„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Legutóbbi frontjelentésünk óta az ukrajnai háború állásában drasztikus változás nem következett be, a harcok leginkább még mindig a bahmuti/artyomovszki agglomeráció feletti uralomért folynak. Taktikát váltva a Wagner katonai magánvállalat, valamint a reguláris haderő egységei immár bekerítés helyett inkább megpróbálják az ukrán védelmet kiszorítani a fennmaradó negyedekből. A felek kölcsönösen Verdunné kívánják Bahmutot az ellenfél számára tenni, ám jelen állás szerint Ukrajna az, aki nem csupán taktikai, de erőforrások szintjén is jobban megsínyli az ütközetet. Ne feledjük, a tavaly november óta lebegtetett zaporozsjei ellentámadás késlekedése jelentős részben köthető az eszközparkot és személyzetet érintő hiányosságokon túl a bahmuti “darálóhoz” köthető amely tartósan nagy mennyiségű ukrán erőforrást köt le. Utóbbiak épp a támadások során hasznosultak volna.
„Ami magát az állítólagos ellentámadást és annak lehetséges helyszíneit, illetve idejét illeti, a jelenleg tomboló raszputyica fényében május közepe-vége előtt aligha fog tudni Kijev offenzívába kezdeni”
Például az előbb említett Bahmut térségében a kerekes szállítójárművek sem képesek a csapatokat megfelelően kiszolgálni, a nehéztechnika pedig egyenesen elsüllyed az aszfaltozott utakról letérve. Nem jobb a helyzet Kremennaja vagy Zaporozsje térségében sem, amit kiegészítenek az eszközpark terén mutatkozó hiányosságok. A korábban beígért nyugati fegyverzet első példányai még csupán a mostani hetekben kezdenek el beérkezni Ukrajnába, miközben épp ezek az eszközök adnák a támadás gerincét és tömeges megjelenésük a nyár előtt aligha várható. Persze az idő Ukrajnát szorítja, mivel mindenképp szükséges valamit felmutatnia a nyugati támogatók felé, ám azok egyelőre még csupán a felderítő harcászatban merülnek ki.
Utóbbi kapcsán Herszonban, a Dnyeper bal partján kialakított állítólagos ukrán hídfőállások hírét maga az ukrán haderő cáfolta, mivel a médiafelhajtás mellett érdemi hadműveletekre nem került sor. Továbbá sem Oroszországnak, sem Ukrajnának nincsenek meg a szükséges kapacitásai a Dnyeperen való átkeléshez. Mik lehetnek Kijev céljai a támadással és hogyan reagál minderre Moszkva? Mi a helyzet a Krímmel? Megismétlődhet a harkovi ukrán siker?
Többek közt ezekről és még sok más dologról beszélgetett Hidegkuti Konstantin katonai szakértővel, a moszkvater.com állandó szerzőjével a #moszkvater és az Ultrahang közös projektjének legújabb adásában Király Tamás, az Ultrahang műsorvezetője. A #moszkvatér a www.moszkvater.com és az Ultrahang közös műsora minden héten kétszer, általában hétfőn és szombaton elérhető az Ultrahang csatornáján. De olvasóink megtalálják ezeket a műsorokat a portálunkon, és követhetnek bennünket a Facebookon, a Telegramon, és a Twitteren is.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Cloud says:
Ez a raszputyicázás nagyot megy, de tényleg akkora a jelentősége vagy csak okosan hangzik? Bakhmutba is betonutak mennek majd az aszfaltozott, betonozott, kikövezett városi területeken folynak a harcok. A mai tankok egy része is jobban viseli a sarat, nem csak az eszköz súlyát kell nézni.
Ráadásul ekkor történtek az orosz offenzívák is, majd az őszi saras időben az ukrán ellentámadás. Nem mondom hogy nincs jelentősége csak nálunk egy kicsit túl van izgulva a dolog