„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Szovjet katonák menete a József körúton 1945-ben
Fotó:FORTEPAN/Vörös Hadsereg
Bonyolult időket élünk. Átalakulóban van a három évtizeden át fennálló, az Egyesült Államok egyeduralmán alapuló világrend. Amerika olyan kihívókkal szembesül, mint a feltörekvő gazdasági hatalomként már melléje felnőtt Kína és a globális porondra visszatért Oroszország. De az Egyesült Államok nem adja olcsón hegemón pozícióit. Nem akar osztozni senkivel. Ebben az egyre kiélezettebb versenyben Washington mindent bevet, hogy feltartóztassa az egyeduralmát veszélyeztetőket. Kínát például most éppen a koronavírus-járvány kapcsán igyekszik minden erővel lejáratni. Oroszországgal szemben az emlékezetpolitika a szembenállás új terepe. Ezért aztán a múlt bemutatását a szocializmus éveihez hasonlóan most is a geopolitikai csatározások torzítják. Az agymosás tehát folytatódik, csak most más előjellel. Ezt még tovább deformálja a térség országainak identitáspolitikája.
„A Fehér Ház mindkét esetben az agyakért, a narratívákért vív elkeseredett harcot, és nem sajnál sem pénzt, sem pedig energiát a másik lejáratására”
Nincs ebben semmi meglepő. Az átmeneti korok ilyenek. Így aztán, ha nem is természetes, ám semmiképpen nem meglepő, hogy ezekből a Közép-Európát egyre jobban érintő, elsősorban a második világháborút érintő emlékezetpolitikai csatározásokból Magyarország sem maradhat ki. Lengyelország már tavaly hosszú hajrát indított a múlt átértelmezésében, és a világégés befejezésének évfordulója közeledtével csak fokozódott a múlt körül zajló összecsapások hevessége. Ennek jegyében a Nemzetközi Kapcsolatok Lengyelországi Intézete (PISM) még az év elején összehangolt médiakampányt javasolt az orosz narratíva ellehetetlenítésére.
„Ennek fő eszköze, hogy az orosz olvasatot propagandaként bélyegzik meg, és minden erővel igyekeznek megkérdőjelezni, bagatellizálni a Szovjetuniónak a náci Németország legyőzésében játszott szerepét”
Külön hangsúlyt fektetnek a posztszovjet térségre, ahol a lengyel állami intézet véleménye szerint még mindig komolyan hisznek a Vörös Hadsereg felszabadító szerepében. Az RT birtokába került dokumentumból kiderül, hogy erre külön projekteket dolgoztak ki.
Az utóbbi időben már Csehországban is fellángoltak a második világháborút érintő viták. Ennek leglátványosabb mozzanata a Prágát felszabadító Konyev marsall szobrának eltávolítása volt. Az egyébként kiváló magyar-orosz kapcsolatok ellenére ehhez az emlékezetpolitikai csatározáshoz Magyarország is felzárkózott. Sorra jelentek meg a második világháború történéseit, benne a szovjet szerepet átértékelő cikkek, tanulmányok, és könyvek.
