//Amerika vazallusa
„Az Egyesült Államoknak azonban nem szövetségesekre, hanem hűséges vazallusokra van szüksége. Ez a viselkedés azonban egyre többeknek nem tetszik, és ez Dagdelen szerint így van jól. Mert a barátság alapja az emberi- és a nemzetközi jog és mások szuverenitásának tiszteletben tartása” #moszkvater

Amerika vazallusa

MEGOSZTÁS

Hagyják el az amerikai katonák 78 év után végre Németországot, ahogy tette ezt már régen a többi szövetséges hatalom, és szereljék le az ott állomásoztatott amerikai atomfegyvereket is. Ezt Sevim Dagdelen, a Die Linke képviselője követelte a minap a Bundestagban. A német kormányt és a parlamentet azonban ez a kérdés most nem érdekli. De volt ennél már bátrabb is a Bundestag, hiszen 2010 márciusában határozatban követelte az amerikai atomfegyverek kivonását az országból. Persze, azóta sem történt ez ügyben semmi. Nagy kérdés, mikor elégelik meg a németek a vazallus szerepet?

„Az Egyesült Államoknak azonban nem szövetségesekre, hanem hűséges vazallusokra van szüksége. Ez a viselkedés azonban egyre többeknek nem tetszik, és ez Dagdelen szerint így van jól. Mert a barátság alapja az emberi- és a nemzetközi jog és mások szuverenitásának tiszteletben tartása” #moszkvater
„Az Egyesült Államoknak azonban nem szövetségesekre, hanem hűséges vazallusokra van szüksége. Ez a viselkedés azonban egyre többeknek nem tetszik, és ez Dagdelen szerint így van jól. Mert a barátság alapja az emberi- és a nemzetközi jog és mások szuverenitásának tiszteletben tartása”
Fotó:EUROPRESS/Christof STACHE/AFP

Németország és az Egyesült Államok viszonyáról értekezett a minap a Bundestagban felszólalva Sevim Dagdelen, a Die Linke képviselője. Mint a politikus fogalmazott, a barátság azt is jelenti, hogy véget kell vetni Németország szélsőségesen alávetetett helyzetének. Egészen konkrétan kitért arra, hogy 78 év után az amerikai katonáknak el kellene már hagyniuk Németországot. Dagdelen kiemelte, hogy az amerikai bázisok olyan államon kívüli területek, ahol a német alkotmány nem érvényes. Közben Amerika háborúiban német földről hajtanak végre támadásokat, a rammsteini bázison nemzetközi találkozókat tartanak.

„Olyan ez – fogalmazott az ellenzéki képviselő -, mintha Németország még mindig megszállás alatt lenne”

Sevim Dagdelen egy 2010-es döntést felidézve emlékeztetett arra is, hogy volt idő, amikor a német parlamentnek több bátorsága volt. Ekkor a Bundestag határozatban sürgette az amerikai nukleáris fegyverek kivonását. Azóta azonban ez ügyben nem történt semmi, a jelenlegi német kormány pedig már mindent megenged Amerikának. De a kormány nem támogatja az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantásával kapcsolatban nemzetközi vizsgáló bizottság felállítását sem. A terror – figyelmeztetett a baloldali képviselő – barátok közt nem tolerálható.

„Az Egyesült Államoknak azonban nem szövetségesekre, hanem hűséges vazallusokra van szüksége. Ez a viselkedés azonban egyre többeknek nem tetszik, és ez Dagdelen szerint így van jól. Mert a barátság alapja az emberi- és a nemzetközi jog és mások szuverenitásának tiszteletben tartása”

Felteszem, Sevim Dagdelennek úgyanúgy az orosz taktikai atomfegyverek Belaruszba tervezett telepítése kapcsán jutott eszébe, hogy ilyen eszközök bizony Németországban is vannak. Persze, most sokan azzal söprik le mindezt az asztalról, hogy a baloldali Linke oroszbarát, meg nem olyan időket élünk, és egyébként is, a német társadalom többsége igényli az amerikai védőernyőt. De kérdezem én, a szuverenitás korszak kérdése? Ami pedig a jólétben elkényelmesedetteket illeti, egyszer fel kéne nőni, és megérteni, hogy a függetlenség egyik feltétele az önvédelem képessége. Szembe kell nézni a megváltozott realitásokkal! S hol vannak az atomellenes, háborúellenes Zöldek? Ja, hogy most más a feladat? Vagy a szociáldemokraták, akik anno nem támogatták az amerikai kalandor politikát Irakban, és kiálltak az atommentes Németország mellett is. S még egyszer mondom, hogy 2010-ben már a Bundestag is állást foglalt az amerikai atomarzenál kivonásáról. De Amerikát ez láthatóan nem érdekli, mint ahogy a jelenlegi német kormányt sem.

