Nem érti a Nyugat Oroszországot. Így aztán csodálkozik azon is, hogy Vlagyimir Putyin támogatottságát a háború az egekbe repítette. Kifogásokat keresnek, a társadalom megfélemlítettségéről, torz információkról beszélnek, pedig csak arról van szó, hogy az oroszok többségének a gondolkodása is birodalmi, azt pedig nagyon nem szeretik, ha kioktatják, megalázzák, kirekesztik őket, és az egyre erősödő külföldi nyomás természetes módon felsorakoztatja őket a „cár” mellett. Nem a háborút szeretik, még csak nem is az ukránokat gyűlölik, Oroszországért azonban kiállnak.

A szankciók célja Oroszország megbüntetése. Formálisan legalábbis, ám ennél sokkal fontosabb az orosz gazdaság megrogyasztása, Oroszország térdre kényszerítése, és nem utolsó sorban az orosz társadalom szembefordítása a hatalommal, végső soron pedig a Putyin-rendszer megdöntése. A szankciók természetesen fájnak, de a gazdaság egyelőre bírja a nyomást, az elit néhány tagjának halk tiltakozása, és a középosztály érezhető morgása ellenére nincs komolyabb jele annak, hogy a társadalom szembe fordult volna a Putyinnal és rendszerével.

„Sőt, a háborús helyzet öt éve nem látott magasságokba emelte nemcsak Putyin elnök, de az egész rendszer támogatottságát. Így kimondhatjuk, hogy a szankciók rövid távon nem érték el a kívánt hatást, hiszen az elit és a társadalom is összezárt Putyin mögött”

Ukrajna megtámadása még az elitet is meglepte, így az első napokban mindenkit sokkolt. Jó egy hónap elteltével azonban ez a tanácstalanság egyfajta hazafias töltetű daccá alakult át, és nem csupán az elit, hanem az orosz közvélemény is összezárt a hatalom mögött. Mint Farida Rusztamova, a BBC orosz adásának riportere írásában megállapítja, a nyugati szankciók segítették hatalma konszolidálásában Putyint. A szankciók, és a hatalom határozottnak tűnő, így például az energia export rubelesítését célzó válaszainak hatására még a kezdetben a háborút ellenző rendszeren belüli liberálisok is az úgynevezett kollektív Nyugat ellen fordultak. Az átlagember is megnyugodhatott, hiszen nem ürültek ki a boltok, az árak elszaladása is kibírható, ráadásul az elmúlt héten látványosan visszaerősödött a rubel. Az emberek úgy érzik, az egész világ ellenük van, és ugyan voltak fenntartásaik a hatalommal, ám ezt most háttérbe szorítja az Oroszországra ömlő gyűlölet.

„Persze, a patrióta hangulat alakításában jelentős szerepe van a médiából áradó propagandának is, ám ez kevés lenne, ha az emberek nagyon mást gondolnának, és az összeomlást látnák maguk körül. Sőt, az emberek a tévé beszélő fejei nélkül is emlegetik a II. világháborút, és arra figyelmeztetik a Nyugatot, hogy nem tudja, kikkel kezdett ki ”

Ahogy Rusztamova fogalmaz, Putyin rendszerében az államhatalom felső köreiben eleve nem akadtak „hűtlenek”, mostanra pedig össze is zártak. Így az elmúlt egy hónapban Putyin nagy örömére éppen a Nyugat lépései konszolidálták az orosz elitet. Hiába írja meg minden héten háromszor a nyugati sajtó a rendszer liberális túlélőjének, Anatolij Csubajsznak a külföldre távozására hivatkozva, a két oligarcha, Oleg Gyeripaszka és Mihail Fridman, valamint az egykor Dmitrij Medvegyev köréhez tartozó, ma a Nemzetközi Sakk Szövetséget vezető Arkagyij Dvorkovics óvatos bírálatát ismételgetve, hogy az elit szembe fordult Putyinnal, ez nem igaz. Pedig mostanra mindenki felfogta, hogy a nyugati szankciók miatt elbukták a számukra viszonylagos függetlenséget biztosító külső erőforrásaikat, így életük már kizárólag Oroszországhoz kötődik.