„S hogy ez az emlékezetpolitikai szembenállás csak éleződni fog, arra garanciát jelentenek a budapesti amerikai nagykövetség ezt célzó projektjei”
Mint az RT birtokába került dokumentumokból kiderül, a diplomáciai képviselet kész finanszírozni olyan programokat, amelyek segítik a második világháború történetének „valós feltárását”, a holokausztot és a háború utáni „szovjet uralom szörnyűségeit”. A dokumentum alapján a középpontban a szovjet elnyomás kegyetlenségének bemutatása mellett a holokauszt és a világháború során megmutatkozó kollaboráció feltárása és a második világháborús nyugati szerepvállalás kidomborítása áll. (A hírhez kapcsolódik, az amerikai orosz nagykövetség erre hivatkozva felszólította Washingtont, hogy tartózkodjon a Nagy Honvédő Háború történetének átírásától. )
„A programokra Washington egyenként 25 ezer dollárig terjedő támogatást nyújt, amelyre alapítványok, állami és magán oktatási intézmények, kormányzati szervezetek és magánszemélyek pályázhatnak”
Pályázni lehet a második világháború végét, a szovjet uralom kibontakozását bemutató filmekre, konferenciákra, kiállításokra. Külön ajánlott a programokba amerikai szakértők bevonása, akik segítenek „jobban megértetni a nyugati demokratikus elveket”. A feladat a társadalmi vélemény formálása. A nagykövetség első számú célcsoportként az 1985 után születetteket, a fiatalokat, az üzleti szférát, a világháló aktív szereplőit és használóit jelöli meg.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
L. Borsai szerint:
Én 1951-ben születtem, 6 évvel a háború után. Kisgyerek koromban, lebombázott házak helyén, grundokon játszottunk, néhány ki volt takarítva, néhány meg tele törmelékkel, de ez minket legkevésbé sem zavart. Szüleim sokat dolgoztak, munkaidejük lejárta után, ládákat jártak szögezni egy közeli faüzembe. Azt kell, hogy mondjam, hogy ennek ellenére nagyon jó gyermekkorom volt. Egy időben, nyáron a hétvégeken a Római partra jártunk, sokat eveztünk, barátokkal a közeli Lupa szigetre, ritkán a Szentendrei szigetre. A 60-as évektől a Balatonra jártunk vitorlázni, szinte minden hétvégén nyaranta és oda jártunk nyaralni is. Én nagyon szerettem úttörő táborba járni. Senki nem foglalkozott ott politikával, rengeteg érdekes praktikus dolgot tanultunk, sportoltunk, kirándultunk, mindezt szinte ingyen. Egyre mindig emlékszem, az Úttörőház szervezte, 60 Ft volt három hétre. Ezen kívül iskolaév alatt vívni jártam és egy időben vizilabdázni. Szüleimnek ezért fizetni nem kellett csak valami névleges összeget. A vívás 20 Ft volt havonta. A nyarakat később vitorlázással töltöttem, nagyon olcsón. Vitorlás szakosztályi tagoknak 20 Ft körül volt egy hétvége a Balatonon.
Mindezt csak azért írom le, hogy ne menjen feledésbe, hogy az a bizonyos “átkos” rendszer annyit költött a gyerekekre, ifjúsága mint sem előtte sem utána egyik sem. A tandíj ismeretlen fogalom volt, sokan ma akik a tandíj mellett kardoskodnak, soha egy fillért nem fizettek tanulmányikért, sőt ösztöndíjat kaptak ha jól tanultak.
Biztos, hogy egyes nyugati országokban hamarabb konszolidálódott a helyzet, de vegyük figyelembe, hogy a Nyugat mindent elkövetett, hogy gátolja a szocialista országok fejlődését, ugyan úgy mint ma is teszi Nicaraguával, Kubával , de ennek ellenére, épült az ország épültek a városok, a budapesti metró stb.
Az oroszok világháborús szerepét, most próbálják, megváltoztatni, amikor a háborút túlélő nemzedékből, csak nagyon idősek vannak. Magyarország szerepe a háborúban nem volt sikeres, nem volt “ politikus” mint Romániáé, de mint látjuk, a románok az utolsó pillanatban történt árulásukkal sem vitték többre, mert az árulókat nem becsülik meg sehol. A Nagy Honvédő Háborút letagadni nem lehet. Akkora áldozatot mint az orosz nép, egy nép sem hozott a győzelemért. Most ennyi idő múlva dolgokat megváltoztatni, átírni a lég erkölcstelenebb dolog. Én csak egyet ajánlok azoknak akik megpróbálják az oroszok szerepét megváltoztatni , átírni, kérdezzenek meg egy még életben lévő Aushcvwitz túlélőt, hogy mit érezték amikor meglátták az első orosz katonát a kapuban, amire az van írva, hogy “a munka szabaddá tesz”.
Stier Gábor szerint:
Köszönjük a történetét, és a véleményét.
#moszkvatér
Senki szerint:
Ja az agymosás folytatódik….ezzel a cikkel…
Stier Gábor szerint:
Köszönjük mister senki, hogy olvas bennünket!
Most jó poén lenne aláírásként, hogy Valaki, de inkább
maradjunk a nevemnél: Stier Gábor