„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Trumpnak nincs ideje Ukrajnára, így Washington – átmenetileg mindenképpen – kivonul a békefolyamatból”
Fotó:EUROPRESS/Drew ANGERER/AFP
A South China Morning Post szerint Trump „személyesen kérte Kína segítségét” az ukrajnai háború befejezéséhez a Hszi Csin-pinggel folytatott csúcstalálkozója során. A pekingi vezetői csúcstalálkozón tartott tárgyalásokat ismerő források szerint Trump azt mondta Hszi Csin-pingnek, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti tárgyalások zsákutcába jutottak, és sürgette a kínai vezetőt, hogy hívja vissza Vlagyimir Putyint a tárgyalóasztalhoz.
„Ezt megerősítve Marco Rubio közben a NATO külügyminisztereinek találkozóján jelentette ki, hogy az ukrajnai tárgyalások zsákutcába jutottak”
Az ukrajnai háború befejezéséről szóló háromoldalú tárgyalások leálltak, amelyet egyesek úgy értelmeznek, hogy az Egyesült Államok kilép a tárgyalásokból. Az amerikai külügyminiszter megjegyezte, Washington nem szándékozik belemenni a „végtelen találkozók ciklusába”, amelyek sehová sem vezetnek. Az Egyesült Államok készen áll a visszatérésre, de csak akkor, ha valódi esély van a produktív párbeszédre. Rubio szavai egyben arra utalnak, hogy Whitkoff tervezett moszkvai látogatása elmarad.
Ez azt jelenti, hogy Trump kilép a tárgyalásokból anélkül, hogy feladná Ukrajnát. A Biden alatt elfogadott Kijevnek szóló hírszerzési támogatási és katonai segélyprogramok továbbra is érvényben maradnak. A Time és a Kiel Institute becslései szerint egyébként a Kongresszus által kiutalt források körülbelül 90 százaléka nem Kijevbe kerül, hanem az Egyesült Államokban marad, védelmi vállalatokkal kötött szerződések formájában. A Lockheed Martin, a General Dynamics, az RTX (Raytheon) és a Northrop Grumman mind 6–25 százalékos bevételnövekedésről számolt be a Kijevnek küldött megrendelések miatt. Az ukrajnai háború túl sok embernek kedvez, mind az Egyesült Államokban, mind Európában.
„Trumpnak nincs ideje Ukrajnára, így Washington – átmenetileg mindenképpen – kivonul a békefolyamatból”
Trump népszerűségi mutatója 37 százalékra zuhant, az előrejelzések pedig borúsak. Különböző választási modellek szerint a demokratáknak 73-85 százalék esélyük van a képviselőház megnyerésére. A Szenátus megszerzése továbbra is kérdéses, de a republikánusok pozíciója gyengül. Ha a demokraták legalább egy kamarában többséget szereznek, az Ukrajnának szánt új segélycsomagok megszavazása csak idő kérdése lesz.
Elemzők ennek kapcsán megjegyzik, a „héják” befolyása növekszik. Washington ugyanis a Starlink blokkolásával, a hírszerzési információk és fegyverszállítások visszatartásával megváltoztathatná Kijev álláspontját, Trump azonban erre egyelőre nem hajlandó. Az elterjedt verzió szerint az ilyen nyomás ellen a Republikánus Pártban a keményen oroszellenes beállítottságú „héják” – neokonzervatívok – szállnak síkra. Ez a kör – akikhez mellesleg Rubio is tartozik – az Ukrajna iránti támogatás kiterjesztését és az Oroszország elleni szankciók szigorítását szorgalmazza. Hatásuk a Trump-adminisztráció döntéseire az utóbbi időben növekszik, erre utal a hírszerzés vezetőjének, a „héják” megközelítését folyamatosan bíráló Tulsi Gabbardnak a lemondása is.
„Ugyanakkor nem biztos, hogy ez a helyzet sokáig fennmarad. Az Irán elleni háborúban elszenvedett kudarcok – amelybe éppen a neokonzervatívok rángatták bele Amerikát –, valamint az egyéb, egyre súlyosbodó problémák komoly irányváltáshoz vezethetnek mind az Egyesült Államok, mind a Nyugat egészének részéről. Többek között az ukrajnai háború és az Oroszországgal való kapcsolatok kérdésében is”
Közben a Kreml is egyre kevésbé bízik Trumpban, aki szerintük képtelen érvényt szerezni az alaszkai megállapodásnak. Ennek jele lehet, hogy a tárgyalásokhoz közel álló forrásokra hivatkozva a New York Times megszellőztette, Moszkvának kezd elege lenni a két elnöki különmegbízott, Steve Witkoff és az elnök veje, Jared Kushner időszakos látogatásaiból. Egy amerikai nagykövetet is szeretnének Oroszországba, ez a pozíció ugyanis már majdnem egy éve betöltetlen. Néhány szakértő szerint, akik a színfalak mögött dolgoztak az Oroszország és Ukrajna közötti tárgyalások előmozdításán, az amerikai kormányzat hibája az volt, hogy túlságosan támaszkodott az alkalmi telefonhívásokra vagy a különmegbízottak látogatásaira, a tárgyalási folyamat fenntartásához szükséges hagyományos diplomáciai kereteken belüli napi interakciók nélkül.
