
Egy szavazó lép ki a szavazófülkéből Novoszibirszkben az orosz helyhatósági választáson 2019. szeptember 8-án
Fotó:EUROPRESS/Alexandr Kryazhev / Sputnik
Izgatottan várta a világ, hogy milyen eredményt hoznak a helyhatósági választások Oroszországban. Kis túlzással minden szem Moszkvára szegeződött, ahol a rendszeren kívüli ellenzék tüntetései előzték meg a megméretést. Aztán vasárnap a hatalom minden kormányzó jelöltjét 60-tól 80 százalékig terjedő támogatással az első fordulóban választották meg, Moszkvában pedig nem kis részben az „okos szavazásra”, tehát a legesélyesebb ellenzéki jelölt támogatására felhívó Alekszej Navalnij ötlének köszönhetően a hatalom pártja az eddigi 38 helyett csak 26 mandátumot szerzett a 45 tagú városi dumában. Bejöttek viszont a második helyre a kommunisták, és bejutott a liberális Jabloko is. Ezt próbálják most sokan sikerként, esetenként áttörésként eladni. Tény, hogy a választások jelzik a hatalom problémáit, de megjegyezném, hogy Moszkva azért nem az egész Oroszország. Az pedig egészen meglepő, hogy Putyin rendszeren kívüli ellenzéke a nyugati sajtó egy részével karöltve örül a kommunisták előretörésének. Az sem baj, hogy a kommunista párt a hatalom udvari ellenzéke. S nem több! Úgy látszik, egyes „demokratáknak” csak az a fontos, hogy Putyin hatalma gyengüljön. No, meg a kis öröm, is öröm.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater