//Amikor két hét alatt beoltották Moszkvát
A moszkvai Ivanovszki Virológiai Kutatóintézet himlő elleni vakcinát kifejlesztő laboratóriuma az 1970-es években #moszkvater

Amikor két hét alatt beoltották Moszkvát

MEGOSZTÁS

A tomboló koronavírus-járvány közepette az orosz sajtó mintegy biztatásul sikertörténetként emlegeti, hogy 1960 elején 19 nap alatt sikerült felszámolni egy régen legyőzöttnek hitt feketehimlő-járványt

A moszkvai Ivanovszki Virológiai Kutatóintézet himlő elleni vakcinát kifejlesztő laboratóriuma az 1970-es években #moszkvater
A moszkvai Ivanovszki Virológiai Kutatóintézet himlő elleni vakcinát kifejlesztő laboratóriuma az 1970-es években
Fotó:EUROPRESS/Sputnik

A vnukovói repülőtéren landolt 1959 decemberének végén a gép, amellyel az ismert festőművész Alekszej Kokorekin utazott haza Indiából. A tervezettnél egy nappal korábban érkezett, és ahogy átjutott a vámon és az útlevél ellenőrzésen, sietett haza a szeretőjéhez. Kicsit köhögött, de a decemberi Moszkvában ez egyáltalán nem volt meglepő. Nyert egy napot, így eláraszthatta egzotikus ajándékokkal a titkos hölgyet, majd másnap nyugodtan hazament a családjához. Itt is szétosztotta az ajándékokat, megünnepelték a megérkezést, a köhögés azonban erősödött, a láz is emelkedett, így a festő elment orvoshoz.

„Egyre rosszabbul volt, így azonnal befektették a kórházba, ahol estére meghalt. A boncoló orvos szerencséjére éppen vendégségben volt Moszkvában egy tapasztalt patológus, aki azonnal megállapította, hogy variola veráról, azaz fekete himlőről van szó”

A több mint 60 millió ember haláláért felelős fekete himlő Európában a VI. században jelent meg, a XIII−XVI. században azonban már visszatérő, gyilkos járványokat okozott. A legnagyobb pusztításért azonban az Újvilágban felelős, hiszen az európai hódítók megjelenése után – az amerikai kontinensen mindaddig ismeretlen betegség – olyannyira gyorsan terjedt, hogy alapjaiban roppantotta meg az akkor már ezeréves Azték Birodalom katonai és gazdasági erejét. Az elkövetkező időszakban a himlő kiirtotta a Karib-szigetek teljes őslakosságát, Mexikóban pedig milliókat ölt meg néhány évtized alatt, és az Inka Birodalomban is több százezer volt a járvány halottainak száma.

„A himlő volt az első – és a mai napig az egyetlen – olyan betegség, amit sikerült világszerte felszámolni”

A betegséget a Szovjetunióban ekkora már elfelejtették szinte az orvosok is, hiszen a védőoltásokkal 1936-ra sikerült teljesen legyőzni. Az egészségügyben a ’60-as évekre már egyáltalán nem számoltak vele. Más volt azonban a helyzet Indiában, ahol a kétszeres Sztálin-díjas Kokorekin egy vidéki szertartáson fertőződött meg.

A helyzet komolyra fordult. Már másnap diagnosztizálták a fertőzést a kórház adminisztrációján annál a hölgynél, aki felvette Kokorekint, a kezelőorvosnál, de még egy tinédzsernél is, aki egy emelettel lejjebb a szellőzőnyílás mellett feküdt. A fűtő úgy kapta el, hogy csak elhaladt a beteg művész kórterme előtt.

„Két hét múlva, már 1960 januárjában a Botkin kórház több betegénél is ugyanazok a tünetek – hidegrázás, köhögés, álmosság – jelentkeztek, mint Kokorekinnál”

A laboratóriumi vizsgálatok egyértelműen kimutatták a fekete himlőt. Felfogva, hogy Moszkvát és az egész Szovjetuniót egy lépés választja el a gyógyíthatatlan betegség járvánnyá fajulásától, azonnal értesítették a szovjet legfelső vezetést.

Az akkori főtitkár Hruscsovnál tartott megbeszélésen a legkeményebb járványügyi intézkedésekről döntöttek. A KGB és a moszkvai rendőrség feladatul kapta, hogy a legrövidebb idő alatt göngyölítse fel a teljes kapcsolati láncot. Mégpedig attól a ponttól, hogy a gép leszállt Vnukovón. A leginkább veszélyeztetetek köre kiterjedt a gép személyzetére, a repülőtérre, és a rokonokra, ismerősökre. A hatóságok még azt is kiderítették, hogy Kokorekin a megérkezés után egy éjszakát a szeretőjénél töltött. A beteggel egy estét töltő tanárnő a főiskolán vizsgáztatott, és több mint száz diák került karanténba. Az indiai ajándékok egy részét két bizományi üzletből és a vásárlóktól gyűjtötték be és semmisítették meg. A festőművésszel Indiából egy gépen utazó egyik utas Párizsba tartó járatát Európa fölött fordították vissza.

„Az új évet éppen csak köszöntő Moszkvában gyakorlatilag hadi állapotot hirdettek. A fővárost lezárták, sem szárazföldön, sem légi úton nem lehetet se ki, se pedig bejutni. Egészségügyi brigádok jártak a kapcsolati hálóban érintetteket felkeresve lakásról lakásra”

A kapcsolati háló több ezresre duzzadt, egy hét alatt 9342 embert gyűjtöttek karanténba, kórházi ágyakat szabadítottak fel. Kokorekin közvetlenül 19 embert – 7 rokont, 9 ápolót és orvost, 3 beteget – fertőzött meg, ők 23 embernek adták tovább a vírust, akik aztán még 3-nak. Összesen 46 beteget találtak, akik közül csak hármat nem sikerült megmenteni. Igaz, a kórnak akkor már megvolt a vakcinája. A védekezés második szakaszában három nap alatt 10 millió oltást hoztak repülőkkel Tomszkból, Taskentből és Krasznodarból Moszkvába.

„Példátlan akció keretében egy 10 ezer fős orvosokból, felcserekből, ápolókból, orvostan hallgatókból álló brigád beoltotta az orosz főváros mind a 7 millió lakóját. Egy hónap alatt sikerült megfékezni a fertőzést”

Mindez azonban már nagyon régen volt, egy más országban, egy más világban, amely már eltűnt a múltban…

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.