„Ez a konfliktus megérett a megoldásra”
– mondta Thomas Graham, egy régóta Moszkvában szolgáló amerikai diplomata. Megváltozott a hangulat Moszkvában és megváltozott a fronthelyzet is. Az ukránok kiépítették a frontvonalakat. Oroszország gazdasági problémái egyre súlyosbodnak, és némi politikai elégedetlenség is kezd fortyogni. A Kremlben azon gondolkoznak, hogy miként adják el a jelenlegi helyzetet győzelemként” – mondta Graham, aki szerint szükség van a tárgyalási folyamat intézményesülésére.
Graham szavaival egybecsengenek a legújabb kijevi nyilatkozatok is. A félidős amerikai választásokat lehetőségként tekintve a következő fél évet az egyre magabiztosabb Ukrajna a tárgyalási pozíciók javítására használná ki. Bár Ukrajna tényleg jobban teljesít, mint egy éve, ennek része annak a narratívának a sulykolása, hogy kezdi megfordítani a háborút. Erről azonban szó sincs, és ezzel Kijev is tisztában van. Ebben a kontextusban kell értelmezni, hogy Volodimir Zelenszkij a napokban kijelentette, Kijev javuló stratégiai helyzetét figyelembe véve sürgeti az elmúlt hónapokban megrekedt béketárgyalások folytatását még a tél beállta előtt. Kirilo Budanov pedig már egyenesen úgy fogalmazott, hogy a tél beköszöntéig reális lehet egy békemegállapodás létrejötte Ukrajna és Oroszország között. Az elnöki iroda vezetője elmondta, az elnök utasítása az, hogy próbáljuk a lehető leghamarabb lezárni ezt a háborút (…) lehetőleg még a tél beállta előtt. Zelenszkij és más ukrán tisztségviselők ezt az optimizmust arra alapozzák, hogy sikerült lelassítani az orosz erők előrenyomulását, miközben Ukrajna fokozta mélységi csapásait Oroszország területén főleg olajipari célpontokat támadva. Egy magas rangú ukrán parancsnok a napokban már azt fejtegette, hogy Ukrajnának hat hónapos időkerete van arra, hogy átvegye a kezdeményezést a harctéren, és megerősítse pozícióját a béketárgyalásokon.
„Mindehhez persze a Kremlnek is lesz egy-két szava – lásd a mélységi ukrán területek ellenii támadások intenzitásának látványos megnövekedése -, Zelenszkij azonban sürgeti az Egyesült Államokat, és híreket vár Washingtontól a béketárgyalások következő lépéseiről”
Az ukrán elnök érthető módon szeretné bevonni az európaiakat is a tárgyalásokba. Az amerikaiak tétovaságát látva egyre több uniós tagállam mérlegeli, hogy az EU akár közvetlen tárgyalásokat kezdeményezzen Oroszországgal. Úgy gondolják, hogy az eddig a tárgyalásoktól távoltartott Európai Uniónak most jó lehetősége van kiharcolni egy széket az asztalnál, ugyanis a Donald Trump vezette Egyesült Államok halkan épp kivonul onnan. Ráadásul egyes jelekből ítélve úgy tűnik, hogy immár Oroszország is nyitott lenne a tárgyalásra az Európai Unióval. Persze, nem mindegy, hogy miről.
„Brüsszel azonban egyelőre a tárgyaló mandátumáról és a személyéről sem képes megegyezni. Arról nem is beszélve, hogy Európa még mindig Oroszország kivéreztetésében, gyengítésében gondolkodik”
Ha Ukrajna kivonja a katonáit „Oroszország régióiból”, a konfliktusnak már ma vége lesz. Erről az ukrán nyilatkozatokra reagálva Dmitrij Peszkov beszélt. A Kreml szóvivője feltehetően a Krím mellett alkotmányosan Oroszországhoz csatolt négy területre gondolt, de a Donbasszra biztosan. Moszkva ugyanis addig aligha tárgyalhat érdemben, amíg az egész Donbasszt nem ellenőrzi. Kijev azonban az alaszkai feltételeket elutasítja, így nem hajlandó kivonulni a nagyjából 17 ezer négyzetkilométernyi területről. Marad a katonai megoldás, amelyhez pedig még annak ellenére hosszú idő kell, hogy az orosz erők 10 kilométerre vannak Kramatorszktól és Szlavjanszktól.