A szociáldemokraták még az ominózus határozat elfogadásának 10. évfordulóján, 2020-ban is sürgették a Németországban telepített amerikai atomtöltetek eltávolítását, ám a koalíciós partner kereszténydemokraták akkor elutasították a követelést.

„Az atomfegyverek jelenléte nem erősíti Németország biztonságát, éppen ellenkezőleg”

– mondta Rolf Mützenich, az SPD szövetségi parlamenti frakciójának vezetője akkor a Der Tagesspiegelnek. De nézzük, miről is szólt a 2010. március 26-án a Bundestagban pártokon átívelően elfogadott indítvány. A Bundestag felszólította a szövetségi kormányt, hogy… határozottan támogassa az Egyesült Államok nukleáris fegyvereinek kivonását Németországból. Ezt a határozatot – emlékeztetett 2020-ben, az évfordulón a Deutshe Welle – a mai napig nem hajtották végre. Ehelyett a kormány támogatta a Büchelben telepített nukleáris fegyverek modern B61-12 bombákkal való helyettesítését. A cikk úgy folytatódik, ha valaki atomfegyverek nélküli világot akar, akkor magának is le kell erről mondania. „75 évvel Hirosima, és tíz évvel a pártközi parlamenti döntés után eljött az atomfegyvermentes Németország ideje!”- mondja ki a cikk.

„Az Egyesült Államok Európa öt országában tárol atombombákat, hogy elrettentse ezzel Oroszországot”

A mintegy 200 – az orosz arzenál ennek mintegy tízszerese – hadrendben tartott amerikai taktikai robbanófejek mintegy fele, tehát legalább száz darab Európában van. Ezek a 0,3-tól egészen 170 kilotonnás hatóerőig terjednek, míg a szovjet, illetve orosz taktikai atomfegyverek hatóerejét a legtöbb erről szóló tanulmány az amerikaiakénál nagyobbra teszi. Csak összehasonlításképpen, a Hirosimára a második világháború végén, 1945-ben ledobott atombomba 15 kilotonnás volt. Az amerikai B61-es bombákat hat légi bázison tárolják Belgiumban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban és Törökországban.

A németországi Büchel légibázis földalatti tározóiban őrzött bombák pontos száma nem tisztázott. A becslések 15 és 20 közöttire teszik őket, az elhelyezésük pedig államtitok. Annyira titkos, hogy a helyi lakos, Elke Koller, a már nyugdíjas gyógyszerész is csak az 1990-es évek közepén szerzett tudomást a létezésükről a médiában annak ellenére, hogy akkoriban a helyi zöldpárt tagja volt. Mint a DW-nek fogalmazott, hogy ez a ráébredés sokkoló volt. Azóta veterán tüntetővé vált, helyi felvonulásokat és felvonulásokat szervez a bombák ellen. A német kormány hivatalosan soha nem erősítette meg a bücheli atombombák létezését. Ezzel ugyanis ezzel azt kockáztatnák, hogy államtitok megsértése miatt vádat emeljenek ellenük. Berlin csak azt ismeri el, hogy részese volt a „nukleáris megosztási megállapodásnak”.

„Az írásunk elején idézett képviselő joggal vetette fel a szuverenitás kérdését. Németország ugyanis jelenleg Amerika vazallusaként viselkedik. A legszembetűnőbb példája ennek, hogy mélyen hallgat az Északi Áramlat érdekeit és a függetlenségét sértő felrobbantásáról”

Mindez annak kapcsán jutott az eszembe, hogy az emigrációban élő, magát elnöknek tekintő belarusz ellenzéki Szvetlana Tyihanovszkaja az ország biztonságát és függetlenségét félti az orosz taktikai atomfegyver telepítésétől. De akkor mit szóljanak a németek?! Ők még csak szövetségi államot sem alkotnak az Egyesült Államokkal. Az orosz lépésen felháborodik a Nyugat, de az évtizedek óta Európába telepített amerikai atomfegyvereket természetesnek tartja. Ideje lenne már felébredni, mert annak a világrendnek lassan vége, amelyikben a nyugati blokk mindent megtehetett. Jó lenne idejében szembesülni az új realitásokkal, különben keserű lehet az a bizonyos ébredés. S akkor arról még nem is beszéltünk, hogy ami jelenleg a transzatlanti szövetségesek között van, az minden, csak nem barátság. Mondjuk ki, vazallusi viszony! Mennyivel különb ez a Minszk és Moszkva közötti függőségnél?

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.