„Sorsuk tehát szorosan összefonódott Putyinéval”

De a BBC riportere idézi egy beszélgetését az egyik európai régió hatalmi elitjének belső köréhez tartozó politikusával, aki csak megerősíti a fentieket. Mint a vezető csinovnyik fogalmaz, az első napokban tétovaság volt, a társadalom fele-fele arányban két részre oszlott, a hangulat rossz volt. Aztán a hatalom és a média is összeszedte magát, nyugaton pedig elkezdték szajkózni, hogy minden orosz rossz, bojkottálták az orosz előadókat, sportolókat, és a hangulat megváltozott. Ma a háborút támogatók és ellenzők aránya 75 a 25 százalékhoz. A háború ellenes felhívások népszerűtlenné váltak, és marginalizálódtak, a gyorsan külföldre távozó celebeket pedig a többség egyenesen megveti. Ahogy fogalmaz, ma a közvéleményből eltűntek a „fejezzük be a háborút azonnal” típusú megszólalások, helyette a „fejezzük be, de a mi feltételeink alapján” álláspont dominál.

„Ez az érezhetően militánsabbá vált hangulat látványosan érződött az isztambuli tárgyaláson békülékenyebbé vált orosz hangnem, és a Kijev körüli visszavonulás kapcsán is. Mindez azt mutatja, hogy a háború lezárásának módozatain gondolkozva a Kremlnek már figyelembe kell vennie ezt a harciasabbá vált hazai hangulatot is”

Az eddigi nyugati narratívát látva érthető, hogy sem a média, sem pedig a társadalmak nem értik a fentieket megerősítő friss közvélemény-kutatásokat. Így azokról csak csendesen vesznek tudomást, és rögtön meg is magyarázzák, hogy ez csupán a propaganda eredménye, meg hogy a háborút nem nevezik háborúnak, s az emberek félnek az olyan frissen elfogadott törvények miatt, mint amelyik alapján akár 15 év börtönnel is büntethetők azok, akik a hadseregről szándékosan úgymond „hamis” híreket terjesztenek. Pedig csak részben. Másik részben éppen a nyugati közvélemény oroszellenességének köszönhető. S ezek mellett természetesen a patriotizmusnak, és annak, hogy az orosz társadalom a nehéz helyzetekben, különösen pedig a külföldi nyomást látva általában felsorakozik az ország vezetése mellett.

„Mindezek együttes hatásaként a független és külföldi ügynöknek bélyegzett Levada Központ március végén végzett felmérése alapján Vlagyimir Putyin népszerűsége márciusban öt éve nem látott szintre emelkedett”

Eszerint az orosz elnök népszerűsége a februári 71 százalékról márciusban 83 százalékra nőtt. Vlagyimir Putyin népszerűsége utoljára 2017-ben volt ilyen magas. De az elmúlt hónapban nőtt az oroszok bizalma Szergej Sojgu védelmi miniszter, Szergej Lavrov külügyminiszter, és az ország kormánypártja, az Egységes Oroszország iránt is. Sőt, az Oroszországban az elnökkel ellentétben hagyományosan népszerűtlen intézmények, miniszterelnök (71 százalék), kormány (70 százalék), duma (59 százalék) támogatottsága is feltűnően magas.

„Közben 69 százalékra nőtt azok aránya, akik szerint Oroszországban jól mennek a dolgok”

Érdekesség, hogy az állami VCIOM szerint a „különleges műveleteket” az oroszok 74 százaléka támogatja, Putyin bizalmi indexét „csak” 80,6 százalékra méri. A másik állami szociológiai intézet, a FOM arra kérdezett rá, miként viszonyulnak az oroszok a szankciókhoz. Eszerint 60 százalék nyugodtan fogadta a megszorításokat, ebből 28 százalék életére lényegében nem hatott ki ez az egész, míg 32 százalék megérezte, de nem erősen. Érdekesség, hogy a megkérdezettek 9 százaléka nem is hallott a nyugati szankciókról. A válaszolók 19 százaléka nem várta, hogy bevezetik ezeket a kemény szankciókat, 32 százalékuk nem számított ilyen szigorra, míg 31 százalék szerint nagyjából az következett be, amire számított. A megkérdezettek több mint fele szerint a szankciók kihatnak az anyagi helyzetükre, ebből 25 százalék szerint erősen, 32 százalék azt várja, hogy annyira azért nem, míg 28 százalék úgy számol, hogy a bevezetett korlátozások nem hatnak ki az életére.