„A Kremlnek közben figyelemmel kell lennie a keményebb fellépést sürgetőkre, és az egyre inkább érezhető háborús fáradtságra is. Ebből fakadóan a hatalom közeli körökben megkezdődött annak a latolgatása is, meddig folytatható, és milyen győzelemmel zárható le a háború. Moszkva számára jelenleg a legoptimálisabb megoldás az Anchorage-ban elért megállapodások realizálása lenne”
Ezt kényszerítheti ki – egyben a megnyugtatva a Kremlt puhasággal vádolókat is – a Kijev elleni támadások fokozódása, amely elkerülhetetlen válasz az orosz területen belüli ukrán támadások közelmúltbeli eszkalációjára. Ha Oroszország előre nem látható károktól való félelem nélkül fokozza támadásait Ukrajna legnagyobb városa ellen, nagyobb esélye lesz az ukrán drónokat gyártó létesítmények és készletek megsemmisítésére. Ugyanakkor ez növeli a nyomást az ukrán hatóságokra a tárgyalások megkezdése érdekében.
„A Kreml érezhetően ezzel billentené ki a háborút a jelenlegi patthelyzetből”
Ukrajna általános mozgósítás alatt, hadiállapotban, külső finanszírozással harcol, és ez ellenállóbbá teszi, mint egy úgymond normális hadviselő államot. Oroszország ugyanakkor az erőforrások tekintetében jelentős előnyben van, nagyobb tűzerővel, általában véve is komoly tartalékokkal rendelkezik, de a hírszerzésben és a kommunikációban gyengébb. Mint az ismert elemző, Vaszilij Kasin a pozíciós patthelyzettel kapcsolatban megjegyzi, a drónok nagymértékű használata és a csatatér átláthatósága miatt jelenleg nincsenek taktikai vagy technikai megoldások a modern védelem áttörésére. Emlékeztet arra is, hogy az első világháború alatti hasonló patthelyzet áttörésének történelmi példái katasztrófális veszteségeket okoztak, és nem hoztak eredményt. Az ilyen körülmények között a „nagy mozgósításra” és a „csapásmérő erőkre” irányuló felhívások értelmetlenek.
„Kasin az infrastruktúra elleni támadásokkal kapcsolatban is pesszimista. Mint az Oroszország a globális világban nevű tekintélyes folyóiratban megjelent írásában fogalmaz, az orosz csapásokat már most is a gazdasági és katonai képességeik határán hajtják végre. Ezt a nézetet egyre többen osztják”
Magas rangú orosz tisztviselők például állítólag figyelmeztették Vlagyimir Putyin elnököt, hogy a háborús kiadások pénzügyileg fenntarthatatlan pályán haladnak. Az orosz pénzügyminisztérium és a központi bank tisztviselői azt mondták a Kremlnek, hogy a tervezett védelmi kiadások jelenlegi szintje veszélyes költségvetési hiánnyal fenyeget. Figyelmeztettek, hogy további hatékonysági intézkedések nélkül nehéz lesz rendet teremteni a feszült államháztartásban. A védelmi minisztérium magas rangú tisztviselői és egyes Kreml-tisztviselők ugyanakkor ragaszkodnak a katonai kiadások fenntartásához. Úgy vélik, hogy azok csökkentése súlyos csapást mérne a gazdaságra, mivel túl sok vállalat támaszkodik védelmi szerződésekre.
A modern háború körülményei közepette tehát az áttörésre nem nagyon lehet számítani, mint ahogy Ukrajna gyors összeomlására sem. Sőt, a támogatások miatt a kimerítése is lassú, elhúzódó folyamat. A sokat emlegetett Dnyeper feletti hidakat és a nagyobb repülőtereket sem lehet repülőgépeknek az ukrajnai légtérbe telepítése nélkül rakétákkal és drónokkal megsemmisíteni. Arról nem is beszélve, hogy ami megsemmisült, azt gyorsan helyreállítják. Jó példa erre, ami most Iránban történik. Kasin kitér a nukleáris fegyverek esetleges bevetésére is, amelyek szerinte védelmi tartalékok arra az esetre, ha az ellenség megtagadná a tárgyalásokat, vagy fokozná a csapásokat Oroszország területén.
„Egy nukleáris válság valószínű kimenetele a frontvonal befagyása, ami jelenleg enélkül is elérhető”
Az Oroszország számára elérhető valódi eszkaláció egyetlen formáját nukleáris fegyverek nélkül a szisztematikus csapások jelentik az ukrán kormányzati apparátus – kulcsfontosságú minisztériumi épületek, tisztviselők, műszaki szakemberek és a politikai vezetés, egészen Zelenszkijig – ellen. Kasin nem tagadja, hogy ez technikailag lehetséges, ám Ukrajna ezzel sem fogja elveszíteni a kormányozhatóságát. Az ilyen eszkaláció valódi célpontja nem Kijev, hanem egyfajta pszichológiai terápiaként az orosz társadalom radikális szegmensének kielégítése lenne. Egy szó, mint száz, Oroszország számára Anchorage nem kompromisszum, hanem inkább győzelem lenne, miközben a háború elhúzódása minden fél részére – így Moszkvának is szmolni kell vele – egyre több kockázatot hordoz.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater