ukrajna megérdemel.”

Dehogy akarja. De ha még sokáig akadályozza Brüsszel a békemegállapodást, Ukrajna összeomolhat, és akkor még több területet veszíthet. De Oroszországnak akkor sem kell Nyugat-Ukrajna, viszont az egész Novorossziját behúzná, és így elvágná a tengertől Ukrajnát. Abban viszont igaza van Kallasnak, hogy az orosz ukrán háború egyre inkább európai-orosz szembenállássá alakul. Ebben azonban súlyos Brüsszel felelőssége. Európa többször is leállíthatta volna a háborút. De az angolszászok farvizén megakadályozták az isztambuli megállapodást, és Trump visszatérésekor sem váltottak. Így aztán egyedül maradtak Ukrajna mögött, szemben immár nemcsak Oroszországgal, hanem az Egyesült Államokkal is. Tényleg bölcs előrelátás…

 „Oroszország nem kerülheti el az ukrajnai háború költségeinek fedezését. Az Ukrajnáért létrehozott Nemzetközi Kártérítési Bizottság hitelesíti az Oroszország által fizetendő háborús károkat Ukrajnában, üzenetet küld a jövőbeli agresszoroknak, hogy ha háborút indítanak, akkor felelősségre lesznek vonva.”

Jóvátételt a vesztesek szoktak fizetni, így erre minimális az esély. Így aztán Ukrajna újjáépítését is Európa fogja fizetni. Nem kellene a befagyasztott orosz vagyont egy kompromisszumos megállapodás részeként a háború folytatása helyett inkább erre használni?

„Moszkva egyetlen nyelvet ért meg, az pedig az erő nyelve”

Igen, de hol az az erő? Európában nem látom. Sajnos. De olvassuk csak figyelmesen a másik balti biztost, hátha megkapjuk a választ! Kubilius nem kertelt, szerinte  jó lenne, ha egy harcedzett ukrán hadsereg […] kész lenne jelen lenni a mi határvidéki országainkban. A volt litván miniszterelnök azt is hangsúlyozta, hogy a felvetés nem helyettesítené sem a német páncélos brigád litvániai telepítését, sem a térségben rotáló amerikai csapatokat, és nem érintené a NATO kollektív védelmi garanciáit sem. Kubilius abból indul ki, hogy Európának többféle biztonsági garanciára van szüksége, és nem elég kizárólag a NATO-ra támaszkodni. Szóval, akkor azért kell támogatni Kijevet, mert az EU védelmi biztosa Ukrajna haderejét vetné be Európa védelmére.

„Oroszország veresége nem rossz dolog… ezt a nagy országot kis nemzetekre kellene felosztani.”

Hoppá! Csak Nem?! A globalista terv leveszi a maszkot. Talán soha nem is Ukrajna „védelméről” volt szó? Hanem a feláldozásáról egy ördögi terv oltárán? Arról, hogy a világot Washington és Brüsszel érdekei szerint kell átalakítani, ennek érdekében pedig Oroszországot fel kell számolni, a javait meg kell szerezni, de legalábbis meg kell gyengíteni?

„A cenzúrát Oroszországban vagy az X-en keressék, ne nálunk. Az ilyen jellegű kritikákat olyan államoknak kellene címezni, ahol valóban elnyomják az alapvető jogokat, vagy olyan platformoknak, ahol üzleti döntések korlátozzák a szólásszabadságot. Az Európai Unió a szabadság és a demokrácia tere, az ezzel ellentétes amerikai bírálatok pedig megalapozatlanok. Állampolgárként, aki élt autokratikus rezsim alatt, elmondhatom önöknek, hogy az Európai Unió maga a szabadság lényege.”

Hát, mi is ezt gondoltuk még valamikor 35 évvel ezelőtt. Aztán nagy csalódásunkra ez lett belőle. Lassan ott tartunk, ahonnan elszabadultunk. Az Európai Unió ma már sok tekintetben az egykori Szovjetunióra emlékeztet. Így aztán Kaja Kallas visszautasíthatja az új amerikai nemzetbiztonsági stratégiában megfogalmazott vádakat, ám a legjobb válasz az lenne, ha a gyakorlat változna meg. Nem ezt látjuk.

„A 28 pontos rendezési terv életképtelen Kijev és az európai kormányok támogatása nélkül.”

Nos, Trump eleve ellenszenvvel viseltetik az Európai Unió iránt, és a súlyának megfelelően (le)kezeli. De elnök és belső köre ráadásul kimondottan nem kedveli Kaja Kallas „rossz zsaru” személyiségét – hasonlóan nem a Fehér Ház kedvence Ursula von der Leyen -, így a külügyi biztos nem kapott meghívást a Fehér Ház ukrajnai békekezdeményezéseinek megvitatására sem. Trump adminisztrációja értésre adta, nem fogadják el, hogy egy komoly megbeszélés során a külügyi biztos az objektív érvek rovására túlzottan erőlteti a saját nézőpontját. Marco Rubio nyíltan is magyarázatot adott arra, miért tért ki a tárgyalások elől kétszer is a kifejezetten ruszofób nézeteket valló Kaja Kallas-szal. „Vannak emberek, akik irracionálisan viselkednek. „Olyanok, akik szerint kizárólag Ukrajnával szabad beszélni, Oroszországgal pedig egyáltalán nem. Lehetetlen azonban véget vetni az Oroszország és Ukrajna közötti háborúnak úgy, hogy Oroszországgal egyáltalán nem beszélünk” – fogalmazott Marco Rubio.

„Oroszország azt akarja, hogy az Egyesült Államok és Európa megosztott legyen. Ne engedjük meg nekik ezt”

Újabb példa arra, hogy Kallas asszony bizony semmit sem ért az egészből.

„De Kallas az EU-n belül sem vált ki osztatlan elismerést”

Emlékezzünk csak Martin Sonneborn német európai parlamenti képviselő botrányos európai parlamenti felszólalására, amelyben arról beszélt, Kallas kompetenciája olyan alacsony, hogy nincs értelme külpolitikáról vagy bármilyen más témáról beszélni vele. „Kallas asszony, magának fogalma sincs az európai ügyekről. Vagy a világról. És a diplomáciáról és a külpolitikáról annyit tud, mint az agysebészetről. Az én hörcsögöm jobban ért a politikához” – fogalmazott a német politikus.

„S ha ez nem lenne elég, a The Telegraph azt fejtegette nemrégiben, hogy Kaja Kallas személyes oroszgyűlölete igazából ajándék Oroszországnak, mivel az ukrán konfliktussal kapcsolatos személyes gyűlölködő álláspontja megosztja a Nyugatot”

Az a tény – áll a cikkben -, hogy Kallas határozottan elutasítja a tárgyalásokat Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, gyakorlatilag kizárta az EU-t a békefolyamatból. Ez lehetővé tette Moszkva számára, hogy kedvezőbb pozíciót foglaljon el a tárgyalásokon. A lap emellett megjegyzi még, hogy az amerikai tisztviselők ellenszenvét váltja ki az Európai Unió külpolitikájának radikalizálódása, és ezt a folyamatot „észtesedésnek” nevezték el.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com